James Harrison a Steelers egyik élő legendája, azonban a felek utolsó szezonja elég balhésra sikerült: a Steelers kivágta, Harrison aláírt apróért a Patriotshoz, a Steelers jelenlegi játékosai pedig elkezdték besározni a remek pass rushert (hogy jogosan vagy sem, azt nehéz megítélni). Ennek apropóján Harrison egy Instagram-posztban írta le a véleményét, amivel egyébként lezártnak tekinti a dolgot.
Téved az, aki azt hiszi, hogy 39 évesen azért írtam alá két évre egy NFL-csapathoz, hogy a padot melegítsem vagy a részvételért járó trófeákat gyűjtsem. Nem azért írtam alá, hogy egy cheerleader legyek! Egyértelműen megmondtam már az aláírásom előtt, hogy én azért maradok, hogy játsszak. Ám amikor a táborban azt kértem, hogy felmehessek a pályára, nem engedték. Elmondták, hogy tudják, mire vagyok képes, nincs szükségem gyakorlatokra. Én azonban tudom, hogy mi kell a testemnek ahhoz, hogy csúcsformában legyen és ezt el is mondtam, de ennek ellenére sem kaptam semmi terhelést.
A szezon elején egyértelmű volt, hogy nincs már szerepem a csapatban, ezért megkértem őket, engedjenek el. Nem tették. A szezon közben azzal voltam áltatva minden héten, hogy pályára léphetek, de nem ez sem történt meg. Elkezdett frusztrálni ez az egész dolog. Kértem, hogy ne nevezzenek az aktív keretbe vagy csináltassanak velem fölösleges gyakorlatokat, ha nem fogok játszani. Ez ment pár hétig, majd aztán hirtelen egy csomót voltam az edzőpályán, mindenki azt feltételezte, hogy játszani fogok. Épp ezért, ahogy szoktam, négy órával a meccs előtt már ott voltam a stadionban, de az öltözőszekrényem üres volt. Senki nem szólt nekem egy szót sem arról, hogy inaktív leszek, csak egy üres öltözőszekrény várt. Ismét megkértem a csapatot, hogy engedjenek el, de megint nemet mondtak.
Néhány héttel később megint beöltöztettek a meccsre és azt hittem, végre játszok, de megint egy percet nem voltam a pályán. Álltam a pálya mellett egész meccs alatt. Megint megkértem a csapatot, hogy engedjenek el, megint nemet mondtak. Pár nappal később aztán kivágtak. Soha nem mondták azt, hogy visszahoznak, mindössze annyit, hogy ha hívnak, legyek formában. Senki nem vitt el a waiverről és a Steelers sem keresett meg. A New England viszont igen. Ennyi. És csak, hogy tisztázzuk, kérdezzék meg Ryan Shaziert, hogy voltam-e meglátogatni a kórházba. Nem segítettem Dupreenek vagy TJ Wattnak? Kérdezzék meg TJ-t, hogy segítettem-e neki.
Talán nem kezeltem olyan jól a helyzetet, ahogy lehetett volna. Ám 16 év alatt már igazán megtanulhatták volna, hogy egy versengő típus vagyok, a versenyért élek. Mindent megteszek azért, hogy a testem és az elmém kész legyen arra, hogy a pályára léphessek. Magamért teszem mindezt, a családomért, a csapatomért, a rajongókért. Semmi másért. Végül a Steelers hozott egy üzleti döntést azzal, hogy elküldött, én pedig hoztam egy üzleti döntést azzal, hogy aláírtam a Patriotshoz.
Nem is értem a Steelers szurkolókat akik hőbörögnek. A saját csapatuk rakta ki ezt a legendát. Most meg fáj ha egy másik csapat köszöni szépen és lecsap rá? Nevetséges.
A Steelers játékosok meg jobb ha következő meccsekre koncentrálnak… és nem Harrisont ekézik. Nehogy belefussanak egy csúnya nagy pofonba.
Már nagyon várom a játékát a pályán.
Valamiért végig neki hittem a sztoriban, ezzel a nyilatkozattal végleg meggyőzött.
“Talán nem kezeltem olyan jól a helyzetet, ahogy lehetett volna. ”
Ezzel mondjuk beismeri, hogy van igazság abban, hogy egy idő után szart az egészre és kiakarta rúgatni magát. Szóval Dupree-nek nem minden szava hazugság, csak azt nem tette hozzá, hogy ezek akkor történtek amikor a Steelers sokadszor is hátba szúrta Harrisont.
Itt az időzítés a legnagyobb probléma. Teljesen mindegy, kinek van igaza. A football ugyan csapatjáték, a többiek együttműködése nélkül nem lehet érvényesülni, de az NFL működési mechanizmusai, szabályozói biztosan hatással vannak a játékosokra is, akik felfogták, hogy ez az egész üzlet, és elkezdték nézni a saját érdekeiket is. Ezért vannak és lesznek a bérviták, hogy ki mennyit kapjon a tortából, hány meccs legyen, milyen fizetési plafon stb. A játékosok pedig tudják, hogy nagyon nehéz bekerülni a ligába és bent maradni. Szép dolog, ha valaki mentorként segít egy fiatalabb játékosnak, de csak azért senki sem fog egy NFL-csapatban lébecolni, hogy a többieket segítse, miközben ő maga ül a padon. Arra megvan a stáb. Nem tudom, hogy Harrison mennyire segítette a többieket. Lehet, hogy semennyire. Nem hinném, hogy emiatt el lehetne őt ítélni, mert azért nem ez a dolga. Ő játékos, és nem edző, nem azért fizetik, hogy elmagyarázza, hogyan kell leválni a blokkról vagy hogy snap előtt mit figyeljen. Ez az edzők feladata. Másrészt pedig a játékosok riválisok is, harcolnak a kezdőért, a snapszámokért, a bónuszokért, a következő évi szerződésükért. Nem hiszem, hogy elvárható lenne egy játékostól – legyen az 39 éves is -, hogy tanítóbácsit játsszon.
Harrisonról minden feltételezhető, de szerintem az biztosan nem, hogy mikor ezzel a helyzettel szembesült (elég korán lehetett ez), ne ment volna oda Tomlinhoz. Arra is a fejemet tenném, hogy a Steelersnél sem voltak olyan hülyék, hogy a helyzetet ne látták volna. Onnantól, hogy megtartották – akár azért, mert kiegészítő emberként vagy biztonsági megoldásként tekintettek rá -, ez már az ő felelősségük volt. A fickó egy időzített bomba, egy nagyon nehéz eset. Ezek szerint a helyzet tarthatatlanná vált, és a legjobb megoldásnak azt látták, ha így döntenek. A New England biztosan üzleti szempontokat nézett, amikor megszerezte (olcsó, van még a tankjában, a siettetés meg a Patsnél csak nyomokban fedezhető fel), Harrison játszani akart, többet, mint a Steelersnél. A Pittsburgh viszont ezt a lépést nagyon rosszul kommunikálja, a klub és a csapat nem profin kezeli a helyzetet. Jellemző, hogy Belichick miket mondott, a szokásos semmit. “Minden játékos más és más”; “JH csak most érkezett”; “Majd meglátjuk, mi lesz”; “Készülünk a Jets ellen”. No meg készült egy szelfi róla meg Bradyről… A Steelersnek szerintem nem túl előnyös ez a dolog, mert Harrison bennfentes, nyilván van egy csomó információja, amit meg fog osztani Belichickkel. Az, hogy a Steelers most küldte el Harrisont, mutatja, hogy gondok vannak náluk, de legalábbis nem ideális a helyzet. Márpedig nekik a Super Bowlhoz most erre lenne szükségük, mert úgy néz ki, három igen nehéz meccset kell nyerniük érte
Majdnem teljes mértékben egyetértek veled. Szerintem egy 39 éves játékosnak már tudnia kell, hogy kifelé megy a ligából és igazából nem a kezdő poszt lesz az övé. Ezt illene elfogadnia.
Szerintem azzal, hogy szezon közben nem engedték el, teljesen jogos volt a csapat részéről, hiszen kell a játékos, ha megsérülnek a többiek és jobb egy rutinos játékos, mint egy kezdő a gyakorlócsapatból.
A játékos oldaláról pedig ha edzőtábor után vagy a szezon első pár meccse után kivágják, lehet a kutyának sem kell, akkor meg azt venné zokon.
Illetve a csapat oldaláról felajánlani egy legendának, hogy pl. az edzői stábban lehetne visszavonulás után, ha most képest segíteni a fiataloknak. Azt nem tudom, volt-e erre szándék a felek részéről.
Ha jól emlékszem egy Kuhn posztban olvastam, hogy bár fullbackként mindig csak egy éves szerződéseket kapott, de sosem volt számára kérdéses, hogy segít a fiataloknak, mert neki is sokat segítettek az öregek anno.
39 éves vagy sem, mikor adtak neki egy 2 éves szerződést akkor is idős volt és Harrison megmondta h akkor marad ha játszhat. Még csak azt sem mondhatnánk hogy szituációs játékosnak használták. Megértem Harrisont, játszani akar.
Közben azért már olvasni olyanokat is, hogy emelni súlyokat remekül tud, de futni senki nem látta. És coverageben teljesen használhatatlan.
Mondjuk egy 39 éves LB-t nem is coverage-re fogsz használni…szerintem.