Szóval Joe Flacco egy béna vénember, sörhasat eresztett, rozsdásak az ízületei. Lehet, viszont te, aki nem hittél az olasz csődör elit irányítóban egy bunkó vagy, egy kitömni való barom, és még finoman fogalmaztam.
A 17. forduló csütörtök esti rangadóján a Cleveland Browns egy félidő alatt elintézte a New York Jetset, ezzel pedig bebiztosította a rájátszás-részvételt és az ötödik kiemelést az AFC-ben. Zsinórban negyedik győzelmét aratta a csapat a 38 éves Joe Flaccóval, aki szó szerint a kanapéról elrángatva öt mérkőzés alatt 1616 yardig és 13 passzolt touchdownig jutott.
A veterán irányító a mérkőzés után ölelkezve beszélgetett a pályán Aaron Rodgersszel. Több szempontból jelképes volt ez a jelenet: Rodgers az utolsó aktív irányító a Flacco-féle (na jó, Brady-, Manning-, Brees-féle) korszakból. Aaron Rodgers is hasonló módon vezethette volna a rájátszásba a szintén domináns védelemmel rendelkező Jetset, ha nem szakad el az Achillesze. Ráadásul Flacco korábban két ízben is volt a New York-iak játékosa: éppen az ottani gyenge játéka miatt érezhettük azt, hogy lefőtt neki a kávé. Báró Joe Flacco olasz csődör elit irányító (hogy egy klasszikust idézzünk) viszont éppen a szezon legkirályabb feel-good történetét írja, és még nincs is vége.
Az olasz csikó
Nagyszülei Olaszországból emigráltak az Államokba, de a kis Giuseppe Joseph már második generációs amerikainak született Steve és Karen Flacco legidősebb fiaként New Jersey államban. Középiskolásként a jégkorongot leszámítva minden major sportot kipróbált, végül a foci mellett döntött és három csillagos tehetségként került az egyetemi ligába.
A Pittsburghnél nem tudott magának kezdő szerepet kiharcolni, így két év után továbbállt a Delaware Fightin’ Blue Henshez. Az akkori igazolási szabályok értelmében további egy év kihagyásra kényszerült és csak 2006-ban játszhatta le első szezonját kezdőként, felemás eredménnyel: az egyéni statisztikái rendben voltak, a csapat viszont nem volt sikeres. Flacco ekkor úgy érezte, hogy nincs esélye a profi ligára és engedélyt kért az edzőjétől, hogy elmehessen baseballozni. Az edző viszont látta benne a potenciált, meggyőzte a maradásról, a csikó pedig csődörré érett.
Jó írás, jó sztori, nekem is tetszik eddig ez a fellángolása Joe-nak, kb az ő újoncévében lettem Ravens fan, és eddig ő nyert SB-t nekem. Csak, ha a Ravensel kerül szembe, azért veszítsen… Elég izé volna ha pont ő ütne el minket az SBtől, ebben az évben, amikor a legjobban alakul minden.
Báró Joe Flacco, Ray Lewis bácsi és Ed Reed bácsi, Torrey Smith a marylandi bicskás és társai. Vagy 10 éve nem hallottam ezeket.:-)