“Nem megbántva senkit, de Lawrence Taylor egy teljesen más szintet képviselt. Nem sok játékos van az NFL történetében, akit egy lapon lehetne említeni vele, de JJ Watt egyértelműen közéjük tartozik. Egy megállíthatatlan erő, ami egymaga képes tönkretenni a játékot. Amire ő képes, arra senki más”
– mondta Bill Belichick JJ Wattról még 2017-ben.
Azóta eltelt bő öt év és most ott tartunk, hogy minden idők egyik legjobb védője – akit csak a legjobbak legjobbjaival lehet egy lapon említeni – visszavonul. A sérülések nem voltak kegyesek, az utóbbi években megkopott némileg a játéka, de ezzel együtt is szívfacsaróan fájdalmas, hogy mindössze 33 évesen befejezi. Egy élő legendát, az NFL igazi gladiátorát és legnagyobb harcosát veszítjük most el, aki legalább akkora úr volt magánemberként, mint amilyen pusztító és megfékezhetetlen erő a pályán. Ahogy nem lesz soha új Lawrence Taylora a ligának, úgy JJ Watt is egyedi és megismételhetetlen marad mindörökké.
“Nem elég nagy a focihoz”
JJ Watt Wisconsinban született és ott is járt középiskolába. Már a kezdetektől fogva rajongott a sportokért, azonban az ő első szerelme a hoki volt: négyéves korától 13 éves koráig uralta a jeget, Kanadában és Németországban is részt vett különböző versenyeken. Aztán a hoki elkezdett túl sok időt és pénzt felemészteni, így kénytelen volt váltani. Ekkor jött a foci, de mellette kosarazott, baseballozott és atletizált is.
A legjobban a futball ment neki, tight end és defensive end poszton játszott, de még középiskolai szinten sem volt semmi extra. Ugyan 196 centisre nőtt már egyetemista korára, de csak 100 kilós volt és a különböző szaklapok kétcsillagos tehetségnek tartották – konkrétan a kanyarban sem volt az ország legmagasabban rangsorolt tight endjeihez vagy pass rushereihez képest. Nem is vágták hozzá a jobbnál jobb ösztöndíjajánlatokat, így végül a Central Michiganre ment, és tight endként 14 meccsen lépett pályára, de mindössze nyolc elkapás és 77 yard került a neve mellé.
Ha visszatekintünk erre az időszakra, akkor nem sokan voltak, akik egy marék szotyit is tettek volna arra, hogy Wattból értékelhető NFL-játékos lesz. Ezt ő is érezte és ennek megfelelően váltott is: lelépett a Central Michiganből, otthagyta a kezdő TE-posztot, hogy a Wisconsin egyetemen folytassa a pályafutását. Ösztöndíjat viszont nem kapott a Badgerstől, a Watt család pedig nem úszott a pénzben, így JJ kénytelen volt pizzafutárnak állni, hogy kisegítse a szüleit és fizetni tudja az új személyi edzőjét.
“Amikor az edző végignézett rajtam, azt mondta: nem vagyok elég nagy, hogy a Badgersben játsszak”
– emlékezett vissza Watt.
JJ viszont minden viszontagság ellenére nem adta fel. Megígérte a szüleinek, hogy egy éven belül ösztöndíjat szerez és ugyan vért izzadva, de sikerült neki. Óriásit kockáztatott azzal, hogy lemondott egy biztos ösztöndíjról és egyetemi képzésről, de végül bekerült a Badgers kezdőjébe: 2009 és 2010 között 26 meccsen lépett pályára, 106 tackle-t, 36,5 negatív yardos szerelést, 11,5 sacket és 14 leütött passzt jegyzett védőfalemberként.
Legenda születik
Ez a két év jót tett a renoméjának, majd produkált egy brutálisan jó combine-t, ami nagyon magasra repítette a legtöbb boardon. Pedig volt konkurencia bőven, ugyanis szintén 2011-ben jelentkezett a draftra Von Miller, Aldon Smith, Robert Quinn, Ryan Kerrigan, Cameron Jordan, Marcell Dareus, Mo Wilkerson és Cameron Heyward is, hogy csak a később Pro Bowler kaliberű első körös védőfalembereket említsük. Végül a Houston Texans választotta ki az 1/11-es cetlivel.
Természetesen rögtön kezdő lett a csapatban, bár újoncként nem dobbantott óriásit: 56 tackle, 5,5 sack, 13 negatív yardos szerelés és négy leütött passz került a neve mellé. De ami ezután következett, arra soha korábban és azóta sem volt példa. Watt olyan szinten dominálta a ligát, hogy folyamatosan szerepelt a neve az MVP-címre esélyes játékosok között, 2014-ben konkrétan a második lett a szavazáson Aaron Rodgers mögött!
2012 és 2015 között 64 meccsen lépett pályára és összesen 69 (!!) sack, 119 negatív yardos szerelés, 15 kiharcolt és 10 összeszedett fumble, egy fumble return TD, egy 80 yardos pick-six, 41 leütött labda, egy safety, 315 tackle, illetve tight endként három elkapott TD került a neve mellé. Az NFL-védők 90+ százalékának egy karrier is kevés ilyen statisztikai lőlaphoz, neki meg csak négy év kellett hozzá – kétszer szerzett 20+ sacket, ami soha senkinek nem sikerült, kétszer vezette is a ligát sackekben, háromszor volt övé a legtöbb negatív yardos szerelés (2012-ben elért 39 TFL-je magasan a legtöbb, a második helyen holtversenyben 29-cel áll a 2015-ös és a 2014-es JJ Watt) és nem meglepő módon háromszor választották meg a szezon legjobb védőjének.
“2012-ben jártunk, JJ pedig mindig ott volt az irányítók arcában és számtalan passzt ütött le. Olyan sokat, hogy Bill Belichick kitalált egy új módszert, hogy felkészítse ellene Tom Bradyt. A 7-a-7-elleni gyakorlatoknál azt mondta nekem, hogy fogjak két teniszütőt és próbáljam meg leütni a passzokat. Tom teljesen pipa lett ettől, de Belichick sírt a gyönyörtől”
– mesélte Mesko Zoltán.
“Brady nagyon ki volt akadva és kérte, hogy hagyjam abba. Belichick viszont erről hallani sem akart és azt mondta, minden leütött labdáért ad nekem egy százast. Én meg folytattam, BB pedig minden edzés után jött a kp-val.”
Az említett 2012-es idényben Watt 20,5 sacket, 39 negatív yardos szerelést és 16 leütött passzt jegyzett – mindössze négy leütött labdára volt a tripla huszastól, azaz a 20+ sack/TFL/leütött labda kombinációtól. Soha senkinek nem jött ez még össze, sőt igazából fel sem merült ennek a lehetősége.
Watt alapjaiban változtatta meg az NFL-t. Korábban is voltak pass rush-ban is jó belső védőfalemberek, 3-4-es defensive endek, de JJ volt az, aki elindította az iDL-ek forradalmát, mely a futás elleni nose tackle-ök leértékelődéséhez, és a belülről érkező pass rush felértékelődéséhez vezetett. Kapott is a Texanstól egy 6 éves, 100 millió dolláros szerződést, amivel a liga történetének legjobban kereső nem-irányítója lett.
“Rágugliztam arra, hogy “Mit vesznek maguknak a gazdag emberek?”, mert én egyáltalán nem érzem magam gazdagnak és nem is akarok úgy viselkedni, mint ők. Így nem tudtam, hogy mit vegyek a pénzből. És hogy őszinte legyek, nem tetszett az, amit láttam, így nem is fogok ilyen életet élni – inkább maradok az edzésnél”
– nyilatkozta 2014-ben évi 16,6 millió dolláros fizetéssel.
Sajnos ez a mentalitás sem mentette meg a későbbi karrierjét. Minden idők legdominánsabb négy évét négy borzalmas követte: sérülések miatt 32 meccset kellett kihagynia (bár az egyetlen idényében, amit végig tudott játszani 16 sacket és hét kiharcolt fumble-t jegyzett). De a sok sérülésnek így is meglett a hatása, pláne a 30. születésnapja után – a játéka visszaesett, az addigra romokban lévő Texans pedig 2021-ben menesztette a franchise arcát.
Wattnak tehát esélye lett arra, hogy egy top csapatba igazoljon és kipipálja az egyetlen dolgot, ami hiányzott az illusztris karrierjéből: a bajnoki címet. Ő a Cardinals mellett tette le a voksát, és bár a csapat bejutott a rájátszásba (Watt csak hét meccsen volt bevethető), ott hamar véget ért az álom, 2022-ben pedig esélye sem volt a Super Bowlra, így nem sokkal a szezon vége előtt be is jelentette a visszavonulását.
Koa’s first ever NFL game.
My last ever NFL home game.My heart is filled with nothing but love and gratitude. It’s been an absolute honor and a pleasure.
— JJ Watt (@JJWatt) December 27, 2022
12 szezon után tehát véget ért minden idők egyik legjobb védőjének a pályafutása, ráadásul stílusosan, egy újabb 10+ sackes szezon végén.
A pályán kívül is úr
A pályán látott dominancia alapján minden további nélkül lehet JJ-t a legendás Lawrence Taylorhoz hasonlítani, azonban itt véget is ér a történet. A két játékos jelleme és pályán kívül nyújtott teljesítménye ugyanis ég és föld: míg Lawrence-t magánemberként nem igazán lehet példaképnek tekinteni, addig Watt ezen a téren is igazi legendává vált.
Azt könnyű mondani, hogy “Engem nem változtat meg a pénz”, de Watt tényleg immunis volt rá – és ezt nem csak azzal bizonyította, hogy a rekordszerződése aláírása után hajnal 3:05-kor megpróbált bejutni a Texans edzőközpontjába némi tréning kedvéért (végül a takarítónő engedte be, mert időközben megváltoztatták a belépőkódot). Már újoncként sem kellett éheznie a 11 millió dolláros szerződésével és mindent megtehetett, amit csak akart. Ráadásul Houston teljesen idegen volt a számára, semmilyen szinten nem kötődött a városhoz, de ez nem akadályozta meg abban, hogy ahogy a Texanst, úgy a helyi közösséget is a vállára vegye.
Még egy hónapja sem lakott a városban, amikor látta a hírekben, hogy Joshua és Robin Berry meghalt egy autóbalesetben, a három árván maradt gyerekük közül pedig kettő lebénult, a harmadiknak pedig több csontja is eltört. Ezek után az első útja a helyi kórházba vezetett, hogy texansos felszerelést vigyen a gerincsérülést szenvedett kilencéves Peter és nyolcéves Aaron, illetve a hatéves húguk, Willa számára. Sőt még a privát telefonszámát és email-címét is megadta a gyerekeknek, hogy hívják bármikor nyugodtan.
“Úgy is unatkozok itt, szóval keressetek nyugodtan. Ti vagytok az első barátaim a csapattársaimon kívül”
– mondta Watt a gyerekeknek.
És itt nem ért véget a történet. JJ tagja lett a csonkává vált családnak, rendszeresen velük ebédelt, részt vett Willa focimeccsein vagy Peter és Aaron tolószékes kosármérkőzésein, de még az unokatesók sporteseményeire is elment. Folyamatosan kommunikálnak, még a háziban is segített, ha tudott.
“Ez nem jótékonyság volt. Soha nem volt az. Itt akart lenni velünk, mert jól érezte magát. Ez tette különlegessé a mi kapcsolatunkat”
– mondta Peter.
Watt emellett 41 millió dollárt gyűjtött a Harvey hurrikán áldozatai számára, amelybe ő maga 100 ezer dollárral szállt be, számtalan nőket és gyerekeket segítő akcióban vett részt és szó szerint mindent megtett a houstoni közösségért, amit csak lehetett. Ilyen volt Asalee Poole speciális szülinapi ajándéka is.
Az idős hölgy 2016-ban ünnepelte a 99. születésnapját és minden vágya az volt, hogy ennek tiszteletére találkozzon Wattal. Az unokája ki is posztolt erről egy videót, ami eljutott JJ-hez is, aki rávette a Texanst, hogy hívják meg Poole-t és a családját egy meccsre.
A Texans eleget tett a kérésnek, így a 99 éves nő a Chiefs elleni rájátszásmeccsen találkozhatott a Texans legendás 99-esével, megcsipkedhette nagymamásan az arcát és még közös képet is készíthettek.
“Láttam az arcán, láttam a szemében, hogy letaglózta a pillanat nagysága. Látszott rajta, hogy teljesen, maradéktalanul boldog”
– emlékezett vissza történtekre Poole fia, Wesley, külön kiemelve, hogy Watt mennyire közvetlenül, mennyire természetesen és tiszteletteljesen viselkedett.
És ez mindig is így volt. Számtalan ehhez hasonló, felkapott és kevésbé felkapott történetet találhatunk, mert Watt pont olyan elkötelezett volt a pályán kívül, mint amilyen megállíthatatlan a pályán. Pont olyan fontos volt számára az, hogy jót tegyen a körülötte lévő emberekkel, mint hogy elkapja az ellenfelek irányítóit. Lehet, hogy nem nyert soha bajnoki címet, de a Walter Payton Év Embere díj is szépen cseng, a pályán és a pályán kívül nyújtott teljesítménye pedig így is a legjobbak legjobbjai közé helyezi. Köszönünk mindent, JJ!
Én azért jobban örülnék, ha az a trendi, hogy nem irányítók a 30-as éveik eleje felé már visszavonulnak. Persze lehet ünnepelni a Hollywoodi sztorikat, hogy valakinek a végére összejött a gyűrű, meg valamilyen rekorddöntés, mert elég sokáig játszott. De azért látni kell azt is, hogy a testük, agyuk és a családdal töltött idő rovására megy ez a játékosoknak. JJ-nek mostanában született meg a fia, elég jó szintén játszik, a sérülések is elkerülték idén. Szerintem okosan dönt, hogy most hagyja abba.
Ez nagyszerű egy történet .
Annak ellenére hogy domináns pusztításra volt képes, én nem emlékszem hogy alattomos keménykedés lett volna jellemző a focijára. Az külön öröm hogy ha jól emlékszem van elkapott és dobott TD-je is.