A Lions hosszú idő után nem csak megnyerte a csoportját, bejutott a rájátszásba, de ott meg is nyerte az első meccsét. Ráadásul a sors úgy hozta, hogy a következő is hazai pályán lesz. A Buccaneers szintén elégedett lehet a szezonjával, de evés közben jön meg az étvágy. Két lesajnált korábbi 1/1-es irányító új csapatban, két kiváló támadókoordinátor vezetésével és két szeszélyes védelem mellett egy jó találkozót is láthatunk.
Amikor a Lions kezében van a labda
A Lions támadósort idén nem igazán kell bemutatni senkinek. Ben Johnson a legkelendőbb támadókoordinátor a ligában és nem is alaptalanul. A Lions offense top10-ben van EPA/play-ben úgy, hogy mind futásban, mind passzban a legjobbak között van. Tekintve hogy a Buccaneers védelem top20-on kívül helyezkedik el összességében, ez egy elég egyértelmű párharcnak tűnik.
Kezdjük azzal, hogy a falak csatáját tükörsimán uralhatja a Lions, ahogy azt egyébként a legtöbb ellenfelével tette a szezonban. A Lions támadófal top5-ös egység mind passzblokkolásban, mind pedig futástámogatásban.
Nem is akarok jobban belemenni, hogy ki mennyire jó, mert tényleg mindenki szinte elit közeli a posztján, inkább nézzük meg, hogy igazából hol lehet esélye a Buccaneersnek. A két szélen Decker és Sewell ellen egész biztosan nem. Nem csak azért mert a két tackle magasabb mint 90%-ban megnyeri a párharcait, hanem azért is mert a Tampa passzsiettetés elég gyenge lábakon áll.
Senkinek nincs a csapaton belül több mint 54 nyomásgyakorlása, ami azt jelenti, hogy a legjobb Shaq Barrett sincs a liga 40 legtöbb nyomást szerző játékosában. És ráadásul a veterán mögött csak a két fiatal Joe Tryon-Shoyinka és Yaya Diaby van, de mindketten egész évben csak villanásokra voltak képesek.
Ahol már egy fokkal jobb lehet a helyzet, az a fal belseje. Frank Ragnow ugyan a liga talán legjobb centere, de a két guard Graham Glasgow és Jonah Jackson csapaton belül relatíve gyengébb. A vendégek belső passzsiettetése pedig egészen pofás. Az újonc Calijah Kancey és Vita Vea együtt 80 nyomásig jutott és múlt héten az Eagles ellen is elég jól teljesítettek. Egyébként az egész Buccaneers összesen 31 nyomást generált, ami figyelemre méltó még az Eagles kicsit összeomló fala ellen is.
Mi lesz az extra sok blitz ellen?
Mivel a Buccaneers védőfal biztos nem képes megnyerni magában a csatáját, így nem marad más mint az extra emberek bevetése. A Buccaneers a harmadik legnagyobb arányban blitzel, közel a snapek felében rohamozza több mint négy ember az ellenfél irányítóját. Todd Bowles blitz heavy sémája nagyszerűen vizsgázott az Eagles ellen, de a Lions már más kávéház.
Kezdjük azzal, hogy a feltételezésekkel ellentétben Jared Goff egyáltalán nem jön idén zavarba a blitztől. Idén több csapattal is játszottak, akik előszeretettel blitzelnek (kétszer Vikings, Broncos) és Goff 65% felett passzolt, hat TD és nulla interception lett a neve mellé írva ezeken a meccseken.
Ezen kívül Ben Johnson nagyon is jól tudja, hogy nem szabad, hogy nyomás alá helyezzék az irányítóját, így az átlagnál többször használ hat támadófalemberes vagy két tight endes felállást, ahol sokan maradnak protekcióban, így Goffhoz csak a blitz snapek 31%-ában érnek közel, ami a negyedik legkevesebb ilyen helyzetekben. A két csapat korábbi találkozásakor például nagyon sokszor túltöltötte a pálya egyik részét, hogy a Tampa védelemnek alkalmazkodnia kelljen és ne tudjanak olyan könnyen és egyszerűen blitzelni mint szeretnének.
Láthatóan tehát a Buccaneers rendszerre nem szabad, hogy zavarba hozza a Lionst. Ráadásul az extra sok blitz azt jelenti, hogy kevesebb ember marad hátul coverage-ben. A Buccaneers használja a ligában a legmagasabb arányban a Cover 3-at, tehát egy safety hátul és a két szélső corner lép hátra a hátsó területekre (legalábbis legtöbb hagyományos esetben). Ez pedig sérülékennyé teszik őket a pálya közepén.
Hol dőlhet el a párharc?
Mit tud nagyon jól támadni a Lions? Pont a pálya közepét. Egyrészt a liga jelenleg talán legjobb tight endje, Sam LaPorta valószínűleg már össze lesz foltozva. Múlt héten ugyan sok snapet játszott, de főleg inkább elterelésnek volt fent a touchdownján kívül, de mostanra teljes értékű játékot mutathat. Itt az ideje, hogy szabadjára engedjék. A két csapat első meccsén a hatodik fordulóban ugyan még csak 36 yardot szerzett, de utána indult meg igazán. A legtöbbször Lavonte Daviddel találkozott, akkor fele-fele arányban nyerte meg a párharcait. A Buccaneers szempontjából szerencsés szituáció, hogy David nem akar öregedni és továbbra is az egyik legjobb coverage linebacker volt az alapszakaszban.
LaPorta azonban csak az egyik gond, sokkal nagyobb Amon-Ra St. Brown. Felesleges felhozni a statisztikákat, mindenki kívülről fújja, hogy top10 vagy top5 a legtöbb releváns adatban. Mivel 55%-ban a slotból indul, így Christian Izien lehet az ellenfele. A draftolatlan újonc ugyan a vártakhoz képest elég korrekt, de ebben a párharcban nem lehet rá fogadni.
Ahogy egyébként a két csapat első meccsén nem csak Izien nem tudta megállítani, aki mellett mindent elkapott, de senki más sem lassította le a kiváló elkapót. 14 targetből 12 elkapást csinált és 124 yardot szerzett. Most is hasonló a várakozás. Különösen érdemes figyelni akkor, ha a Buccaneers blitzel, mert ilyenkor Goff az esetek elég nagy százalékában felé szeret menekülni.
Ami még fontos, hogy a Lions az egyik legnagyobb arányban használ motiont a passzjátékai előtt, hogy az ellenfél védelmét kicsit megmozgassa, jobban egyértelművé tegye Goff számára a coverage-eket. A Buccaneers védelem pedig a legtöbb yardot engedte azon passzjátékonként, amit motion előzött meg az ellenfél támadósorától.
A passzjátéknál tehát inkább a Lions sikerét lehet várni, valószínűleg akkor lehet a legjobb esélye a vendégeknek, ha Bowles kicsit meghazudtolja magát és felhagy a folyamatos blitzeléssel, hogy minél több embere maradhasson hátul és duplázhassa Brownt és/vagy LaPortát. Goff ugyan tökéletesen tud majd kávézni a zsebben, de még így is jobb esélyük lehet, mintha segítség nélkül hagyják a cornereiket.
Aki a Buccaneernél az X faktor lehet, az az első csapatos All-Pro Antoine Winfield. Igazi playmaker lett idénre a fiatal, aki elsősorban az ösztöneire hallgatva rengeteg nagy játékot csinált már idén. Ugyan a két csapat első meccsén ő sem játszott igazán jól, de összességében ha nagy játékot vagy sorsfordító dolgokat várunk valakitől, akkor az ő lehet.
Ki győzhet a földön?
A futójáték viszont véres csatát hozhat. Annak ellenére, hogy a Lions a levegőben előnyben lehet, mégis az igazi identitása a csapatnak a futójáték. Ebben top6 a csapat EPA/play szerint és az átlagnál többet is futnak a korai szituációkban. A Buccaneers védelmének viszont az igazi erőssége a futójáték megállítása. EPA/play szerint a hatodik legjobb egység a ligában és csak 95 yardot engednek meccsenként, ami az ötödik legjobb.
A támadófalat megint nem fejteném ki, a Lions egysége általában dominál, erőből lenyomják mindenki torkán a futást. Na most a Buccaneers fal közepén azért Vita Veán nem lesz könnyű áttolni magukat. De itt jön a képbe, hogy a Lions duója Montgomery és főleg Gibbs, nem csak középen, de szélre is nagyon szépen tud kivágni. A Lions sok toss játékot is játszik, ezeknél pedig el tudják mozgatni a labdát Vea közeléből. Nagy lesz a szélső passzsiettetők felelőssége, akiknek le kellene zárni a széleket. Valamint a linebackerek felelőssége is előkerül. Davidről már ejtettünk szót, akit nem kell félteni a futás ellen sem, de a kezdőbe visszatérő White már egyáltalán nem életbiztosítás. Rengeteg elrontott szerelése van idén is, de sokszor a labda közelébe sem tud kerülni, rossz szögeket választ és nem tud lejönni a blokkokról.
A két csapat első meccsén egyébként szezonalacsony 40 yardon tartották a Lionst, de Gibbs nem volt akkor, Montgomery pedig gyorsan kiesett (ahogy egyébként a guard Jonah Jackson sem volt), így sokat nem tudunk levonni ebből a meccsből. Mindenesetre annyit igen, hogy azért a Buccaneers ott sem játszott alárendelt szerepet. Veának négy, Davidnek hat kulcsfontosságú futás megállítása volt, így ez mindenképpen egy izgalmas párharc lesz. A linebacker-soron egyébként nem csak a futók futójátéka miatt lesz nagy nyomás, hanem Gibbs elkapójátéka miatt is. Itt White óriási feladat elé lesz állítva és ismerve a coverage nehézségeit, nem túl kedvezőek a jelek a Buccaneers számára. Ellenben akár a visszájára is fordulhat a dolog, mert amikor Gibbs van fenn adott esetben passzjátéknál és neki kell bent maradni blokkolni, akkor óriási hátrányban lesz a jól blitzelő White-tal szemben.
Mindenesetre a Buccaneers számára figyelmeztető jel lehet, hogy annak ellenére sem voltak meccsben, hogy a Lionsnál nem játszott a két futó és a földi párharcot így a Tampa nyerte. Összességében ezen az oldalon Bowles részéről nagyon jó taktika kell a mérkőzésre, hogy egyáltalán limitálni tudják a Lionst. És akkor még ott van az a tény is, hogy Dan Campbell az egyik, ha nem a legbevállalósabb edzők egyike, így legtöbb esetben nem három, hanem négy próbálkozást kell majd megállítania a vendégeknek. Jelenleg nem sok esély kínálkozik erre.
Amikor a Buccaneers kezében van a labda
Ne futtasd a labdát
Itt talán még egyszerűbb a képlet. A Buccaneers nem tudja futtatni a labdát. A 88,8 yardos meccsenkénti átlaguk a legrosszabb az egész ligában. Korai downoknál az utolsó előtti a csapat EPA/play szerint, konkrétan csak ártanak azzal, ha a földön akarnak haladni. Nem csak nem tudják, de nyilván ezért nem is erőltetik.
Ha ehhez hozzávesszük, hogy a Lions védelem futás ellen kimondottan jó, akkor egyértelmű, hogy ezt hanyagolnia kell a Buccaneersnek. A Lions használja az egyik legkevesebb dime felállást a ligában, sokszor három linebackerrel állnak fel, tömik a boxot és kicsit a ligatrendektől eltérően a futást próbálják meg kivenni az ellenfél kezéből.
A sok base felállás mellett ebben az is segít, hogy Alim McNeill személyében van egy igazán jó belső védőfalemberük és Aidan Hutchinson is kiváló futásmegállító a fal szélén. Alex Anzalone pedig elég hullámzó, de azért még így is meg lehetnek elégedve az idei teljesítményével.
A labda ezen oldalán tehát az fog dönteni, hogy a Buccaneers passzjáték mennyire tudja tartani a lépést a Lionsszel. A vendégek szinte egyedülállóként a ligában csak 11 és 12 felállásból indítanak játékot, ez a két personnel teszi ki a playek 98%-át, tehát vagy 1 futó és 1 tight end van 3 elkapó mellett, vagy 1 futó és 2 tight end a 2 elkapó mellett. Semmi két futós vagy három tight endes felállás.
Ezen némileg úgy próbált változtatni a Buccaneers, hogy az Eagles ellen kicsit több két tight endes felállás volt a szokásosnál, valamint volt példa 1-2 darab három tight endes felállásra is, amikből szinte kivétel nélkül futott a csapat.
Ezen kívül kevés motiont használnak, relatíve kevés run pass optiont, simán Baker kezébe adják a labdát. Aki egész korrekt idényt hoz le idén. Gyorsan szabadul a labdától, blitz ellen nem jön zavarva és képes megnyújtani is a pályát.
A Lions a szezon második felében elkezdett egyre többet emberezni (a bye weekjük után konkrétan az ötödik legnagyobb arányban), blitzelni, és változatos siettetések jönnek. Sok a linebacker blitz, Anzelone ebben is kiváló idén, a linebackerek között csak négyen szereztek nála több nyomást. Ezen kívül a Lions abban is kicsit különc, hogy nem használ sok Cover 2-t. Igazából Aaron Glenn védőkoordinátor variálja a coverage-eket, semmi sincs kőbe vésve. A Buccaneers ellen ez azért lehet hangsúlyos, mert a vendégek az egyik legalacsonyabb arányban találkoztak eddig emberezős védelmekkel, a sok laza zónát pedig Evansék könnyebben szedték szét.
Hol lehet esélye mégis a Tampának?
Amit figyelnünk kell, azok a hosszú játékok. A Buccaneers elkapószekciója tökéletesen van felépítve, hogy szintesen támadja a védelmeket. Ott van a futó Rachaad White, aki a futók között a harmadik legtöbb elkapott yardot szerezte, ő szereti a közeli zónákat támadni. Ott van Chris Godwin, aki szép lassan elkúszott majdnem 1000 yardig. Ő szereti a középtávoli zónákat szétszedni. És persze ott van a nagyszerű Mike Evans, aki megint átlépte az 1000 yardos határt. Ő bármikor képes lehet vertikálisan kinyitni a pályát.
Azt gondolom, hogy a legnagyobb veszély egyértelműen utóbbiban van. A Lions védelem relatíve sok nagy playt enged és Evansre nincs is egyáltalán emberük. Cameron Sutton találhatja magát a legtöbbször vele szemben, de a cornerback gyenge idényt tud maga mögött eddig. A cornerek közt konkrétan messze ő engedte a legtöbb yardot. Ez mindenképp egy olyan matchup, amit támadnia kell a vendégeknek, a hazaiaknak pedig kell terv ennek semlegesítésre. Valószínűleg azzal járnak a legjobban, ha minél több ember hátramegy zónába és sok könnyű boxszal a Tampát inkább futójátékokra kényszerítik. A kérdés Glenn mennyire képes változtatni az eddigi filozófiáján.
Ami nagy csata lehet, az a pálya közepe, ahol Godwin és az újonc Branch találkozik. Godwin rutinja sokat segíthet, de Branch a kilencedik legkevesebb elkapást engedte a várhatóval szemben. A Lions elsősorban a slant és keresztező útvonalakkal volt sebezhető idén, az elkapó pedig kiválóan futja ezeket.
Szerencséjükre a safety sor az idény végére összeállt. Ifeatu Melifonvu nagy találat volt, a fiatal safety zseniálisan játszik és amellett hogy kevés yardot enged, még nagy játékok is jellemzik.
Ami még a segítségükre lehet, ha Mayfieldet sikerül siettetni extra emberek nélkül. Az irányító ugyanis kriminális nyomás alatt. A kérdés, hogy mennyire érnek oda Hutschinsonék. Elsősorban nem az a kérdés, hogy a volt 1/2-es odaér-e, mert néha oda fog. Nem hiába lett a második legtöbb nyomása és az ötödik legtöbb megnyert párharca. Az a kérdés, hogy mellé fel tud-e lépni valaki, mert eddig nem sikerült. Különösen sikeres lehet a Lions, ha el tudják érni, hogy Baker Mayfield kezében sokáig legyen a labda. Az irányító EPA számai körülbelül a 2/3-ára esnek, ha 2,5 másodpercnél tovább nem tud megszabadulni a játékszertől.
Ráadásul a Buccaneers fal elég korrekt. Tristan Wirfsről eddig is tudtuk hogy kiváló tackle, de a két fiataltól már kevésbé vártuk ezt a jó teljesítményt. Ugyanakkor mind Luke Goedeke a jobb szélen, mind Cody Mauch jobb guardból messze felülteljesít. Ez pedig elég lehet, hogy tisztán tudják tartani a zsebet Mayfield számára.
Összességében itt azt gondolom, hogy lehet keresnivalója a Buccaneersnek, főleg egy-két nagy játék segítheti őket, de mivel folyamatosan menniük kell, nehéz elképzeli, hogy ezt csak passzjátékkal végig tudják nyomni hiba nélkül. Ráadásul mivel a Buccaneers futójáték nem működik, a Lions részéről bármikor benne lehet a pakliban, hogy kicsit a saját énjüktől eltérően jobban teletöltik a hátsó zónákat és megpróbálják a Tampát futásra kényszeríteni.
Ahogy végigérünk a párharcokon tisztán látszik, hogy kevés helyen lehet kihozni a vendégeket győztesnek, ráadásul a hazai pálya is a Lions mellett szól.
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások