Parkolópályára tett rájátszás-remények

DET@MIN 22-16 OT

Izgalmakkal teli mérkőzés volt ez, az már biztos. Staffordék hosszabbításra húzták a sokat hibázó Vikes ellen, ott pedig beindult a Madden-üzemmód és a két kritikus pillanatban is hibázó Vikings D-t büntetve behúzták a győzelmet.

A Lions részéről Stafford jól játszott. Komoly problémák voltak a scrimmage-körüli játékkal, de amikor kellett, megdobta a 20 yardosokat. Ismerjük, ő Stafford, iszonyat helyzetekből tud felállni. 15 másodperc alatt mezőnygól-távolságra vitte a csapatot, hogy aztán Prater kihúzza döntetlenre. A fal megfogta a rush nagyobb részét, és sokszor nyitott jó utat Theo Riddicknek. A meccset azonban Golden Tate vitte, tegnapi megmozdulása bekerült a szezon best of-videóiba, a liga egyik legjobb cornerén és a legjobb safetyjén verekedte át magát, hogy becapoeirázzon a győztes TD-ért. A Lions védelme nem sziporkázott, a kevés minnesotai pont a Vikings hibája főleg. Lawsont meg kell amúgy említeni, az egyik legjobb route-futó elkapó Diggs szenvedett, ha ellene kellett mennie.

A Minnesota esetében keményebb a kérdés. Shurmur egyértelműen javított a támadósoron, értelmes játékhívások és mélyebb passzok egyaránt vannak, a fal egészen jónak tűnt, a bal széle megfogta a nyomások nagy részét. Bradford ügyesen dobált, persze ebben segítségére volt Thielen, Diggs és Patterson. Treadwell is bemutatkozott, Patterson viszont elejtett egy biztos TD-passzt, ezzel jól elszúrva a mérkőzést. A Vikingsnek sikerült egy Lions Red Zone-ból induló drive végén puntolnia, elértek egy turnover on downst is, illetve Walsh is kihagyott összesen 4 pontot. Ha összességében nézzük, az offense nagyot durrantott az elmúlt meccsekhez képest, sőt kifejezetten biztató, amit láttunk. A védelem részéről a nagy öregek odatették magukat (Newman korában már nagypapa is lehetne, helyette inkább shutdown cornert játszik az öreg, Staffordot egyik legrosszabb meccsén tartották), a többiek viszont inkább lepihentek, rettentő sok büntetés 3&sok-playeknél, rontott szerelések, megszűnő pass rush. Fun Fact: Bradford előbb kapott el passzt (a sajátját), mint az elsőkörös Treadwell.

Szót kell ejteni Walshról is. A Vikings rúgója, aki amúgy nagyon jó teljesítményt nyújt, a tavalyi PO-vereség óta nem találja a helyét. 75% a FG mutatója, és 81% az XP mutatója. Tegnap egy extrát hagyott ki és leblokkoltak neki egy 46-yardos mezőnygól-kísérletet (bármelyik győztes meccset eredményezett volna, igaz a végén nem lett volna TD-kényszer, így jó eséllyel ugyanúgy hosszabbítás lett volna a vége). Azonban a legtöbb ember ellenére, aki a fejét kívánja, nem hinném, hogy vele van a gond. Ha nem a liga végén kullog a csapat támadott yardokban, és nem kell puntolni a Lions gólvonalától induló drive végén, akkor lehet fújni Walshra kihagyott pontok miatt. Amíg ő teszi fel a pontok felét a táblára, addig tessék inkább a csapattal foglalkozni. Ráadásul szabadügynökök nincsenek jobbak jelenleg.

NYJ@MIA 23-27

A Dolphins részéről nem láttunk meglepetést, Tannehill is érzi a helyét, még ha a zsebet nem is, nem passzolt sokat 10 yardnál messzebb. Ennek fényében egyértelműen Ajayira támaszkodtak, aki hozta a kötelezőt, hogy aztán a defense eldöntse a meccset. Suh megszolgálta a gigaszerződését, Cameron Wake pedig felébredt, lényegében a front seven az egész meccsen terrorizálta Fitzpatricket.

Fitzpatrick játszott főleg, nem pedig Fitzmagic. Mindkét eladott labdája az ő hibája volt, és nem tudott mit kezdeni a nyomással sem. A first down-toss futásán kívül kevés maradandót mutatott. Decker sérülésével végre szerephez jutott Jalin Marshall és Anderson is, igaz Enunwa fantasytulajainak kárára, Brandon Marshall pedig össze is szólalkozott vele a partvonalon, amiért nem kapott több labdát. A Jets cornereit nagyon meg tudták égetni, pedig Revis most nem volt annyira rossz, mint eddig a szezonban.

A két csapat már elkerülte az 1/1 veszélyét, de ez így csúfos szezon lesz.

DEN@OAK 20-30

A hét egyik meglepetésgyőzelme a Raidersé. Azt hittük, Roby tudja pótolni Talibot Cooper fogásában, de ez nem sikerült. Carr biztos passzaival és a működő futójátékkal (direkt futásblokkoló fallal álltak fel, Murray 3TD) abszolút hozta az óramenedzsment az Oaklandnek a meccset; pláne a punter King által kiharcolt mezőnypozíciókkal. És Khalil Mack. Hihetetlen vadállattá változott – megint – a meccsre, 2 sacket és nyolc siettetést írhat be az ellenőrzőbe csupán 21 pass rush snapből. Irvin is besegített neki hat siettetéssel, a gyenge passzokat pedig Nelson és Joseph söprögették hátul jó hatékonysággal. Karl Joseph valóban jól mutat a secondaryben, bejött az ígéretes tehetség eddig.

Siemian nagyon ügyesen passzolt nyomás nélkül, viszont összeomlott, ha megindult a rush. A Denver fala nem sokat segített neki, a széleken teljesen beomlottak, a két tackle-t a meccs legrosszabb játékosai között értékelik. Derek Wolfe-nak nagyszerű teljesítmény után kellett egy törött könyökkel lesétálnia (több hét kihagyás), Brandon Marshall pedig combsérüléssel kellett lepihenjen.

Ez a divízió így nagyon kemény, van egy aspiráns Raiders, egy veterán Broncos újonc QB-val és egy surranópályán érkező, mindenki által meglepetésnek tartott Chiefs. Na meg a Chargers, ami elkezdte összekapni magát, és miután 16 emberük van IR-en, még képesek meccseket nyerni. Ebben a 16-ban van a ligaelit Keenan Allen, Woodhead, az elkapók nagy része és több DEF törzstag.