A szezon előtt rengeteg várakozással és elvárással ültünk le, melyek közül rengeteg nem valósult meg. Persze kaptunk cserébe sok pozitív meglepetést és nem várt teljesítményt, de néhány csapat játéka sok kívánnivalót hagyott maga után. Ebben a cikkben a legnagyobb csalódásokat próbáltam összeszedni.
Blake Bortles
Az egész Jaguarst úgy ahogy van írhattam volna, de a legnagyobb csalódás Bortles játéka volt. Tavaly már éppen beérni látszott és úgy tűnt, hogy kiváló elkapók is dolgoznak a keze alá és még kapott is új célpontot. Ezek ellenére hármat lépett hátra és picksix-királyként fejezte be az évet. Az elkapói se voltak olyan zseniálisak, mint előző évben, de azért Robinson néha megcsillogtatta tudását és a teljesen kilátástalan labdákról a többiek se tehetnek.
Cardinals támadójáték
David Johnson kivételével mindenki szégyellheti magát. Az offensive line helyenként katasztrofális, helyenként csak simán rossz volt, Palmer kevésbé magabiztos és vezér, az elkapók visszafejlődtek, a playhívások pedig semmit nem segítettek a gödörbe került egységen. Pedig ha mindenki csak kicsivel játszik rosszabbul, mint tavaly, akkor DJ elképesztő teljesítményével sima rájátszás lehetett volna. A leginkább az ötlettelenség nem tetszett a Cardinals offense-ben, ennyi tehetséges játékossal sokkal több volt ebben a szezonban.
Panthers defense
Ha a Cardinals támadójátékosok tehetségét említettem, akkor az a Panthers védőkre is igaz. Igaz hogy Kuechly sérült volt, Norman pedig elment, de nem csak ezen múlt. A tavaly félelmetes futásvédelem a szezon második részéig sehol se volt, a linebackerek Kuechlyvel a fedélzeten sem zárták el a passzsávokat, Norman nélkül a secondary pedig teljesen összeomlott. A pass rush hiánya a fal két széléről tavaly is érezhető volt, ezért Ealy SB teljesítményének mindenki örült, de nem lett semmi az ígéretből.
Izgalmasabb AFC East
Minden évnek úgy futunk neki, hogy elmondjuk, hogy mennyit fejlődtek a Patriots ellenfelei és végre kiélezett lehet az a csoport is. Idén Brady négy meccses eltiltása után még inkább azt gondoltuk, hogy valamelyik csapat felléphet és megszerezheti a trónt. Helyette mit kaptunk? Egy kilátástalan Jetset, ahol Fitzpatrick élete egyik legrosszabb szezonját hozta, Rex Ryan a Billst is helyben hagyta, a Dolphins pedig fejlődött, de a szezon első fele ráment arra, hogy megtalálják a ritmust, a Patriots ellen pedig esélytelenek voltak. A Pats pedig még Brady távollétében is ellenállhatatlan volt, visszatérése után meg erősebb, mint valaha. Nem voltak kérdőjelek.
Jeff Fischer
Igazából azt sem tudom, hogy ezt csalódásként könyveljük-e el, mert olyan természetes, mint ahogy a nap felkel. A sok 7-9, 8-8 után egy jó védelemmel a háta mögött és egy 1/1-es irányítóval, új városban végre reménykedhettek a szurkolók, hogy lesz valami pozitív változás. Mindhiába. Goff az év elején lehetőséget se kapott, de utána se váltotta meg a világot, ahogy az egész Rams és az edző stáb sem. Öröm az ürömben, hogy a hosszabbításból végül kirúgás lett Fisher sorsa.
Browns tudatos építkezés
Nem gondolom azt, hogy egy év alatt kell csodát csinálni és azt sem, hogy ne lehetne látni, hogy a Browns végre neki akarna kezdeni valami normális építkezésnek. Ennek ellenére a 15. héten úgy örülni az első győzelemnek, mintha egy SB cím lenne elég sovány. Hue Jackson munkája sem látszik meg az irányítókon, a franchise QB hiánya pedig továbbra is probléma. Amíg ezt nem orvosolják, nem lesznek jobban a kilátások.
Sérülések
Elsődlegesen nem akartam velük foglalkozni, mert sérülések mindig voltak és sajnos lesznek is. Idén azonban az AFC playoffot teljesen elrontják. Carr sérülése egy sokkal reménytelenebb Oaklandet hoz a playoffban, pedig szép kilátásiak lehettek volna. Tannehillel a Dolphins is nagyobb eséllyel szállt volna harcba és Savage is lehet biztosabb megoldás lett volna, mint Osweiler. És akkor még a szezon közben lévő sérülésekről nem is beszéltem, amik miatt nem láttuk többet közt annyit Bridgewater, Petersont, Mathieu-t, Kuechlyt vagy Romot.
Edzői playhívások
Igen tudom, innen a fotelból mindig könnyen beszél az ember és tizedannyira se értünk hozzá, mint a csapatok koordinátorai. Mégis nem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy néha milyen kevés fantázia és reménytelenség van egy-egy drive-ban. Most így hirtelen a Broncos, a Ravens, a Cardinals ugrik be, mint ahol sokszor egyáltalán nem értettem miért erőltetnek látszólag is működésképtelen dolgokat és miért nem változtatnak a gameplanen, de biztos a többi csapat szurkolója is tudna mesélni.
AFC South megynyerése továbbra sem kihívás
Bár a Texans defense nagyon jó volt, az offense annyira harmatgyenge, hogy a többi csapatot minősíti a tény, hogy nem tudták letaszítani őket a trónról. A Titans ugyan mutatott szép dolgokat és fejlődik a játékuk, de ez még kevésnek bizonyult, a Colts Luckon kívül kevés, a Jaguars meg, hagyjuk. Mindenesetre a Texans sem érdemelt itt semmit, de a védelmük annyival jobb volt bármelyik csapatnál, hogy elég volt a csoportgyőzelemre. És ehhez még irányítóra sem volt szükségük.
A Cardinals O a játékosok miatt nem működött. Minden edzőnek megvan a saját stílusa, ahogy BAnek is. Tolod-tolod-tolod és tolod-tolod, nagy játék….aztán kezdheted előlről. Tavaly ugyanez ment (összesen 20 ponttal csináltunk többet), csak akkor nyertünk. 9 ember kapott el TD-t, 4 futott, tavaly ez 9/5 volt (Palmer volt a különbség).
Tavalyhoz képest teljesen újdonság volt a wildcat, többet használtuk az end aroud és reverse játékokat mint valaha, valamint helyenként megjelentek a működőképes screen passzok amit én még sosem láttam a Cardsnál.
Csalódást okozott a Cards O? Naná, nem is kicsit. Jogosan van itt? Persze, ligaelitnek kellett volna lennie, még úgy is hogy a Falcons szárnyalt. De az, hogy az elkapóid rendszeresen TD-ket, first downokat ejtenek el, a rúgód meg mellérúgdalja a fél yardos vonalról a FG-t nem azt jelenti hogy ötlettelen lenne a játékhívás.
Sok az igazásgá abban, mait írsz és már sok helyen hellaottem ezt ha a rúgó nem hibázik fontos pillanatokban vagy az ST jobab nfigyle kakor ez 2-3 győzelemmel több. Csak az az igazság hogy ennek a Cardsnak nem kellett volan hogy egy-egy field golon muljanak a mérkőzései. Ha vezetnek 10, neadjisten 15 pontal akkor catanzaronak nem kell győztes fierld Goal probálnia, ahol már nagy a nymás. És valljuk be titko nezt vártuk ettől az idei Cardstól. És igenis votlak pillanatok legtöbb mérkőzésen amikro látszott hogy nem mükődik a dolog és nem mindig Volt megoldás rá.
Én most itt nem a győzelem/vereség rátát akartam elemezni, csakis kizárólag arra reflektáltam, hogy ötlettelen volt a támadó oldal. A rúgót csak azért írtam bele, mert kb pont 20 pontnyit rúgdalt mellé a tavalyi pontszámhoz képest, amikor egekbe lett magasztalva a Cards O. Teljesen egyértelműen csalódás volt az O és simán ki kellett volna a szarból rángatnia a csapatot, ha Floyd, John Brown is úgy játszik ahogy tavaly év végén. Azt is értem, hogy azért csalódás, mert eleve sokat várt mindenki tőlük.
Egyszerűen nem helytálló megállapítás szerintem, hogy ötlettelen lett volna az O. Nem az volt a baj. Az ötletek sokszor megvoltak, csak nem lettek kivitelezve. BA nagyon nem szeret változtatni az elképzelésein és szerintem az egyik legkeményfejűbb edző lehet a ligában. A kérdés azonban az, hogy amikor látjuk, hogy egy újabb 3&out három passzból, akkor az a szar erőltetése, vagy a 3 passzból legalább az egyik tökéletes volt minden szempontból, csak rosszul dobták, nem kapták el, rosszul futották meg az utat és ezért nem sikerült. BA mentalitása, hogy megpróbál egy futójátékot lenyomni az ellenfelek torkán és abból hosszú passzokra építeni. A TE-nek nem nagyon dob labdát, azok inkább blokkoljanak, a szélső futás pedig a buziknak való. Nem alkuszik ez a stílusa és ha nem megy, az az eddigi eredményeit tekintve nem biztos, hogy az ötlettelenség számlájára írandó.
Ehhez képest az új fajta játékok tömege jelent meg idén a playbookban.
A 9/4-es TD statisztikát azért néztem meg, mert ez talán valamennyire tükrözi azt, hogy hány irányban is gondolkodik egy csapat a támadásainál. Poén kedvéért megnéztem a 7 és 8 győzelemmel végző csapatokat és a 9/4 átlag feletti. Bills 8/5, Saints 10/5, Vikes 6/3, Eagles 7/6, Skins 7/5, Colts 8/3. Érdekességképp a ligaelit Falconsnál ez 13/3. Na ott aztán volt lehetőség dögivel.
Illetve ott van még az általad is említett O-line, ami sokszor erősen limitálta a lehetőségeket.
Ez jogos amit mondasz. Ugyanakkor nagyon nehéz eldönteni egy ilyen keményfejű edzőnél mint BA, hogy mi az ami a keményfejűségből adódik és mi az ami az ötlettelenség. De lehet igazad van és ez nem így Volt. Mindenesetre nekem pont azok a dolgok hiányoztak, amiket említesz is, pl ha az elkapókon látszik hogy teljesen dekoncentráltak, akkor miért nem próbálunk kicsit a TE-ek segítségével lenditeni a passzjátékon. Persze azt is tudom a rossz támadófal miatt inkább blokkolniuk kellett hogy Palmernek legalább minimál ideje legyen. Futójátékon mondjuk nem volt sokminden változtatni való azt DJ megoldotta.
Tartott némi önvizsgálatot a 12. kör környékén. Ott valahogy odáig jutott, hogy mindent meg fog vizsgálni, hogy a játékok miért nem mennek, beleértve ebbe azt is, hogy reálisak e az elvárt feladatok az aktuális személyi állománytól, de azért hozzátette, hogy a labda elkapását nem tartja teljesithetetlen feladatnak egy nfl játékosnál.
Romo? Az ő sérülése okozta a legnagyobb + meglepetést Dak személyében.
Csalódások közt nem akartam szerepeltetni egy ilyen sikeres szezont a Dallas részéről. Egy a szezon legnagyobb meglepeteései posztba talán még belefoghatok ,de nem hiszem h sor kerül rá.