A Bearsbe megérkezett a megváltó, a Lions talán sosem látott magaslatokban az általános megítélést nézve, a Packers úgy néz ki sikerrel vett egy újabb irányítóváltást, és ebben reménykedik a remek alapokkal rendelkező Vikings is. De mégis mi lehet ezen csapatoknak a gátló tényezője?
Chicago Bears
A leggyengébb láncszem: Pass rush
A Bears joggal az egyik legjobban várt csapata az előttünk álló idénynek. A védelmük tavaly óriási pálforduláson ment keresztül Montez Sweat megszerzése óta. Az ex-washingtoni siettető érkezése előtt a második legrosszabbak voltak EPA alapon passzvédekezésben, utána azonban a szezon második felét nézve a 4. legjobb eredményt érték el. A csapat secondaryje remekül reagált arra, hogy végre volt egy játékosuk a falban, aki konstansan oda tudott érni az irányítókhoz – hozzátartozik, hogy a sorsolásuk is könnyebb volt itt. Azonban hiába erősítette sok helyen a támadósorát a csapat, a védőfalában igazából továbbra is csak Sweattől kell félnie az ellenfeleknek – és azért ő sem az a Watt/Garrett/Bosa kaliber. A belső pass rush, ami Eberflus rendszerében egyébként rendkívül fontos lenne, teljesen hiányzik a csapatból. Az 1/9-es választásra nem véletlenül vártuk sokan Byron Murphy érkezését. A Billings, Dexter, Pickens sor belül nem túl erős és bár futás ellen a jó linebacker sornak köszönhetően is jól teljesítettek, igazán önerőből nem tudják benyomni a zsebet. Ez a fal jelenleg túlságosan is Sweattől függ. Ha nem érkezik extra blitz a csapat hátsó részéből (ami nem Eberflus sajátja), akkor hiába néz ki jól a secondary, minden egység feltörhető, ha az irányítónak van ideje. Arról nem is beszélve, hogy a hátsó alakzatban Jaylon Johnsonnak nem biztos, hogy még egy All-Pro szintű éve lesz, ami ha tényleg bekövetkezik még fontosabbá válna a jobb védőfal-munka.
Miben lehet bízni?
