Connect with us

Összefoglaló

A Cowboys simán, a Bills drámain nyert rangadót, szuper volt a Ravens-Rams

A Cowboys simán verte az Eaglest vasárnap éjjel és átvette a vezetést a csoportban. A Bills drámai körülmények közt győzte le a Chiefst. A Ravens-Rams az év egyik legjobb meccse volt. A Bears pedig most nem csak megszorongatta, de meg is verte a Lionst! 

Philadelphia Eagles @ Dallas Cowboys 13-33

Mindkét csapat ott folytatta, ahol az utóbbi hetekben abbahagyta. A Cowboys masírozott, az Eagles pedig szenvedett a labda mindkét oldalán.

A dallasiak azonnal egy 10 játékból álló 75 yardos támadást vezettek le, amit CeeDee Lamb elkapott TD-je zárt le – mint a kés a vajon, szokták mondani. Az Eagles offense sem kezdett rosszul, a red zone határáig sikerült elmenni, ott viszont Jalen Hurts kezéből kiütötték a labdát, így jöhettek ismét Prescotték. Akiket az első félidőben nem igazán lehetett megállítani, az elsővel együtt négy támadást vezettek, abból három TD (Lamb után Dowdle és Gallup) és egy field goal született, tehát nagyon gyorsan feltettek 24 pontot a táblára. A Sasok védelme nem teszi ki az ablakba azt, amit a 49ers ellen az utolsó három negyedben, meg itt az első kettőben csinált, hiszen 66 pontot nyeltek be 75 perc alatt.

A támadók még csak-csak rendben voltak, hiszen mindhárom első félidős támadásukból pontszerző távolságba kerültek, de ebből csak két mezőnygól és a már említett fumble jött össze. A rendben voltak kifejezés viszont inkább a védelemhez vagy az NFL-átlaghoz képest igaz, mert ilyen jó emberállománnyal sokkal többre kellene képesnek lenniük (lehet írunk is róluk bővebb elemzést a héten).

A Sasok a második félidőt is úgy kezdték, mint az elsőt: átjutottak a félpályán, majd fumble. Most AJ Brown kezéből ütötte ki a labdát Stephon Gilmore. Erre azonban nem tudott válaszolni a Dallas, két gyors three-and-out után ráadásul az Eagles került fel újra az eredményjelzőre, a csapat legszebb vasárnapi játékával: Fletcher Cox verte meg Zack Martint, kiütötte Prescott kezéből a labdát, amit az újonc Jalen Carter vitt vissza touchdownra.

 

Itt 24-13-as állásnál felcsillanhatott talán az Eagles szurkolók szeme, de nem sokáig élt a remény. A maradék három támadásból ugyan touchdownt nem engedtek, de mindháromnál mezőnygólt szerzett a Cowboys, miközben a Sasok csak egy elrontott negyedik kísérletre és egy újabb, harmadik fumble-re voltak képesek. Így alakult ki a 33-13-as végeredmény.

Eagles oldalról a múlt hetihez képest nem sok újdonságot lehet elmondani. A védelem elég gyenge lábakon áll, még ha a második félidőt egyébként egész jól le is hozták, de ott már a Cowboysnak azért nem kellett rohannia TD-ket szerezni. A pass rush még csak-csak működik, de az sem a megszokott szinten, a back7 pedig egyszerűen nem Super Bowl contender színvonal. Ezt még lehetne kompenzálni, ha a támadósor úgy pörögne, mint tavaly, azonban 2019 óta először most egyetlen egy touchdownt sem sikerült szerezniük. Sok volt a hiba, voltak dropok a top elkapóktól is, ráadásul AJ Brown, DeVonta Smith és Jalen Hurts is fumble-t vétett, mint a csapat legnagyobb sztárjai. Így azért nehéz. Érdekes statisztika, hogy 2000 óta összesen 106 olyan csapat volt, amely 10+ győzelmet szedett össze 14 forduló alatt, ezek közül az Eagles pontkülönbsége a 4. legrosszabb.

A túloldalon a Cowboysnál ellenben minden szuper. Az első félidőkben lehengerlőek, zsinórban hetedik meccse szereztek legalább 17 pontot, amire csak négy másik csapat volt képes a történelem során. Dak Prescott tényleg MVP-színvonalon teljesít, nehezen találni szavakat a játékára – mondjuk a közel tökéletes jó lehet. Jól elosztogatta a labdát, 75 yard fölé nem jutott senki, de Lamb és Jake Ferguson 143-at betett együtt a közösbe, plusz a Gallup-Cooks kettős is eljutott 85-ig. Az offense mellett a védelmet is ki kell emelni, hiszen ismét kiválóak voltak. A legnagyobbat Stephon Gilmore játszotta, aki folyamatosan szoros őrizetben volt, általában AJ Brownon, plusz fumble-t is kierőszakolt és negyedik kísérletet is állított meg. Végül, de nem utolsósorban mindenképp emeljük ki Brandon Aubrey-t, a Cowboys újonc rúgóját, aki négyből négy mezőnygólt bevágott, köztük egy 59- és egy 60 yardosat is, ezzel idén 30/30 a mérlege.

A Cowboys ezzel a győzelemmel átvette a vezetést a csoportban, habár ez kissé csalóka, hiszen ha mindkét gárda hozza a maradék négy meccsét, akkor az Eaglesnek lesznek jobb tiebreakerei – ráadásul a Phillynek jóval egyszerűbb a sorsolása is.

(katonadani)

Buffalo Bills @ Kansas City Chiefs 20-17

A Bills foggal körömmel ragaszkodik a rájátszás reményekhez, az elég ötlettelen, sok hibával játszó, már-már kissé enervált Chiefs pedig ezzel nem igazán tudta felvenni a versenyt. A címvédő konkrétan egyszer sem vezetett a meccsen, pedig hazai pályán játszott, a két turnover is nagyon fájó volt, bár ez semmi volt ahhoz képest, hogy a meccs legszebb játékát sikerült annulálni egy offensive offside büntetéssel (Kadarius Toney mentális kvalitásait haladta meg az, hogy jó helyre álljon fel a play előtt)!

Úgy tűnik, hogy elértük azt a szintet, amikor már Patrick Mahomes és Andy Reid nem képes kompenzálni a tehetség hiányát. A támadófal ugyan csak egy sacket engedett Mahomes zsenialitásának és atletikusságának köszönhetően, de a Bills védői így is megütötték nyolc alkalommal, a sima nyomásgyakorlásokról nem is beszélve. Ehhez képest a 271 yard nem is rossz (volt egy TD-je is, illetve egy balszerencsés pickje), de nem is olyan jó. Pláne hogy megint sok volt a drop, egyre jobban látszik a kor Travis Kelce-n is, bónuszképp pedig a skill személyzet megint összehozott egy turnovert.

Ezúttal Rashee Rice volt a delikvens, pedig a fumble-jét leszámítva jól játszott: hét elkapása a legtöbb volt a csapatban, a 72 yardja a második, illetve Mahomes egyetlen TD-jét is ő kapta el. Mellette Kelce-t lehet még pozitívan értékelni, mindenki más, köztük Kadarius Toney és Marquez Valdes-Scantling csak hátráltató tényezők voltak. Emellett a védelem sem tudja a korábban megszokott szintet hozni, ami nagyon rossz kiindulópont a rájátszásra nézve. Persze a 20 engedett pont nem szörnyű, de nincs meg az az átütő erő, amit Steve Spagnuolo egységétől eddig magától értetődő volt –a defense elkezdett úgy játszani, amit a tehetség alapján várnánk, ami régen rossz.

A Bills oldaláról az offense köszöni szépen, jól van. Josh Allen még mindig bomba formában, és ugyan volt egy INT-je és a 233 yardja sem eget verő, de volt 32 futott yardja és egy futott TD-je is, valamint több olyan megoldása, amire rajta kívül talán senki nem képes. Mindezt úgy, hogy a Chiefs védői kifejezetten komoly arányban tudtak nyomást generálni, de ezúttal sem volt Allenre ellenszer.

Különösen jó napja volt James Cooknak, aki 141 total yardot és egy TD-t tett be a közösbe. Kellett is, mert Stefon Diggset kivették a játékból (és amúgy sem volt jó napja), 11 targetből csak négyet húzott be 24 yardért. Ez a fajta kreativitás és diverzitás fontos, amin csak segít Dawson Knox visszatérése, de azért vannak problémák.

Ami nagyobb probléma, hogy a védelem a világért sem akarja megtalálni önmagát. A blitzelések működtek, de a sok nyomást nem sikerült nagy játékká alakítani, Von Millernek megint nem volt extra játéka, de a többieknek is voltak nehézségeik. Persze 17 engedett pont után nem feltétlenül kell kongatni a vészharangokat, de nem látom, hogy ez az egység meg tudná állítani a 49erst, az Eaglest vagy Ravenst.

(renningan)

Los Angeles Rams @ Baltimore Ravens 31 – 37 h.u.

A szezon egyik legjobb és legszórakoztatóbb mérkőzését játszotta a két csapat, amit a legjobban a semleges szurkolók élvezhettek. Számos fordulat volt ezen a meccsen, amit senki nem látott jönni, és a vezető személye is folyamatosan változott. Pedig előzetesen nem ezt gondoltuk volna, a csapatokat ugyanis egy hatalmas eső fogadta, ami a támadójátéknak soha nem kedvez.

A Rams úgy is döntött, hogy az első drive-ban csak futni fog, ami meglepő módon tökéletesen működött. Aztán a gólvonal közelébe érve inkább 3 passzt hívtak be, ami mind sikertelen lett. Ezután már igyekeztek kiegyenlíteni a passz-futás arányát, ami hol jól működött, hol kevésbé.

A Ravensnél meglepő módon eleinte pont a futás nem ment, és a végére is csak Lamar Jackson megiramodásinak köszönhetően sikerült 100 yard fölé jutni. Levegőben azonban minden rendben volt, Lamar kiosztott két hosszú TD-t is, egyszer Beckhamnek, egyszer pedig Likely-nak. Igaz, az egyik hosszú dobásából INT lett, de ez még nem okozott nagy gondot a hazaiaknak. Ami azonban igen, azok az egyéni „ravenses” hibák voltak. Puntnál sikerült belógni a vonalon, ami miatt a Rams folytathatta a támadást (TD is lett belőle), az elkapók több first downt is elejtettek, illetve a 3. negyedben egy rossz snap miatt safetyt is ajándékoztak az ellenfélnek. A hibák természetesen a Rams oldalán is megvoltak (elejtett first downok), de azok nem voltak ennyire látványosak.

A két csapat egész meccsen viaskodott egymással, és 5 perccel a vége előtt Stafford kiosztott egy TD passzt Demarcus Robinsonnak (ez volt a 3. TD passza a meccsen). Ennek a pontszerzésnek köszönhetően 28-23-ra átvette (ismét) a vezetést a Rams, ami akár győzelmet is érhetett volna.

 

Azonban nem ez jelentette a mérkőzés végét és a hazaiknak volt még egy válaszuk. Lamarék végigmentek a pályán, az irányító pedig 3&17-re kiosztott egy gyönyörű 21 yardos TD passzt Zay Flowersnek. Flowers a kétpontost is elkapta, ezzel a Ravens bebiztosította, hogy a Rams egy mezőnygóllal csak egyenlíthessen. Végül ez is történt, Havrisik egy 36 yardos rúgással hosszabbításba küldte a mérkőzést.

A ráadásban előbb a Ravens támadott, de gyors 3&out jött. Azonban a Rams is ugyanezt tudta csak elérni, így jött a visszapunt, és Lamar készült újra felfutni a pályára. Végül azonban már nem ment fel többé, a visszahordó Tylan Wallace ugyanis 76 yardos TD-t szerzett, amivel lezárta ezt a fordulatos mérkőzést.

Ennek a meccsnek nincs igazi vesztese. Noha a Rams kikapott, ez egy győzelemmel felérő vereség volt. Végig küzdöttek, és a körülmények (eső) ellenére is működött az offense egy szuper védelem ellen. Sok mindenkit ki lehetne emelni, de talán az újonc tight end Davis Allen játéka volt a legmeglepőbb, aki többször is gondot okozott az ellenfél védőinek (50 yard és 1 TD négy elkapásból). Illetve még érdemes azt is megemlíteni, hogy Aaron Donaldot volt, hogy 3 embernek kellett fognia.

A Ravens oldalán is el lehet ugyanazt mondani, mint a Ramsnél, azzal a különbséggel, hogy ők ténylegesen nyertek. Ezen az oldalon is sok mindenkit ki lehetne emelni, de talán Zay Flowers érdemel külön szót. Az elkapó a meccs elején inkább hátráltatta a csapatát a dropokkal, de a végén mikor a legjobban kellett, akkor ő lépett elő, és ő szerezte meg a legfontosabb TD+2pontost.

A legnagyobb nyertese a meccsnek azonban egyértelműen a semleges szurkolók voltak, akik az év egyik legjobb összecsapását kapták rengeteg fordulattal.

(jarred)

Detroit Lions @ Chicago Bears 13 – 28

Pár hete a Lions egy epikus comebacket hajtott végre a Bears ellen, mikor 4 perc alatt 12 pontos hátrányt dolgozott le. Ezen a héten is megpróbálta ezt a bravúrt, ezúttal azonban nem jött össze a fordítás.

A meccset a Bears kezdte jobban, mindjárt az első drive-ban végigmentek a pályán, amit DJ Moore 16 yardos futott TD-je zárt le. Ezt követte még egy mezőnygól, de 10-0 után a Lions is felébredt, és két TD is összejött. Előbb Gibbs futott be a célterületre, majd Reynolds szerzett újabb TD-t. Az egyik extra pont azonban kimaradt, így csak 13-10-re tudta átvenni a vezetést a Detroit.

Ez a két pontszerzés azonban a Lions összes jó pillanata volt. Legalábbis támadóoldalról. A második félidőben ugyanis a támadók semmit nem csináltak. Konkrétan egy olyan drive-juk volt, ahol sikerült first downt szerezni. Minden más drive vagy 3&outtal, vagy gyors labdaeladással zárult.

Mivel a támadók tehetetlenek voltak, így a vendégeknél egyedül a defense-ben lehetett bízni. A Lions védelem ameddig lehetett, tartotta magát. Fieldset a meccs elején nem tudták elkapni, de utána folyamatosan földre vitték (jött is 3 sack). De aztán egy play mindent megváltoztatott.

A 3. negyed utolsó percében a Bears egy 4&13-ra kényszerült a Lions 38 yardosán. Eberflus úgy döntött kockáztat, és nekiment a negyedik kísérletnek. Az agresszivitás meghozta eredményét, a Lions védők csúnyán benézték a játékot, Fields pedig egy könnyű TD passzt osztott ki Moore-nak.

Ezzel a játékkal a Bearshez került a momentum, a Lions pedig teljesen elvesztette a lélekjelenlétét. Goff a következő playben a snapnél elvesztette a labdát, a Bears pedig büntetett, ezúttal Fields maga futott be a célterületre.

Pillanatok alatt 25-13 lett az állás, a Lionsnek pedig ezután már minden downnak neki kellett mennie. Gyorsan jött is egy 4&1 saját térfélen. Erre azonban sikerült a létező legrosszabb futójátékot behívni, amivel 4 yardot veszítettek. Ezzel pedig gyakorlatilag eldőlt a mérkőzést. A hazaiak ugyan csak mezőnygólt rúgtak, de már ez is elég volt. A Lionsnek ezután még volt pár kétségbeesett próbálkozása, de pontot már nem szereztek. A Bears ezúttal nem engedte ki a győzelmet a kezéből.

A Detroit részéről ez egy borzalmas meccs volt. Az offense semmire nem volt képes a liga egyik leggyengébb védelme ellen, és TD-k helyett inkább csak turnoverek jöttek (2 INT, 1 fumble, és 2 sikertelen 4th down). Nem ezzel a meccsel győzték meg a szurkolókat, hogy lesz esélyük a playoffban.

A Bears pedig egy kellemes győzelmet hozott. Nekik minden ilyen váratlan eredmény jól jön, hiszen az 1/1 így is az övék lesz, a győzelmek most többet érnek.

(jarred)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!