Az iDL poszt reneszánszát éljük, ma már egy top belső védőfalember közel annyit ér, mint egy elit pass rusher. 2010 óta olyan játékosok kerültek a ligába, mint Ndamukong Suh, Geno Atkins vagy Gerald McCoy, akik fölött lassan eljár az idő, és bár Aaron Donald, Cam Heyward vagy Fletcher Cox még tartja a frontot, hamarosan itt is eljön a generációváltás.
Akik uralták a posztot, de már kikopóban vannak
Ndamukong Suh
Amíg nem jött Aaron Donald, az iDL rangsorok Suh-val kezdődtek. 2010-ben 1/2-es volt, a Lions védelmének alapja, futás és passz ellen is elit belső védőfalember, aki kvázi megreformálta a posztot azzal, hogy képes volt konstansan nyomást generálni. Első évében megnyerte az év újonca címet, karrierje első hat évében ötször lett All-Pro és ugyanennyiszer Pro Bowler, a Dolphinsba igazolása pillanatában (2015) ő volt a liga legjobban kereső védője évi 19 millió dolláros fizetéssel.
A PFF adatai alapján 67 sacket és 559 nyomást generált 11 év alatt, miközben futás ellen is elit szinten teljesített, ráadásul tavaly is volt 50 nyomásgyakorlása és hat sackje, illetve még két sack a Chiefs elleni döntőben. Szépen öregszik, de a szezon végén már 35 éves lesz, jó eséllyel idén látjuk utoljára a pályán.
Geno Atkins
[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]
Suh-hoz hasonlóan Atkins is 2010-es eresztés, ő a negyedik körben került a ligába. A Bengals miatt nem kapott akkora figyelmet, mint amekkorát megérdemelt, pedig 11 év alatt 86 sacket és 580 nyomást regisztrált (via PFF), ráadásul ő is jól teljesített futás ellen. Háromszor lett All-Pro, nyolcszor Pro Bowler és Suh-hoz hasonlóan őt is beválasztották a 2010-es évtized álomcsapatába. Tavaly csak 119 snapen kapott lehetőséget, a játéka erősen megkopott és 33 évesen jó eséllyel nem tud már megújulni, de kis szerencsével ő is szépen tudja majd befejezni a karrierjét.
Gerald McCoy
A sors iróniája, hogy a 2010-ben rögtön Suh után kiválasztott McCoy már nem volt a Bucs tagja, amikor a csapat bajnoki címet nyert, pedig 2010 és 2018 között hatszor lett Pro Bowler és négyszer All-Pro Tampában. Pass rush-ban nem tudott annyira konzisztens lenni, mint Suh vagy Atkins (437 nyomás, 66 sack), de egyértelműen az elmúlt évtized egyik legjobbja volt. Tavaly nem játszott, már 33 éves, így ha idén talál magának csapatot, jó eséllyel ez lesz az utolsó szezonja.
Kawann Short
A Panthers 2013-ban a második körben választotta ki a klasszis DT-t, aki két Pro Bowlt és egy All-Pro kerettagságot tudhat magáénak nyolc profi idénye alatt. Short sokkal közelebb állt a klasszikus belső védőfalemberekhez, mint a fenti kollégái, de nem maradt el sokkal tőlük: ha nem Donald, Suh, McCoy vagy Atkins kortársa lett volna, alighanem sokan egy korszakos tehetségként beszélnének róla. Az utóbbi két évben 200 snapet sem játszott sérülések miatt, de most 32 évesen állítólag teljesen egészséges – egy jó csapatban még kozmetikázhat az önéletrajzán.
Akikről azt hittük, ők lehetnek a kiválasztottak, de megrekedt a karrierjük
Derek Wolfe
A bajnok Denver védelme tele volt elit játékosokkal, köztük olyan top, pass rush-ban is jó belső védőfalemberekkel, mint Wolfe vagy Malik Jackson (róla később). A nagy áttörés ugyanakkor nem jött össze. Wolfe a 2015-ös rájátszásban 20 nyomást és négy sacket jegyzett, abszolút elit szinten játszott, de soha nem sikerült megismételnie ezt a teljesítményt. Futás ellen továbbra is jó volt, de az irányító siettetésében messze elmaradt a várt szinttől: összességében nem volt rossz, de nem is volt különleges, ráadásul sérülések is hátráltatták, így maradt egy egyszezonos csodának.
Malik Jackson
Jackson ugyanaz, csak pepitában. Ő inkább pass rush-ban volt jó, 2015-ben 75 nyomással és 7 sack-kel fejezte be a szezont a rájátszást is beleértve, majd eligazolt nagy pénzért a Jaguarshoz. Nem volt rossz ő sem, de kiderült, hogy ő sem tartozik a legfelső polchoz. Az elmúlt két évben már az Eaglesnél próbálkozott, de csak 569 snapen lépett pályára és három sacket gyűjtött.
Sheldon Richardson
A Broncos után most jöjjön a Jets duója, Sheldon Richardson és Mo Wilkerson. Előbbi 2013-ban 1/13-as volt, rögtön az év újonc védője címet is elnyerte. Futás ellen elit volt, de stabilan hozta a szezononkénti 40-50 nyomást és a sackeket is, de az igazi áttörés soha nem történt meg. 2016 óta négyszer váltott csapatot, jelenleg a Vikingsban próbál még egy utolsó nagy szerződést kiharcolni magának a 30 éves védő.
Mo Wilkerson
Wilkerson is a Jets első köröse volt, csak ő a 2011-es évben érkezett. Első öt évében kétszer lett All-Pro, kétszer is volt 10+ sackes szezonja, ami akkortájt ritkaságszámba ment egy belső védőfalembertől. Kapott is egy nagy szerződést a Jetstől 2016-ban, de nem tudta megszolgálni az 5 éves, 86 milliós kontraktust és már 2018-ban kivágta a csapat. Ezután megpróbálkozott a Packersben, ahol hamar IR-re került, azóta pedig nincs csapata a még mindig csak 31 éves védőnek.
A méltó utódok
Chris Jones
Jones kicsit olyan, mint McCoy volt: kénytelen egy korszakos tehetség árnyékában játszani. Aaron Donaldhoz senki sem tudott eddig felnőni, de ha van játékos, aki nagyon közel van hozzá, az Jones. Az elmúlt négy idényben 39 sacket és 230 nyomást jegyzett, futás ellen is parádés, ráadásul még csak 27 éves, tehát legalább öt kiváló év lehet a kétszeres All-Próban.
DeForest Buckner
Bucknerért tavaly egy első kört adott a Colts, de a mutatott játék alapján teljesen megérte. Ő is csak 27 éves, és bár pass rush-ban nem annyira kiemelkedő, de cserébe futás ellen stabilabb, mint Jones – nem mintha az elmúlt négy évben jegyzett 35 sack és 213 nyomás rosszul nézne ki. Neki is két All-Pro címe van az elmúlt három évből, illetve egy évi 21 millió dolláros szerződéssel büszkélkedhet.
Grady Jarrett
Jarrett a legidősebb a hármasból, már 28 éves. Donaldhoz hasonlóan alulméretezett játékos, aki épp emiatt pass rushban félelmetes dolgokra képes. Kétszeres Pro Bowler és egyszeres All-Pro – ha nem ő lenne a Falcons védőfalának egyetlen valamire való tagja, akkor gyakrabban merülne fel a neve a legjobbakról szóló vitákban.
A jövő reménységei
Quinnen Williams
Az elmúlt évek legmagasabban kiválasztott DT-jeként (2019-ben a Jets 1/3-asa volt) első évében maximum felvillanásai voltak, de tavaly berúgta az ajtót, a potenciálja pedig nagyon magasan van. Tavaly 587 snapen 39 nyomást és nyolc sacket szerzett, ami kifejezetten jó, ráadásul futás ellen is rendben volt a játéka. Még csak 23 éves, bőven van lehetősége fejlődni, minden adottsága adott ahhoz, hogy ő legyen a következő Chris Jones.
Kenny Clark
Clarkot akár egy csoporttal feljebb is tehettem volna, mert bár csak 25 éves, de már így is öt éve a ligában van, ráadásul voltak nagyon jó szezonjai. Ezzel együtt nálam még egyértelműen a reménység kategória: futás ellen parádés, de pass rushban még nagyon inkonzisztens, kell a szintlépés, hogy a posztja krémjéhez tartozhasson.
Vita Vea
Veának három év alatt mindössze 1529 snap jött össze, nagyon nincs szerencséje a sérülésekkel. A pályán viszont egy szörnyeteg, a Chiefs elleni döntőn például ötször generált nyomást, ami egy 158 kilós játékostól nem semmi teljesítmény. Nem egy sack gyáros, de folyton beomlasztja a zsebet, és nagy bonyodalmakat okoz a belső támadófalembereknek. Amellett, hogy pass rushban jó, hatalmas méretéből adódóan a futást is elit szinten öli – már csak egészségesnek kellene maradnia.
[/ppp_patron_only]
