Kezdődik a szezon! – Lions @ Chiefs beharangozó

Igazi nehézbombázással indulhat a 2023-as futballidény, ugyanis a regnáló bajnok Kansas City Chiefs otthonába látogat a tavalyi év talán legnagyobb meglepetéscsapata, a Detroit Lions. A pontzuhatagra pedig azért számíthatunk, mert a tavalyi évben mind a két csapat a legjobb ötben végzett a legtöbb támadóstatisztikában, a védelmek ellenben már messze nem voltak ilyen acélosak. Nézzük meg, hogy pontosan miről is beszélünk.

Ha a Kansas City Chiefs kezében van a labda

A Chiefs támadóoldalt talán senkinek nem kell bemutatni, Patrick Mahomesék az elmúlt években uralják az NFL-t, de legalábbis az AFC-t. Tavaly drive-onként a legtöbb yardot és touchdown szerezték, többek között a leghatékonyabbak voltak a red zone-ban és százalékosan a harmadik legkevesebbet puntolták.

Ez elsősorban annak volt köszönhető, hogy a kiváló elkapó Tyreek Hill távozása után átszabták a támadósorukat és úgy tudtak újra hosszú játékokat kiharcolni, hogy kicsit felélesztették a futójátékot és a folyamatos nehéz csomagjaikkal az ellenfeleket sokszor megtévesztették. Erre pedig tavaly egyetlen csapat sem igazán találta az ellenszert. A Detroit Lions tehát nehéz feladat elé néz.

Csak hogy tetézzük a Lions problémáit, ha valamikor igazán jó Patrick Mahomes, akkor az első fordulókban. Az idénykezdéseknél ugyanis eddig 5-0 a mérlege, 19 össztouchdown mellé pedig még egyszer sem adta el a labdát és közel 38 pontot átlagol a Chiefs támadósor.

A legkiegyenlítettebb párharc

A Chiefs tavalyi menetelésének, a támadósor megújulásának az egyik fő forrása a támadófal kiváló teljesítménye volt. Az alapszakaszt tekintve az offensive line mindössze 196 nyomást engedett, ami a hetedik legkevesebb, de ha csak százalékosan nézzük akkor a negyedik legjobbak voltak, ugyanis a Chiefs nagyon sokat passzolt, így sokat voltak próbára téve. Ráadásul mindössze 26 sack született ezen szituációkból, ami Mahomes zsenijét is dicséri, de nem szabad a fal érdemeit alábecsülni.

Ami problémát jelenthet, hogy a kiváló belső hármas ugyan együtt maradt – a Joe Thuney, Creed Humphrey, Trey Smith trió mindössze 17 nyomást engedett és három sacket –, de a támadófal két szélén kicserélődtek a tackle-ök. Orlando Brown a Bengals játékosa lett, míg Andrew Wylie Washingtonban talált otthonra. Helyükre pedig egyrészt érkezett Jawaan Taylor, aki Jacksonville-ben játszott tavaly, és a veterán Donovan Smith, aki Tampában játszott. Első ránézésre ez egy kisebb visszalépés lesz, főleg azért is, mert a két szélső játékossal aligha lehet meg a kémia a többieknek. És ez nem csak a támadófalra igaz, de Mahomesra is. Az tavalyi MVP ugyan sokszor ki tudja javítani falának a hibáit, de kimondottan sokat szeret a blokkoláson állítani snapek előtt, ehhez pedig szükséges az összeszokottság.

A Lions védőfal nem tartozik a liga elitjéhez, de egy feltörekvő fiatal egység és pont ott erős, ahol a Chiefs támadható: a széleken. Aidan Hutchinson a tavalyi draft első Lions választása például egyértelműen jó szezonnal a háta mögött érkezik meg. 53 nyomásgyakorlásig jutott, ami ugyan alig fér be a top30-ba ligaszinten, de ezekből 11 sack is született, ami szép teljesítmény. Nála is hatékonyabb volt James Houston, aki az idény végén került bele a szűkebb rotációba, de ez is elég volt neki, hogy 17 nyomásából nyolcat is sackre váltson. És akkor még ott van John Cominsky és Charles Harris páros is, akik radar alatt nagyon szépen teljesítettek. A Chiefs új tackle-jei tehát szép feladat elé lesznek állítva. Összeségében elmondható, hogy a Chiefs fal jó, de pont ott sebezhető, ahol az ellenfél képes lehet nyerni, így ez a párharc kiélezettnek tűnik.

A legmegjósolhatatlanabb párharc

Előzetesen ez a legfontosabb párharc lett volna a labda ezen oldalán, ugyanis azt gondolom, hogy még idénre is igaz lehet, hogy aki le akarja lassítani a Chiefs offense-t, annak Travis Kelce-t kell kivennie a Chiefs passzjátékából. A kiváló tight end tavaly a legtöbb yardot, touchdownt és elkapást mutatta be a tight endek között és egy levédekezhetetlen fegyver. Ráadásul Andy Reid vezetőedző egyre több és több módon játszatta tisztára a tight endjét. Mivel a kiváló tight end megsérült a keddi edzésen és ezért alighanem kihagyni kényszerül az összecsapást, így teljesen megjósolhatatlan, hogy miként pótolja őt Andy Reid és mi lesz a Lions válasza erre.

A Lions védelem tavaly a liga leghosszabbjai között szerepelt a legtöbb védőmutatóban, különösen rosszul mutattak az idény elején a defensive back edzőjük kivágásáig. A back7 volt az egyik leggyengébb pont, a passzvédelem több mint 245 yardot engedett mérkőzésenként, ami a harmadik legtöbb volt az egész ligában. Különösen gyenge volt a tight endek elleni védelem, így jókora előnyben lett volna a Chiefs.

Érdekesség, hogy a Lions a holtszezonban megszerezte a tavaly még Philadelphiában játszó Chauncey Gardner-Johnsont, aki a tavalyi Super Bowlban pont a Chiefs ellen fejezte be az idényt. Ő tipikusan egy olyan játékos lehet, aki mehetett volna Kelcével, bár nem rá fogadtunk volna. Hatalmas lesz a felelőssége Noah Gray-en és Blake Bellen, akik nem fogják tudni pótolni a kiváló TE-t, ellenben tavaly is voltak már villanásaik (főleg Gray-nek). Andy Reid már tavaly is szeretett több tight endes felállásokkal operálni, így pályát fogott a többi tight end is, de most labda is fog repülni feléjük.

Érdekes párharc alakulhat ki középen, mert a Lions még így is sebezhető lehet, ugyanis hiába érkezett a draft első körében Jack Campbell, egyelőre a fiatal újonc még nem rázódott bele a profi legkörbe, jelenleg még kérdéses az is, hogy kezdőként kaphat-e helyet. Ha ő nem, akkor a rutinos és tavaly elég jól teljesítő Alex Anzalone és a másodéves Malcolm Rodriquez lesz a pályán. Egyikük sem életbiztosítás passzjátékok ellen. Mahomes ellen ráadásul sosem bizonyult jó ötletnek az emberezés, ugyanis az átlag felett ebben a tekintetben volt a leghatékonyabb a tavalyi évben, így Aaron Glenn szép feladat elé lesz állítva.

A legfontosabb párharc

A Chiefs szokás szerint az egyik legkevesebbet futtatta a labdát, de amikor mégis erre vetemedtek, akkor azt hatékonyan tették. Isiah Pacheco 4,9 yardos átlaggal futott, ami csak éppen elmarad a legjobb tíztől. A Lions belső védőfal talán az egész csapat leggyengébb pontja, Isaiah Buggs és Alim McNeill is átlag alatti kezdők, akiket a Chiefs belső hármas könnyedén mozgathat, ráadásul Buggs ki is hagyja a mérkőzést így nem vár könnyű feladat a Lions futásvédelmére. Nagy szerepe lehet Alex Anzalonénak, aki bár passz ellen el tud veszni, de szépen érkezik futás ellen.

Nehéz megjósolni az elkapók elleni védekezést is, mert JuJu Smith-Schuster távozásával a Chiefs már tényleg valódi elsőszámú elkapó nélkül maradt, a jelenleg sérülésből lábadozó Kadarius Toney és a tavalyi második körös Skyy Moore mellett az inkább csak mélységi célpontnak számító Marquez Valdes-Scantling lehet fenn sokat a pályán. Ha csak tisztán a neveket nézzük, akkor a Lions cornerback sor a már felsorolt érkezőkkel erőfölényben van, de Andy Reid keveri a kártyákat, így sose lehet biztosra menni.

Ha a Detroit Lions kezében van a labda

A Chiefs támadósorral ellentétben a Lions tavalyi szereplése jókora meglepetés volt. Jared Goff magára talált és különösen a szezon második felében átlag feletti teljesítményre volt képes. A labdaeladásai számát sikerült megvágni, visszavettek a passzmélységéből és egyből meg is jött az önbizalma egy stabil fal mögött. A Lions offense drive-onkénti pontokban és yardokban a legjobb ötben volt, de például az ő támadásaik végződtek arányaiban a légritkábban punttal.

A legkiegyenlítettebb párharc

A Lions passzjáték motorja azonban a támadófal mellett Amon-Ra St. Brown volt, aki fokozatot váltott és a legjobb elkapók közelébe érkezett. Annak ellenére, hogy kihagyott pár meccset végül 1161 yardig jutott és a felé szálló labdák csaknem 75%-ából elkapás lett. Alapvetően ő egy slot játékos, aki nem a pálya szélén, hanem belül képes gondot okozni. A Chiefs passzvédelem tavaly 220 yardot engedett meccsenként, ami a középmezőnybe elég, de pont a slot elkapók őrzésére vannak jó játékosaik.

L’Jarius Sneed ugyanis szép csendben egy nagyon jó játékossá nőtte ki magát, aki amellett hogy sokoldalú, képes emberezésben végig tükrözni az ellenfelét. Azonban várhatóan nem ő, hanem a tavalyi elsőkörös Trent McDuffie játszhat majd nickel cornert, aki sérülés miatt kihagyta az év elejét, de amikor visszatért, akkor szinte makulátlan volt. Steve Spagnuolo védőkoordinátor szereti variálni az embereit, így benne van a pakliban, hogy mind a két játékosból láthatunk snapeket Amon-Ra ellen.

A Lions tavaly a leghatékonyabb csapat volt, ha a pálya közepét kellett támadni, legyen szó elkapónak, futónak vagy tight endnek dobott labdáról, miközben a Chiefs a második leggyengébb védelem. Kulcsfontosságú lesz McDuffie-ék formája.

A Chiefs számára nagy segítség, hogy a Lions tavalyi másik első köröse Jameson Williams eltiltás miatt nem játszik, így a szélen Josh Reynolds, Marvin Jones duóval kell farkasszemet nézni, akik nem tartoznak a liga krémjébe, de lehet a középmezőnyébe se. A hazaiaknál egyébként a harmadik számú corner poszt az egyik legnagyobb kérdés, ugyanis a Jaylen Watson, Joshua Williams hátsó körös corner duóból tavaly még előbbi kezdett, de az edzőtáborból jövő hírek szerint most utóbbi néz ki jobban. Mindenesetre akárki kezd, Goffnak kötelező lenne őt támadni.

A legfontosabb párharc

A legtöbb fronton ahogy látható a Chiefsnek áll talán a párharc. Ugyanakkor van egy csata, ahol egyértelműen alulmaradnak és ez a meccset is befolyásolhatja. Ez pedig a Lions támadófala és a Chiefs védőfala között zajlik. A vendégek offensive line-ja ugyanis talán az egyik legjobb a ligában és a Chiefsével ellentétben a tackle posztokon a legerősebb. A Taylor Decker, Penei Sewell kettős mindkét tagja a liga krémjéhez tartozik, ketten együtt engedtek hat sacket összesen.

A belső hármas már kicsit gyengébb, különösen guard poszton, főleg addig amíg Halapoulivaati Vaitai vissza nem nyeri régi fényét a sérülése után. A center poszton Frank Ragnow stabil pont és talán erre lehet építeni, de itt lehetnek kérdőjelek.

Az teljesen biztosnak látszik, hogy a szélen nem nyerhet a Chiefs és semmi nyomás nem érkezik majd innen Goffra, ami kulcsfontosságú, mert nyomás alatt az irányító teljesítménye drasztikusan visszaesik. Ugyanis a hazaiak passzsiettetése szélen alig létezik, Frank Clark elhagyta a csapatot (és az alapszakaszban amúgy sem volt tényező), George Karlaftis még csak bontogatja a szárnyait, az idén draftolt Felix Anudike-Uzomah pedig még a kezdőt sem tudta kiharcolni. Charles Omenihu pedig eltiltott. Nem túl jó előjelek.

A falak belső csatája hatalmas ütközet lehetett volna, mert Lions egysége itt talán verhetőbb, de ami fontosabb a Chiefs rosterén ott van Chris Jones, aki tavaly akár az év védője is lehetett volna. Posztján ő regisztrálta a legtöbb nyomást és fontos pillanatokban rendszeresen meg tudott villanni. Ezen kívül futás ellen is ellenállhatatlan volt, a második legtöbb futásmegállítás az övé volt a poszton és már a puszta jelenléte elég volt, hogy az ellenfelek elbizonytalanodjanak.

Azonban ebből a csatából semmit sem fogunk látni, ugyanis a Chiefs és a kiváló védő nem tudtak megállapodni a hosszabbításról és Jones jelenleg holdoutol, ami hatalmas veszteség a csapat számára. A Lions támadófal így egyértelműen és könnyedén fogja uralni a line of scrimmage környékét, ami akár a meccset is eldöntheti.

A falak csatája ugyanis nem feltétlenül a passzjáték szempontjából fontos. Sokkal inkább a futójáték miatt. A Lions ugyanis egy egészen váratlan erőfutballal jelentkezett és 128 yardot átlagoltak a földön, ami a tizedik legjobb volt az idény végén. A Lions futói tették meg a negyedig legtöbb yardot az első kontakt előtt, de maguk a futók is sokat hozzátettek. A gond az, hogy a csapat futósora kicserélődött. Jamaal Williams és D’Andre Swift is elhagyta a csapatot, és David Montgomery érkezett a piacról, valamint Jahmyr Gibbs a draft első körében. Előbbit akár még egy az egyben is beilleszthető ebbe a támadósorba, de utóbbi egy teljesen más futó. Inkább egy zónablokkoló rendszerben érezné jól magát, így fel van adva Ben Johnson támadókoordinátornak a lecke, miként használja a kiváló playmakert. Különösen fontos ez az aspektus annak tudatában, hogy a Lions támadósor akkor kezdett el igazán alkotni, amikor Ben Johnson elkezdte a két futós felállásokat erőltetni, a snapek 21%-ában küldött fel két backet és ezeknél a játékoknál az öt leghatékonyabb csapat közé lépett elő a gárda.

Az biztos, hogy a Chiefs védekezésében a linebackerek vállán lesz a legnagyobb felelősség. Ilyen szempontból szerencsés a hazai gárda, ugyanis egy nagyon dinamikus fiatal linebacker sora van. A sort mindenképp Nick Boltonnal kell kezdeni, aki az egyik legjobb futásmegállítóvá nőtte ki magát, de passz ellen sincs elveszve. Nagy csatái lehetnek a Lions futókkal mindkét dimenzióban. Őt egészíti ki Willie Gay, aki szintén nagyon gyors, de lassabban olvas, illetve a frissen igazol Drue Tranquill. Steve Spagnuolo szereti keverni a kártyákat és könnyen elképzelhető, hogy sokat fog blitzelni egyik vagy másik játékos.

Akiknek még fontos szerepe lehet mind passzjátékban mind futás ellen, azok a Chiefs safetyjei. A hazaiak gyakran három safetyvel állnak fel (bár ez a tendencia csökkent az elmúlt évben), de Juan Thornhill távozott az egységből, a helyére pedig vagy a tavalyi második körös Bryan Cook fog bekerülni vagy a frissen igazol Mike Edwards. Mivel a kémia kiemelten fontos a hátsó alakzatban a csapatnál, itt megfogható lenne a Chiefs védelem a Lions számára. A gond Lions szempontjából az, hogy nincs igazán ember, aki mélyen veszélyes lehetne.

A legmegjósolhatatlanabb párharc

Tavaly a Lions elengedte T.J. Hockensont, ami meglepő volt akkor, még annak tudatában is, hogy tudtuk, hogy nem használják ki megfelelően. Ezek után kisebb meglepetés volt, hogy a nyers, de gyors Sam LaPorta draftolására egy magas második kört áldoztak. A fiatal tight endről jó hírek jönnek az edzőtábor alatt és elképzelhető, hogy a Lions sokszor rövid yardos szituációknál az ő kezébe próbálja majd juttatni a labdát. A Chiefs rémesen gyenge volt tight endek ellen egész évben, a sebesség megvan a pálya közepén, de a játékok olvasása már kevésbé. A fiatal tight end kulcsszereplő lehet, ha megfelelően használják. A nehézség még az lehet, hogy két tight endes felállásokat szinte nullára redukálta az év végére a csapat, mert nem is voltak túl hatékonyak, márpedig LaPorta blokkolásban még átlag alattinak tűnik.

Összességében egy nagyon élvezhető összecsapásnak nézünk elébe, ahol a támadósoroké lehet a főszerep, de sok változás volt mindkét csapatnál, így sok újdonságra is számíthatunk. Nem illik a bajnok és Mahomes ellen fogadni, valamint a Lions erejét sem szabad túlértékelni, de egy szoros találkozót mindenképpen várhatunk.