Connect with us

Összefoglaló

Kiütötte a 49ers a Cowboyst, a Steelers őrült meccsen, a Falcons az utolsó pillanatban nyert

A 49ers a hét rangadóján esélyt sem adott a Cowboysnak és kiütötte az egyik legnagyobb kihívóját a konferenciában. A Steelersnél talán maguk sem tudják, hogyan verték meg a Ravenst, míg a Falcons az utolsó pillanatban tudta megnyerni a találkozóját a Texans ellen. A Jaguars pedig két győzelemmel távozik Londonból, miután a Billst is elverték.

Dallas Cowboys @ San Francisco 49ers 10-42

A hét legjobban várt meccsének indult, óriási kiütés lett belőle, ahol a Cowboys megmutatta, hogy továbbra sem tudja felvenni a versenyt a 49ersszel.

A hazaiak egyből végigmentek a pályán (George Kittle révén szereztek vezetést), utána viszont komoly védőcsata alakult ki: a következő hét támadásból négy three-and-out, még egy punt és két fumble jött össze a csapatoknak – utóbbiak ráadásul három játékon belül érkeztek az első negyed fordulóján. Előbb Fred Warner erőszakolt ki fumble-t, amit egy szerencsés pattanás segítségével szedett össze a 49ers, majd Christian McCaffrey kezéből ütötték ki a játékszert a gólvonal előtt. Fun fact, hogy CMC-nek 995 labdacipelés óta nem volt elvesztett labdája.

Aztán pedig jött egy gyönyörű trükkös játék a 49erstől, amivel elhúztak 14-0-ra:

A dallasiak szépíteni tudtak, végre kihasználták a 49ers sokat emberező védelmének gyengeségét egy slot fade játékkal, amit KaVontae Turpin húzott le. Sokáig nem örülhettek a vendégek, ugyanis a 49ers ismét végigment a pályán és CMC futásával 21-7-tel mehettek félidőre a felek.

A szünet után a Cowboys még összehozott egy mezőnygólt, amikor még reménykedhettek egy kicsit, de a 49ers utána gyorsan lezárta a meccset. Touchdown, gyors interception, touchdown, gyors interception, touchdown, gyors interception és vége is volt mindennek a negyedik negyed elejére, ahol már beállt Sam Darnold és Cooper Rush irányítani. A Cowboys a mezőnygólja után mindössze 8 playt volt a pályán a negyedik negyed elejéig, ezalatt Prescott öt passzból dobott három INT-t. Így nyilván esélye sem volt a csapatnak.

A dallasi offense nem tudott mit kezdeni a 49ers bivaly védelmével, miközben a Cowboys defense sem tudott sok erőt kifejteni, ugyanis három negyed alatt 363 yardot nyeltek be. 41-10-es állásnál 30-16 perc volt a labdabirtoklás, 23-6 a first downok aránya, 390-148 a yardok aránya.

A Frisco dominált, Kyle Shanahan szétszedte volt főnöke, Dan Quinn védelmét, Brock Purdy kiválóan játszott, George Kittle három touchdownt szerzett, Aiyuk és Samuel is 50 yard fölé ment. McCaffrey-nek a szokottnál csendesebb napja volt, “csak” 78 scrimmage yardot és egy TD-t tett a közösbe. A 49ers zsinórban 8. meccse tesz fel 30+ pontot a táblára, ami az NFC-ben az 1999-2000-es Greatest Show on Turf óta a leghosszabb széria. A Super Bowl érában egyébként mindössze 5 csapat volt képes az első 5 forduló mindegyikében 30+ pontot szerezni, ebből négyen Super Bowlba jutottak (de mind a négyen kikaptak ott).

A Cowboys mindeközben nagyon nem lehet büszke a teljesítményére és kijött, hogy nem tudnak mit kezdeni az NFC másik nagy erejének számító 49ersszel. A támadósor kapitulált, Mike McCarthynak ez bekerül a szegénységi bizonyítványába, de Dak Prescott sem teszi ki a vitrinbe ezt a teljesítményt. Ahogy egyébként a védelem sem, amely több pontot engedett ezen a napon, mint eddig az egész szezonban (42-41).

(katonadani)

Baltimore Ravens @ Pittsburgh Steelers 10-17

A Ravens egyértelmű esélyesként várta a mérkőzést, de ha van csapat, ami ellen bármi van, mindig 50-50 az esély a győzelemre, az az ősi rivális Steelers. Ennek fényében nem olyan meglepő, hogy nyert a Pittsburgh, pláne hazai pályán, de a meccs képe alapján talán még Mike Tomlinék sem értik, hogy sikerült ezt összehozni.

A Steelers egészen a negyedik negyedik nem volt képes TD-t szerezni, pontosabban hét perccel a mérkőzés vége előtt még csak öt pontja volt a hazai csapatnak (ebből kettő egy safetyből). Eközben a Ravens sorra puskázta el a lehetőségeit, Zay Flowersen legalább 10 pont ment el, de Rashod Batemannak is volt egy elejtett TD-je, míg Nelson Agholor minimum egy, de inkább két TD-droppal vétette észre magát – ha 30-3-ra kikap a Steelers, akkor sem lehetett volna senkinek egy rossz szava sem.

Nagyon sima meccsnek kellett volna ennek lennie Ravens szempontból. A futójáték működött, öt yardos átlaggal pakolt fel 125 yardot a csapat, plusz Lamar Jackson parádésan osztogatta a labdákat, de a világért sem akart semmi sem sikerülni. Az elkapói elizgulták a meccset, pedig a forduló előtt egyetlen egy baltimore-i WR sem ejtett el labdát, ráadásul a futó Justice Hill még egy fumble-t is betett a közösbe az első félidőben (ebből szerezte az egyetlen pontjait a Steelers a negyedik negyedes feltámadás előtt). De még így is meg lehetett volna a meccs, a védelem ugyanis hasított, a hazai támadósor pedig olyan vakon volt, hogy még véletlenül sem tudott volna pontokat szerezni, nemhogy szándékosan.

A negyedik negyedben aztán a Ravens felpörgette az öngyilkos módot és esélyt sem adott a Steelersnek a vereségre. Először jött egy blokkolt punt, amiből előbb safety lett, majd az ellentámadásból mezőnygólt szerzett a hazai csapat, de 10-8-ra még mindig a Baltimore vezetett. Aztán a Pittsburgh speciális egysége is hibázott, aminek köszönhetően a Ravens konkrétan az ellenfél 7 yardosáról jöhetett, de Lamar Jackson megirigyelte a többiek bénázását és ő sem akart felfelé kilógni a bagázsból.

Joey Porter interceptionje utána a Steelersnek sikerült összerakni egy jó drive-ot, sőt még a TD is összejött a végén. A kétpontos viszont kimaradt, így a Ravens támadhatott a győzelemért 1:17-tel a vége előtt. Az első passz rögtön egy 19 yardos átadás lett Zay Flowersnek, de a következő playben Alex Highsmith kiverte Jackson kezéből a labdát, amit TJ Watt össze is szedett.

Ekkor még volt három időkérése a csapatnak, így a Steelers nem nyerte meg a meccset. Mike Tomlinnak ez az információ vagy nem volt meg, vagy csak esélyt sem akart adni a hibára, ugyanis az ilyenkor szokásos három futás helyett háromszor térdelt, amivel csak 13 másodpercet égetett el az órából, mivel még egy térdelést sem sikerült szabályosan megoldaniuk, a sárga miatt pedig buktak 40 másodpercet. Chris Boswell belőtte a 42 yardos mezőnygólját, de a Ravensnek így is maradt 49 másodperce az egyenlítésre. Ebből viszont már nem lett semmi, így a védelem és a speciális egység teljesítményének hála a Steelers legyőzte a csoportriválist és 3-2-es mérleggel vezeti a csoportot.

A Ravens támadósor tehát teljes csődöt mondott. A dropok mellett sikerült összehozni három turnovert és egy safetyt is, amik után egytől egyig pontot szerzett a Steelers – konkrétan minden pontját vagy turnoverből vagy egy turnover után szerezte a hazai csapat. Ennél garantáltan csak jobb lehet, nehéz elképzelni, hogy még egyszer ennyire rosszul menjen a Ravensnek, de ettől még kínos és fájó ez a mostani kudarc. Egyedül a védelem teljesítményének lehet örülni, de ez most sovány vigasz.

A Steelers részéről csak a győzelemnek lehet örülni. Az offense unalmas, kiszámítható és legjobb esetben is stabilan bottom 5-ös szinten teljesít a játék minden elemében. W ide vagy oda, Matt Canadát már holnap ki kell vágni és már az is túl késő, egyszerűen ez így értelmetlen és nem látni, hogyan vagy miért lenne jobb a jövőben. Azt legalább végre felismerték, hogy érdemes George Pickensre dobálni a szélen (kreativitás ebben sem volt, de ez legalább valamennyire működött). A védelem sem lehet elégedett, hiába a turnoverek. A pass rush közepes volt, a futás ellen szinte semmit nem tudott kezdeni az egység, a coverage pedig legfeljebb annak örülhet, hogy bejött minden meccs közbeni ima, mert szinte soha nem volt védő a Ravens elkapóinak közelében. A győzelem az győzelem, lehet és kell is neki örülni, de ettől a Steelers nem lett egy jó csapat, ez a teljesítmény kevés lesz a rájátszáshoz.

(renningan)

Houston Texans @ Atlanta Falcons 19-21

Túlzás lenne azt állítani, hogy ez volt a legmagasabb színvonalú meccs a héten. Az első három negyedben csak egyetlen TD született (a Falcons szerezte, míg a Texansnak csak négy mezőnygólra futotta), az utolsó 15 percben viszont beindultak az események. 12-7-es hátrányban támadhatott az Atlanta és egy 13 játékból álló, 74 yardos támadás végén átvette a vezetést. Sőt a kétpontos is jó volt, majd a Texans 3&outja után egy mezőnygól is összejött, így hét perccel a vége előtt 18-12-re vezetett a hazai gárda. Ekkor azonban jött Super Stroud, aki egy parádés drive végén visszavette a vezetést a Houstonnak. A csapat pechjére még így is maradt 1:49 az órán, ami elég volt a Falconsnak ahhoz, hogy eljusson mezőnygól távolságba, így egy drámai párharc végén 21-19-re győzött a hazai gárda.

Desmond Ridder végre hozott egy értékelhető teljesítményt, 329 yardot szerzett egy TD társaságában INT nélkül, illetve volt egy futott hatpontosa is – ha mindig így játszana, akkor nem lenne itt semmi probléma. Arthur Smith azért megérdemli a kritikát, mert bár nem vártuk tőle, hogy majd olyan jó rendszert futtasson, mint a 49ers vagy a Dolphins, de egy Bijan Robinsonnal és Tyler Allgeierrel azért illene 2,7 yardos átlagnál többet szerezni a földön.

Robinson egyébként a körülményekhez képest ismét fantasztikus volt (lásd például alábbi videó), illetve most Kyle Pitts is látott labdát (7 elkapás, 87 yard), ami meg is látszott Ridder számain. A skill személyzet egyszerűen fantasztikus, bár azért a használatukon még lehetne finomhangolni, hogy mondjuk ne a fullback kapjon mély wheel route-okon labdát. A támadófal egyébként továbbra is szenved, ami nem jó hír.

A Falcons védelme továbbra is jó, nagyon szépen megfogta a Texans futójátékát, és ugyan Stroudot nem sikerült sackelni, de azért elég sok nyomás volt az újonc QB-n. Aki ennek ellenére se zuhant össze és továbbra is messze a legjobb rookie. Félelmetes, hogy mennyire éretten és okosan játszik nyomás alatt is, pedig nem ezt vártuk tőle az egyetemi produkciója alapján. Nyilván nem tökéletes a játéka, volt pár veszélyes passza és újonc hibája a meccsen, de azért csak levezetett egy majdnem game winning drive-ot, a meccset pedig 249 yarddal és egy TD-vel fejezte be, vagyis még mindig nincs INT-je.

A támadófalnak egyértelműen jót tett a sérültek visszatérése, jó lesz az OLine hosszú távon. Már csak a skill személyzetet kellene felturbózni, Robert Woods ugyanis már ennél csak rosszabb lesz (és most sem jó), John Metchie egyelőre nem hozza a tőle vártakat, Tank Dell és Nico Collins pedig ugyan nagyot küzd, de ők inkább második-harmadik számú WR-nek lesznek jók.

A houstoni védelem is korrekt volt, jól ölték a futást és két turnovert is kiharcoltak. A tehetség viszont ide is nagyon kell, a harmadik negyed végére már nagyon elfáradt az egység és nem volt senki, aki a kritikus pillanatban fel tudott volna lépni és megcsinálni egy nagy játékot. Az 1/3-as Will Andersonban lehet persze potenciál, de most a Falcons amúgy nem jó fala ellen nem tudott stabilan dominálni. Nekem kissé csalódás öt meccs után, pláne úgy, hogy rajta kívül tényleg nem nagyon van, akitől különösebb csodát lehetne várni.

(renningan)

Jacksonville Jaguars @ Buffalo Bills 25-20

A második londoni meccsen már izgalmakat is láthattunk. Végül azt a nem kis előnyét kihasználta a Jaguars, hogy ők már több mint egy hete Európában voltak és meglepetésre legyőzték az előző fordulóban brillírozó Billst.

Az első félidőben tisztán látszott, hogy melyik csapat szokott jobban hozzá az európai időzónához. A Bills az utolsó támadásán kívül még first downt is alig tudott szerezni, közben pedig még a védelem egyik alapemberét Matt Milanót is elvesztették sérülés miatt. Eközben a Jaguars a mérkőzés elején egy Zay Jones touchdownnal és egy 44 yardos Brandon McManus mezőnygóllal kialakított egy 11 pontos előnyt, de a sérülés őket is elérte, az LG Walker Little volt kénytelen idő előtt elhagyni a pályát. A félidő végére végül összerakott egy szép támadást a Bills és Stefon Diggs TD-jével felkerültek ők is a táblára. A Jaguars a szünet előtt közel állt ahhoz, hogy növelje előnyét, de 12 yardra az end zone-tól AJ Epenesa kiütötte Lawrence kezéből a labdát és össze is szedte, így 11-7-es jacksonville-i vezetéssel mehettek a félidőre.

A harmadik negyed lecsordogált, nem nagyon tudott egyik csapat sem haladni, mindkét offense eladta egyszer a labdát, de aztán az utolsó játékrész mindenért kárpótolt. Egy közel hat perces támadás végén Travis Etienne ért be a célterületre növelve újra két támadásnyira az előnyt. Azonban a Bills támadók Josh Allen vezetésével megérkeztek a mérkőzésbe és gyorsan válaszoltak erre Gabe Davis touchdownjával, de a két pontos kísérlet kimaradt. A Jaguars viszont nagyon akarta az újabb londoni győzelmet és Travis Etienne 35 yardos megiramodásával újra nagyobb előnyre tettek szert. De a Bills megint csak visszajött és mindössze 45 másodperc alatt végigértek a pályán, Josh Allen beért a célterületre, így 25-20-as Jaguars vezetésnél 2:11-gyel a vége előtt újra támadhatott a floridai csapat. Fél perccel a vége előtt még megkapta az esélyt a Bills egy támadásra, de rögtön az első játéknál eladták a labdát, így hiába a nagy hajrá, a Jacksonville mehet haza két győzelemmel Londonból. A Bills vesztét a támadó oldalon a gyenge kezdés mellett a labda mindkét oldalán kapott rengeteg büntetés is okozta, amivel segítették a Jaguars előrehaladását, valamint saját támadásaiknál meg hátráltatták magukat. Összesen 11 zászlót kaptak 109 yard büntetéssel.

A statisztikára ránézve azt láthatjuk, hogy Trevor Lawrence 315 passzolt yarddal és 68%-os pontossággal zárt. Mellette azt hozzá kell tenni, hogy kétszer is kiütötték a labdát a kezéből, amikor már közel jártak a pontszerzéshez. A támadók oldaláról még két játékost kell mindenképpen kiemelni, Travis Etienne a Falcons ellen mutatott gyengébb játék után most a csapat egyik vezére volt. 26 alkalommal kapta meg a labdát, amiből 136 yardot és két touchdownt szerzett, amivel győzelemhez segítette csapatát. Elkapók részéről Calvin Ridley emelhető ki a 122 yardjával, harmadik kísérletekre folyamatosan rá játszottak. A védelem sokáig kordában tartotta a Bills támadóit, a végén pedig a nagy játékok elvételére figyeltek, kisebb-nagyobb sikerrel. Összességében három negyedig nagyon nehezen haladt a Bills a jó védekezésnek köszönhetően. A részükről a pass rusher Josh Allent lehet kiemelni, akinek több jó játéka is volt.

A másik oldalra áttérve Josh Allen statisztikája szinte megegyezik Lawrence-ével. 359 passzolt yard szintén 68%-os pontossággal, két touchdown és egy interception a neve mellett. Ami az egyik nagy különbség volt a két csapat között, az a futójáték: míg a Jaguars tudott folyamatosan haladni, addig a Billsnek egész meccsen mindössze 29 yardot sikerült a földön haladni. Az elkapók közül Stefon Diggs 121, míg Gabe Davis 100 yarddal zárt és ők szerezték a csapat két touchdownját. A védelem a futást amikor a legjobban kellett volna, akkor nem tudta megfogni, és ráadásként az egyik legfontosabb láncszemet Matt Milanót is elvesztették. Azonban abban dicsérhetők, hogy amíg a támadójáték nem ment, meccsben tartották a csapatot és két fumble-t is szereztek Lawrence-től.

(kronikk)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!