Michael Oher történetét olyanok is ismerik, akik egyáltalán nem nézik az NFL-t, az életéből ugyanis könyv és film (A szív bajnokai) is készült, sőt még ő maga is készített több könyvet azért, hogy másokat inspirálhasson. A szép történetet azonban az utóbbi napokban kételyek, egy csúnya per és hazugságok övezik.
Oher gyermekkora az Oscar-díjas filmben látottaknak megfelelően valóban szörnyű körülmények között zajlott. Édesanyja drogfüggő volt, és gyakran magára hagyta a gyerekeit – jobb esetben egy lakásban vagy egy árvaházban (a nő 12 (!) gyermeket szült, és egyikről sem tudott gondoskodni). Apja pedig egészen a fiú kiskorától kezdve börtönben volt, majd meggyilkolták.
A fiatal Oher így nevelőszülőktől nevelőszülőkig élt, és a szülők közti időkben gyakran az utcán aludt, mert nem volt máshová mennie. Mindig megpróbálta megtalálni az édesanyját, hogy segíthessen neki, és volt, hogy elszökött a nevelőszüleitől e cél érdekében. Gyakran kellett iskolát váltania, rengeteget hiányzott, és a jegyei is olyan rosszak voltak, hogy éveket kellett ismételnie. Azonban akadtak az életében olyan emberek is, akik felfigyeltek a tehetségére, és igyekeztek segíteni neki abban, hogy el tudja érni a céljait.
Ilyen ember volt Tony Henderson, aki egy helyi autószerelő volt, és volt egy atlétikai programja a helyi fiataloknak, ráadásul volt egy Oherrel egykorú fia. Felismerte Oher tehetségét a sportok iránt – a srác ekkor már 195 cm-es magasságával és 158 kg-jával rendesen kilógott a 16 évesek közül –, és mikor tudomást szerzett a helyzetéről, azonnal magához fogadta.
Henderson szerint Oher egy kissé visszahúzódó, magának való srác volt, de egyben nagyon jó ember is. Ő segített Ohernak bejutni abba az iskolába, ahová a fia is járt, a Briarcrest Christian Gimnáziumba. Eleinte nem akarták megadni neki az esélyt, de a focicsapat edzője, Hugh Freeze meggyőzte az iskola igazgatóját a fiatal tehetség felvételéről.
“A sporton kívül semmim sem volt”
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások