Lassan hagyomány lesz, hogy az offseasont vendégposzttal kezdjük. Tavaly én voltam a delikvens, most pedig Volodimir Komarniczky írja le nekünk (a triblive.com információit felhasználva), miért is dominálja a Steelers elkapója a ligát.
Amikor “A liga legjobb elkapója” kérdés felmerül, számtalan névvel találkozhatunk Calvin Johnsontól Dez Bryanten át Alshon Jeffery-ig. Ezek a srácok egykezes elkapásokkal és hihetetlen megmozdulásokkal szokták elkápráztatni a közönséget és a szakmát azon túl, hogy nagyon meggyőző számokat is produkálnak. De… 190 centivel és 100 kilóval (és természetesen a kellő ügyeséggel kombinálva) egy átlagos corner máris egy matchup problémával néz szembe.
It‘s a big men‘s game – szokták mondani, és ez így is van. De mégis: az olyan elkapók, mint T.Y. Hilton, Steve Smith Sr. vagy éppen Brown megálják a helyüket a legjobbak között, sőt. Egyikük sem éri el a 180 centit, és mégis posztjuk krémjét képviselik.
“Nehéz levédekezni valakit, aki magabiztos és eltökélt, függetlenül attól, hogy mekkora vagy milyen gyors. Biztos abban, amit csinál, és eltökélt abban, hogy győzni fog. “- William Gay Brown-ról, aki mellesleg 178 cm és 84 kiló, tehát az átlaghoz képest aprónak mondható. Persze a pszichológiai hadviselés is fontos (lásd Andrew Luck és a “Good hit, buddy” esete) de a tudás és a technika is az.
AB saját példaképének Chad Johnson-t tartja: “Remek route runner volt. Ha te vagy az X elkapó, jó route-okat kell futnod és tudnod kell tisztává játszanod magad. Irányváltások, route depth, lépések, ritmus, időzítés, mikor kell gyorsítani, mikor kell lassítani.” Hines Ward (nem túl híres) mondása szerint minden egyes route-t három kölünböző sebességgel kell tudni megfutni. Brown mindezt tudja. Természetesen a legtöbb titkot megőrzi magának, így néha még olyanok sem tudják mire készül, akik évek óta elkapókat tanulmányoznak. Ike Taylor elég pontosan leírta, miért is olyan nehéz levédekezni Brown-t: “Általában ezek a srácok “elárulják” mikor fognak írányt változtatni. A magasabb elkapók eldőlnek oldalra vagy “ütik a dobot” a kezükkel – ahogy mi szoktuk ezt hívni. AB ezt nem csinálja.”
Amikor feláll a scrimmage-re vagy bemozog, akkor lelógatja a karjait. A kezei a combja felső részénél helyezkednek el. Néha a szokásosnál többször babrál a kesztyűivel, de a snap elött leereszti a kezeit. A kezdő lépései aprók és könnyedek, mintha táncolna, és nem lépne. A térdeit kissé behajlítja, a vállait egyenesen tartja. A corner csípőjét támadja, hogy az minél előbb oldalra forduljon.
Erre nehéz felkészülni…
Taylor folytatta: “Bárki másnál simábban vált irányt. Ezért tud elszakadni. Nincs is szüsége olyan sok helyre. Minden route-t ugyanúgy kezd meg, de aztán egész máshogyan folytatja őket. Egy route-t eltalálhatsz, de a következőnél csak találgatsz.”
