Az irányító után talán a legizgalmasabb pozícióval, a skill playerekkel folytatjuk a Chiefs és az Eagles összehasonlítását. A legjobb játékos egyértelműen Kansasben játszik, viszont a mélyebb és minőségibb rostere a Phillynek van.
A Chiefs skill playerei
Nem is kezdhetnénk mással a bemutatást, mint Travis Kelce-vel, a liga – és az NFL történetének valaha volt egyik – legjobb tight endjével, akivel kapcsolatban amellett is lehet érvelni, hogy a legjobb skill játékos volt idén a ligában. Az alapszakaszt 110 elkapással, 1338 yarddal, 12 TD-vel, 2,23 yard/route átlaggal és 77 first downnal zárta, miközben a második legjobb TE-nek a poszton 86 elkapása, 914 yardja, 11 TD-je, 1,95-ös yard/route aránya és 48 first downja van csak (és ehhez TJ Hockenson, Mark Andrews és George Kittle statjait kellett összegyúrni).
Fölösleges is más tight endekhez hasonlítani, nézzük mi a helyzet a többi játékossal. Az 1338 yardja a nyolcadik legtöbb volt az egész mezőnyben, a 12 elkapott TD-jénél csak Davante Adams kapott el többet, míg szerzett first downokban csak Justin Jefferson előzi meg. A 664 elkapás utáni yardja a legtöbb volt az egész ligában, ami nevetséges egy elsősorban a pálya közepét uraló, 113 kilós monstrumtól. Ennek fényében nem meglepő, hogy a 24 kikényszerített elrontott szerelés is a legtöbb volt az NFL-ben, rajta kívül csak Garrett Wilson ért el 17-nél többet az egész ligában.
Kelce-hez fogható playmakerből legfeljebb három-négy van az egész NFL-ben. És bár a posztjából adódóan elsősorban a pálya közepét támadja (335 snapje van tight endként és 333 snapje slot elkapóként), ahol a sebességével dominál mindenkit, aki arra téved, de emellett elég sokat megy ki a szélre is (239 snapen kapott elkapó poszton szerepet), ahol a termetével hozza lehetetlen helyzetbe a védőket. Idén még nem nagyon sikerült senkinek kivennie a játékból, egyedül a kisebb-nagyobb sérülései adhatnak okot az aggodalomra, de ha nem lesz komolyabb baja, akkor jelentős részben rajta fog múlni a Chiefs sikere.
Ami a Chiefs többi skill playerét illeti, messze nem beszélhetünk ilyen minőségről. Tyreek Hill elcserélése után Andy Reid elveszítette a sebességet a támadósorából, illetve kiesett 1239 yard és 447 elkapás utáni yard (ráadásul Hill nem csak a szélen volt használható). Ezt a sebességet és YAC mennyiséget valahogyan pótolni kellett, de nyilván nem lehet egy Hill szintű elkapót csak úgy pótolni, így Reid azt csinálta, amit ilyenkor szoktak: sok kevésbé tehetséges játékosból próbálta összegyűrni a Hill-pótlékot.
Érkezett JuJu Smith-Schuster, aki egyrészt ki tudja egészíteni Kelce-t középen, illetve szélen a rövid és közepes útvonalakon. A csapat leigazolta továbbá Marquez Valdes-Scantlinget mélységi elkapónak a sebesség pótlására, Kadarius Toney pedig egy csere után érkezett a trükkös játékokhoz és az elkapás utáni yardok pótlására. Illetve ott volt még a rosteren az eredetileg Hill 2.0-ként draftolt Mecole Hardman, valamint Reidék a draft második körében kiválasztották az elkapó Skyy Moore-t. Tény, hogy ez az ötös rendelkezik olyan tulajdonságokkal, ami Hillben megvolt, csak ebből nem sok mindent láttunk.
JuJu hozta nagyjából azt, amiért leigazolták: a 81 elkapása és 969 yardja a második legtöbb a csapatban, de összességében nem tett hozzá többet, mint amennyi a rendszerben benne volt. Marquez Valdes-Scantling dicséretére legyen mondva, hogy csak öt labdát ejtett el, miközben összehozott 809 yardot négy TD-vel és 16,5 yardos elkapási átlaggal. Végeredményben hozott sebességet az offense-be és megnyújtotta a pályát, de nem volt olyan releváns tényező, nem tisztelték úgy a védelmek, mint Hillt (érthető módon), Mahomesék pedig nem is nagyon erőltették ezt a mélységi játékot.
Hardman hamar megsérült és csak kilenc meccsen lépett pályára, illetve a Super Bowlt is ki fogja hagyni. Skyy Moore leginkább az elszúrt punt returnök miatt marad emlékezetes, a 26 elkapásból szerzett 263 yardjára nem sokan fognak emlékezni. Toneynak pedig ugyan voltak jobb megmozdulásai, de egyelőre a Chiefsben sem hozta ki magából azt, amiért anno az első körben draftolták. Sőt a most felsoroltaknál több haszon volt Justin Watsonban, aki ilyen Zs opcióként azért csak összeszedett 327 yardot mindössze 20 elkapásból.
Összességében azt lehet elmondani, hogy van Kelce és utána sok legjobb esetben is közepes játékos. A tight endtől tudjuk, hogy mit várhatunk, így leginkább az az érdekes, hogy mit talál ki Reid. A Bengals ellen például érdekes volt, hogy a sérülések után az amúgy fakezűnek tűnő és egydimenziós MVS útvonalakat futott és a rövid játékos taktikába is bevonták, amit ő meglepően jól abszolvált. Watsonban is benne van, hogy egyszer-kétszer elszalad, de JuJu-t és Toney-t is bőven lehet mozgatni a sakktáblán és ki lehet őket próbálni különböző szerepkörökben.
Alapvetően nem hiszek ebben a “sok közepes ellenfélből nem lehet felkészülni” dologban. Az még rendben van, hogy nem tudsz úgy gameplant kitalálni öt középszerű elkapó levédekezésére, mint Kelce-re, de alapvetően nem is kell, mivel hogy középszerűek. Ez nem előny, mivel hogy ők az alap védekezési sémák ellen is gyengébben teljesítenek, nem verik meg úgy és olyan gyakran az ellenfeleiket, hogy az az esetek többségében jó legyen.
Ugyanakkor egy Andy Reid szintű főedző és egy Mahomes szintű irányító azért ki tud ebből hozni jó dolgokat. Azzal, hogy MVS nem csak go útvonalat fut, hogy az amúgy keveset használt Toney bemegy motionbe, hogy JuJu bárhol felállhat, hogy Watson a semmiből elszaladhat, mindez kiegészítve Kelce-vel azért kellő muníciót adhat a Chiefs kezébe. És akkor még nem beszéltünk a futókról.
Ugyan a nyers statisztikákon nem látszik (a csapat mindössze 115,9 yardot tett meg a földön meccsenként az alapszakaszban, ami a 20. legtöbb volt a mezőnyben), de a Chiefs futójátéka kifejezetten jó. A gyengén játszó és sérülésekkel bajlódó Clyde Edwards-Helaire helyén játszó hetedik körös újonc Isiah Pacheco egyrészt 3,2 yardot átlagolt az első kontakt előtt a Pro Football Reference adatai alapján, másrészt ehhez még izomból hozzá is teszi a magáét. Idén öt yardos átlaggal 951 yardot szerzett öt TD mellett, kikényszerített 23 elrontott szerelést a védőktől és szerzett 41 first downt.
Nem játszott annyit, hogy a statisztikái felférjenek a top listák elejére, de összességében nemcsak hogy maximálisan kihozott mindent az adott lehetőségekből, de még hozzá is tette a magáét. Mögötte pedig ott van a TD-gyáros Jerick McKinnon, aki kivételesen egészséges és ezáltal hasznos tagja egy csapatnak. Ugyan a földön középszerű (ahogy az várható), viszont a levegőben kilenc TD-nél jár, ráadásul ez mind a 13. és a 18. hét között jött össze. A rájátszásban eddig nem volt különösebben nagy szerepe, de meglepő lenne, ha az Eagles ellen ne lenne pár rá felrajzolt játék.
Ami pedig a cseréket illet. Futóposzton ott a rosteren CEH, Ronald Jones, plusz még idevehetjük a fullback Michael Burtont. Rajtuk kívül senkinek sincs futókísérlete, így egy sérülés nagyon nem jönne jól. Az elkapóposzton már más a helyzet, ott nem lenne akkora érvágás JuJu vagy MVS kiesése – előbbi felé például csak három labda ment a Chiefs utolsó két meccsén, amiből 36 yard született és mégis jó volt minden. Kelce sérülése viszont már nem nézne ki jól, rajta kívül elkapása csak Joe Fortsonnak, Blake Bellnek és Noah Greynek van. Közülük talán Gray-ben lehetne potenciál, a 36 targetjéből 30-at elkapott 330 yardért és egy TD-ért, de ez természetesen nem összehasonlítható Kelce-vel. A Chiefs használja egyébként a tight endjeit több TE-s felállásoknál, amik elég kellemetlenek szoktak lenni az ellenfeleknek, de elsősorban nem a tehetségük, hanem a rendszer miatt hasznos játékosok.
Az Eagles skill playerei
Két-három éve elég gyatrán nézett ki az Eagles elkapósora a kiöregedő Alshon Jefferyvel, a matuzsálem DeSean Jacksonnal és az első körös bust Jalen Reagorral, miközben a másodvonalban JJ Arcega-Whiteside és Marquise Goodwin rontották a levegőt. Azóta viszont jött a draft első körében DeVonta Smith, illetve többek között egy első körös cetliért sikerült megszerezni AJ Brownt, akik a liga egyik legjobb duóját alkották 2023-ban, kiegészítve Dallas Goederttel és Miles Sandersszel pedig jó eséllyel legalább top 5-ös skill személyzet segíti Jalen Hurtsöt.
Nagyon érdekes megnézni, hogy a Super Bowlba jutott két top offense mennyire másképp épül fel. A Chiefsben ott a Hall of Fame kaliberű Kelce, mögötte viszont csak közepes, a játék egy-egy aspektusában jó játékosokat találunk, akik Patrick Mahomes és Andy Reid zsenialitásának köszönhetően tudnak csak effektíven funkcionálni. Az Eaglesnél ugyan nincs Kelce szintű játékos, ellenben ott van három a posztján top 5-10-es szinten teljesítő sztár, akik nemcsak a rendszer, de a saját kvalitásaiknak is köszönhetően képesek dominálni. És akár tetszik, akár nem, de általában az ilyen játékosok képesek eldönteni egy meccset.
A Chiefs mozgatja az elkapóit, egyetlen kezdőnek sincs 61 százaléknál több snapje a szélen, miközben az Eaglesnél sokkal statikusabban vannak leosztva a szerepek. AJ Brown és DeVonta Smith is 74+ százalékban állt fel a szélen, míg Dallas Goedert csak a snapjei 11 százalékában mozgott ki a szélre. A slot elkapó pozíciót általában Quez Watkins tölti be, és ezzel be is zárult a kör, nincs itt semmi trükk vagy titok – és nem is kell.
Brown az alapszakaszt 1496 yarddal és 11 TD-vel zárta, előbbi a negyedik legtöbb volt Justin Jefferson, Tyreek Hill és Davante Adams mögött, míg utóbbinál csak Adams és Kelce szerzett többet az egész ligában. Az 565 elkapás utáni yardja a harmadik legtöbb volt Kelce és Jefferson mögött, ő kényszerítette ki a negyedik legtöbb elhibázott szerelést és neki volt a negyedik legmagasabb yard/megfutott útvonal aránya a ligában. A pálya mindhárom szintjén hibátlanul teljesített a szezonban, remek volt a contensed catcheknél és átlag 2 yarddal szerzett többet az elkapások után, mint elvárható lett volna, ami az ötödik legjobb teljesítmény a NextGenStats szerint. Az Eagles támadósora mindent megkapott tőle, amit remélt a tavaszi csere során.
Smith 1196 yarddal és hét TD-vel zárta az alapszakaszt és tökéletesen egészítette ki Brownt (előbbi felé 132, utóbbi fel 137 labda szállt). Miközben AJ inkább a pálya első és második harmadát uralta, addig Smith-re rengeteg olyan játékot hívtak, amikor a LoS mögött kapta mega labdát, illetve kifejezetten sok targetet kapott a 10-20 yard közötti területeken. Az egyetlen dolog, amibe bele lehet kötni velük kapcsolatban, az a 11 elejtett labda (plusz kettő a rájátszásban), ellenben különleges, ahogy kicsi és vékony termetéhez képest mennyire jó az 50/50-es labdák lehúzásában.
Az Eagles harmadik sztárja Dallas Goedert, aki idén csak azért nem lett All-Pro, mert 12 meccsen volt bevethető. És még így is 702 yarddal zárta a szezont, ami a hetedik legtöbb volt a poszton, övé lett a harmadik legtöbb elkapás utáni yard (a 7,8 elkapás utáni yard/elkapás a legtöbb volt a ligában) és a negyedik legtöbb first down, egészségesen piszok jól játszott. Ráadásul a két elkapótársával ellentétben ő a rájátszásban is hozza eddig a kötelezőt: 11 felé szálló labdából 10 elkapás lett 81 yardért és egy TD-ért, és DeVonta Smith-nek mindössze a 49ers elleni tévesen megadott hosszú elkapása miatt van több yardja, mint neki. Simán top5-ös tight end a ligában, és az Eagles még nem is használta ki eléggé a benne rejlő lehetőségeket, mert nem passzolnak olyan sokat a pálya közepére.
Ami pedig a futókat illeti, a bőség zavarával küzd az Eagles. Ugyan Miles Sanders az alapszakaszban 1271 yardot szerzett 4,9 yardos átlaggal és 11 TD-vel és uralta a backfieldet, de a rájátszásra felnőtt hozzá Boston Scott és Kenneth Gainwell is. Nick Sirianni pedig ezt ki is használja, ugyanis a három futó közül mindenki kapott legalább 24 snapet, és ugyan Sandersnek van már 132 yardja 4,7 yardos átlaggal, de Gainwell simán lenyomja a 6,2 yardos átlaggal szerzett 160 yardjával (az Eagles futói egyébként 345 yardot futottak két meccsen!). Ez kifejezetten kellemes probléma, ugyanis különböző stílusú futókról van szó (Gainwell ráadásul a passzjátékban is jó), egy rémálom lesz felkészülni belőlük úgy, hogy még Hurtsre is figyelni kell.
A futóknál tehát egy-egy sérülés sem lesz probléma, van három jó játékos is a poszton. A többi poszton viszont nem ilyen jó a helyzet. Brown és Smith eddig minden meccsen játszott, mögöttük csak Quez Watkinsnak van legalább 50 targetje, ráadásul a szélre őt nem nagyon lehet kitolni, így egy sérülés esetén leginkább Zach Pascallal kellene dolgozni, ami nem túl biztató. Hasonló a helyzet Goedert kiesésével is, ugyanis sem Jack Stoll, sem Grant Calcaterra, sem Noah Togiai nem megoldás, hármójuknak összesen nincs 20 elkapása.
