Connect with us

Összefoglaló

Sok hiba Jacksonville-ben, kiütés Buffalóban, hosszabbítás Tennesseeben

A vasárnap esti rangadón a Jaguars hibát hibára halmozott, így a Ravens megőrizte az első kiemelést. A hét ragadóján a Bills hazai pályán megsemmisítette a Cowboyst. A Titans és a Texans pedig egy öldöklő hosszabbításos csatát vívott egymással. 

Baltimore Ravens @ Jacksonville Jaguars 23-7

A Jaguars 2008 óta először játszott vasárnap esti rangadót, ráadásul hazai pályán rendezhették ezt meg az AFC első kiemeltje ellen. Úgy tűnik ez a nagy felhajtás viszont nagyon megzavarta őket, ugyanis az első félidőben hibát hibára halmoztak. Egy punttal nyitottak, utána pedig zsinórban négyszer jutottak el az ellenfél 40 yardosán belülre (egész konkrétan a 32, 36, 16, 4 yardosig), mégis nulla pontot sikerült feltenniük a táblára, ami már-már lenyűgöző.

Az első két alkalommal mezőnygólt hibáztak, aztán Trevor Lawrence vétett fumble-t úgy, hogy nem kiütötték a labdát a kezéből, hanem csak simán elejtette. Végül pedig az utolsó másodpercekben eljutottak az 5 yardosra, volt még 11 másodpercük időkérés nélkül, de nem spike-oltak, hanem elindítottak egy játékot, ám érthetetlen módon nem a célterületre dobtak, hanem rövidebbet. Az elkapás megvolt, de Parker Washingtont még pályán belül vitték le, így lepörgött az óra. Hihetetlen hibák voltak ezek a Jaguarstól, főleg így halmozva, és így nagyon nehéz meccset nyerni, még ha egyébként ugyanolyan jól is haladtak, mint a Ravens az első 30 perc során (még egy kicsit több yardot is szereztek).

 

A Hollók viszont nem hibáztak ennyit. Oké, itt is volt egy interception (Rayshawn Jenkins fülelte le Lamar Jackson labdáját), de ezen az oldalon Justin Tucker bevágta a mezőnygólt, illetve egy szép hosszú támadás során Lamar gyönyörű passzával és egyben Isaiah Likely elkapásával touchdownt is feltettek a táblára – ezzel büntették egyébként Lawrence fumble-jét. Nem játszott hatalmasat a Ravens, nem dominálta a meccset, de legalább nem vétett buta hibákat, így 10-0-val mehettek szünetre.

A második félidőt már sokkal jobban kezdte a Jaguars, ugyanis összehozták az idei leghosszabb játékukat, egy 65 yardos passzt Jamal Agnew-nak, akit a Ravens védőinek sikerült teljesen elfelejteniük.

Ekkor úgy tűnt még akár fordíthat is a Jaguars, hiszen visszajöttek 3 pontra, de egy puntváltás után ismét a Ravens volt eredményes. Lamar hihetetlen módon szabadult ki egy sackből, majd elindított egy hosszú passzt Likely felé, aki két ember közt húzta le azt (végül Gus Edwards futott be a célterületre).

Egy újabb Jags punt után még egy mezőnygólt fel tudott tenni a Ravens, amivel gyakorlatilag eldőlt a találkozó 8 perccel a vége előtt. Hogy ez még biztosabb legyen, az idén végre kiválóan játszó Justin Madubuike sackelte Lawrence-t és ki is ütötte a kezéből a labdát, amiből újabb mezőnygólt szerzett Tucker, így 23-7-nél már nem sok kérdés maradt hátra. A Jaguars azért még próbálkozott, de nem adták meg a becsület-touchdownjukat (a bírók úgy ítélték, hogy Ridley nem tudta teljesíteni az elkapás minden feltételét, habár ez azért adható lett volna), így véget ért a találkozó.

A Jaguars az első félidőben nagyon gyors passzokra hagyatkozott (futójáték nem is volt), Lawrence karrierjének harmadik leggyorsabb átlaga volt, ez pedig azt is jelentette, hogy a Ravens az idei legalacsonyabb nyomásgyakorlási rátáját tudta felmutatni. Okos taktika volt ez Pedersonéktól, hiszen a támadófallal bajaik voltak, a Ravens védelem pedig nagyon kellemetlen nyomáscsomagokkal szokott készülni. Ha nincs annyi hiba az első 30 percben, akkor ezt folytatva meg is nyerhette volna a meccset a Jags, azonban a második félidőben hátrányban már nem lehetett csak a gyors passzokra támaszkodni, így több volt a nyomás és nehezebb lett az előrehaladás. A végén már erőltetni is kellett, ezért is volt az a Lawrence fumble, ahol az irányító harmadik kísérletre még a sackből is megpróbálta eldobni a labdát, amit már nem kellett volna – persze ott már egy sima punttal is véget ért volna a meccs gyakorlatilag.

A védelemből a pass rush-t mindenképp ki lehet emelni, ugyanis nagyon sok nyomást generáltak. Josh Allen szokásosan jó volt, de most a tavalyi 1/1-es Travon Walker is kifejezetten jól játszott, sikerült végre elkapnia a fonalat az utóbbi hetekben.

Itt tudom jól átvezetni a dolgot a túloldalra, ugyanis Lamar Jackson megint szuper volt, még ennyi nyomás alatt is, remekül kerülte ki a védőket és szabadult ki a szorításukból. A földön 97 yardot tett meg, a levegőben meg 171-et, az egész szezont tekintve pedig 3700 passzolt- és 900 futott yardot szerezhet az eddigi ütemében, amire még soha nem volt példa az NFL történetében, szóval jogosan emlegethetjük az MVP-jelöltek közt – jövő héten fontos meccset vív majd Purdyvel ezzel kapcsolatban.

A futójáték összességében jól működött, Mitchell és Edwards 131 yardot tett be együtt a közösbe, azonban rossz hír, hogy előbbi szezonja véget ért egy sérülés miatt. A levegőben most az elkapóknak olyan sok szerep nem jutott (Batemannek volt a legtöbb yardja 39-cel), viszont a Mark Andrews helyén játszó Isaiah Likely nagyot ment a maga 70 yardjával és egy touchdownjával. A támadófallal, főleg a tackle-ökkel voltak problémák, ez még visszaüthet a továbbiakban. A védelemből Kyle Hamiltont ki lehet emelni, ahogy Roquan Smith-t is, de a legnagyobbat Madubuike játszotta, igazi sztárrá növi ki magát a védőfal közepén. Egységként pedig ha nem is a szezon első felében mutatott domináns játékot hozzák, de még mindig nagyon jót (az egy benézett Agnew TD-n kívül).

A Ravens így megőrizte az első kiemelt helyet, de még komoly tesztek várnak a csapatra a 49ers és a Dolphins ellen a következő két hétben. A Jaguars ellenben ugyan még vezeti az AFC South-t, de már csak tiebreakereknek köszönhetően, hiszen azonos mérleggel áll a Colts és a Texans is az utolsó három fordulóra kanyarodva.

(katonadani)

Dallas Cowboys @ Buffalo Bills 10-31

Szoros meccsre számítottunk a hét rangadóján, azonban a Bills az első félidőben eldöntötte a dolgokat, ráadásul úgy, hogy Josh Allennek mindössze 5 sikeres passza volt az első 30 percben.

A buffalóiak ugyanis a futásra alapoztak, tehát kihasználták a Cowboys legnagyobb (egyetlen?) gyengeségét. Levezettek egy 12, egy 11 és egy 11 játékból álló drive-ot (meg becsúszott egy punt), James Cook összeszedett 104 futott yardot és emellé még 42 elkapottat is egy touchdownnal. Az utóbbi hetekben a futójátékra alapozás mindenképp pozitív változás volt az új támadókoordinátor Joe Bradyvel, ez pedig itt csúcsosodott ki. Az Allen-éra legtöbb futását hívták és a legsikeresebben tették mindezt. A Cowboysnál ritkán jött ki idén ez a gyengeség, mert mindig nagyon vezettek, most viszont az ellenfél ráfeküdt erre és csúnyán megégtek.

Persze ahhoz, hogy ez ilyen egyoldalú legyen a dolog az is kellett, hogy a Dallas is asszisztáljon hozzá. És ezt megtették mindhárom csapategységben. A támadósor mindössze 89 yardot tudott összehozni a félidőig (tehát kevesebbet, mint amennyit Cook kizárólag a földön), ami már önmagában hatalmas problémát jelentett volna, de emellé összehoztak egy roughing the kickert és még legalább két nagy personal foul büntetést (habár egy roughing the passernél azért Josh Allen rájátszott a dologra). Ezekkel gyakorlatilag 11 pontot ajándékoztak az ellenfélnek. Így azért nehéz. És így az utóbbi három év legnagyobb félidei hátrányát könyvelhették el, ráadásul még Zack Martin is kiesett a támadófalból. Tetézve a dolgokat Mike McCarthy nem dobott be egy piros zászlót, amikor Diggs kezéből kiütötték a labdát, de a bírók helytelenül ítéltek. Szóval a Cowboysnál minden egyes csapatrész csődöt mondott az edzőkkel együtt ebben a félidőben.

A második félidő is ugyanebben a mederben zajlott. A Bills levezetett még két hosszú drive-ot, míg a Cowboys két puntra kényszerült, így igazából 12 perccel a vége előtt 31-3-as állásnál minden kérdést lezárhattunk. Ezen a ponton James Cook 220 scrimmage yardnál tartott, a Cowboys pedig még a 100-at sem érte el. Innentől pedig garbage time volt, ahol legalább egy becsület-touchdownt szerzett a Dallas.

A Bills futójátékának dominálása mellett fontos kiemelni, hogy a dallasi támadófal is nagy bajban volt a meccsen, itt is egyértelműen fölényben volt a Buffalo. A pass rush sokszor oda tudott érni Prescottra, ami többek közt 3 sackben nyilvánult meg. Az utóbbi hetekben kiválóan teljesített a Cowboys OL, de most Zack Martin kiesett, Tyler Smith pedig nagyon gyengén játszott. Ahogy egyébként az egész Cowboys, az akarást sem igazán lehetett látni a csapaton, ami azért elég rosszul mutat egy ilyen nagy meccsen.

És amennyire rosszul szerepelt a Cowboys, annyira letette a névjegyét a Bills, és megmutatta, hogy számolni kell vele a továbbiakban. Allentől most nem kellett nagy meccs, 100 passzolt yard alatt maradt, ami nagyon nem jellemző rá, de jó látni, hogy talált egy másik utat is a Bills. A nagyobb sztori persze a támadósor, de a védelem is nagyon jól teljesít a sok sérült ellenére, egész jó válaszokat sikerült találniuk a hajrára kanyarodva. A rájátszásban így nagyon félelmetes ellenfelek lesznek (ha tényleg ott lesznek, mert még mindig nincsenek bejutó helyen), pedig pár hete sokan teljesen leírták már őket – most meg lehet érvelni amellett, hogy az AFC két legjobb csapata közé tartoznak.

A Cowboys így jó eséllyel bukja a csoportját, kivéve ha az Eagles legalább egyszer kikap a Giantstől, szóval készülhetnek az utazásra az NFC South bajnokához a wild card körben.

(katonadani)

Houston Texans @ Tennessee Titans 19-16 (h.u.)

Nagyon szoros a küzdelem az AFC wild card pozíciókra pályázó csapatok között, így a mérkőzés előtt 7-6-os mérleggel álló Houston Texans nem engedhette meg magának a vereséget a csoportrivális Titans ellen. Ugyanakkor a helyzetüket nehezítette, hogy kezdő irányítójuk nélkül kellett kiállniuk. Habár hamar 13 pontos hátrányba került a vendég együttes, de a védelem és az ellenállhatatlanul játszó Devin Singletary közreműködésével sikerült megfordítaniuk a mérkőzés alakulását, és végül a hosszabbítás utolsó másodpercében kicsikarták a győzelmet.

CJ Stroud tehát nem tudta vállalni a játékot agyrázkódás miatt, Case Keenummal a kezdőben két punttal nyitott a Texans offense. Úgy tűnt, hogy a hazai csapat jobban felkészült a mérkőzésre. Will Levis két mélységi bombájával goal to go szituációba kerültek, majd az irányító futásával megszerezték a mérkőzés első pontjait (az extra pont nem sikerült). A túloldalon a rossz kezdés hamar rémálomszerűvé változott: Keenum interceptiont dobott (nem értették meg egymást az elkapójával), Elijah Molden pedig visszahordta azt touchdownra.

DeMeco Ryans legénysége azonban nem adta fel és az első félidő utolsó támadósorozatával feliratkozott az eredményjelzőre a Texans. Devin Singletary folyamatosan kapta a labdacipeléseket, már az ellenfél 5 yardosánál járt a Houston, amikor a liga legjobb vörös zónás védelme mezőnygólon tartotta őket. Félidőben 10 ponttal vezetett a Titans úgy, hogy csak 3 labdabirtoklásuk volt az első 30 percben.

A második játékrészre nagy lendülettel jött ki a vendég gárda. Előbb Steven Nelson szerzett interceptiont, amiből egy újabb mezőnygóllal 7 pontra csökkentette hátrányát a Houston. Majd miután 3 játék után puntra kényszerítették a hazaiakat, jó mezőnypozícióból kezdhették a következő támadósorozatot. Így hiába nem sikerült sokat előrehaladni, Kaimi Fairbairn harmadszor is a póznák közé helyezte a labdát (9-13).

A negyedik negyed elején a Tennessee egy mezőnygóllal újra 7 pontosra növelte az előnyét, majd a következő támadósorozatban megtörte a jeget a Texans és sikerült touchdownt szerezniük. Keenum egy 10 játékból álló, 79 yardos drive-ot vezetett le, a támadósorozat végén a Dalton Schultznak kiosztott passzánál az égiek is a houstoniak mellett álltak, és végül Noah Brown 3 yardos elkapásával egyenlített a Texans. Több pontszerző akciót már nem láthattunk a rendes játékidőben, jöhetett a hosszabbítás.

A ráadást punttal nyitotta a Titans, majd Keenumot 3 játékon belül is kétszer sackelték a hazaiak, ami miatt nehéz helyzetből kellett puntolnia a Houstonnak. Ugyanakkor a Tennessee sem tudott élni a lehetőséggel, így visszakerült a labda a Texanshoz. Ekkor már nagyon közel kerültek a csapatok a döntetlenhez, de Devin Singletary másképp gondolta, 41 yardos elkapásával mezőnygól távolságba juttatta a vendégeket.

Ezt követően futott egy 34 yardos touchdownt is, de egy holding büntetés miatt visszafújták a bírók a pontszerzést. Úgy tűnt, Ryans nem akar megkockáztatni egy újabb negatív yardos játékot, így Fairbairnre bízta a dolgot, aki 54 yardról berúgta a győzelmet érő mezőnygólt.

A Texans pass rush extraklasszis teljesítményt nyújtott a mérkőzésen, 7 alkalommal sackelték Levist, amiből Jonathan Greenard 2,5 zsákolást, míg Maliek Collins másfelet vállalt magára. Támadóoldalon Singletary volt a nap hőse, akire mindig számíthatott a támadósor, ha mozgatni kellett a láncokat, 121 futott- és 49 elkapott yardjával járult hozzá csapata győzelméhez. Nem szabad elfeledkezni Keenumról sem, aki a korai pick-six ellenére nem tört össze, és bár több hajmeresztő dobása volt, de végül amikor kellett, higgadt tudott maradni.

A Titans jól kezdte a mérkőzést, de aztán fokozatosan kicsúszott a kezükből a találkozó irányítása. A futójáték egyáltalán nem működött, 30 futásból mindössze 66 yardot tudtak megtenni, Derrick Henry 1 yardos átlag alatt maradt. Így túlságosan egydimenzióssá változott a Titans offense, amit könnyebben hatástalanítottak a vendégek. Levis összességében korrekt meccset hozott össze (habár az interception bőven elkerülhető lett volna), folyamatosan próbálkozott a pálya mélységi zónáit támadni, több-kevesebb sikerrel. Nem rajta múlott a vereség, a támadófal és a futás elleni védekezés okozta ezen a napon a Titánok vesztét.

A Texans ezzel a győzelemmel már 8-6-os mérleggel áll és nem csak a rájátszás, de a csoportgyőzelem is elérhető, hiszen a Jaguars csak tiebreakerek miatt áll előrébb a versenyben (egyébként a Colts is ott van mellettük szintén 8-6-tal).

(Atreus)

Related Topics

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!