Ray Nitscke a Green Bay Packers legsikeresebb korszakának, a Lombardi-érának volt a meghatározó alakja. A legendás csapat védelmének vezére öt bajnoki címet és az első SB MVP címét is bezsebelte, azonban az idáig tartó út sok megpróbáltatással, indulattal, iskolai összetűzéssel és emlékezetes történettel volt kikövezve.
Ray Nitschke három éves korában egy autóbalesetben elvesztette édesapját, míg anyja 13 éves korában halt meg, így őt két bátyja nevelte fel. Szülei elvesztése sokszor verekedésbe torkolló korlátlan dühöt hagyott maga után, ami egész karrierjét végig kísérte.
Gimiben fullbackként kezdett, de volt QB és safety is, emellett kosárlabdázott és baseballozott, amibe aztán belezavartak a romló jegyei. Mire javított a jegyein az iskolában, addigra elfogyott a fal a csapatában, így oda rakták át, valamint a védelem LB sorában is helyet kapott. A tehetsége tehát nem volt kérdés, így nem meglepő, hogy több sportág kapcsán is voltak egyetemi ajánlatai, de ő végül az amerikai focit választotta.
“Én egyszerűen csak élveztem a versenyt, mindig nyerni akartam. Annak érdekében, hogy jó legyél bármiben is, keményen kell dolgozni és edzeni. Én pedig ezt tettem. A bátyám négy évvel idősebb volt nálam és mindig elvert mindenben, ez is hozzájárult a motivációmhoz. Olyan jó akartam lenni, amennyire csak lehet”
– emlékezett vissza Ray.
Végül a University of Illinois ajánlatát fogadta el, de az egyetem sem változtatta meg. A jegyei borzalmasak voltak, emellett dohányzott, állandóan verekedett és úgy vedelte a piát, mint egy veterán alkoholista. A pályán viszont jól játszott, és bár végül nem válthatta be a gyerekkori álmát, hogy irányítóként Rose Bowlt nyerjen egy csapattal (QB-nak gyenge volt), de linebackerként villogott.
Igazi szörnyeteg volt, bár nem mindig volt szerencséje: juniorként nem volt rajta fogvédő a Buckeyes elleni meccsen és a kickoff alatt az egyik játékos úgy arcon fejelte, hogy négy fogát is elveszítette: kettő azonnal elszállt, másik kettőt csak a jóisten tartotta a helyén, de azt sem sokáig. Ezzel együtt nyilván végigjátszotta a meccset.
Egy 450 kilós acéltorony sem tudta kiütni
Mivel chicagói volt, remélte a Bearsben játszhat, de a sors kegyetlen volt és végül a csoportrivális Packers draftolta az 1958-as draft 3. körben. Első szezonja felejthetőre sikerült, a csapatnak mindössze egy győzelem jött össze tíz vereség és egy döntetlen mellet, pedig a csapatban hét későbbi Hall of Famer játékos is volt. De Nitschke sem volt jó, nagyon nem tudták, miként bánjanak vele, és hogyan kezeljék a határtalan agresszivitását és dühét.
A kudarcos idényt követően azonban érkezett a csapat élére Vince Lombardi, aki a Packers legsikeresebb korszakát, és Nitschke felemelkedését hozta. A legendás HC ugyanis nemcsak egy edző volt, hanem példakép és pótapa is volt a védő életében.
Hall of Fame Linebacker Ray Nitschke had one career reception and it came on a busted play in the final regular season game of his illustrious career – Dec 17, 1972. Looks like they should’ve thrown to him more often. pic.twitter.com/yjsp4dvck5
— Eric Drews (@GreenGold4Ever) June 28, 2023
Lombardi is elismerte Nitschkét, ugyanakkor nem fogta vissza magát és keményen bánt vele, aki így a védelem oszlopa lett és alaposan kivette a részét abból, hogy a Packers öt bajnoki címet szerzett 1961 és 1967 között, valamint megnyerte az első két Super Bowlt.
Az 1962-es döntőben például Nitschke három labdaszerzéssel járult hozzá a győzelemhez, amivel kiérdemelte az MVP díjat. Az első Super Bowlon a Kansas City elleni sikerből pedig hat tackle-lel és egy sackkel vette ki a részét, míg a következő évben 9 szereléssel járult hozzá az Oakland Raiders elleni címvédéshez. 1971-ben új edző érkezett, aki már kevesebb szerepet szánt neki, így két évvel később, a 16. szezonjában – noha az edzőtáborban még részt vett – visszavonult.
Ray Nitschke a New York Giants elleni döntőn 1962-ben
Nitschke mindig is az erejéről és a keménységéről volt híres. Ez meglátszott a pályán és a pályán kívül is, egyszer például ráesett egy 450 kilós acélból készült torony az edzőpályán. Lombardi odarohant, hogy megnézze mi történt, majd amikor megtudta, hogy a torony Nitschkére esett, ennyit mondott:
“Rendbe fog jönni. Menjetek vissza dolgozni.”
A keménysége mellett okos és atletikus is volt. Remekül olvasta a támadósorokat, igazi ballhawk linebacker volt, aki a mai ligában is megállná a helyét, nem véletlenül húzott le 25 passzt is karrierje során. Továbbá rengeteg időt fordított a csapattársaira és a fiatalokra, igazi mentorként és vezérként viselkedett az öltözőben.
#Packers studs Willie Davis and Ray Nitschke, 1964
Green Bay’s dominant defenses during the Lombardi era dynasty were as much of a reason for their success as was their powerful offense. pic.twitter.com/oFP670w1jH
— Kevin Gallagher (@KevG163) March 1, 2022
Nitscke karrierje során hétszer nyert bajnoki címet és ugyanennyiszer lett All-Pro. Beválasztották az NFL 50. és 75. évfordulós álomcsaptába és a Hírességek Csarnokába is, a Packers pedig visszavonultatta a 66-os mezszámát.
“A futballban mindig ott van a félelem, hogy megsérülsz, és a félelem, hogy elbuksz. Az izgalom érzése. Talán a foci volt a legjobb sportágam, mert ilyen vagyok… Mindig fel voltam tüzelve”.
A sisak szögre akasztása után egy autókereskedés tulajdonosa lett, a feleségével három gyermeket is örökbefogadtak, a futball utáni élete már békés és nyugodt volt. Végül 61 évesen, szívrohamban hunyt el minden idők egyik legjobb védője.
