Connect with us

Összefoglaló

A Bills csoportgyőztes, a Jaguars kiesett, a Jets 15 vereség után legyőzte a Patriotsot

Az alapszakasz utolsó meccsén a Bills megverte a Dolphinst, így behúzta az AFC Eastet! A Jaguars nem tudta megverni a Titanst, így 8-3-as kezdés után sikerült lemaradniuk a rájátszásról. A Jets 15 vereség után legyőzte a Patriotsot, amelynek még így sem jött össze az 1/2-es pick. Plusz volt még pár érdektelen meccs az AFC-ben, azokról is beszámolunk gyorsan. 

Buffalo Bills @ Miami Dolphins 21-14

A Jaguars délutáni vereségével már “csak” a csoportgyőzelem volt a tét a meccsen, a Bills is biztos playoff-résztvevő volt. A támadósorok pedig nem is vették olyan komolyan a meccskezdést, ugyanis az első négy drive során egy punt mellett három interceptiont láttunk! Előbb Tua Tagovailoa próbált beerőltetni egy mély labdát Tyreek Hillnek, ami Christian Benford kezében landolt. Aztán Josh Allent a vörös zónában zavarta meg a blitz és dobta Eli Apple kezébe a labdát. Majd ismét Allen adta el a labdát, habár ez negyedikre egy felhajított passz volt, így még mezőnypozíciót is nyert a csapata.

A második negyed már sokkal kevésbé volt kaotikus és a pontok is megjöttek: egymás után három TD-t pakoltak fel a csapatok a táblára. Előbb De’Von Achane szabadult el egy hosszú futással, majd egy parádés Allen-Diggs összjáték után egy felpattanó labdából szerzett hatpontost Trent Sherfield, aztán pedig Tyreek Hill iratkozott fel az eredményjelzőre. Lehetett volna ez 4/4 is egymás után, azonban James Cook elejtett egy TD-t, ami után Josh Allen rövidet passzolt az utolsó másodpercekben, így hiába értek el az 1 yardosra, lepörgött az óra és nem hogy 7, de 3 pontot sem sikerült feltenni a táblára.

Elég kaotikus első félidő volt ez, és ha nem is ekkora mértékben, de azért a második félidőben is folytatódott ez, legalább az egyik oldalon. A Dolphins ugyanis itt behúzta a kéziféket és az utolsó támadásukat megelőzően konkrétan egyetlen egy sikeres játékuk volt csupán. Ez azt is jelentette, hogy egymás után négyszer puntoltak, amire nem volt példa a részükről az egész szezonban.

Mindeközben a Bills azért nem volt túl magabiztos. Az első két támadásuk egyaránt sackkel zárult, az egyik a félpályán, a másik már a red zone kapujában, itt ráadásul Christian Wilkins ki is szedte Allen kezéből a labdát, így újabb turnovert írhattunk fel a Bills QB neve mellé. Az egyenlítést pedig nem is ő, hanem a speciális egység hozta össze, ugyanis Deonte Harty egy gyönyörű 95 yardos punt return TD-t szerzett!

A negyedik negyed elején tehát döntetlen volt az állás. A Bills pedig végre levezetett egy relatíve normális támadást, két nagy játék Kincaidtől és Shakirtól, majd Dawson Knox iratkozott fel az eredményjelzőre és ezzel átvette a vezetést a buffalói csapat. Ezután jött a Dolphins negyedik puntja, majd a Bills megpróbálta lefuttatni a maradék 6 percet az órából. Először sikerült a negyedik kísérlet, majd Allen egy 3. és 13-at futott meg hősiesen, a következő 4. és 1 tush push viszont nem sikerült, így a Dolphinsnak maradt még szűk két perce egyenlíteni.

Tua azonban csúnya interceptiont dobott, ezzel véget ért a meccs és a Bills nyerte meg az AFC Eastet – ahogy a legtöbben várták a szezon előtt, és ahogy nagyon kevesen várták bő egy hónapja.

A Bills összességében jobb volt a meccsen, látszik ez a 198 egységnyi yardkölönbségből is, ráadásul a 95 yardos punt return TD ebben benne sincs. Az offense nagyrészt haladni tudott, de a végén Allen mindig képes volt elrontani. Passzolt 350 yardot és 2 TD-t, voltak fontos futásai is, de azért három turnovert nem mindig él túl az ember, főleg hogy beírhatunk neki egy negyediket is a félidő végi rossz döntéséért, ahol pontoktól fosztotta meg a csapatát. Pedig ezeken kívül meg szuper volt, csak hát nehéz ezeket figyelmen kívül hagyni.

A buffalói védelem jól teljesített nagyrészt, jól elvették a pálya közepét, McDermott megint jól meccselt McDaniel ellen. Azonban aggodalomra adhat okot, hogy ismét többen is megsérültek az egységből, így több poszton (LB, CB) már nagyon vékonyak a rájátszásra kanyarodva. A speciális egységet is dicsérjük meg Harty visszahordásával, az a momentum nagyon kellett a győzelemhez.

A Dolphinsnál is sok a sérült, most már Andrew Van Ginkel is kivált, így a három legjobb pass rusherét vesztette el az egység. A védelem ennek megfelelően elég hektikus volt a meccs folyamán és Vic Fangiónak rá nem annyira jellemző zero blitzeket kellett hívnia időnként, amik egyébként még sikeresek is voltak, szóval nem volt ez rossz, de nehéz erre támaszkodni egész meccs folyamán.

A támadóknál furcsa volt, hogy a második félidőre elhanyagolták a futást, pedig abból tudtak jó játékokat összehozni (mondjuk negatívakat is). Az pedig megint kijött, hogy Tuával limitált ez a támadósor, és ha elveszik a pálya közepét, akkor nem lesz képes konzisztensen a szélre dobálni. Nagyon érdekes lesz az ő jövője, mert nyilván egy jó irányító, de annyira nem, hogy a Super Bowlért mehessenek vele. A Miami így a playoff-csapatok ellen 1-5-ös mérleggel és -91-es pontkülönbséggel zárt idén, aminél csak a Giants és a Commanders volt rosszabb.

A Bills a Steelerst fogadja, a Dolphins pedig a Chiefshez utazik a wild card körben.

(katonadani)

Jacksonville Jaguars @ Tennessee Titans 20-28

A Jaguars úgy érkezhetett meg Nashville-be az alapszakasz utolsó mérkőzésére, hogy ha nyernek, akkor megnyerték a csoportot és mehetnek a rájátszásba, ellenben ha kikapnak, akkor számukra is véget ér a szezon. Az első támadásukból még úgy ahogy haladtak előre, a drive végén egy McManus 44 yardos mezőnygóllal megszerezték a vezetést. Ezek után azonban nem úgy alakult tovább az első félidő, ahogyan elképzelték. Ahogy vártuk, nem feltartott kezekkel ment ki a pályára a számukra tét nélküli mérkőzésre a Titans.

A Derrick Henry, Tyjae Spears duóval a Jaguars védelme nem tudott mi kezdeni. Spears két, míg Henry egy touchdownt szerzett, közben ketten együtt 133 yardot haladtak összesen futás és passz után. Erre válaszként egy 59 yardos Lawrence passz találta meg Calvin Ridley-t hét pontért. A Jaguars problémáit tovább tetézte, hogy két alkalommal is eladta Lawrence a labdát, az első egy felpattanó labda, de a második egyértelműen az irányító hibája volt. A félidő vége előtt a szerencse a Jaguars oldalára állt, Ty Zentner nem tudta elkapni a labdát a punthoz, így jó pozícióból indulhattak három időkéréssel. Végül egy 30 yardos McManus mezőnygóllal 21-13-as Titans előnnyel mehettek az öltözőbe a csapatok.

A második félidő sem úgy indult, ahogyan azt a Jaguars elképzelte. A második játéknál Derrick Henry szabadult el és 69 yardot futott, a drive végén DeAndre Hopkins TD-jével növelte előnyét a Titans. A Jaguars még megpróbált egy utolsó rohamot a rájátszásért, első lépésként az egész meccsen rengeteg labdát kapó Evan Engram 14 yardos touchdownjával jöttek fel nyolc pontra. Következő lépésként a védelem is megmutatta, hogy ők is ott vannak a pályán, Tannehill passzát Andre Cisco szedte le, így támadhattak az egyenlítésért. Jól is haladtak és eljutottak egészen egy yardra az end zone-tól, ott azonban megállta a tudomány és végül negyedik és goalnál Lawrence próbált beugrani a célterületre, de ez rövid volt, így az egyenlítés helyett a Titans kapta meg a labdát. Utolsó szalmaszálként 2:18-cal a vége előtt visszakapta a labdát a Jaguars, de ezzel az eséllyel sem tudtak élni. Egy first down sem jött össze, 4&2-nél Lawrence magasan Engram fölé passzolt, így időkérés hiányában ki tudta térdelni a mérkőzést a Titans és szépen búcsúztak a szezontól. 28-20-as vereségével a sokáig az AFC South favoritjának tartott Jaguars nem csak a csoportot, de a rájátszást is elbukta.

 

A Titans oldalán mindenképpen Derrick Henryt kell kiemelni, aki 19 futásból 153 yardig jutott el megmutatva, hogy még mindig milyen szinten képes játszani. Valószínű, hogy ez volt a búcsúmeccse. Mellette még futótársát Tyjae Spearset érdemes megemlíteni, aki 25 futott- és 41 elkapott yarddal zárt, ezek mellett két touchdown is bekerült a neve mellé. Ennek nagy részét az első félidőben szedte össze. Ilyen futójáték mellett a Will Levist helyettesítő Ryan Tannehilltől nem kellett sok minden, végül egy eladott labdával és 168 passzolt yarddal zárt. A védelem a futójáték megállításával arra kényszerítette a Jaguarst, hogy a korántsem 100%-os állapotban pályára lépő Trevor Lawrence verje meg őket, ha tudja, de egy-két játéktól eltekintve ez nem sikerült neki és még két alkalommal interceptiont is szereztek Terrell Edmunds és Sean Murphy-Bunting révén. Amikor fontos volt felléptek és megállították a Jaguarst, három alkalommal is megállították őket negyedik és rövid játéknál.

A másik oldalra áttérve a Jaguars a rossz első félidő után végig rohanhatott az eredmény után. Nagy szükség lett volna, hogy az összedrótozott Lawrence-t kisegítse a futójáték, de ez nem jött össze. Etienne 16 alkalommal kapta meg a labdát és ebből mindössze 57 yardot sikerült szereznie. A futójátékot az sem segítette, hogy miután az eredmény után rohantak, így többször kellett passzolni. Calvin Ridley 106 yardja jól mutat, amiből 59 egy hosszú touchdown után jött össze. Mellette még Evan Engramet kereste legtöbbször Lawrence, összesen 10 alkalommal amiből 79 yardot és egy touchdownt hozott össze, ám volt egy dropja, amiből INT lett. Lawrence játékán látszott, hogy nem teljesen egészséges, nem tudott úgy minden passzába beleállni, ahogyan kellett volna és többször is pontatlan volt. A legfájóbb a mérkőzést lezáró negyedik és rövid játék, amikor Engram felett csúnyán eldobta a labdát. A védelem sokáig nem sok életjelet mutatott, az első félidőben három alkalommal is touchdownt ért el a Titans és a második 30 perc elején is rögtön kapituláltak. Főleg a futójáték megállításával volt a legtöbb problémájuk, Henry gyakorlatilag azt csinált ellenük, amit akart.

Vereségével a Jaguars egy már megnyert csoportot veszített el és bukta el a rájátszást 8-3-as mérleg után. Ami nekik nem jött össze, annak a Steelers és a Bills háza táján örülhettek, hiszen a Jaguars vereségével ők jutottak be a rájátszásba.

(kronikk)

New York Jets @ New England Patriots 17 – 3

Az utolsó hét egyik legnagyobb kérdése volt, hogy vajon hogyan fogja megoldani Belichick azt, hogy kikapjanak a Jetstől. Nos, kezdésnek rendelt egy hóvihart, amivel el tudja rejteni, mennyire nem akarnak semmit csinálni offense terén. Gyakorlatilag két játékból állt az egész playbook: futás fejjel a falba, vagy checkdown passz. Ennél többet ritkán lehetett látni.

Következő lépésként Zappe megpróbált egy ajándékot adni az ellenfélnek. Egy screenpassz során sikerült odadobnia a labdát Solomon Thomas kezébe, aki vissza is futhatott volna vele. Csakhogy elejtette. Így a nehezebb utat kellett választani, és más módon kellett segíteni az ellenfelet. Például egy 37 yardos punttal saját célterületről. Onnan már csak pontot szerez a Jets. Nos, egy mezőnygól összejött, de semmi több.

A meccs 58 percét lényegében egy szóval lehetne összefoglalni: punt. Punt követett puntot, és egyik támadósor sem tudott az égvilágon semmit sem csinálni. A Jets néha eljutott mezőnygól távolságig, de ez volt a maximum, a Patriots viszont még ennyire sem volt képes. Olyannyira nem, hogy az egész meccsen összesen 119 yardot tudtak haladni. Többnyire inkább hátrafelé mentek 7 sacknek köszönhetően (első negyedben konkrétan -7 yardot hoztak össze). Az is sokatmondó, hogy Elliott volt az egyetlen Pats játékos, akinek kettőnél több elkapása volt.

Persze a másik oldalon sem volt fényesebb a játék, Siemiannek összesen 8 sikeres passza és 70 yardja volt, de legalább földön néha tudtak haladni, elsősorban Breece Hallnak köszönhetően, aki egymaga 178 yardot szerzett. Többet mint az egész Pats offense.

58 percnyi szerencsétlenkedés után 9-3 volt az állás a Jets részére, és egy újabb stopra voltak a győzelemtől. A Pats biztosra akart menni, és Zappe eladta a labdát, amit Ashtyn Davis halászott le. Ő azonban, miközben megpróbált visszafutni vele, elejtette azt, és a hazaiak szedték össze. Ezzel az INT-fumble-lel pedig még előrébb is került a Pats.

Viszont gyorsan megnyugodhatott mindenki, Zappe azonnal eladta újra, ezúttal Tony Adams húzta le a játékszert, és ő már nem veszítette el. Itt a meccs véget ért, de Hall azért még befutott a célterületre egy 50 yardos TD-vel, majd a kétpontos is sikerült, ezzel pedig véget ért a meccs.

Noha egyik csapat sem mutatott szép játékot, a Jetsnél legalább volt egy ember, aki csinált is valamit (Hall). A Patriotsnál minden rossz volt, de ez nem volt szokatlan. Az egész szezont a borzalmas offense jellemezte, ezúttal pedig kézzel fogható volt, hogy már senkinek nincs kedve játszani.

Ezzel tehát mindkét csapatnak véget ért ez a borzalmas szezon, és lehet készülni a következőre. Ezúttal azonban New Englandben lesz izgalmasabb az offseason, habár az 1/2 nem jött össze, így nehezebb lesz franchise irányítót találni. A Jetsnél a draftpozíció rontása miatt lehet esetleg bosszankodni, de 15 sikertelen próbálkozás után végre legyőzték a Patriotsot.

(jarred)

Kansas City Chiefs @ Los Angeles Chargers 13-12

A 10 órás sáv legérdektelenebb és legalacsonyabb színvonalú meccse volt ez. A Chiefs számára már tét nélküli volt a találkozó, így a támadók közül szinte mindenki pihent, a kezdő védők közül pedig csak Chris Jones kapott komolyabb játékidőt, de ő is csak azért, hogy szerezzen még egy sacket, amivel lehívhat egy 1,25 millió dolláros ösztönzőt.

Ahogy az eredményből is látszik, a támadósorok borzalmasak voltak. Konkrétan nem született támadó TD, az egyetlen hatpontost a Chiefs safety Mike Edwards szerezte egy 97 yardos fumble-six után. Easton Stick 258 yardig jutott a levegőben, illetve volt 13 futásból 77 yardja, de az ellenfél térfelén rendre megállt a tudomány. Blaine Gabbert 50 százalékos pontossággal passzolt 151 yardot és egy INT-t a Chargers cseresorának, de volt egy szép 25 yardos futása a negyedik negyed legvégén, ami után nem sokkal megszerezte a győztes mezőnygólt a Kansas City.

Sok tanulságot nem lehet ebből a meccsből levonni. Látva a mérkőzést a Chiefs skill sorában nincsenek kiaknázatlan lehetőségek és rejtett gyémántok, a cserevédők meg hozták a kötelezőt az ellenfél cseretámadói ellen. A Chargers részéről azt érdemes megjegyezni, hogy Austin Ekeler konkrétan már használhatatlannak tűnik és az idei éve alapján nagyon rossz piaca lesz, az első körös elkapó Quentin Johnston pedig továbbra is az elmúlt évek egyik legnagyobb bustjának tűnik. Emellett érdekesség, hogy a Chargers lett az egyetlen csapat, amely nem tudott idén csereirányítóval nyerni (ha legalább 3 meccsen kellett cserének kezdenie, 14 ilyen csapat volt összesen).

(renningan)

Denver Broncos @ Las Vegas Raiders 14-27

Nem sikerült a Broncosnak összehozni a pozitív mérleget, nagyon simán kapitulált Sean Payton legénysége Las Vegasban. A két gárda így 8-9-es mérleggel fejezi be az alapszakaszt.

A színvonal itt sem volt az egekben, és izgulnunk se nagyon kellett, a Raiders végig vezetve, nagyon simán húzta be a meccset. Az offense kifejezetten jól nézett ki, Aidan O’Connell egy nagyon hülye fumble-t leszámítva rendben volt, 244 yardot és két TD-t passzolt INT nélkül. Davante Adams szokás szerint jól játszott, Jakobi Meyers pedig egy elkapott TD mellett futott is egyet, ráadásul olyan játékból, amiben eredetileg passzolnia kellett volna! A futójáték is jól ment Zamir White-tal, akinek megint nagy napja volt, a 112 szerzett yardjával pedig megmutatta, hogy nem kell nagy pénzt áldozni Josh Jacobsra, meg van oldva a futóposzt Las Vegasban.

A védelemből szokás szerint Maxx Crosbyt kell kiemelni, aki megint végiggürizte a meccset, volt egy sakcje és négy QB-hitje, illetve futás ellen is jól teljesített. Illetve kivételesen az első körös Tyree Wilson is megmutatta magát, neki is volt egy sackje és négy QB-hitje – ha ezt tudná többé kevésbé tartani, akkor elég jó kis pass rusher duója lehetne a Raidersnek.


A Broncosnál leginkább annak örülhetnek, hogy véget ért a szezon. Jarrett Stidham nem volt rossz, cserének simán elférne szinte bárhol, de ennyi, nem oldja meg a QB gondokat. A futójáték nem működött és a védelem is felemás volt, bár legalább három sacket és pár negatív yardos szerelést sikerült szerezni. De ennyi, nagy változtatások kellenek.

A Raidersnél ellenben könnyen lehet, hogy Antonio Pierce megtarthatja majd az állását, mindenki imádja:

(renningan)

 

Cleveland Browns @ Cincinnati Bengals 14-31

Tét nélküli találkozót rendeztek Cincinnatiben: a Bengals már nem juthatott be a rájátszásba, illetve a Browns 5. kiemelése sem forgott veszélyben. Ennek megfelelően a Cleveland több kulcsjátékost is pihentetett, nem játszott többek között Joe Flacco, Amari Cooper és Myles Garrett sem. Érezhető is volt, hogy a hazaiak jobban akarják a győzelmet, és gyakorlatilag egy félidő alatt eldöntötték a fontosabb kérdéseket, a második játékrészben pedig egy pillanatra sem forgott veszélyben a győzelmük.

Mindkét irányító interceptionnel kezdte a találkozót, utána viszont a Bengals támadósor elkapta a fonalat. Zsinórban három touchdownt pakoltak fel a táblára, kettőt Joe Mixon, egyet pedig az újonc Andrei Iosivas révén. A Browns irányítója, Jeff Driskel második interceptionje után még három pontot szerzett a Bengals, így 24 pontos előnnyel mehettek az öltözőbe.

A második játékrészben Iosivas újabb TD-t ért el Jake Browning passzából, míg a negyedik negyedben Driskel és David Bell kétszer is touchdownt érően játszottak össze, beállítva ezzel a végeredményt.

Bengals oldalon jó szájízzel mehetnek bele a holtszezonba, rendkívül kiegyensúlyozott offense teljesítményt nyújtottak. Mixon 14 futásból 111 yardig jutott 2 TD mellett, míg Browning 156 passzolt yarddal és 3 touchdownnal járult hozzá a győzelemhez. A védelmet is dicséret illeti, hiszen háromszor is földre vitték Driskelt, valamint 2 passzát is elcsenték Logan Wilson és Jordan Battle révén. Ugyanakkor a Browns sem lehet elégedetlen, mert komoly sérülés nélkül lehozták a találkozót, és készülhetnek a Texans elleni playoff derbire.

(Atreus) 

Legfrissebb cikkeink

Legutóbbi hozzászólások

Közelgő cikkek, podcastek

Minden jog fenntartva. © 2020 Fűzővel kifelé!