Connect with us

Összefoglaló

Őrült meccsen nyert a Seahawks, kiütéssel győzött a Colts, playoff-helyen a Washington

A Seahawks visszatért az őrületes meccsekhez, hiszen a 49ers elleni találkozón minden megtörtént, ami egy focimeccsen megtörténhet. A Colts kiütéssel győzött, a Dolphins a Giantset verte, a Washington pedig a Raiders legyőzésével playoff-helyre küzdötte fel magát.

San Francisco 49ers @ Seattle Seahawks 23-30

Ami egy futballmeccsen megtörténhet, az itt meg is történt. Egy súlyos sérüléssel kezdődött a nyitó kickoffnál, ugyanis Trenton Cannont mentővel kellett levinni a pályáról (innen is jobbulást neki!). Aztán a Seahawks első támadása hamar megállt, vagy legalábbis ezt gondoltuk, hogy utána Pete Carroll belenyúljon a kalapba és előhúzzon egy zseniális fake puntot, amiből 73 yardos TD-t szerzett Travis Homer.

Aztán csak a második félidő első öt percéig volt itt támadó fumble, special team fumble, interception, safety, kihagyott mezőnygól, Adrian Peterson touchdown, Kittle kötéltáncos touchdown. És akkor ezen a ponton a safetyvel 23-23-mal álltak a csapatok. Tényleg őrület, ami ezen a meccsen volt, nem is igazán lehet jól összefoglalni.

Aztán persze a végjáték is csodálatosra sikerült, hiszen a Seahawks vezetett 7 ponttal és a 49ers 10 yardosán belül volt. Furcsa módon negyedik kísérletet is megcsináltak a mezőnygól helyett, de mikor az sikerült, tényleg biztosak lehettünk abban, hogy ezt a Seahawks megnyeri. Aztán természetesen jött egy fumble és még visszatámadhatott a 49ers, ami 95 yardon keresztül sikerült is. Csak hát 98 kellett volna, a korábban safetyt szerző Carlos Dunlap pedig leütötte Garoppolo passzát, így megtartotta előnyét a Seahawks, amely úgy tűnik a 49erst bármikor el tudja verni, bármilyen rossz formában is legyen a seattle-i alakulat.

Tényleg nehéz mit írni erről a meccsről. Sokáig úgy tűnt, hogy a 49ers a jobb csapat, és kissé érthetetlen volt a szoros eredmény, vagy a Seahawks vezetés, de aztán a második félidőben teljesen nulla volt a 49ers offense. A futások nem mentek (71 yard 2,8-as átlaggal), Garoppolo pedig nem tudja hátára venni a csapatot, csak akkor megy neki, ha van mellette egy jó futójáték. Ami most nem volt, és Deebo Samuel hiányában még a trükkösebb futásokat sem lehetett elővenni. Jimmy G szokásához híven nagyon csúnya interceptionökkel jelentkezett, amikor nem vette észre a passzsávban álló linebackert (most épp Bobby Wagnert). Egyedül George Kittle-t lehet kiemelni, aki megint állat volt, 181 yard és 2 TD került a neve mellé. A védelemből pedig leginkább a linebacker Azeez Al-Shaairt kell kiemelni, aki 16 tackle-t, 0,5 sacket, egy kierőszakolt fumble-t jegyzett, mindenhol ott volt és nagy játékokat csinált meg.

A Seahawksnál Russell Wilson sérülése óta legjobb meccsét hozta, bár azért ez sem volt különösebben meggyőző. Az elején kifejezetten nem ment a támadósor, aztán a félidő végén sikerült két TD drive-ot szerezni, ami már hasonlított végre egy kis focira. Lockett és Metcalf is egy korrekt, nem kiemelkedő teljesítményt nyújtott. Touchdownt Lockett mellett az újonc Dee Eskridge szerzett (első profi touchdownja volt), illetve Adrian Peterson futott be a célterületre (ezen kívül semmi értékelhetőt nem csinált). A védelemből Carlos Dunlapet kell kiemelni, aki safetyt szerzett és a meccs végén leütötte a végső passzt, illetve a safety Quandre Diggs is jól játszott, ahogy egész évben, ezt pedig egy interceptionnel fejelte meg.

Említsük meg Gerald Everettet, aki olyan bűnrossz teljesítményt rakott le az asztalra, aminél rosszabbat nehéz összehozni. Ötször ért labdába fizikailag, ebből három eladott labda lett: két fumble (egyik shovel passz után) és egy elszerencsétlenkedett elkapott TD, amiből interception lett.

A Seahawks még így is az NFC 15. helyén áll, a 49ers pedig még így is a playoffot jelentő 7. helyen.

(katonadani)

Washington Football Team @ Las Vegas Raiders 17 – 15

Jól kezdődött a meccs a vendégek számára, mindjárt az első drive-ban végigmentek a pályán. Heinicke 5-ből 5 jó passzal jelentkezett, és a drive végén Logan Thomas a hét egyik legnagyobb elkapását mutatta be a célterületen belül. Ezután azonban a Washington támadói egészen az utolsó negyedig nem tudtak semmit csinálni. 4 punt és egy térdelés a félidő végén volt a következő 5 drive eredménye.

A Raiders ellenfele gyengélkedését ki tudta volna használni, de Carr és a támadók hasonlóan szenvedtek. Az első 3 drive mind punttal végződött, és bár a félidő végén már sikerült egy értékelhető drive-ot összehozni, de csak mezőnygól lett a vége. Hasonlóan a 3. negyedben is csak mezőnygóllal sikerült lezárni egy hosszú drive-ot, de ezzel 7-6-ra felzárkózott a csapat.

Az ellenfél „zárkózását” látva a Washington is összeszedte magát, és a legnagyobb fegyveréhez nyúlt. Hosszú, elnyújtott TD drive. Hat és fél percen keresztül haladt lassan, de magabiztosan az ellenfele célterülete felé, és végül Heinicke Antonio Gibsonnak adott 6 yardos TD passzával 14-6-ra növelte az előnyét.

A Raiders erre gyorsan válaszolt, és az egész meccsen szenvedő támadósor most hirtelen két perc alatt végigment a pályán, és Josh Jacobs egy yardról befutott a célterületre. A kétpontos azonban nem sikerült, így továbbra is a vendégek vezettek. Még 10 perc volt hátra a meccsből, de a Washington a mestere annak, hogy nagyon sok időt pörgessen le. Most is azt szerették volna, hogy majdnem a teljes hátralévő időt lepörgetik, de Heinecki kezét Maxx Crosby megütötte, és a rosszul megdobott labdát Nate Hobbs halászta le.

Ezzel az INT-vel a Raiders hatalmas esélyt kapott, de a Washington védelme mentette a menthetőt, és mezőnygólon tartotta a hazaiakat. Egy mezőnygól bőven elég volt a vezetés átvételéhez is, de ugyanez érvényes volt a Washingtonra is. Heinicke kicsit kevesebb mint 3 percet kapott, de ez is bőven elég volt. Több kulcspasszt (meg egy majdnem interceptiont) is kiosztva elvezette a csapatot a Raiders 31 yardosáig, ahonnan az új rúgó Brian Johnson belőtte a 48 yardos FG-t. Carrnak még maradt 30 másodperce, de már csak egy időkérése, így pedig nem tudott mezőnygól távolságig elmenni. Emiatt a végén egy hail maryt kellett dobnia félpályáról, de azt a Washington kivédte, így nyertek a vendégek.

A Washington lényegében ugyanazt a játékot hozta, mint a Seahawks ellen hétfő este. Az offense a meccs nagy részében szenvedett, de amikor sikerült elkapni a lendületet, akkor hosszú drive-okat tudott vezetni eredményesen. Ezeken a meccseken ez egyelőre elég volt, de nagyon kevésen múlott ezúttal is, hogy nem az ellenfél örült a végén.

(jarred)

New York Giants @ Miami Dolphins 9-20

Elmaradt az alsóházi csapatok szokásos lelkes, de cserébe szoros és izgalmas csatája. Bár az eredmény alapján nem feltétlenül tűnik úgy, de a Dolphins simán hozta a meccset, és bár túlzás lenne a rájátszásról beszélni, sorozatban megnyert öt meccs és 6-7-es mérleg, illetve egy relatíve könnyű sorsolás (Jets, Saints, a félholt Titans, Patriots) miatt van némi realitása.

A mérkőzést a Giants kezdte jobban, legalábbis egy pontnélküli első negyed után a vendég csapat szerezte meg az első pontokat egy mezőnygóllal. A következő két drive-ból viszont a Dolphins feltett 10 pontot és a meccs végéig egyszer sem engedte ki a kezéből a vezetést. A sikerben elsősorban a védelem játszott főszerepet, ami nem engedett TD-t, szinte a Giants backfieldjén élt, valamint három sack és egy INT mellett hét negatív yardos szerelés került a lőlapra. Különösen az újonc Jaelan Phillips játszott jól, aki három tackle (kettő negatív yardos) mellett két sacket is szerzett, ráadásul egymás utáni playekből a harmadik negyed végén – a 8,5 sackje pedig Dolphins rookie rekord.

Az offense nem volt különösebben jó. A futójáték nem létezett (25 futásból 68 yard, 2,7-es átlag) és a passzjáték is döcögött. A Dolphinsnak effektíve három jó drive-ja volt, egy 16 és egy 8 play-es TD-drive, illetve egy 12 play-es FG-drive, míg a maradék nyolc támadásra összesen 30 játék jutott. Nem igazán van koncepció az offense-ben, mintha tetszőlegesen válogatnák ki a játékokat, és bár néha véletlenül sikerül eltalálni a jó kombinációt, de összességében ez nem túl biztató.

Ellenben ki kell emelni, hogy Tuán azért látszanak a fejlődés jelei. A 244 yard és két TD elég jól néz ki, de ami fontosabb, hogy volt pár hosszabb és nehezebb dobása is. Egyre jobban érzi Jaylen Waddle-t, aki elkezdte megszolgálni a korai és drága kiválasztását, illetve az IR-ről visszatérő DeVante Parker is jól szállt be. Persze a jobbnak tűnő játékban az ellenfelek gyengesége is szerepet játszik, de azért már vannak olyan pillanatok, amikor el lehet gondolkodni azon, hogy nem feltétlenül kell lecserélni Tuát három elő és két második kör feláldozása mellett Deshaun Watsonra.

A Giants teljesen reménytelennek tűnt Daniel Jones nélkül. A korábbi első körösben legalább benne volt egy-két nagy játék a földön, de Mike Glennon miatt nem kellett aggódnia a Dolphins védelmének. Emellett passzolni sem passzolt jobban, így az eddig is teljesen diszfunkcionális offense-nek még csak esélye sem volt a TD-szerzésre. Külön bántó, hogy Kenny Golladay senkivel sem találja az összhangot, illetve még csak nem is képes dominálni, gyakorlatilag bármelyik arra járó corner elnyomja. A többi skill player sem csinált semmi extrát, így pedig abszolút nem volt semmi átütő erő a Giantsben.

A védelem egyébként nem volt annyira rossz, végtére is viszonylag sikeresen limitált egy nem túl jó támadósort. Ellenben jó sem: nem jöttek a nagy játékok, amik esetleg megfordíthatták volna a meccset, ráadásul a negyedik negyed végén sem sikerült kivédekezni a Dolphins támadását, ami egy 12 játékból álló, 3:48 percig tartó drive végén lezárta a meccset egy mezőnygóllal. Nem igazán látni, mit tesz le Joe Judge azért az asztalra, hogy jövőre is ő irányíthassa a csapatot.

(renningan)

Indianapolis Colts @ Houston Texans 31-0

A mérkőzés előtt pont azt vártuk, hogy a Colts csoportriválisán simán átlépve növeli esélyeit a playoff helyek egyikéért, de azért azt nem várhattuk előre, hogy ilyen különbség legyen a két csapat között. Osztálykülönbség a minimum, ami vasárnap este volt a Texans és a Colts között, ezzel 1992 decembere után az indianapolisi csapat újra úgy tudott idegenbeli mérkőzést nyerni, hogy nem kapott pontot.

Pont úgy jött ki a pályára a vendég csapat, ahogyan kell egy esélyesebb alakulatnak, amely még reménykedik, hogy január közepén is pályára léphet a playoffban. Az első játékban Tyrod Taylor passzát rögtön leszedte Kenny Moore, ami meg is adta az alaphangulatot a mérkőzésen. Ezek után csak az történt a pályán, amit a vendégek akartak. Taylor statisztikáját nézve nem az a meglepő, hogy a harmadik negyedben lekapták a pályáról, hanem inkább az volt a kérdés, hogy miért csak akkor. 13 passzkísérletből 5 alkalommal találta meg társait, amiből 45 yardot szereztek. Ez egy remek 16,5-ös QB ratingre volt elég. Sokat elmond a Texans támadóiról az is, hogy az első játékukat az ellenfél térfelén a harmadik negyed végén tették meg, amikor már Davis Mills vette át a kezdő irányító pozíciót, és hogy a betli teljes legyen, a futás sem ment. Egyszerűen ezt a támadójátékot látva játszhattak volna karácsonyig, akkor sem értek volna el pontot.

A védelemről legalább pozitív dolgot is lehet mondani. Például hogy az első félidőben még viszonylag jól tudták tartani Jonathan Taylort, többször is meg tudták fogni 1-2 yardon vagy a line of scrimmage mögött. Mondjuk az is látszott, hogy Talyorból nagyon jól felkészültek, de azért Hines és Pittman futásaira már nem annyira. Pittman elkapóként kétszer kapta meg a labdát futásra, amiből 33 yardot meg is tett a földön. A Texans védelme azonban teljesen elfáradt, amit nem is lehetett csodálni, hiszen bő kétszer annyi ideig volt a Colts offense-nél a labda, mint a Houston támadóinál (41:35 – 18:25). Még pozitívum, hogy egy alkalommal labdát is szereztek, amikor Taylor kezéből kiütötték a labdát. A kirobbanó formában lévő futónak fumble formájában ez volt ez első vesztett labdája idén.

És akkor említsük meg azt az oldalt is, ahol már több focira emlékeztető dolgot láthattunk. A Colts támadói nem véletlen álltak rá a run heavy offense taktikára, hiszen szemben az ellenfél az egész ligában majdnem a legrosszabb futás elleni védelemben. Taylorék 48 alkalommal kapták meg a labdát futásra, míg Wentz mindössze 22 alkalommal indította útjára a labdát a levegőben. Ebből is jött, amit vártunk, hogy a futás működött. Jonathan Taylor ott folytatta, ahol az előző hetekben abbahagyta. 143 futott yard és két TD fűződik a nevéhez, így tovább folytatódik az a szériája, hogy legalább egy touchdownt szerez meccsenként, ez volt a 11. zsinórban. Mellette még Michael Pittman és Nyheim Hines is kiemelhető, akiknek voltak jó megmozdulásaik. Pittman 110 yardot szerzett futásból és elkapásból, így az elmúlt hetek visszafogottabb teljesítménye után a szezon eleji formájához közelit. Tayloron kívül még Ashton Dulin és Deon Jackson szerzett hatpontost.

A védelem pedig nem volt ezen az estén nagy feladat elé állítva, de azért nekik is köszönhető, hogy még az esélyt sem adták meg, hogy a Texans offense valami életjelet mutasson. Kenny Moore mindenképp kiemelhető, mint aki az interceptiont szerezte és Christian Kirksey fumble-jénél is aktív résztvevő volt, amit végül Xavier Rhodes szedett össze. A secondary mellett persze a front 7 is dominált, hiszen Tyrod Taylort és Davis Millst is két-két alkalommal sackelték. Összességében nem volt nehéz dolguk, hiszen a Texans támadói teljesen ötlettelen játékkal álltak elő, de amikor kellett, akkor előléptek, hiszen rögtön az első két támadásnál labdát szereztek, amivel teljesen elvették a kedvüket a hazaiaknak.

Győzelmével a Colts életben tartja reményeit a rájátszásra és elindult egy hatalmas hajrára, amiben most majd két komoly ellenfél jön szembe, hiszen a Patriots és a Cardinals lesz a két ellenfél. A Texans pedig teljes mértékben megmutatta, hogy a szezon elején miért vártuk őket sokan 1/1 esélyesnek.

(kronikk)

Related Topics
1 Comment
0 0 votes
Article Rating
Subscribe
Notify of
1 Comment
Oldest
Newest Most Voted
Inline Feedbacks
View all comments
rowi
rowi
2021-12-06 10:00

öröm látni, hogyha már mással nem is, de a 49ersszel továbbra is ki tudunk szúrni

0
0
1
0
Would love your thoughts, please comment.x
()
x