Connect with us

Összefoglaló

Újabb 49ers-henger, egy majdnem 0-0, és most épp a Buccaneers került az NFC South élére

A 49ers zsinórban ötödjére is magabiztosan verte a Seahawkst. A Vikings és a Raiders nagyon közel volt egy 0-0-s döntetlenhez. Az NFC South tovább pörög, most épp a Buccaneers vezeti negatív mérleggel a csoportot. A Panthers pedig továbbra is kilátástalan. 

Seattle Seahawks @ San Francisco 49ers 16-28

A hangulatot jól megalapozta a 49ers, ugyanis Christian McCaffrey a találkozó első játékából 72 yardon át nyargalt a gólvonal elé, azonban a TD-hez már elfáradt és azt Jordan Mason vitte be egy játékkal később. Ebből akár kiütésre is következtethettünk volna, főleg hogy Geno Smith helyett Drew Lock játszott a Seahawksban, azonban Lock ezt máshogy gondolta.

 

A Hawks is egyből végigment a pályán egy nagyon szép Lock-Metcalf összjátékkal feltéve a koronát a drive-ra. Az előre felrajzolt játékok tehát nagyon ültek, utána viszont három three-and-outot láthatott a nagyérdemű. Ezután a vendégek percei következtek, előbb egy mezőnygóllal átvették a vezetést, majd Julian Love lehúzta Brock Purdy passzát, így a két labdabirtoklásos előnyért támadhattak. Ez azonban nem jött össze, sőt egy gyors punt után a 49ers visszatámadott és Deebo Samuel szerzett 54 yardos touchdownt, ami a félidei 14-10-es eredményt is beállította.

A második harminc percet három gyors punt nyitotta, utána viszont ismét beindult a pontgyártás, hiszen három TD-t tettek fel a csapatok. Előbb Deebo csinált egy hihetetlen testcselt, majd a Hawks rajzolt fel egy gyönyörű (és épp a 49erstől lopott) játékot, amivel Colby Parkinson révén zárkóztak, aztán meg George Kittle szerzett egy hosszú TD-t.

 

 

Így 14 perccel a vége előtt 12 ponttal vezetett a 49ers, ami még egyáltalán nem volt behozhatatlan, viszont itt megállt a Seahawks tudománya. Előbb Lock dobott egy interceptiont, amit egy Aiyuk kezéből kiütött labdával (ezt is Julian Love nevéhez írhattuk fel) még sikerült kompenzálni, azonban pontszerzésig már nem jutottak el: egy punt után Lock dobott még egy elkeseredett interceptiont, amivel véget is ért a mérkőzés, a 49ers lefuttatta az órát. Persze ehhez az utolsó interceptionhöz még hozzátartozik, hogy kialakult egy nagy bunyó, amit Fred Warner és DK Metcalf indított, utóbbit és Deommodore Lenoir-t végül ki is állították.

Elég hullámzó meccs volt mindkét oldalról, sok kiváló támadással és sok punttal. A párharcot viszont továbbra is a 49ers uralja az utóbbi öt meccsből ötöt megnyerve, ráadásul mindegyiket két labdabirtoklásnyi különbséggel.

A halálosztag ismét lecsapott, hiszen a 49ers mind a négy elit skill playere kivette a részét a győzelemből: Deebo Samuel volt most a legjobb, ő 150 scrimmage yardot és két TD-t szerzett, de CMC is szállított 153 yardot, Brandon Aiyuk 126-ot, George Kittle 76-ot. Levédekezhetetlen ez az egység, főleg ha Purdy is ilyen jól játszik. Az irányító karrierje legjobbját jelentő 368 yardot passzolt, amiben persze megint volt sok elkapás utáni yard, de ez ilyen ebben a rendszerben, viszont most több kiváló mély passza is volt, és az interception sem írható igazán az ő számlájára (bár nem volt jó passz). És egyébként ne felejtsük el a támadófalat sem, amely ismét sok időt biztosított az irányítónak.

Shanahan megint szuper játékokat rajzolt fel, azzal pedig úgy tűnik együtt kell élnie minden 49ers szurkolónak, hogy a game- és time management sosem lesz az erőssége, megint nagyon furcsa volt több helyen is a dolog. A védelemre sem lehet panasz, habár az elején még a nyomások nem annyira akartak odaérni Lockra, de a végére ezek is megjöttek, és a secondary is jól teljesített. Néha jobb volt a Seahawks offense, de ez nyilván benne van, összességében a védelem is pozitív volt.

A túloldalon Drew Lock meglepően jól játszott. Nem volt világverő meg bármi ilyesmi, de az eddig látottakhoz képest mindenképp jobb volt (nagyon alacsonyan volt a léc), és így talán nem kell rettegnie minden Seahawks drukkernek, amikor Geno Smith kicsit megsérül, vagy épp ki kell hagynia a jövő heti találkozót. Volt két interceptionje, de az egyik a meccs legvégén elkeseredésben, ráadásul megütött kézzel, ezeken kívül 269 yardot és két TD-t passzolt, többször nagyon szép labdákat osztogatva. Nyolc embernek is ment labda, nyilván Lockett és Metcalf volt a főszerepben a yardok bő felével. Oké, tegyük hozzá, lehetett volna még 1-2 interceptionje, de azokat megúszta. A futójáték viszont nem annyira akart most sem működni.

Védőoldalon lehet pozitívakat kiemelni, Julian Love két szerzett turnoverét (bár neki is volt több hibája coverage-ben) vagy Leonard Williams jó játékát (sack + 3 QB hit), de a legfeltűnőbb teljesítmény negatív irányban volt, méghozzá Jamal Adamstől. A boxban még mindig rendben van, de coverage-ben egészen hihetetlenül gyenge, most is többször égették meg nagyobb játékkal, ahol teljesen el volt veszve. És ha hozzávesszük a pályán kívül hülyeségeit, akkor jó esély van a tavaszi menesztésére.

A 49ers így jelenleg első kiemelt, és ha minden meccsét hozza, akkor ez így is marad. A Seahawks viszont 6-7-es mérleggel várja a folytatást, amivel nem lesz egyszerű rájátszásba jutni. Annak örülhetnek, hogy mindjárt vége a sorsolás durva részének, még az Eaglest kell túlélni (lehetőleg egy győzelemmel) és utána a maradék meccseket már illene hozni, amivel még lehet esélyük azért a playoffra.

(katonadani)

Minnesota Vikings @ Las Vegas Raiders 3-0

Az NFL mostani szezonjában elég sok olyan meccs volt, ahol a csapatok adósok maradtak a pontokkal, de Vikings Las Vegas-i vendégjátéka minden korábbira rátett egy lapáttal. Azt sejteni lehetett, hogy a bizalomvesztés határán táncoló Joshua Dobbs és az újonc Aidan O’Connell csata nem feltétlen lesz az évezred mérkőzése, de Justin Jefferson visszatérése bizakodásra adhatott okot.

A Raiders kezdhette meg a mérkőzést, és egy közel nyolc perces drive végén el is jutott a Vikings térfelére, ott azonban egy büntetés és egy sack megpecsételte a sorsukat. Ezt követően jött újabb két-két punt, majd jött egy épkézláb Minnesota Vikings támadósorozat. Joshua Dobbs kétszer is megtalálta Jeffersont és egy negyedik kísérlet is sikerült, ellenben Greg Joseph 49 yardról kihagyta a mezőnygólt. Az ezt követő 13 drive-ból 11 punttal végződött, egyszer a félidő jelentette a végállomást. Amikor pedig kedvező pozícióból indulva vörös zónáig jutott a Raiders, akkor Hunter Renfrow elhagyott labdáját Mekhi Blackmon szedte össze.

A puntháborút két esemény szakította meg. Egyrészt az ötödik heti sérülése után visszatérő Jeffersont a második negyedben mellkas sérülés miatt kórházba kellett szállítani, másrészt Dobbs helyére Nick Mullens állt be. Az utolsó öt percbe érve egyre reálisabbnak tűnt, hogy 1943 után ismét pont nélkül záródjon egy mérkőzés rendes játékideje. Mullens azonban néhány rövid passzal vörös zónáig juttatta a Vikingst, Joseph pedig 36 yardról már nem hibázott.

Maradt két perce a Vegasnak, O’Connell passzát viszont Ivan Pace Jr halászta le, a Vikings pörgette az órát, az utolsó hazai próbálkozás meg fumble-lel végződött, így behúzta a meccset a Vikings. Nehéz bárkit is kiemelni bármelyik oldalról is. A vendégeknél Alexander Mattison 66 yardot hozott össze tíz próbálkozásból. A ligát futott yardokban vezető Josh Jacobs ellenben csak 34 yardig jutott, ráadásul a negyedik negyedben térdsérülés miatt ő is kivált. A vesztesek között a nyertes a két sacket jegyző Maxx Crosby volt, ezzel ráadásul ő lett a Raiders történelmének ötödik játékosa, aki elérte az ötven sacket.

Legutóbb 2019-ben volt pont nélkül első félidő, ebben a fordulóban rögtön kettő is, amire 1999 óta nem volt példa. A Las Vegas 2022 után maradt ismét pont nélkül egy mérkőzésen, míg a Minnesota 2017 után tartotta ismét pont nélkül az ellenfelét. A győzelemmel pedig még mindig rájátszást érő helyen állnak, azonban a hátralévő négy mérkőzésen ez a játék nem sok mindenre lesz elég.

(bandrew)

Tampa Bay Buccaneers @ Atlanta Falcons 29-25

Nagyon fontos mérkőzés volt ez mindkét csapat számára: a Falcons egy győzelemmel elléphetett volna a csoportriválisoktól, míg a Bucs átvehette az első helyet az NFC South élén. Ennek megfelelően nagyon parázs és szoros meccset játszott a két csapat.

Az első negyedben még csak tapogatóztak a csapatok, majd egy-egy mezőnygól után Desmond Ridder eladta a labdát a saját nyolc yardosánál. Ez volt a Falcons egyetlen turnovere a meccsen és bár lehetne megint szidni a fiatal irányítót az eladott labda miatt, ez most speciel nem rajta múlt. Carlton Davis mintha előre tudta volna, hogy mi következik és óriási játékot csinált, ami leginkább Arthur Smithék munkáját minősíti.

Ahhoz képest, hogy a Falcons támadósor tavaly az egyik legszórakoztatóbb és legkreatívabb volt, idén egy teljesen középszerű, konzervatív, unalmas és kiszámítható rendszert fut, amit lassan már a védők is kívülről ismernek. A turnoverből természetesen TD-t szerzett a Bucs és itt még nem ért véget a történet, ugyanis a félidő vége előtt sikerült egy safetyt is összehozni egy borzalmasan felrajzolt hívás után. Younghoe Koo két kihagyott 50+ yardos mezőnygóljával így 12-10-es vendég előnyben mehettek a szünetre a csapatok úgy, hogy szinte végig a Falcons dominált.

A második félidő sem indult jobban, az első négy támadásból csak punt lett, míg a Bucs szerzett egy újabb TD-t és 14 perccel a meccs vége előtt kilenc pontos előnyben volt. Ezt követően már az Atlanta is összekapta magát, sőt 3:23-mal a lefújás előtt még a vezetést is átvette. A végig nagyot küzdő Baker Mayfield viszont vezetett egy pazar TD-drive-ot és 29-25-re már a Bucs vezetett. 31 másodperce maradt a Falconsnak egy TD-re és majdnem össze is jött, egészen az ellenfél három yardosáig jutottak el Ridderék, mielőtt lejárt az idő.

A Falcons támadósor nem volt rossz. Ridder végül 347 yardot és egy TD-t passzolt egy INT mellett, illetve volt 15 yardja és egy futott TD-je, valamint egy kétpontost is megcsinált. Franchise irányítóként osztogatott, nem egy extra dobása volt – ez nem rajta ment el. Sokkal inkább Arthur Smith-en, aki látványosan nem tud továbbra sem mit kezdeni Bijan Robinsonnal, ha a futójátékról van szó, bár legalább most a passzjátékba rendesen be volt vonva nem csak ő, de Kyle Pitts és Drake London is (utóbbi 10 elkapással és 172 yarddal fejezte be a meccset). Összességében azonban ez továbbra is gyenge, egy jobb gameplannel ezt a meccset legalább két labdabirtoklással kellett volna megnyernie a hazai csapatnak.

A Bucs offense-t már nehezebb megfogni. Rachaad White 102 yardig jutott, illetve Chase Edmonds is mutatott életjeleket, de összességében nem volt domináns a futójáték. Baker Mayfield 29 passzából csak 14 volt jó 144 yardért, de nem adta el a labdát és egy futott TD mellett volt két passzolt hatpontosa is. Azt nem mondanám, hogy különösebben jól játszott, de látszott, hogy kész meghalni a pályán a sikerért. Nagyon szimpatikus, amit a korábbi 1/1-es mutat, ő ennek a Bucsnak a gerince – már csak a passzjátékon kell kicsit javítani.

Ami a védelmeket illeti: a Bucs az egy turnovert leszámítva olyan túl sok mindent nem csinált (pass rush alig volt, a futás elleni védelem is döcögött), de legalább a harmadik kísérleteknél sikerült megcsinálni pár nagy játékot, így a 434 benyelt yard nem lett végzetes. A Falcons még ennyi nyomást sem volt képes generálni, nagyon hiányzik innen egy jó pass rusher, futás ellen is csak erős közepes volt a teljesítmény, bár a coverage-ek elég jól működtek és többször is sikerült összezavarni Mayfieldet.

(renningan)

Carolina Panthers @ New Orleans Saints 6-28

Az eredmény csalóka lehet, ugyanis csak a mérkőzés legvégére nyílt ki az olló a csapatok között. Nem mintha a Saints győzelme kockán forgott volna, de a meccs első 45-50 percében pocsék támadófutballt láttunk mindkét féltől, legalábbis a passzjátékot tekintve. Az első negyed pont nélkül zárult, a Saints-védelem aktivitása ellenére: megütötték Young kezét passz közben, és Pete Werner meg is szerezte az interceptiont. Az intenzív passzsiettetés egyébként az egész meccset jellemezte, és nem csak a Saints részéről: Brian Burns és Frankie Luvu ugyanúgy folyamatos nyomás alatt tartották Derek Carrt. A védők érdemeit nem elvéve azért tegyük hozzá, hogy milyen harmatgyengén teljesített passzblokkolásban mindkét támadófal.

A futójáték szerencsére legalább ült mindkét oldalon, anélkül kínzásra is alkalmas lehetett volna a meccs felvétele. Egy futásokra épülő hosszú drive végén Alvin Kamara pakolta fel a hazaiakat az eredményjelzőre, miután futott egy 9 yardos touchdownt.

A Panthers oldalán a zseb gyakorlatilag nem létezett a meccsen, ennek hatására pedig Bryce Young valamelyest új oldalát mutatta meg: többször is remekül improvizált, és sikerült lábon megfutnia a first downt, a második negyedben egy mezőnygólig sikerült eljuttatnia a Panthers támadósorát. Váratlan helyzetben érkezett a Saints következő pontszerzése, a speciális egység blokkolta Johnny Hekker puntját, D’Marco Jackson pedig összeszedte a szabad labdát és TD-t is szerzett.

Óriási hibát vétett itt a Panthers, miután teljesen szabadon átengedték a blitzelő Saints-játékost. 14-3-ra vezetett a szünetben a hazai csapat, de a két irányító összesen 58 passzolt yardnál járt, ami az idei szezon legkevesebbje egy félidőt tekintve.

A működésképtelen passzjáték megmaradt a második félidőben is, így folytatódott a futófesztivál. Miles Sandersnek volt például egy remek 48 yardos játéka, amivel eljutott az 1 yardosig, de (egy Demario Davis sack következtében is) a Panthers csak egy mezőnygólt hozott ki a helyzetből. A negyedik negyed végén a Saints valamire ráérzett, a Panthers pedig összezuhant: Chris Olave és Jimmy Graham is elkapott TD-t jegyzett, de az előbbi pontszerzése már bőven eldöntötte a meccset.

Bár a passzolt yardokat sikerült feltornászni a végére, összességében a meccs színvonala kifejezetten alacsony volt. Bryce Youngnak a néhány szép scramble-t leszámítva pocsék meccse volt, 36-ból csak 13 passza volt sikeres, és végig az arcába kapta a nyomást, de ezért sokkal inkább a támadófal okolható. A Saints passzsietetése szétszedte őket az első perctől kezdve, négyszer sackelték is az irányítót. Ők adták meg az alapot, de a secondary is végig ott volt az elkapók nyakán, illetve a speciális egységet is csak dicsérni lehet.

A passzsiettetés a Panthers oldalán is aktív volt, és nagyon is megnehezítették Derek Carr dolgát: Carr összesen 119 yardig jutott, és a végén szerzett két touchdownnal együtt is gyengén játszott. A futójáték kedvelői azért jól szórakozhattak, a Saints nagyjából 5 yardos, a Panthers pedig 7 yardos átlaggal futott, ők 204 yardot értek el a földön. A Panthers szezonjának továbbra is egyetlen célja marad, Youngot szoktatni az NFL-hez, a Saintsnek viszont nincs messze a rájátszás sem. Miután a Buccaneers legyőzte a Falconst, a Saints-cel együtt ők is 6-7-tel várják a folytatást.

(nadubinszky)

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!