Connect with us

Összefoglaló

A vártnál nehezebben nyert a Lions és a Dolphins, meglepetést okozott a Giants és a Packers

A forduló meglepetését okozta a Tommy DeVito vezette Giants, amely simán lenyomta a csoportrivális Commanderst. A Packers is underdogként tudott nyerni hazai pályán a Chargers ellen, miközben a Lions nagyon közel volt egy hazai vereséghez a Bears ellenében. Emellett a Dolphins is sokkal szorosabbá tette a Raiders elleni találkozóját, mint kellett volna. 

New York Giants @ Washington Commanders 31-19

Sokféle úton és módon lehet mérkőzést nyerni az NFL-ben, viszont ha 6-0 arányban elveszíted a turnover párharcot, akkor nem sok jóra számíthatsz. Hiába szerzett több yardot és first downt ellenfelénél a Washington, a támadók úgy osztogatták a labdát a Giants védőknek, mint ahogy Halloweenkor az édességet szokás a gyerekeknek. Ennek köszönhetően a vendégek megszerezték harmadik győzelmüket a szezonban és kicsit eltávolodtak az 1/1 közeléből.

A találkozó első 5 támadósorozata rövid ízelítőt adott a nézőknek arról, hogy mi is várható: a Commanders 2 drive alatt kétszer is elvesztette a labdát, míg a Giants irányítója, Tommy DeVito 3 sacket is benyelt 7 perc alatt. Emellett viszont kiosztott egy parádés, 24 yardos TD-átadást Saquon Barkley-nak, amivel a Giants megszerezte a mérkőzés első pontjait, amire a Commanders egy field goallal válaszolt (7-3).

3 punt és 1 sikertelen negyedik kísérletes próbálkozás után DeVito megint sokkolta a Commanders védőit, Darius Slaytonnak osztott ki egy 40 yardos TD-passzt, amivel már 11 pontra nőtt a Giants előnye. Sam Howell azonban mindent megtett, hogy a hazai csapat jobb szájízzel mehessen pihenni, és szó szerint beverekedte magát a célterületre, az extra pont azonban kimaradt (14-9).

A második játékrészben sem változott a játék képe, a Commanders továbbra is önsorsrontó játékkal rukkolt elő. A hazaiak 4 labdabirtoklásból 1 mezőnygól mellett 2 elvesztett fumble-t és 1 interceptiont tudtak csak felmutatni. Pedig a védelem mindent megtett, a Giants első két támadósorozatában 3 alkalommal döngölték a földbe DeVitót a védők, és a vendégek kétszer is puntra kényszerültek.

Az újonc futó, Chris Rodriguez fumble-jét és Howell második interceptionjét viszont már pontokra váltotta a Giants offense. Barkley 36 és 31 yardos nyargalásai alapozták meg a sikeres támadósorozatokat. Előbb a vendégek futója elkapásból jutott be az end zone-ba, majd Randy Bullock 36 yardos mezőnygóljával már 12 pontos különbséget alakítottak ki a New York-iak (24-12).

Megpróbálta menteni a menthetőt a Washington, 12 play alatt végigmentek a pályán, de nagyon sok idő lepörgött az óráról. Kicsivel a 2 perces figyelmeztetés előtt Howell és Jahan Dotson 8 yardos összjátékával 5 pontra faragta a hátrányát a Commanders, majd a védelem 3 játék után leparancsolta a pályáról a Giants támadóit, így felcsillant a reménysugár a fordításra. A vendégek védői azonban nem hagyták, hogy kemény munkájuk hiábavaló legyen, és az egykori első körös Isaiah Simmons 54 yardos interception return touchdownjával lezárták a mérkőzést.

Giantsnél a támadóoldalon dicséret illeti Tommy DeVitót, aki a 9 elszenvedett sack ellenére nem tört meg. Végig okosan menedzselte a játékot, vigyázott a labdára (246 yard, 3 TD, 0 INT) és jól használta a skill pozíciós játékosait, különösen Barkley-t (140 scrimmage yard, 2 TD), aki a második félidőben tarthatatlan volt. Védőoldalon a labdaszerzések önmagukért beszélnek, viszont Kayvon Thibodeaux-t is ki kell emelni, aki a vele szemben felálló Charles Lenót megette reggelire. A másodéves védő 8 nyomást és 2 sacket szerzett, egyre inkább kezdi megszolgálni a belé fektetett bizalmat.

Hazai oldalon nincs igazán ok a büszkélkedésre, ennyi hibával nem lehet nyerni. Howell az elmúlt időszakban impresszív teljesítményt nyújtott, a mai produktuma viszont siralmas volt. Hiába tett meg több mint 400 yardot a támadósor, az eladott labdák megpecsételték a csapat sorsát, a védelem pedig amúgy is egy nagyon gyenge egység, amit jól mutat DeVito közel 250 passzolt yardja is.

(Atreus) 

Los Angeles Chargers @ Green Bay Packers 20-23

Van olyan, hogy egy franchise képtelen átlépni a saját árnyékán. Évek óta egy tehetséges, sokra hivatott csapatként tartják számon a szakértők a Chargerst, de valami mindig közbejön és sikerül lábon lőniük magukat. A Los Angeles-i gárda a Packers ellen elszenvedte szezonbeli hatodik vereségét úgy, hogy a 6 vesztes meccsből ötöt 3 pontos vagy annál kisebb különbséggel buktak el. Egyszerűen képtelen magából kiölni ezt a “vesztes” DNS-t a Chargers. Packers oldalon viszont örülni lehet annak, hogy a liga egyik legfiatalabb keretével rendelkező gárdája az elmúlt hetekben egyre szebb játékot tesz le az asztalra, ami ezúttal győzelemben manifesztálódott.

Mindkét vezetőedző agresszív felfogással ment neki a találkozónak, két sikertelen negyedik downos kísérlettel kezdődött a mérkőzés. A Chargers második támadósorozatában Austin Ekeler 37 yardos futásával vörös zónába jutott a vendég gárda, Cameron Dicker mezőnygóljával a Los Angeles-iek iratkoztak fel először a táblára. Már a második negyedben jártunk, amikor a Packers harmadik körös újonca, Jayden Reed egy 32 yardos end around játékkal megszerezte a vezetést csapatának (3-7). Nem késlekedett sokáig a válasszal a Chargers: a 2022-es draftolatlan tight end, Stone Smartt a hazai védők hathatós közreműködésével szerzett 51 yardos touchdownt.

A mérkőzés kezdeti szakaszában snap előtti büntetésekkel nehezítette meg a saját dolgát a Packers offense, aminek köszönhetően pl. egy biztató drive elhibázott mezőnygóllal ért véget. A következő támadósorozatban előbb Aaron Jones, majd egy másik futó Emmanuel Wilson is megsérült, de ennek ellenére sikerült a pontszerzés, Anders Carlson 28 yardról egyenlített. A Chargers már nem tudott pontokat szerezni, döntetlen állással vonulhattak pihenőre a csapatok (10-10).

A szünet után remek támadósorozattal nyitott a Chargers, Justin Herbert 28 yardos futásával goal to go szituációba került az offense. Nem tudott azonban bejutni a célterületre a vendég csapat, Keenan Allent ordítóan üresen hagyták a védők, ő azonban tőle szokatlan módon elejtette a tökéletesen megdobott passzt. A mérkőzés folyamán a napsütés is jelentős szerepet játszott, a vakító fény miatt több dropot is bemutattak az elkapók, ráadásul kulcsszituációkban, ennél az ominózus játéknál is feltehetően a fényviszonyok zavarták meg Allent.

Két puntot követően a Packers újoncai, Dontayvion Wicks és Tucker Kraft egyaránt 27 yardos játékokkal mozgatták a láncokat, majd Christian Watson 11 yardos elkapásával ismét a Green Bay került előnybe (13-16). Ezt követően villámgyorsan vörös zónába jutott a Chargers, azonban Austin Ekeler fumble-t vétett, a labdát pedig Rashan Gary szerezte meg. Herbert azonban nem hagyta magát, futással és passzal egyaránt hatékonyan mozgatta a támadósort, majd a drive végén Allennek osztott ki egy tűpontos átadást.

Igazi adok-kapok alakult ki, touchdownra touchdownnal válaszolt a Green Bay: Romeo Doubs játszotta üresre magát és 24 yardos elkapásával megint a hazai csapatnak állt a zászló. Egy gyors puntváltást követően másfél perc maradt már csak hátra, és a Chargersnek időkérés nélkül kellett volna eljutnia mezőnygól-távolságba. Ennél azonban többet is elérhettek volna, de az első körös újonc Quentin Johnston elejtett egy potenciális meccsnyerő labdát. Negyedik kísérletre pedig Kenny Clark leütötte Herbert passzát, így a Packers behúzta a győzelmet!

Jordan Love az elmúlt néhány fordulóban javuló tendenciát mutat, a Chargers ellen talán pályafutása legjobb teljesítményével rukkolt elő. 322 yardot és 2 TD-t osztott ki, ráadásul 10 különböző célpontot talált meg átadásaival. A skill pozíciós játékosok közül az újonc Reed és Wicks (3 elkapás, 91 yard) nyújtottak maradandót, előbbi a földön és a levegőben is hasznos fegyvernek bizonyult (46 futott + 46 elkapott yard).

Chargers oldalon Herbert kiválóan oldotta meg a feladatát (260 passzolt + 73 futott yard, 2 TD), de a társai rendre cserbenhagyták az elejtett labdákkal (6), illetve felesleges szabálytalanságokkal egyaránt. Keenan Allen múlt heti sérülése ellenére tudta vállalni a játékot, 10 elkapásból 116 yardot és 1 TD-t tett be a közösbe, de a labda megszelídítésévél neki is meggyűlt a baja több alkalommal. A vereség okait a vörös zónás gyengélkedésben érdemes keresni: 4 lehetőségből mindössze 1 hatpontost tett fel a táblára a vendég gárda. Emellett a védelmet is érheti kritika, a Packers támadósor az egész meccsen képes volt nagy játékokat összehozni. Brandon Staley alatt egyre forróbb a kispad, nehéz érvelni a kirúgása ellen.

(Atreus) 

Chicago Bears @ Detroit Lions 26-31

Egy őrült, végtelenül idegtépő meccset játszott az első kiemelésre hajtó Lions az 1/1 esélyes Bearsszel. A detroiti csapatnak nagyjából 6-8 értékelhető perce volt az egész meccsen, a maradék időben konkrétan dominált a Chicago: a vendég csapat 4 perccel a meccs vége előtt dupla annyi támadóyarddal rendelkezett, mint a Lions, 4-1-re vitte a turnover csatát és 12 pontos előnyben volt. A becslések szerint 98,2 százalék volt annak a valószínűsége, hogy Justin Fieldsék megnyerik a mérkőzést, de végül négy perc alatt 17 pontot szerzett a Detroit és megfordította a találkozót.

A Lions borzalmasan kezdte a meccset, az első két támadásából interception lett. A Bears viszont nem tudott élni a kínálkozó lehetőségekkel, egyik turnoverből sem született pont, sőt a második negyedben két TD-t is szerzett a Detroit, így a szünetben 14-13-ra még a hazaiak vezettek. A következő 25 percben viszont csak két puntra, egy speciális egység fumble-re és egy harmadik Jared Goff INT-re volt képes a Lions, de mivel a Bears nem mert nekimenni egy 4&1 szituációnak az ellenfél 23 yardosánál hatpontos előnyben, így maradt egy hajszálnyi remény (1,8 százalék), ez pedig elég volt.

Ami pozitívum, hogy a futójáték és a támadófal még mindig elit. David Montgomery és Jahmyr Gibbs 20 futásból 112 yardot szerzett két TD mellett, ráadásul az esetek nagy részében Goffon sem volt semmi nyomás. Ez azonban nem akadályozta meg az irányítót abban, hogy háromszor is eladja a labdát, amit az sem ment, hogy ezek közül csak egy volt teljes egészében az övé (az egyik pickjénél beleütöttek a labdába, a másiknál a játékvezetőknek talán sárgát kellett volna dobniuk a védőkre). Emellett volt egy elejtett pick sixe is az ellenél 5 yardosán belül, magyarán mindent megtett azért, hogy ezt a meccset ne nyerje meg a Lions.

Ugyanakkor azt is el kell ismerni, hogy idén már nem először volt képes felállni a gyenge kezdés után (amiben nagy szerepe volt Amon-Ra St. Brownnak, aki elit, de Jahmyr Gibbs és Jameson Williams is jól teljesített a levegőben). A negyedik negyed végén levezetett két drive-ja elit volt minden téren, egyetlen irányító sem csinálhatta volna jobban. Ezzel együtt azért csak jobb lenne, ha nem adna 50 percnyi előnyt az ellenfélnek, egy nem bottom 5-ös csapat ellen ugyanis ennyi hiba nem fér bele.

A védelem részéről az mindenképpen pozitív, hogy képes volt a meccs végén előbb kiharcolni egy 3&outot, majd lezárni a találkozót, valamint hogy többször is mezőnygólon tartotta a Bearst. Ugyanakkor a felkészülés és a kivitelezés megint hagyott kívánnivalót maga után. A védők és a DC Aaron Glenn úgy meglepődött azon, hogy Justin Fields fut, mint faltörő kos a fotocellás ajtó előtt, aminek az lett az eredménye, hogy a fiatal QB 108 yardot tett be a közösbe a földön. A többi futót már sikerült limitálni, de a relatív detroiti sikerekért sokkal többet tett a Bears menedzsmentje, mint bárki is a hazai védelemből.

A Bears többször is megnyerhette volna a meccset. A Lionsnek nem volt igazi ellenszere Fields mobilitására, de ahogy haladtunk a második félidőben és nőtt a Chicago előnye, úgy lettek egyre konzervatívabbak és óvatosabbak Matt Eberflusék. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy Fields alig futott, nem mentek neki 4&1-re, ráadásul amikor egy first downnal le lehetett volna zárni a találkozót, akkor is csak két középső futás és egy 3&hosszúra eleresztett, kissé értelmetlen 40 yardos passz lett behívva.

Fields jól játszott és amit lehetett, azt megtett a győzelemért. Persze az utolsó játéknál kiverték a kezéből a labdát, de már eleve nem kellett volna visszamennie a pályára, egy agyonnyert meccset szórakozott el a Bears. Mindez pedig a védelemre is igaz, mert ugyan rosszul néz ki az utolsó négy percben benyelt 148 yard, de előtte tökéletesen csináltak mindent és addig a pontig már tényleg sima garbage time-nak kellett volna lennie. Ez a vereség sokkal inkább edzői felelősség, mint bármi más.

(renningan)

Las Vegas Raiders @ Miami Dolphins 13-20

A Miami idén dominálva nyert a gyenge csapatok ellen és rendre kikapott erős csapatok ellen. A Miami most a közepes mérlegű Las Vegast fogadta, ahol átlagolta eddig teljesítményét és szenvedve, de behúzta a kötelezőt. Nem indult jól a találkozó a hazaiknak, ugyanis rögtön az első támadósorozatuknál Marcus Epps megszerezte Tua Tagovailoától a labdát. A turnovert mezőnygóllal büntette a Raiders, majd a következő drive-ban Tre Tucker és Davante Adams hosszú elkapásainak köszönhetően TD-t is szerzett a Las Vegas.

Sőt a félidő vége előtt újabb labdát szerzett a Raiders, ezúttal Julian Hill kezéből ütötte ki a labdát Nate Hobbs, amit Divine Deablo szedett össze a Miami 32 yardosán. Érthetetlen okokból azonban a Raiders nem is akart touchdownt szerezni, időt se kértek, csak lepörgették az órát és Daniel Carlson újabb mezőnygólt értékesített. A szünetben így is a hibát hibára halmozó Miami vezetett, ugyanis Tagovailoa előbb Tyreek Hillnek, majd Salvon Ahmednek is kiosztott egy-egy TD-passzt.

A második félidőben is folytatódott a támadóoldali bakiparádé. Tua rögtön az első játékból eladta a labdát, majd Jason Sanders hagyta ki ötven yardról a mezőnygólt. Isaiah Pola-Mao labdaszerzését azonban nem tudta büntetni a Las Vegas, sőt az első félidőben egész jól játszó O’Connell vezette támadósor teljesen felsült a második félidőre. A Raiders háromszor puntolt (kettő 3&out), egyszer sikeretlen negyedik kísérlet után hagyták el a pályát, háromszor pedig az újonc irányító adta el a labdát, pedig az utolsó negyedben kétszer is támadhatott az egyenlítésért a Las Vegas.

A Dolphins két mezőnygólt azért összehozott, így végül hét ponttal megnyerték a meccset. Hiába volt két labdabirtoklásos favorit a Miami, most nem hengerelt a támadósor, hanem a védelem nyert találkozót a hazaiknak. A sztárjátékosok villogtak, a három INT-ből egyet Jaelan Phillips, míg kettőt (köztük a meccset eldöntőt is) Jalen Ramsey húzott be, Phillips ráadásul a labdaszerzés mellett két sacket is  jegyzett. A hazai támadósorra térve Raheem Mostert 86 yardot tett meg a földön, míg Tagovailoa 325 yardot passzolt. A kedvenc célpontja a tíz elkapásból 146 yardig jutó Tyreek Hill volt, aki egy rövid időre sérülésgyanú miatt el is hagyta a pályát. Az offense tehát több mint 400 yardig jutott, csak a hibák akadályozták meg a Dolphinst, hogy hozza a spreadet, de ezúttal ez is belefért.

A Las Vegas védelem tette a dolgát, a támadósor viszont nem tudott fellépni. O’Connell ugyan jól kezdett, de ahogy jött a nyomás, úgy kapkodott, rossz döntéseket hozott és elmérte elkapóit. Az edzői gárda sem segítette a dolgát, Jalen Ramsey végig a pálya jobb oldalán állt fel, Adamst mégse mozgatták át elégszer a másik oldalra, amikor pedig nagy ritkán megverte Ramsey-t, akkor pontatlan passz érkezett. Adams végül 13 targetet kapott, amelyből hét elkapást hozott össze 82 yardért. A másik nagy probléma a futójáték volt. Josh Jacobs kevesebb mint hármas átlaggal 39 yardig jutott és passzjátékban is csak egyszer volt használva. Hiába a sok labdaszerzés, a Las Vegas támadósora idén kilencedik alkalommal maradt 20 pont alatt, amivel a Miami ellen nem lehet meccset nyerni.

(bandrew)

1 Comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
garincsa
garincsa
7 months ago

Az embernek az az érzése hogy Hill ahogy öregszik úgy lesz egyre gyorsabb. Félelmetes ez a sebesség.

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x