Connect with us

Összefoglaló

Nyert a Patriots, a Dolphins legyőzte a Cowboyst, 30 év után elvitte a csoportot a Lions

A hétvége meglepetéseként a top2-es irányítóért küzdő Patriots megverte a rájátszás-reményeket dédelgető Broncost. A vasárnap rangadóján egy jó kis playoff-szagú meccsen a Dolphins tudott felülkerekedni a Cowboyson. A Lions pedig a Vikings legyőzésével története során először nyerte meg az NFC North divíziót!

New England Patriots @ Denver Broncos 26-23

Az előzetes várakozások alapján nem a vasárnap esti rangadó tűnt a forduló legszínvonalasabb találkozójának, és az első félidő igazolta is az elvárásokat. A második 30 perc ugyanakkor kárpótolta a semleges szurkolókat egy rendkívül izgalmas végjátékkal. Két teljesen ellentétes negyedet láthattunk a második félidőben, a harmadik negyed végére 16 pontos hátrányba kerülő Broncos egy huszáros hajrával ki tudott egyenlíteni a negyedik negyedben. Ugyanakkor az összecsapás utolsó percében Bailey Zappe mezőnygól távolságba vezette a Patriotsot, és az újonc rúgó Chad Ryland 56 yardos mezőnygóljával megnyerte a meccset a New Englandnek!

Eseménydúsan kezdődött a találkozó, a Patriots első támadójátékából azonnal fumble-t harcolt ki a denveri defense (D.J. Jones erőszakolta ki a turnovert és a labdát is ő szedte össze). A vendégek 6 yardosáról jöhetett a Broncos, azonban pont nélkül maradt a hazai gárda, a drive egy sikertelen negyedik kísérlettel zárult. A csapatok kezdeti lendülete hamar alábbhagyott, zsinórban 3 puntot láthattunk, majd Marvin Mims óriási punt visszahordásával kiváló mezőnypozíciót szerzett a hazaiaknak. Ezt pedig már nem hagyta kihasználatlanul a Broncos, Javonte Williams 3 yardos futásával megkezdte a pontgyártást a Denver.

A Broncos pontszerzése felrázta a Patriots támadósort, be is mutatta első értelmezhető támadósorozatát a vendég együttes, aminek a végén Ryland 33 yardos mezőnygólja révén feliratkoztak az eredményjelzőre. A Pats védelem sem akart lemaradni, sikerült fumble-t kiharcolniuk (habár a felvételek alapján úgy tűnt, hogy a Broncos gyűjtötte össze a labdát), de az offense semmit nem kezdett a szerzett labdával, három játék után egyből puntoltak. Több pont már nem is született az első játékrészben, Ryland 47 yardról, Will Lutz pedig 57 yardról hibázott mezőnygólt.

Úgy tűnt, hogy a félidei videózás a vendég csapatnak sikerült jobban, egyszerűen állva hagyták ellenfelüket a szünet után. Miután gyorsan puntra kényszerítették a Broncost, Demario Douglas elkapásaival vörös zónába jutottak, ahol aztán Zeke Elliott 15 yardos elkapott touchdownjával átvette a vezetést a Patriots (az extra pont kimaradt, tehát Ryland lábában már 4 pont maradt benne).

A harmadik negyed végéig még 3 puntot harcolt ki egymás után a New England védelme (Christian Barmore 3 sacket szerzett ez idő alatt), és a támadósor is hasított. Bailey Zappe 5 play alatt bejuttatta csapatát a célterületre egy Mike Gesickinek kiosztott TD passz révén. Mintha bekapcsolt volna valami láncreakció, minden összeesküdött a Broncos ellen, a kickoffnál Mims kezéből kiütötték a labdát, amit Cody Davis szedett össze és újabb TD-t szerzett a vendég együttesnek (23-7).

A Broncos ugyanakkor megragadta az utolsó szalmaszálat. A negyedik negyedben két támadósorozat alatt 16 pontot (2 TD + 2 sikeres 2 pontos) tett fel a táblára a denveri gárda és kiegyenlített. Először a korábban hibázó Mims 47 yardos elkapásával vörös zónába jutott a Broncos, ahol Lucas Krull megszerezte pályafutása első touchdownját. Fellépett a védelem is, és puntra kényszerítették a Patriotsot, majd egy 11 játékból álló támadósorozat végén Russell Wilson és Brandon Johnson 21 yardos összjátéka után már döntetlen volt az állás.

Három perc volt a hátra a mérkőzésből, de a következő támadósorozatával egyik csapat sem tudott haladni, és már csak 58 másodperc maradt az órán. Ekkor Zappe kiosztott egy 27 yardos átadást Parkernek, amivel lőtávolba került a Patriots. A korábban mezőnygólt és extra pontot is hibázó Ryland nem remegett meg, és 56 yardról eldöntötte a találkozót.

Mindkét irányító kettő touchdownig jutott (Zappe: 256 yard, Wilson: 238 yard) és amikor nagyon kellett, akkor hátukra vették a csapatukat, pontszerző akciókat vezetve. Ugyanakkor voltak hosszú periódusai a mérkőzésnek, amikor a védelmek teljesen megálljt parancsoltak a támadósoroknak, amit jelez, hogy a sok nagy játék ellenére mindkettő offense 300 yard alatt maradt (Wilson a meccs jelentős részében nagyon gyengén játszott). Végül az eggyel több turnover, és az abból bekapott special team TD a Broncos vesztét okozta.

Bár a forduló többi mérkőzésén jól alakultak az eredmények a Broncosnak rájátszás szempontból, de a csapatnak sikerült többszörösen is lábon lőnie magát, ezáltal túl nagy hátrányba kerültek és hiába tudtak egyenlíteni, a fordítás már nem sikerült. Ezzel a vereséggel pedig gyakorlatilag kiírták magukat a playoff várományosok közül. A Patriots szurkolótáborának sem lehet felhőtlen az öröme, mert győzelmükkel már nem ők birtokolják az 1/2-es draftcetlit (egészen a 4. helyig csúsztak), ugyanakkor a csapatmorálnak nagy szüksége volt erre a sikerre.

(Atreus)

Dallas Cowboys @ Miami Dolphins 20-22

Nagyon izgalmasra sikerült a vasárnap legnagyobb rangadója, még ha a pontzápor el is maradt. A dallasiak kezdték a meccset és rögtön el is jutottak az ellenfél 1 yardosára, ahol Tony Pollard nyert helyzetből nem tudott bejutni a célterületre (DeShon Elliott állította meg nagyon szépen), majd a fullback Hunter Luepke nem tudta megszelídíteni a handoffot, így fumble lett a történet vége az 1 yardoson. A szorult helyzetből egy hosszú passzal kijött a Dolphins és egy mezőnygólt sikerült összehozniuk, így ők tették fel az első pontokat a táblára.

Ezután viszont a Cowboysnak már ténylegesen sikerült eljutnia a célterületre, CeeDee Lamb 49 yardos touchdownt szerzett. Érdekes volt, hogy Jalen Ramsey nem követte a meccsen a dallasiak legjobb elkapóját, aki így Kader Kohou-t verte meg könnyedén a slotból. A Dolphins aztán majdhogynem lemásolta a Cowboys első támadását, nagyon szépen eljutottak főleg futásokkal és rövid játékokkal a gólvonalig, ott nekimentek negyedikre, azonban furcsa módon egy backshoulder passzt hívtak Cedric Wilsonra, ami nem tűnik optimális döntésnek.

Itt pedig megtorpant a Cowboys offense és a félidőig már csak két puntra futotta a részükről. A Dolphins ellenben egy Tyreek Hill hosszú elkapás után feltett egy mezőnygólt a táblára, majd a félidő vége előtt végigmasíroztak a pályán és egy nagyon szépen felrajzolt Raheem Mostert elkapott touchdownnal 13-7-re módosították az állást és így mehettek szünetre.

A második negyed elején mindkét csapat puntra kényszerült, de a Dolphinsnál volt a mezőnypozíció előnye. Érdekes volt, hogy ezen a ponton mindkét oldalon a védőfalak dominálták a támadófalakat. Ez a Miami támadásainál még nem is volt túl meglepő, ám a túloldalon Tyron Smith hiányában szenvedett az OL. A Dolphins szerezte a következő pontokat egy mezőnygóllal, miután a rövidyardos szituációkat rendre nem tudták megoldani.

A Cowboys egy Mike Tolbertre feldobott nagy játékkal és egy utána belőtt mezőnygóllal válaszolt, majd Tyreek Hill jobb bevonásával a Dolphins is feltett három pontot a táblára. Ezt követően pedig a Dallas is mezőnygóllal válaszolt, miután a Tyron Smith helyén játszó Chuma Edoga a meccsen nem először teljesen elnézett egy blokkot és így megtorpedózta a TD lehetőségét. Így tehát 12 perccel a vége előtt 19-13 volt az állás a hazaiak javára.

A Dolphins pedig itt megakadt és puntolni kényszerült a meccs első dallasi sackje után, így megvolt a Cowboys előtt a lehetőség a fordításra. Ezt pedig nagyon hosszú, 17 játékból álló, sikeres negyedik kísérletekkel fűszerezett támadással meg is tették. Prescott hatalmasat játszott ebben a drive-ban, a Cooksnak kiosztott TD-je is fenomenális volt, de előtte is volt több elit megoldása.

Azt viszont megemlíthetjük, hogy nem a legjobban menedzselte az órát a Cowboys. Ennél több időt ugye nem tudtak volna elégetni, de maradt három és fél perce a Miaminak fordítani. Ha gyorsabban végigmennek, akkor játszhattak volna arra, hogy lesz még egy támadásuk, így viszont mindent egy lapra feltéve ki kellett védekezni a Dolphins utolsó támadását. Ez viszont nem sikerült, a hazaiak nagyon szépen mentek végig a pályán 12 játékból, minden egyes játékpercet leégetve az órából, majd az ellenfél 10 yardosán belül már nem erőltetve a dolgokat Jason Sanders aznapi ötödik (!) mezőnygóljával megnyerték a meccset!

Sokan úgy aposztrofálták ezt a találkozót, mint a contenderséget tettető csapatok összecsapását, hiszen ketten együtt mindössze egy győzelmet tudtak felmutatni pozitív mérlegű gárdák ellen. Szerintem viszont nem jöhetünk el olyan tanulsággal a meccsről, hogy bármelyik is “csaló” lenne. Két jó csapat jó kis playoff-szagú meccse volt ez, ahol leginkább a dallasi hibák döntöttek.

Tyron Smith nagyon hiányzott a fal széléről, gyakorlatilag ez is jelenthette a különbséget, mert Edoga pocsék volt a helyén, a Dolphins dominálni tudta ezt a matchupot. És nem csak a bal szélen, de úgy összességében a Miami védőfal sokkal jobb volt a dallasi támadófalnál. Emellett a Cowboys sokat próbált rotálni és a másodvonalas játékosait helyzetbe hozni, azonban például Luepke vagy Hendershot nem áll még készen egy ilyen kiélezett meccsre.

Ugyanakkor a Dolphins védelmét mindenképp meg kell dicsérni, ugyanis jó pár hete már nagyon magas szinten teljesítenek, és ezt most egy top ellenféllel szemben is fenn tudták tartani, ami nagyon jó jel a rájátszásra kanyarodva. Csak kétszer engedték be a célterületre a Cowboyst, szereztek egy labdát és négyszer sackelték Prescottot – Bradley Chubb kifejezetten jó volt a meccsen. És egyébként a Cowboys védelmét is dicséret illeti, abszolút limitálni tudták a Dolphins támadósorát, szóval igazából inkább egy védelmi csata volt ez, főleg ha kiigazítjuk azzal, hogy milyen jók a támadósorok általában.

A Dolphins ezzel bebiztosította a rájátszását (a csoportgyőzelemért még küzdeni kell azért komolyan a következő két hétben a Ravens és a Bills ellen), a Cowboys pedig távolabb került a csoportgyőzelemtől.

(katonadani)

Detroit Lions @ Minnesota Vikings 30 – 24

Két playoffért küzdő csapat találkozásából egy végtelenül szoros és szórakoztató meccs kerekedett ki. Még úgy is, hogy a Vikings támadók 10 emberrel álltak ki. Az irányító Nick Mullens ugyanis inkább a Lionsnek segített mint a saját csapatának. Annyi turnovert érő megmozdulása volt, hogy számolni is nehéz lenne.

Mullens teljesítményét nagyon nehéz értékelni. Egyrészt a futójátéktól semmi segítséget nem kapott, egész meccsen 17 futott yardot tudott felmutatni a Vikings. Csak passzal sikerült haladni, és többször is kockáztatni kellett, ami Jeffersonra feldobott labdákat jelentett. Ez magában hordozta a nagy játékot, és az eladott labdát is. Mullensnek mindkettő összejött. Ha a Lions védők ügyesebbek olyan 6-7 INT lett volna a meccsen, annyira rossz helyre mentek azok a passzok. Ha viszont sikerült megtalálnia Jeffersont, akkor abból nagyon látványos játék jött össze. Például a TD passz, ahol mind az irányító, mind az elkapó elképesztő játékot mutatott be.

Ez egyben kisebb kritika a Lions defense felé, mert ezt a meccset sokkal simábban is megnyerhették volna. De hagyták, hogy Mullens 411 yardig eljusson, és a végén még a győzelemért is támadhatott. A futást szépen levédekezték, de passz ellen teljesen el voltak veszve, hiába a sok labdaszerzés, az inkább az ellenfél „érdeme” volt.

A Lions támadókra ellenben nem sok kritika lehet. Volt egy-két kisebb megingás, de az egész meccset tekintve sok ok a panaszkodásra nem lehet. Sikerült egy egészséges összhangot találni futás és passz között. Sőt, még a futójátéknál is egy egyensúlyban volt Gibbs és Montgomery használata. Előbbi 15 érintésből szerzett 80 yardot és 1 TD-t, utóbbi 17 futásból 55 yardot és 2 TD-t.

Mellettük Goff is kivette a részét a csapatmunkából, aki ugyan nem volt olyan erős mint múlt héten, de nem is hibázott, és a célpontjait mindig megtalálta. Mondjuk nem volt nehéz dolga, az elkapóit a Vikings védők olyan üresen hagyták, hogy nagyobb kihívás lett volna nem eltalálni őket. Természetesen Amon-Ra volt az elsőszámú célpont, aki 12 elkapásból jegyzett 102 yardot és 1 TD-t. De mellette azért a többiek is megkapták a maguk számait, pl Jameson Williamsnek is összejött 5 elkapás.

Noha a Lions offense szinte hibátlanul játszott, a védelem hiányosságai miatt a végén még kellett izgulni. 2 perccel a vége előtt 6 pontos előnynél vissza kellett rúgni a labdát, és a Vikings a győzelemért támadhatott. Mullens pedig azt csinálta, amit egész meccsen: feldobta Jeffersonra. Az első ilyen nagy passzból jött is egy nagy elkapás, amivel egy 3&27-et sikerült megoldani.

Másodjára azonban már elmaradt a csoda. Mullens ismét feldobta Jeffersonra, de a remekül játszó Ifeatu Melifonwu odaugrott az elkapó elé, és INT-et szerzett. Ez volt az irányító negyedik interceptionje, ami ezúttal a meccs végét jelentette.

A Detroit ezzel a győzelemmel megnyerte az NFC Northot, amit történelme során még soha nem tudott megtenni. Utoljára 1993-ban nyert csoportot a csapat, de akkor még NFC Centralnak hívták. Legfőbb ideje volt.

A Vikingsnál még nincsen minden veszve, még van esély a playoffra, de ehhez egy Mullensnél jobb irányító kellene, mert ez a „feldobjuk aztán lesz valami” nem fenntartható stratégia.

(jarred)

Related Topics

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!