Biztos jó ötlet pihentetni a kezdőket, ha megvan a kiemelés?

Mindig nagy dilemma a csapatoknál és vitaforrás a szurkolóknál, hogy egy utolsó fordulós, jelentéktelen meccsen pihentessék-e a kezdőket, a franchise legnagyobb sztárjait. Persze itt is két eset van. Ha már biztos, hogy a rájátszás első körében nem kell pályára lépni, vagy ha a wild card körben is játszani kell. Az én véleményem korábban is az volt, hogy egy hét pihenő jót tesz, azonban a két hét kihagyás már kizökkent a ritmusból és rozsdássá tesz. Ez ugyebár akkor fordul elő, ha már biztos az első vagy a második kiemelés és ekkor dönt úgy a főedző, hogy leülteti a sztárjait a sérülések elkerülése végett.

Most Jimmy Kempski nézett utána, hogy milyen kimenetele volt a pihentetéseknek és igazolta a korábbi véleményemet. Az utóbbi 10 évben 11 csapat mondhatta el magáról, hogy az utolsó kör előtt bebiztosította az első kiemelést és a teljes hazai pálya előnyét, tehát egyáltalán nem volt miért játszaniuk. Ebből a 11-ből 9 csapat pihentette kezdőit, azaz vagy nem is nevezték őket a találkozóra, vagy nagyon hamar lehozták őket a pályáról.

Ennek a 9 csapatnak a mérlege az első rájátszás-meccsükön, tehát a divisional roundban 3-6. Ugyanebben az időintervallumban annak a 11 csapatnak a mérlege, akik nem pihentették a kezdőiket – attól függetlenül, hogy volt-e jelentősége a 17. fordulós meccsüknek -, 9-2 az első rájátszás-meccsen. Azt tegyük hozzá, hogy nem teljes a kutatás, hiszen csak az első kiemeltekre korlátozódik, de a különbség elég számottevő.

Ennek oka szerintem elég egyszerű. A játékosok elvesztik a lendületüket és berozsdásodnak két hét alatt, míg az ellenfelük minimum egy, de akár két élet-halál meccset is játszott előttük és egyértelműen lendületben, jó formában vannak. Így a meccs elején mindenképp formába kell lendülnie a dupla pihenőhétről érkező játékosoknak, fel kell venniük a ritmust, ami sokszor ahhoz vezet, hogy egyből hátrányba kerülnek és onnan már nehéz felállni egy egyébként erős csapat ellen.