Miután a magyarok megtanították rúgni az amerikaiakat egyre nagyobb szerep hárult a kickerekre. Sokszor még első kört is adtak értük, és bár soha nem lettek akkora sztárok, mint a futók vagy az irányítók, de azért képesek voltak lázba hozni az embereket. Különösen igaz ez azokra az igazi faszagyerekekre, akik hóban, sárban, fagyban mezítláb rúgták a bőrt, mert csak.
Mára az NFL a sportok királyává nőtte ki magát és olyan hatalmas biznisz, hogy kis túlzással még a vízhordóknak is speciális felszerelésük van. Ma már minden posztra lehet speciális, sőt egyedi termékeket készíteni, amik nem csak a biztonságot garantálják, de a hatékonyságot is növelik. A hőskorban azonban a profi amerikai futball alig volt több, mint egy relatíve népszerűtlen, extrém veszélyes, rosszul fizető munka, ennél fogva a felszerelés minősége sem volt épp az egekben.
Különösen rossz volt a rúgók helyzete, ugyanis az 1990-es évek előtt a legtöbben vagy csak hagyományos futballcipőkben próbálkozhattak, vagy a többi NFL-játékos által használt boka fölé érő, vastag, kvázi szartaposókban. Ezeket értelemszerűen nem arra találták ki, hogy a tojáslabdát rúgják velük – ami egyébként rendkívül ironikus, hisz úgy nevezték “footballnak”, azaz láblabdának a sportot, hogy még rendes lábbelijük sem volt azok számára, akik csak lábbal érhettek a labdához.
Így azok után, hogy pár magyar menekült megtanította a rúgókat a helyes technikára elkezdődött a poszt fejlődése, ami magával hozta a különböző hatékonyságot javító alternatívákat is. Tony Franklin például azt találta ki, hogy mezítláb fog rúgni.
A mezítlábas rúgók aranykora
Talpon lévő szegecsek? A mai cipőkben már baromira nincsenek ilyenek, rendesen sima focicipőben (gurulósban) rúgnak a rúgók.