Nem csak bennünk, bennetek is mély nyomot hagyott a mérkőzés. Nem mindenki szereti közületek sem a Patriotsot, de amit és akit el kell ismerni, azt el kell ismerni. Gergely Dániel vendégcikke.
Mindenekelőtt essünk túl rajta: én egy Pats-hater vagyok. Gyűlölöm a New England Patriotsot. Gyűlölöm a csapatukat, gyűlölöm a mezüket, gyűlölöm a botrányaikat. Gyűlölöm a védőkoordinátorukat, aki olyan mintha Néma Bob egyszerre öltözött volna Piroskának és Farkasnak. Gyűlölöm a robot irányítójukat, akinek egyetlen emberi érzelme a siker, gyűlölöm a zseniális vezetőedzőjüket, aki úgy mosolyog, mintha egy emberi bőrbe bújt alien próbálná elhitetni velünk, hogy egy közülünk. Gyűlölöm, hogy ők a legsikeresebb – nem, a legjobb csapat az NFL-ben. De amit a legjobban gyűlölök bennük az az, hogy nyertek. Mert ma éjjel a Patriots nem csak a Falconst, nem csak Goodellt, nem csak az egész ligát, hanem mindannyiunk kedvenc sportját, az amerikai futballt kényszerítette térdre.
Be kell valljam, NFL, egy pillanatra én is elhittem. Elhittem, hogy egyszer nyerhet a szimpatikus kis csapat is. Egy olyan együttes, akik látványos, változatos, kreatív támadójátékkal és kemény, agresszív védekezéssel léptek túl minden ellenfelükön, annak ellenére, hogy szezon elején még a saját szurkolóik sem hihették, hogy akár a playoffba jutásnak is van esélye. Egy csapat, ami a semmiből jött, és Shanahan távozásával talán oda is megy vissza. Szívesen mondanám, hogy csalódtam a Falconsban. Vagy hogy csalódtam a bírókban. Vagy hogy csalódtam a meccsben. De ez nem lenne igaz. Amiben csalódtam az az amerikai foci.
A nagy ünneplés közepette vegyünk egy pillanatot, hogy visszanézzünk. Nem kell messzire tekintenünk, elég megnézni ezt a playoffot. Tíz meccsből csak egyre mondhatjuk, hogy izgulnunk kellett volna a végén, és legfeljebb kettőre, hogy a végeredmény meglepetés volt. Hogy történhetett ez az NFL-ben, amelyről már milliószor hallottuk a frázist, hogy bár a labda nem gömbölyű, bármi megtörténhet?
Tudom, mire gondolsz: de hiszen itt a Patriots volt az underdog. Egy csapatot sem simáznak le 28-3-ra, ha mindenki a győzelmet várja tőlük. De most kicsit nézzen mindenki magába. Hány ember hitte el teljes szívéből, hogy ez már egy eldőlt meccs? Legalább harmincan voltunk a kocsmában éjjel, de csak egy ember ment haza aludni huszonöt pontos hátránynál, és neki ez volt az első Super Bowlja. És amikor beindult a Patriots gőzhenger, szerintem már az első TD után mindenki érezte, hová tart ez a meccs. Ez egy kivégzés volt. Próbáltunk félrenézni, hitegetni magunkat, hogy valahogy ez a teljesen tanácstalan Falcons még megmenekülhet, de a szívünk mélyén mind tudtuk, hogy vége.
Tom Brady minden szempontból történelmet írt. A Super Bowlban a valaha volt legtöbb passzolt yard, a valaha volt legnagyobb fordítás, az első győzelem, amely hosszabbításban született. Bár a hátam is borzong, hogy az amerikai fociban, amiben minden arra van kitalálva, hogy ne is lehessen ilyet mondani, GOAT-ot kell avatnunk. Két napja még vadul magyaráztam Matt Cassel 11-5-járól, meg hogy Belichick hogyan csinál egy harmadik számú irányítóból is győztest. Ma csak bámulok magam elé és nem vagyok képes semmi kifogást találni. És még nincs vége. Harminckilenc évesen is élete legjobb szezonját hozta. Nem érződnek rajta a sérülések vagy a kor.
Nézzünk most kicsit visszább. Tizenhat éve kezdő Brady, ezalatt mindössze kétszer hagyták ki a playoffot. Hat éve folyamatosan ott van a konferenciadöntőben a Patriots. Hétszer játszottak Super Bowlt, ebből ötöt megnyertek. Ez annyit jelent, hogy majdhogynem minden harmadik gyűrűt a Patriots vitt haza 16 év alatt. És miért éppen most hagynák abba? Ha kell, megnyerik a Super Bowlt olyan játékosokkal, akik a Brownsba vagy a Billsbe sem kellettek.
Gratuláljunk az NFL új császárának, aki immáron átlépett a köztársaságon. Meg kell adni nekik azt, ami a császáré, egy tökéletes szezonra tették fel koronát egy lenyűgöző győzelemmel. Azt már csak a többi csapat rajongói érzik, hogy milyen áron…
Szegény ennyi gyűlölettel magában nem tudom hogy nem robbant még fel :D
Gondolkozom, hogy én néztem be ennyire valamit és ez egy jó poszt? :D
Nem az.
Akkor megnyugodtam :)
“Ha kell, megnyerik a Super Bowlt olyan játékosokkal, akik a Brownsba vagy a Billsbe sem kellettek.”
Hát épp ebben rejlik a BB-magic, bazz, nehogymá’ az ő hibája legyen, hogy más csapatok nem látják a játékosaikban a potenciált vagy a játékosokhoz nem illő rendszert írnak. Még BB-nek a kurva anyját, igaz? :)
Azert egy olyan sportban, ahol mindenki ugyan annyit kolthet, ne beszeljunk kis csapatokrol.
Ez egy masik sportagban van.
Amugy jo iras, de e moge bujni butasag.
Mindenki ugyan annyit kolt el minden evben.
Nagyon jó írás, gratulálok!
Külön arcátlanság, hogy Jones és Collins szívfájdalom nélkül lett elküldve, Gronk pedig végignézte a PO-t. Igazából, ha minden szempontot figyelembe veszek, a jövő még sötétebb az ellenfeleknek, mostanában jól draftolunk (már amikor lehet), a piacon mindig jól kukázik BB, van egy csomó pénzünk, Gronk felépül. Kevés lyuk van a csapatban, most be lehet tömni, plusz a rotációba is befér pár minőségi játékos talán.
Emellett a védelem jó, sok fiatallal, a támadósorban pedig megvan az a mag, akik mellé öreganyámat is berakhatod, úgyis szereti a gyűrűket. Az edzők közt pedig a sok csapat által körüludvarolt McDaniels a leggyengébb láncszem. Amennyiben Brady bírja még pár évig, és nem lesz karriert befolyásoló sérülése, akkor nagyon nehéz lesz legyőzni ezt a csapatot.
Ez igen !!!
Egy kis szőrszálhasogatás: 11-5 volt az a 13-3 Cassellel és nyista playoff :) amúgy korrekt írás.
Általában a 11-5 bőven PO-t ér,de abban az évben 3 csapat is ezt a mutatót hozta és mind a 3 csak Wild cardra lett volna jó és ebből a 3-ból a Pats-é volt a legrosszabb mutató.
Tíz-tizenöt éve nézem az NFL-t. Megszerettem. Nagyon. Én is, mint korosztályomban szinte minden fiú, fociztam. Szerettem játszani is, nézni is. Aztán ahogy egyre több amerikai focit néztem, kezdtem valamit kapiskálni belőle, elolvastam néhány taktikai könyvet, azt vettem észre, hogy egyre kevesebb európai focit nézek. Először elmaradtak az olasz, majd az angol bajnoki meccsek. Aztán a spanyol meccsek közül is csak a Barca meccsek, a BL és az EB-VB. Viszont az ESPN-en már megnéztem az összes NFL meccset, így a Sport tv-n adott heti 3-4 meccs helyett már 7-8 összecsapást láttam. Eltelt még egy-két év, másfél évre Amerikába vetődtem, ahol élőben csodálhattam meg kedvenc sportunkat. Egy mérkőzés hangulatát, a szurkolókat, az egész meccsnap köré épült életvitelt volt szerencsém megélni. NFL gamepass-t vettem, és már minden mérkőzést megnéztem, és megnézek azóta is a szezonban. Más sportot nem nézek. BL döntő, VB döntő, és… és ennyi. Szörnyű kimondani, de untat. Olyan kiszámítható, olyan egyszerű, legalábbis a fotelból egyszerűnek tűnő taktika, és mindig ugyanaz a pár csapat, ugyan az a pár nagy név.
Ez a rendszer, amit Amerikában kitaláltak, a fizetési sapka és a draft sorrend egyszerűen zseniális. Hogy minden évben van olyan csoportgyőztes, aki tavaly még utolsó volt. Hogy a 3 éve végtelenül lesajnált és nevetségesnek tartott NFC dél (Tampában laktam pont ekkor, oda jártam meccsekre, ezért ezt hozom példának), ahol negatív mérleggel lehetett csoportot nyerni azóta ott tart, hogy mindkét évben megnyerték az NFC-t, ez lenyűgöző. Hogy az éveken át 1/1-ért küzdő Kansas és Oakland most az AFC legjobb kiemeléséért vív hatalmas csatákat. Azaz nem a legjobb kiemelésért, csak a másodikért. Az első hely foglalt. El nem tudom képzelni azt a mértékű gyűlöletet, amit egy Miami, Buffalo de legfőképp NYJ szurkoló érezhet. Bár nem a gyűlölet a jó szó. A gyűlölet egy magas érzelmi állapot, emiatt csak fel-fel lángol és tovaszáll. Kilátástalanság. Ez talán jobban jellemezheti ezt a 15 éve tartó végeláthatatlan reménytelenséget. Lassan egy emberöltő. Azóta csak a második helyért játszanak ebben a csoportban, és nem látszik, hogy ez mostanában megváltozna.
Patriots szurkoló vagyok. Divatdrukker :) De ez így, ebben a formában nem igaz. Tampa szurkoló vagyok, mert odakötnek az emlékek, szurkoltam nekik az 1/1-es szezonban és szurkolni fogok nekik jövőre a rájátszásban :) TB12 szurkoló vagyok, BB szurkoló vagyok. Az emberi nagyság szurkolója vagyok. Tom Brady nem a legjobb irányító. Nem neki a legjobb a lábmunkája, nem neki a legerősebb a karja, nem ő dob a legpontosabban, nem ő olvassa legjobban a játékot (bár PM visszavonulása után ebben nem vagyok biztos). Nem véletlen draftolták a 6. kör végén. Felmérték alaposan és ennyit ért. És mégis, és mégis. Mindent megnyer, mindent elér. Szerintem azon sem csodálkozunk el, ha 45 évesen megnyeri a hetedik gyűrűjét. Az ezer napra előre tervezett életrendjével tesz is ezért, hogy így legyen. Mert ő a legjobb! Tíz éve is így gondoltam, és vasárnap óta ez vitathatatlan. Ő a legjobb fejben, mentálisan, hitben, győzni akarásban. És ez számít. Nem a kar erő, nem a gyorsaság, nem a pontosság. Igen, elrontja az AFC keleti csoportját, de marad nekünk másik hét, ami továbbra is változatos, vibráló és kiszámíthatatlan. És marad nekünk egy példa, hogy a mi életünkben is bármit elérhetünk, ha fejben elég erősek leszünk, ha tervszerűen élünk, ha soha nem adjuk fel. Nagyon szeretem az amerikai focit, de ez a példa, amit valószínűleg milliók látnak és követnek talán megér annyit, hogy csak hét csoportban kell izgulni a szurkolóknak.
Az írásod egy részével kapcsolatban fejteném ki a véleményemet: a Miami – Buffalo – NY Jets hármas is csak két meccset játszik a Patriotssal, tehát van még 14 meccsük arra, hogy bebiztosítsák maguknak akár a playoffot, akár a csoport győzelmet. Szóval arra fogni a sikertelenségüket, hogy a Patriotssal vannak egy csoportban, kicsit leegyszerűsített magyarázata a bizonyítványnak.
Na végre, ez egy igazán kiválóra sikerült írás! ;)
Grat az íráshoz! Az érme másik oldaláról mindig sokkal nehezebb írni, mégis ez nagyon jól sikerült :)
Minden tisztelettel, de egy valamirevaló újságíró nem ír olyan cikket, amiben fikázódik. Nem hiszem, hogy akár a TD magazin, akár az NS főszerkesztője megengedne bármelyik újságíró kollégájának egy ilyen cikket. Ami önmagában jó lenne, azokat a mondatokat leszámítva, amelyekben a cikkíró kifejti, hogy mennyire nem kedveli (finoman szólva) a Patriotst.
Az FK-n a cikkek sose újságírós stílusban születtek (oda egy pár cikket leszámítva mind vállalhatatlan lenne) szóval ebbe kár belekötni. Mindig személyes hangvételűek voltak, inkább egy bloghoz hasonlítható és ráadásul ez egy vendég cikk.
LOL.
Valami érv vagy valami? Mert egy ilyen benyögésnek sok értelme nincs.
Igenis helyén kell kezelni az FK-t (ahogy a szerkesztők szerintem teszik is,), hogy ez nem egy olyan termék ami megállná a jelenlegi formájában a helyét a hivatalos sajtóban. Ahhoz túlságosan sok szubjektív, személyes dolgot tartalmaz még a legegyszerűbb szinte csak tényeket közlő hírek is. Ami nyilván azért van, mert frissek akarnak lenni és nem gyűjtögetni a híreket csoportba (amit jól is tesznek, mert így járulnak hozzá legjobban az nfl népszerűsítéséhez), így meg elég unalmas lenne, ha csak szimplán leírnák a hírt 2-3 mondatban. És ez csak az egyik része a dolognak, a másik, hogy sokszor a szöveg megszerkesztettsége se állja meg a helyét, de itt nagyon eltérő a színvonal és sokszor múlik azon, hogy kiírja az adott cikket. Van olyan szerző, aki például rengeteget fejlődött ilyen téren. De itt is az a fura, hogy sokszor inkább a rövidebb cikkeknél van ilyen gond, amit nem tudnak igazán megtölteni tartalommal. Néha az az érzésem, hogy van egy cikk ami igazából mondjuk 4-5 mondatban bőven jól kilehet fejteni, de mivel ez túl rövidnek néz ki így még hozzá próbálnak tenni és így lesz egy ilyen se eleje se vége dolog hatása az egésznek.
De ezektől függetlenül amit csinálnak az országban páratlan, egyik másik oldal se hoz ki ennyi hírt, cikket magyar nyelven az amerikai foci világából és ezen a felületen ez nagyon jól megállja a helyét. Sikerült is egy internetes szinten értelmes közösséget is kialakítani. Egyedül azt bánom, hogy idén kevesebb podcast jött össze.
Mi alapvetően úgy gondolkodunk, hogy a mai világban ahol minden elérhető 2 kattintással, nem elég egyszerűen a tényeket közölni, végig objektívnak maradni. Mi szeretnénk belevinni a saját véleményünk is, “kiszínesíteni” a dolgokat. Mert azt, hogy mi történt egy meccsen playről playre vagy egy bearangozónál kik a sérültek és mi a csapatok egymás elleni vagy idei története, megtalálja bárki bárhol. Azt már jóval kevesebb helyen, hogy mi miért történt, ki hogy látta, mik lesznek fontosak egy meccsen satöbbi. Szerintem ezzel többet tudunk nyújtani másoknál.
És ezek csak az állandó rovatok. Ezen kívül persze vannak kifejezetten szubjektív, elmélkedős cikkek is (Minden ami nfl alatt), de véleménycikkek mellesleg (majdnem) minden nagyobb médiumnál megtalálhatók, szóval nem gondolom, hogy ebben probléma lenne.
Ami talán “különb” nálunk, amire tényleg lehet mondani (szerintem legalábbis), hogy nem állja meg a helyét a sajtóban, azok a playoff beharangok egy része (osweiler>brady, here come the assholes, az ördög lenézett georgiába), de ezek meg dedikáltan csapat-specifikusak, néhol szurkolóiak is.
Ellenben sok olyan dolgot tudunk nyújtani, amit máshol nem talál meg senki (playbook cikkek, a nemrég indult Hét játékai rovat, amit majd a következő szezonra még tovább is szeretnénk fejleszteni illetve a Minden ami NFL alá sorolt cikkekből is elég sok, KGYM statisztikás cikkei, Radar alatt így hirtelen a közelmúltból). Az offseasonben meg főleg, idén is tervezve van a napi 2 nagycikk, szóval én úgy gondolom, hogy ebben egyedülállóak tudunk lenni. Illetve szeretnénk minél több magyar meccsre is kimenni idén, meglátjuk mennyi jön össze :)
Podcasttel egyébként igyekszünk többet jönni majd, idén nekem azért a szakdogaírás-államvizsga vonalon kevesebb szabad délutánom volt, hogy összerántsam a brigádot.
A szövegszerkesztést ha esetleg kifejtenéd, megköszönném, biztos tudunk belőle tanulni, javulni :)
Most elfoglalt vagyok, de két-három hét múlva írok nektek egy építőjellegű kritikát a szöveg szerkesztettséggel kapcsolatban konkrét példákkal. :)
A többi dologgal kapcsolatban meg egyébként egyetértünk, hogy egyedülálló amit nyújtotok, stb. Én csak annyit mondtam, hogy nem újságírós a stílusotok ami nekem nem is baj, sőt nem is olvasnálak titeket nagy eséllyel ha az lenne, mert abból van bőven a piacon.
Egyetértek, de azt hozzátenném még, hogy legalább nem is akar pártatlannak tűnni a FK. Nem úgy mint a magyar sportriporterek egy jó része a TV-ben, vagy az NS, ami csak látszólag elfogulatlan, egyébként olyan szintre süllyedt, hogy egy idő után lemondtam az előfizetést, annyira idegesítő volt…
Újra leírom: kérjetek egy külön cikkben visszajelzéseket az oldalról, hogy milyen volt az idei szezonban! :)
azért nem válaszoltam rá korábban, mert tervben volt, már nagyjából kész, hamarosan lesz :)
tádá :)
https://fuzovelkifele.com/2017/02/10/olvasoi-kerdoiv-2017/
Már ráraktam a könyvjelzöt, hogy este, mikor idöm lesz, kitöltsem :)
első bekezdésben benne van, hogy vendégcikk :)
Az én saram sorry, hogy nem tettem át a cikk íróját. De az első bekezdésben van írva, hogy ez vendégcikk :)
A másik pedig vannak véleménycikkek és vannak nem véleménycikkek. Ilyenek mindenhol előfordulnak, csak egyértelművé kell tenni, hogy az véleménycikk. Nincs ezekkel semmi probléma :)
Szerintem nem fikázódik, csak elkeseredetten “megemeli a kalapot”. De hát mi mást írjon egy nem Pats szurkoló!
Egyetlen hibája, hogy az idei playoff “papírformáját” (neki ez érdektelenséget jelent) a sportágra fogja.
“akár az NS főszerkesztője megengedne bármelyik újságíró kollégájának egy ilyen cikket”
lol,
te se olvastál sok cikket a nemzet pogácsa falójától, vagy épp hű oldalbordájától, Zalánkától
Jó írás de! Sok mindenben igazat adok sok mindenben nem! A legfontosabb: Brady nem robot! Több éve figyelem és szerintem több emberi vonás, meg emberség van benne mint nagyon sok játékosban! Tiszteli a társait. Ők is viszont tisztelik ! Neki szakmailag a csapat a mindene. Értitek a csapat. A magánélete rendben van! gyönyörű gyermekei, felesége van. Imádja szüleit aminek most is tanújelét adta. Tehát szerintem egy rendes ember! Lehet,hogy elfogult vagyok ,viszont én nem csak divatból szurkolok, hanem azért mert szeretem és tisztelem őket! A meccsről csak annyit: Ha nincs Blount labdavesztése, akkor egész más a helyzet ( minimum 3-0 és előnyből játszunk )! Akkor kerültek gödörbe, mit gödörbe, szakadékba! Addig egyenlő erők küzdelme volt! Mondtam is,hogy Defens csata lesz. Hát nem lett.Viszont ahogy a sok hiba ellenére ( 2 ic, vagy 4 labdavesztés stb…) kijöttek ebből a gödörből az csodálatos volt! 28-3-nál az elfogultságommal együtt sem hittem volna! Nem tudom,hogy melyik csapat lett volna erre képes.Ez a CSAPAT megcsinálta! ( a csapat nem véletlen nagybetű) Csodálatos estét szereztek ezzel nekem ( a 3 lábon kihordott infarktus ellenére is) :) meg sok ezer valódi Pats szurkolónak is! Go Pats!
Már másodszorra írod azt hiszem, és lehet az én emlékeim homályosak, de szerintem csak egy INT. volt.
Lehet,hogy másodszor írom,de midíg más írásra reagálva! (Azért ez talán nem probléma) Lehet,hogy csak egy int volt de az a lényegen nem változtat!
A másodszorra írodot úgy értttem, hogy nem elütés, hanem valószínű rosszul emlékszel ezért inkább szólok, nehogy összesúgjanak a hátad mögött! :) Természetesen mindenhez annyiszor és azt szólsz hozzá amit csak szeretnél (felőlem akár tárgyi tévedést is)!
Nem cseszegetni akartalak, csak felhívni egy esetleges tévedésre a figyelmed.
Pats fan vagyok és értem, hogy a többi csapatért rajongók, finoman fogalmazok, nem kedvelik a Patriots-ot. (ld. Lineker adaptáció) A szurkolók szempontjából jól van ez, így természetes, passz.
Azonban ez a kialakult tizenéves hegemónia nem a Pats és nem az amifoci “hibája” szvsz, hanem elsősorban a csapattulajdonosok többségének a hozzá nem értése és/vagy szemlélete, mert sztárok és nem csapat kell nekik, idióta szerződésekre szórják a pénzt, olyan gyakran cserélgetik az edzőket mint más az alsógatyáját vagy ha nem, belepofáznak a munkájukba.
Nézzük pl. az egyébként rendkívül szimpatikus és igazán csapatot építő Atlanta roster-ét. 2017-ben 18 játékos fog 600.000 dollár körül/alatta keresni, a Pats-nél 9 (A FA játékosai miatt ez néhány fővel nőni fog), Alford (aki remek játékos bár a RTD-jánál kicsit gúnyolódott velünk) sose kapna a Pats-nál 10 milliót CB-ként, Ryan 10 millával többet keres majd mint TB (tudom Ő már gazdag és “játékdrogos”), de nem nagyon van lehetősége áthívni egy játékot stb. azaz különbözőek az elképzelések, nálunk a posztok mélysége és a több posztra is alkalmas játékos.
A kondició (99 Osnap a SB-ban, az utolsó 20-25-ben már csak kóválygó védők ellen) meg edzettség kérdése és a többi csapatnál is vannak kondició edzők. (JE mondta, amikor megtudta a snap számot, hogy most már érti miért kellet annyiszor dombnak felfelé rohangászniuk.)
Persze tudom lesz még kisebb (nagyobb?) Pats-böjt, főleg, ha a “Bérgyilkos” (Long mondta) visszavonul és azért túlzás a Lineker-adaptáció, a 16 év alatt nyert 5 SB nem “SB-hegemónia”, Brady-ről meg nem tehetünk, hogy nálunk van.
Ja még valamit, a Pats-nál “edzőképzés” is van.
Nem csak “edzőképzés”,hanem okos GM is,ami nem igazán mondható el minden NFL csapatról!
Hány HC merte volna elküldeni Chandler Jones-t vagy Jamie Collins-ot?!
Ennél sokkal jobb pl. Baska írása (ha már hallgatassék meg a másik oldal élménye is), aki tudvalevőleg nem igazán rajong a Patsért.
Ez egy keserű írás. Aki gyűlölettel áll egy csapathoz csak mert az sikeres, az nem igazán szereti ezt a sportot, és a véleménye innentől irreleváns számomra. Van pár csapat aki nem szimpatikus nekem, de még sose éreztem gyűlöletet a tizennégy év alatt amióta NFL-t nézek.
Azok szájábol a legédesebb a dícséret, akik gyűlölik a csapatot amiért élek- halok… mindíg élvezettel olvasom hogy emberek gyűlölik a Patset… ez jó mert így tudom,hogy még mindíg ugyan olyan jók mint voltak.
Amúgy jó írás volt. Köfi
Számomra a Pats közömbös, én inkább azon szurkolóit nem bírom, akik képtelenek megbirkózni azon egyszerű gondolattal, hogy nem minden szurkoló számára szimpatikus az általuk imádott egyesület. Képesek bármilyen negatív véleményt egyből személyes sértésnek venni, vagy épp olyan ‘befeszültek’, hogy adott esetben még a bókot is sértésnek hiszik. (lásd lent)
Ez egy semmit mondó szar cikk volt. Nem is tudom volt-e itt már ilyen legalja stílusu. Gratulálok. Sikerült ebben az oldalban is csalódnnom
“TI ÍRTÁTOK”
“Gergely Dániel vendégcikke. ”
“ÍRTA: VENDEGSZERZO”
Nem tul fair igy elhatarolodni a szerzotol
teret nyitunk a vendégcikkeknek, de ez nem a mi véleményünk tükrözi, így szerintem az “oldalban való csalódás” a szavaiddal élve “nem túl fair” :)
az a comment nem tolem szarmazik
tudom, én viszont arra reagáltam akkor
“Tíz meccsből csak egyre mondhatjuk, hogy izgulnunk kellett volna a végén, és legfeljebb kettőre, hogy a végeredmény meglepetés volt. “- a tíz meccsből mindössze 3 meccs volt olyan, amiben a Patriots játszott, és az egy, aminek izgulni kellett a végén, az pont Pats meccs volt.
Tehát nem értem a fanyalgást. A maradék hét meccs “izgalommentessége” mennyire a Patriots, vagy Brady hibája? A Falcons 44-21-re verte a Green Bay-t, és előtte 36-20-ra a Seattle-t, az -gondolom- nem okozott csalódást…
“Azt már csak a többi csapat rajongói érzik, hogy milyen áron…” – na, milyen áron? Ki kötelezte a Houston-t, hogy 72 milliót (!) adjanak egy Osweiler-nek? Ki kötelezte a Seattle-t, hogy egy zacskó szotyiért tegyenek falat Wilson elé? Mennyire tehet arról bárki, hogy Derek Carr lesérül egy olyan szituban, amire senki nem számít,és ezzel gyakorlatilag kiesik a playoff-ból a Raiders?
Kicsit továbbgondolva az írást, simán el tudom képzelni, hogy az NFL nézettség tovább csökken, míg Brady és/vagy Belichick aktív lesz. Ha az ilyen döntőt is ők nyerik akkor minek nézzen az ember NFL-t? :-)
Nekem tetszett a cikk, egy másik megközelítésből láthattuk általa az idei Super Bowlt. Nem érzem fanyalgónak, nem érzem legalja stílusnak, sőt, abszolút átjön mindaz az érzelem, ami az íróból előtört, miközben stílusosan tálalja mindezt.
Személyes megjegyzésem: az idei NFL szezon az elmúlt szezonok egyik legrosszabbja volt. Kiszámítható meccsek, kevés emlékezetes momentum, az is elsősorban egyéni megmozdulásokhoz, mint csapathoz fűződnek. A Patriots valamit nagyon jól csinál, ők a “tökéletes profi”.
Illetve egy másik gondolat: az NFL-ben lévő csapatok mindegyikét lehet imádni és gyűlölni is, én ezt kimondottan szeretem az amerikai fociban, nincsenek szürke kisegerek és mindenhol vannak olyan egyéniségek, akikért megéri minden meccset végigülni – reméljük jövőre az izgalom is visszatér.
Ez az SB nagyon sok nagy, sőt brutális jelenetet hozott, de én nem tartom a valaha volt legjobb SB-nek, sőt, a legrosszabbak közé sorolnám. Miért? Mert az első 10-15 perc kivételével SOSEM volt egyszerre fenn két ugyanolyan képességű csapat/csapatrész a pályán. Volt 2 szutyok negyede a Patsnek és volt 1,5 szutyok negyede a Falconsnak. Sokkal érdekesebb lett volna egy kiélezett összecsapás, ahol valódi, komoly párbajokat látunk, nem azt, hogy most az a csapat bénázik, a másik meg épp nagyon jó vagy fordítva. De ez magánvélemény. Epikusnak epikus volt.
Na végre valaki! :)
Úgy volt valami hasonló az érzésem, hogy Pats szurkoló vagyok. Írtam is egy cikket, csak végül úgy döntöttem, hogy a meccs azért történtelminek történelmi volt, nehogy már fanyalogjak a végén, szóval nem küldtem el. :)
Emlékszem két éve ordíbálva örjöngtem az utolsó playeknél, most gyakoraltilag csak bámultam. Persze nem hittem el, hogy van ilyen fordítás, és ez egy csoda volt, de nekem nem volt a végén katarzis. Nem volt robbanás. Ja és azt hiszem még BB is megúszta a Gatorade fürdőt.
A legrosszabbak közé sorolnám. LOL. Nehéz mit hozzáfűzni… Két három hibát leszámítva tökéletesen játszott a Falcons, nem az történt, hogy teljes leolvadás volt oda-vissza, a Patriots is ment előre az első 2,5 negyedben, de hibáztak. Tudom, a legjobb csajt is unja valaki.
Nos nekem tetszik ez a cikk.
Persze sok mindennel nem értek egyet, nem látom ilyennek a ligát, és még kevésbé gondolnám, hogy erről egy csapat tehetne. Az tény, hogy itt hideg profizmus van. Az is igaz, hogy ha minden csapat így működne valószínű szegényebb lenne az NFL. Viszont vannak izgalmas meccsek, vannak szerethető “kis” csapatok, vannak akik feljönnek, és vannak akik leszálnak. Egyszer a Pats is mélyrepülésbe kezd, lesznek majd szerény évek. Az NFL-re mindig jellemző ez a hullámzás, nincs ez másként most se. Legfeljebb a Pats szokatlanul sokáig tud fent maradni, de ezért mondhatjuk hogy jelenleg korszakos zsenik találkoztak ott össze. Viszont ez sem fog örökké tartani, nem kell izgulni.
Ha csak a cikket nézem és nem a szűken vett szakmai tartalmat, azt kell mondjam az író stalusa szerintem remek. Nem fröcsög, de leírja azt amit más csak #***gate emlegetéssel, vagy valami extra nagy hülyeséggel tud. Leírja a csalódottságot, de úgy, hogy azon nem kell megsértődni, akiben meg annyi jó érzés és humor sincs hogy a Néma Bob hasonlaton nem somolyodik el, annak nagyon nehéz élete lehet. Vélemény cikk. És? Ennek az oldalnak pont az ilyen cikkek adják meg a savát-borsát. külön öröm ebből a szemszögből is látni, és talán kicsit átérezni a mai NFL-t, és ugyancsak jó tttotya hozzászólását is olvasni. Szöges ellentét, de mivel mindkettő szubjektív, mindkettő igaz is a maga módján. Ki-ki hogy éli meg!
Tisztázom előre, mielőtt nekem esnének a pats szurkolók: szeretem az nfl-t, nincs csapat akit utálok, van egy akiknek drukkolok szívből, pár akik szimpatikusak és jópár akiket kevésbé szeretek. 13 éve követem a sportot, gyakorlatilag minden mást kiszorított (eu foci, motorsportok). Az idei SB után viszont valami ürességet éreztem, az első ami eszembe jutott az hogy hihetetlen volt ez a comeback, a második pedig hogy a pats az nfl barcelonája/real madridja, lassan két évtizede uralják a sportot. El tudom képzelni hogy van akinek ez már unalmas.
Egyszer arról is írjon valaki cikket, hogy miért utálja a patriotsot.
Talán azért mert sikeres?
Mert olyan irányítója van, akinek ez a hivatása?
Aki nem erős, nem gyors, de nem is mobilis mégis engeteg mindent kompenzál a munkamoraljával?
Talán mert rengetegen csak divatból szurkolnaknekik?
Mert igen, azokat én us utálom aki csak akkor pats fan amikor superbowlon szerepel máskor meg le se tolja az nfl-t.
De én azt is megtudom mondani miért a Patrióták a kedvenceim.
10 éve kezdtem el hébe hóba amerikai focit nézni. Nem volt kedvencs csapatom, tulajdonképpen még a szabályokat sem ismertem.. De amikor először láttam Tom Bradyt és Randy Mosst együtt játszani nekem elakadta szavam. Akkor lettem szerelmes ebbe a játékba és csapatba.
Akkor mikor még sb-t se nyertünk. Akkor amikor egyik olyan csapata volt a Patsnek, ami igazán megérdemelte volna.
Én tudom miért szeretem őket, de ti nem tudjátok hogy miért utáljátok!