Örökkön-örökké csak a szájtépés megy az adott pozíciók legjobb játékosairól. Most megmutatjuk nektek, miket ordíthattok, miközben széklábat törtök a másik hátán egy Jordy Nelson – Antonio Brown vitában.
Mi a dolga egy receivernek? Megfutni az útvonalát, vagy blokkolni a futójának. Mivel utóbbit nehéz mérni és megítélni, foglalkozzunk az elkapói munkájával. Szorosan összefügg az útvonal megfutásának minősége az elkapásokkal. Ha jól futja, az ő olvasásánál röppen ki az irányító kezéből a labda. Ha bénázik, nem fog labdákat kapni, pláne nem elkapásokat csinálni velük.
Számtalan módon ki lehet értékelni, hogy mit is csinálnak a pályán. A klasszikus triumvirátus az elkapás-elkapott yard-elkapott TD kategóriákból kerül ki. Ezek egyszerű, de kevésbé használható dolgok: önmagukban nem mutatják meg, hogy valójában mit tett hozzá a játékokhoz az elkapó. Ha Bell végigszenvedi magát a gyepen, hogy Brown kapjon egy goal line TD-passzt, annak kérdéses lesz a megítélése, mégis 1/1/1-ként fog felkerülni a kis lapjára. Hasonló a helyzet az elkapásokkal. Egy passzerős csapatban minden meccsen kiosztanak 10 labdát valakinek screen-passzokkal, amikből megy 5 yardot, mellette a WR4 kap 3 labdát, mindegyiket elviszi 15 yardra. Ki tett hozzá többet a játékhoz? A 10/50-es elkapó, vagy a 3/45-ös? Hasonló a helyzet az elkapott yardokkal is, igaz a Yards After Catch mutató ezt orvosolja (megmutatja, hogy az elkapás megtörténte után mennyit ment a WR).
A klasszikus mutatók
Idén elkapások számának tekintetében három ember volt, aki 100 fölé ment az alapszakaszban, Fitzgerald, AB, és OBJ. Megkoronázhatjuk a jó öreg Larryt? Nem igazán. Elkapásonkénti yardok tekintetében 116. volt, mivel Palmer sokszor tisztázásra használta őt, biztos opciónak tartva (erről a magas elkapási aránya és alacsonyabb yardmennyisége is árulkodik). Mondhatjuk úgy is, hogy úgy könnyű sokat elkapni, ha te vagy a go to guy rövid slanteket futva.
Yardmennyiséget nézve Julio és Hilton nagyon felmozogtak, ők lépték csak meg az 1400-as határt idén, de 1136-tal be lehetett kerülni a Top10-be. Trónra emeljük TY Hiltont? Én nem tenném. 26-tal többször volt célpontja egy dobásnak, mint Julio Jones, ennek ellenére csak egy hangyafasznyival tudott többet összehozni (39 yard). A 26 többlet célpont egész pontosan két meccsnyi termelés egy top elkapónak, és mégsem tudta kihasználni ezt Hilton.
TD-k számában magasan Jordy Nelson viszi a prímet. 14 TD-vel kettőt ver a mögötte jövő Brownra, Evansre és Adamsre. De valóban nagy szó ez? Komoly dolog Red Zone-labdákat elkapni, mikor a legalább 30 labdát látott elkapók közül a Top 100-ba se férsz be elkapási arányban? Ha Jordy Nelson a legjobb elkapó, akkor Matthews és Stills a 7-8. legjobbak? Hiszi a piszi.
(Szánt szándékkal nem fajlagos mutatókat használok, mert a legtöbb kiértékelésnél sem ezeket használják. Elkapásokhoz viszonyítva a hozott yardot valamilyen kontroll segítségével kell nézni, mivel nagyon előre sorolódnak azok a harmadik-negyedik elkapók, akikkel mély útvonalakat szoktak futtatni, lásd tavalyról Malcom Floydot, vagy Torrey Smith-t. 50-60 targettel bíró játékosok kerülnek a Top 10-be, ezzel torzítva a képet. A cikk célja a mutatók prezentálása, nem a kiértékelés. Mindezek ellenére általánosságban véve a fajlagos mutatók sokkal jobb leírást adnak, mint az abszolútok.)
Láthatjuk, hogy az alapmutatók nem segítenek, kombinálni pedig nehéz őket. Jól bemutatja azonban egy-egy elkapó képességeit a YAC, vagyis az elkapás utáni yardok mutatója. Csalóka lehet ez is, hiszen a nagyon hosszú elkapás utáni mozgások inkább a védelem hibáinak tudhatók be, viszont színesítheti a képet. (Az elkapás előtti Air Yard inkább az irányítóknál hasznos mutató, ott viszont nagyon.) Jó példa Tyrell Williams, akit Rivers nagyon sokszor kínált meg bombákkal, és ha elszakadt a cornertől, akkor az endzone-ig volt 20-30 ingyen yardja elkapásonként a tényleges elkapás után.
Hasonló mutató ennek komplementere, a Yards At the Catch, vagyis az elkapás pillanatában megszerzett yardok száma (ez megegyezik a passzoknál nézett Air Yards-mutatóval). Itt már megéri fajlagosan számolni, és ebből látszik, hogy ki az az elkapó, akivel a leginkább számoltak a mély passzok esetében. A képen 50 elkapásnál húztam meg a határt, de teljesen reális lehet 80 körül is, hogy valóban az élbolyt mutassuk be, ebben az esetben az első három helyezett kiesik a lista elejéről, és a Hilton-Evans-Jones páros áll a dobogón, mint megbízható mélységi felderítő. Evans viszont rosszul teljesített az elkapások utáni yardokban, hasonlítva ezzel a 2015-ös Hopkisnra, aki Top 5 elkapó volt, de az élbolyból utolsó a YAC-ben. Evans 27 3rd down elkapást mutatott be a szezon folyamán, ebből mind a 27 1st downt eredményezett.
A végére hagytam a két személyes kedvencemet. Az amerikai futballban az nyer, akinek több pontja van 60 perc után. Pontot szerezni úgy lehet, hogy labdát viszünk az ellenfél célterületére, vagy átrúgjuk azt a kapun, ehhez nem kell végig menni a pályán. Az elkapóknak az előbbiben van elsődleges szerepe, utóbbiban a mezőnygól snapjének helyéig tudják kisegíteni a csapatukat. Ahhoz, hogy előrébb haladjunk, újabb első kísérleteket kell szerezni 4 kísérletből, ami valójában inkább három. A chain crew (akik a nyalókát és tartozékait mozgatják a pálya szélén) kapcsán az amerikai angolban még egy gyakran használt metafora is létrejött: moving the chains, a láncok mozgatása, vagyis haladás valamely feladattal.
Az amerikai futball ugyanolyan erőforrásra alapuló stratégiai játék, mint bármelyik RTS-videójáték (kacsintok a Red Alert 1-2 örökbecsű művekre itt). Mindkét fél kap valamelyest különböző mennyiségű, de mindenképpen limitált erőforrást (kísérlet), amikből a lehető legtöbbet kell kihoznia. Ha egy adott játékos mindig újabb és újabb első kísérleteket hoz össze, akkor ő értékes: távol tartja a csapatát a kockázatos harmadik kísérletektől, pláne a puntoktól, és segít a haladásban a célterület felé. Erről szól a 1st down-mutató. Mike Evansről nem mellesleg sokat mondták az év során is, hogy nem is önmagában az elkapói teljesítménye a figyelemre méltó, hanem az, hogy az elkapásainak nagyon nagy része újabb első kísérletet eredményezett. (A rekordot a tavalyi Julio Jones tartja, 113 elkapásból 93 first down.) Evans
A first downokra alapozott mutató azonban nem feltétlenül precíz. Túl nagy súlyt helyez a first down megszerzésére, függetlenül attól, hogy 10 yard volt hátra vagy 2. Nyilván első és tízre egy kilenc yardos elkapás is értékes, mégis kimarad a mutatóból. Ezért kezdtek el sokan használni egy úgynevezett successful catch számot. Sikeres elkapásnak az minősül, ami a szükséges yardok legalább 50-70-100-100 százalékát hozza első-második-harmadik-negyedik kísérleteken. Ezzel lényegében nem büntetjük az 1&10-re elkapott 9 yardot, viszont arányosan értékeljük azt, ha megkönnyíti az elkapás a csapat munkáját, tehát folyamatos haladást biztosít. Mike Evans itt is szuper módon teljesít, sorra születtek a szezon alatt a cikkek ebben a témában a legtöbb sportlapnál.
Kevéssé használt és keveset mutató szám még a team receiving share, vagyis hogy az adott elkapó hány százalékát hozta a csapata elkapott yardjainak – tehát bizonyos értelemben mennyire pótolhatatlan. Ezt a mutatót azonban erősen befolyásolja a csapat passz/futás dinamikája is. A 49ers WR Jeremy Kerley (677) egymaga 21%-ot hozott az elkapott yardokból, és közel minden negyedik passz felé szállt. Ezzel Kerley olyan embereket előzne meg, mint Will Fuller, Brandon Marshall, DeVante Parker, Jordan Matthews, és Dez Bryant. Pedig ugye senki nem próbálná ezt józanul megérvelni.
Elérhetők természetesen még a PFF értékelései is, illetve sok kisebb cég használ saját fejlesztésű értékeléseket. Ezek kevésbé megfoghatók, viszont sok munkával szintetizálnak mutatókat, hogy egy végső számot kapjunk.
Na de hol van a legjobban kereső AJ Green?
A sérültlistán. Viccet félre téve, a kihagyott mérkőzésekkel nehéz számolni. Ki tudja, ha AJ Green nem sérül le, a többi meccsen is kirobbanó formát hoz, vagy esetleg egy kiújuló korábbi probléma hátráltatni fogja, és nem lesz több 100 yardos mérkőzése. Szerencsére van, vagy lesz, 8-10 másik szezonja, ami alapján később ítélni tudunk.
Nincs váteszmutató, minden egyes szám másra jó. Függ attól, mit akarsz nézni, és függ attól is, hogy miként fogod fel a játékot magát. Ha a teljes támadásmennyiséget tartod szem előtt, az elkapott yard működhet. Ha az elkapó pályán mutatott agilitását gondolod a minőség mutatójának, akkor az elkapás utáni yard lehet jó. Ha egy stratégiai játékként tekintesz a két csapat összecsapására, a first down-százalék és a successful catch rate (személyes kedvenceim) sokat fognak elmondani neked.
Legfrissebb cikkeink
- Újra edzésbe állhat a nyáron vérrögökkel diagnosztizált Christian Barmore
- Hetekre kidőlt a Chiefs rúgója, a Jetstől happolták el a helyettesét
- Másodéves figyelő – AFC
- Október elején szenvedett agyrázkódást, legalább december közepéig nem játszik a Bears safetyje
- Barkley eldöntötte a csoportrangadót
- Történelmi tettre készül a Chargers védelme
- Aaron Rodgers jövőre is játszana
- A Bears és a Dolphins is kivágott egy drágán igazolt tavalyi szabadügynököt
- Marad Gardner Minshew a Raiders kezdő irányítója
- Briliáns irányítók és igazi hősök a hét legjobbjai között
- Ez nagyon bejött – a holtszezon legjobb igazolásai
- Csütörtök esti rangadó az NFC East első helyéért
- Triple Coverage #567 – Hogyan javítanánk meg a reménytelen csapatokat?
- Playoff Ranking #10
- Meggondolták magukat a Coltsnál, mégis visszatér Richardson a kezdőbe
Legutóbbi hozzászólások
- AncrathJorg on Playoff Ranking #10
- atis123juve on Nem csak a koordinátort, de Caleb Williamst is leváltotta volna pár Bears-játékos
- Pedro44 on Aaron Rodgers jövőre is játszana
- Kopi3.14 on Meggondolták magukat a Coltsnál, mégis visszatér Richardson a kezdőbe
- TheGUARDiAN on Playoff Ranking #10
- Sigismundus on Playoff Ranking #10
- Csakeztne on Ritka az olyan minőségi rangadó, mint az eheti Bills-Chiefs
- Zotya on Ritka az olyan minőségi rangadó, mint az eheti Bills-Chiefs
Reméltem, hogy lesz egy súlyozás a cikk végén és kihozol valakit gyöztesnek ;)
Ennyire nem megyek be a csapdába :D
dehát a címben benne van, hogy sosem találod ki, ki volt idén a liga legjobb elkapója :D
Remek írás, pont azt mutatja meg, amit már évek óta mondok én is: statisztikával azt mutatsz ki, amit akarsz. Főleg fantasy téren. :D
Mellesleg, és ez is a fentieket támasztja alá, rögtön az első összehasonlításnál sánta a kép. Adams pl. nem szerepel a listán, pedig megvolt a kellő mennyiségű TD-je. A másik, hogy mi van, ha 11 TD-nél húzom meg a határt? A kép szerint kapásból csak Brown vs. Jordy lesz a meccs, és Brown kétszer annyi yardot hoz, mint Nelson… :D (Persze Adams még mindig hiányzik az egyenletből.)
Szóval VÉGRE egy olyan cikk, ami rávilágít arra, hogy ha azt akarom kimutatni, hogy Brown a legjobb elkapó, megtehetem, és ha azt akarom, hogy Kerley legyen a legjobb, azt is megtehetem! :D
Kerley a legjobb, ehhez nem kell szelektálni :D
Amúgy fantasyban (ezt szerintem már írtam korábbi fantasys cikkemben) a legegyszerűbb a célpontokat figyelembe venni elkapóknál (RB-knél ez a carry-mutató lesz). Ezek kis hibával, jó előrejelző-képességgel mutatják meg, kitől mit várhatunk pontok tekintetében. Sok target -> sok pont. Ezért szokták mondani, hogy a “volume”, a mennyiségi ismérv a fő ilyen esetekben. (Míg mondjuk LB-nél ILB vagy MLB a fő szempont, függetlenül a képességeitől.)
Nekem is nagy kedvenceim azok a statisztikák, amik az élő közvetítésekbe is néha bekerülnek, mint például: “2011 óta XY az első olyan elkapó, aki bal kezes, de enni jobbal is tud, akinek van kutyája ÉS macskája is, és olyan irányító dob neki, aki játszott már konferenciadöntőt, akinek van legalább hat elkapása az első szezonjában”. Nagy szükség van az ilyenekre. :D
Ezeket én imádom! :) Egy rivális oldalon NÉNS jelzéssel irogatják ki a facebook oldalukra: Napi Értelmetlen NFL Statisztika :D
Arra még azt mondom, hogy oké, jó poén, mert az azért van, hogy röhögjünk rajta egyet. De amikor ESPN meg CBS közvetítésekben kell ezeket hallgatnom, ott már azért kevésbé találom szórakoztatónak :D
Stafford karrierrekord kesztyűcseréje…
És akkor jönnek az olyan finomságok, hogy valakit dupláznak, e miatt kevesebb célpontot kap, viszont a csapattársai helyzetét könnyebbé teszi. Vagy duplázva is elkapja a labdát. Ahogy a mennyire változatos routeokat futtatnak vele is a hasznossághoz tesz hozzá.
Szintúgy ezt akartam írni, lehet hogy mégis Hilton a király, hisz az ő csapatában szinte csak rá kell figyelni, míg Jones melett még van 5 ember?
Adj egy politikusnak számokat, meg két napot és kimutatja, hogy egy olyan játékos volt a legjobb elkapó aki nem is játszott idén.
Imádtam egy régebbi munkahelyemen, hogy minden évben kihozták, hogy mi voltunk a legjobbak a piacon. Azonban a szemfülesebbek észrevehették, hogy minden évben másik statisztikát vettünk alapul. Az igazság relatív, válasszunk egy olyat ami jó nekünk.
En egy olyanra lennek kivancsi, hogy a Qb pff rating es a wr en vedekezo cb-k ratingjenek fuggvenyeben kinek a legmagasabb ratingje :)
Szerintetek Dez Bryant elitbe tartozik??
Mert vannak jó meccsei de vannak olyanok is ahol nagyon el van tünve.
ÉS ha rossz Qb-val semmenyire se megy neki.
Megéri a pénzét??
Szerintem Dez a legrosszabb napján is top 10 WR.
nem látom sehol adam thielent, az hogy lehet? pedig egyértelműen ő a legjobb… :D
Ez a “ravasz” statisztika-sorozat és az azt követő “vita” két dolgot bizonyít:
1. Egy adott szezonban legfeljebb azt lehet viszonylag egyértelműen eldönteni, hogy egy poszton valaki benn van az első 5-10-ben vagy sem.
2. Az amerikai foci a legigazibb csapatjáték!
Elszakadás mutató. Spoiler: Terrel Pryor #3!
http://www.nfl.com/news/story/0ap3000000776703/article/antonio-brown-leads-top10-no-1-wrs-in-separation
Ki kezd? Ki az első? Ha már ennyi féle mutató van (legyen az egyszerűség kedvéért 10) lehetne belőle egy komplex mutatót gyártani, amely úgy képződik, hogy minden mutató 1-20 értéket vehet fel és ezeket összeadjuk. Így a legjobb 200 a legrosszabb 10 értékkel bír és rendezés után eldönthető, hogy ki a legjobb. Kérem kapcsolja ki!
Azt nézegettem hogy OBJ nem csak most, hanem 3 éve van rajta folyamatosan az összes fontosnak tűnő listán, és elől.