A semmiből robbant a hír kedd este, hogy a Jets menesztette a főedző Robert Saleh-t. Az elmúlt négy évben mutatott teljesítmény alapján lehet védeni a döntést, de ha mélyebben a dolgok mögé nézünk, akkor ez sokkal inkább tűnik egy diszfunkcionális franchise újabb önsorsrontó hibájának, mint egy átgondolt, megalapozott döntésnek. Ráadásul nagyon úgy fest, hogy mindez csupán azért történt így, nehogy Aaron Rodgers egója sérüljön.
Hogy a Jets mennyire rosszul működik, azt jól mutatja, hogy az elmúlt kilenc évben a New York-i franchise volt az egyetlen, amelynek nem jött össze nemhogy a rájátszás, de még az 50 győzelem sem (43-93 a mérleg). Pedig a lehetőség adott volt: még ha a 2021-es 1/2-es Zach Wilsonról el is hisszük, hogy menthetetlen, de Geno Smith-ről azóta kiderült, hogy egy top 10 közeli irányító, a korábbi 1/3-as Sam Darnolddal jelenleg veretlen a Vikings, Aaron Rodgers pedig egy jövőbeli Hall of Famer. Ez barátok között is három minimum használható irányító az elmúlt 10 évből (és Rodgersen kívül mindet a Jets draftolta), a franchise mégis akkor volt a legközelebb ahhoz, hogy tényező legyen, amikor Ryan Fitzpatrick volt a csapat kezdője.
Mindez nem meglepő annak fényében, hogy a Jets tulajdonosi köre és menedzsmentje az egyik legrosszabb az egész ligában. Woody Johnson egy kifejezetten kiállhatatlan alak, aki overall egyáltalán nem törődik a játékosokkal, nem véletlenül kapott rengeteg negatív értékelést a csapat a szakszervezeti felmérésen (New Yorkban többek között botrányosan bánnak a játékosok családjával, pocsék a kaja, rossz állapotban vannak az öltözők és úgy általában az egész edzőközpont). Emellett a futballhoz sem ért, könnyű manipulálni és folyamatosan hirtelen felindulásból dönt. Mindez kiegészítve a GM Joe Douglasszel (aki legutóbb épp Haason Reddickkel sült fel) egy szenvedésre ítélt franchise-t eredményez, pedig ironikus módon pont Saleh lehetett volna az, aki megtöri ezt a toxikus kultúrát és elindítja a csapatot a helyes úton.
A szív és az ész megvolt
A Jetsnek nem igazán volt szerencséje a főedzőkkel az utóbbi évtizedekben. Legutóbb Rex Ryannel a fedélzeten volt sikeres a gárda, amikor a “magunkon kívül mindenkit gyűlölünk és 1000 fokon pörgünk” mentalitással kétszer is AFC-döntőbe jutott a csapat. Csakhogy amint nem jöttek az eredmények, a sok 1000 fokon égő egó elkezdett egymás torkának esni: a Jets öltözője lett az egyik legmérgezőbb az egész ligában, a morál a padlón volt, így Ryan menesztése után fontos volt, hogy az új főedző egy normális, szerethető alak legyen. Így esett a választás Todd Bowlesra, aki egy higgadt, türelmes, tiszteletreméltó, kulturált szakembernek tűnt. Vele is jól kezdett a Jets, sikerült egy normálisabb öltözői kultúrát kialakítani, de minden más téren leszerepelt főedzőként.
Bowles leváltása után úgy állt a Jets, hogy a rosteren alig volt tehetség, a franchise pedig összességében pont olyan semmilyen és jellegtelen volt, mint a korábbi főedző, viszont Sam Darnold személyében legalább volt egy ígéretes irányító. Csakhogy egy diszfunkcionális franchise diszfunkcionális döntést hoz: az még rendben lett volna, hogy Darnold mellé érkezik egy támadófelfogású edző, de hogy miért esett a választás a Dolphins öltözőjét megmérgező, támadókoordinátorként leszereplő Adam Gase-re, azt csak Woody Johnson tudja.
A Gase-éra természetesen annak rendje és módja szerint katasztrófa lett, így két év után jött az újabb rebuild. A New York szükségletei szerencsére eléggé egyértelműnek tűntek: egy olyan főedzőre volt szükség, aki egyrészt karakteres, képes rendbe tenni az öltözőt és a csapatmorált, illetve gerincet adni a franchise-nak, másrészt fel- és be tud építeni egy újonc franchise irányítót vagy Sam Darnoldot. Robert Saleh erre alkalmasnak tűnt, még ha voltak is vele kapcsolatban kérdőjelek.
Ennek a cikknek fussatok neki újra.
Fogalmazás egyes. Nyelvtan kettes alá.
Hogy lehet ilyen cikket kirakni? Nincs nálatok korrektúra?
Mellesleg Rodgers és a tulaj telefonon beszéltek, és nem találkoztak. Ezt minden forrás így említi.
Az biztos, hogy a tulajdonos mindenkori tevékenysége erősen kérdőjeles, de hát aki fizet az kéri a nótát.