Kun Zsolt, az NFL újabb magyar hangja, akit eddig nem ismertél – II. rész

Tegnap, az első részben olvashattátok, hogy ismerkedett meg Zsolt a sporttal, az NFL-lel és a kommentátorkodással. Ebben a részben pedig bővebben is kifejti, mi és hogyan történik egy-egy közvetítés alkalmával, valamint egy igazán vicces kulisszatitkot is elmesél nekünk.

Vannak jó és kevésbé jó meccsek, ezt ugye nem tudod kiszámítani, de vannak általánosságban vett kellemes és kellemetlen dolgok egy közvetítés alatt. Számodra mik ezek?

Kezdjük a könnyebbel, ami a kellemetlen dolgokról szól, nehézségeket szerintem könnyebb felsorolni. A kevésbé jó élményeim közé tartozik az, amikor egy nem túl érdekes hajnali meccsen vagy alig jön sms, tweet, e-mail vagy bármi, áll a játék és minden erőfeszítéseddel azon vagy, hogy fenntartsd a néző érdeklődését. Ez borzasztóan nehéz, főleg akkor, amikor minden puskaport ellőttél már. Ilyenkor kell a jó összhang a szakkommentátorral, hogy megtaláljátok azokat a témaköröket, ami érdekessé tesz egy two minute warningot vagy bármilyen játékmegszakítást. Talán ez az, amit legkevésbé szeretek. A jó dolgok adják magukat, azokat egy kicsivel nehezebb felemlegetni, de ha választani kell, akkor ez is a „töltelékpillanatokhoz” kapcsolódik. A felkészülés során számos infó, adat, érdekesség, statisztika kerül fel a papíromra, amiből készülök, ezeket előszeretettel szoktam használni. Legjobb az, amikor kezd unalomba fulladni a mérkőzés és jön egy olyan pillanat, hogy egy ilyen érdekességgel teljesen át tudom billenteni a közvetítés ritmusát. Ha ezeket jókor, jó pillanatban tudom elsütni, akkor azért büszke vagyok magamra. Főleg azért, mert az ilyen felírt dolgok legtöbbször nem hangzanak el, nem úgy jön ki a lépés, hogy be tudjam olvasni, tehát kvázi feleslegesen gyűjtöttem ki őket a felkészülésem során.

Egy nagyon fontos kérdés, mennyire tudsz objektív maradni? Azért a sportfogadások és a fantasy foci világában ez igen érdekes téma lehet.

Be kell vallanom, hogy én is játszom a fantasyt, sőt, arra is volt már példa, hogy fogadtam olyan meccsre, amit én közvetítettem. Azonban mindig is törekedtem arra, hogy ez ne érződjön az adásban, kerültem minden olyan megnyilvánulást, amiből ez jöhetett volna le. Erre a szerkesztőségben is rákérdeztem, megnyugtattak, hogy nem volt feltűnő részrehajlás sehol. Amúgy is azt vallom, hogy nem lehet úgy leülni semmilyen mérkőzéshez, hogy ne szimpatizálj egyik csapattal sem, valami minimális részrehajlás biztosan lesz. De ezt meg ki lehet iktatni. Szerencsére akkor is könnyen tudok tárgyilagos lenni, ha a Jaguars kerül éppen képernyőre, hiába ver ki a víz egy-egy olyan jelenetnél, ahol már otthon ugrálva káromkodnék. Át kell állítanom az agyamat, hogy ez munka, nem pedig sörözés a kanapén a haverokkal. De azt hiszem, hogy ez az egész csapatban jól működik, nem szokott komoly részrehajlás történni, mindenkinek megvan a véleménye a csapatáról, de ezt egészséges keretek közé tudja szorítani. És ami még eszembe szokott jutni erről, olyan ez, mint a bírózás egy-egy meccs esetén. Mindig lesznek elégedetlenek, akiknek nem tetszik a közvetítés, de egyszerűen az a dolgunk, hogy a jó dolgokat megdicsérjük, a rosszakat pedig lehurrogjuk. Persze, hogy egy rossz döntés, egy csúnya interception után nem fogjuk egekbe magasztalni az adott irányítót, ez pedig sokakat bánthat.

Ha már itt tartunk, hogy viseled a kritikát? Azért a szezon elején elég sok kritikát kaptál azért, hogy nem megfelelően használod a magyar/angol kifejezéseket, túl sok a külföldi szakkifejezés a mondandódban. Ezekről mi a véleményed?

Nincs gond azzal, ha valaki elmondja a véleményét, de akkor tegye kulturált formában. Beismerem, hogy sok angol kifejezést használtam a szezon elején, de ha egész életemben angolul néztem a közvetítéseket, akkor persze, hogy benne maradnak bizonyos kifejezések a fejemben és például a pressure előbb jön ki a számon, mint az, hogy nyomás. El kell fogadni, hogy nem a szakszavakat ismerőknek és nem is a szakértőknek közvetítünk, ezért figyelni kell arra, hogy ne egy kétnyelvű fogyaszthatatlan valami süljön ki a közvetítésből. Sokan vannak, akik úgy ülnek le meccset nézni, hogy nem tudnak angolul, rájuk is tekintettel kell lenni, ezért nem tehetjük meg azt, hogy ragaszkodunk minden egyes angol szófordulathoz. Ugyanakkor ez az erőltetett „magyarosítás” sem egy helyes út. Nem gondolom, hogy mondjuk az összes posztot le kellene fordítani magyarra, értem ez alatt a tight endet vagy a safetyt. Meg kell tanulni a posztokat, hiszen az sem helyes, ha mondjuk a falember gyűjtőfogalmat használjuk az összes falban játszó játékosra, hiszen ég és föld a különbség a center és a left tackle között. Fontos megtartani a sportág külföldi mivoltát és megfelelően kezelni ezt a nyelvi kérdést.

Mit gondolsz, mi az amivel extrát tudsz hozni egy közvetítésbe? Mi az, amivel fogyaszthatóbbá teszel egy-egy mérkőzést?

Alapvetően kettébontanám ezt a dolgot. Először is, a hazai tábort két részre osztom, mondjuk úgy, hogy konzervatívabbakra és kevésbé konzervatívabbakra. Az első csoportba azok tartoznak, akik megszokták, hogy Faragó Ricsi 10+ éve közvetít NFL-t és ha meglátják, hogy én mosolygok a meccsek előtti beköszönésnél, akkor egyből az a reakciójuk, hogy „Hát ez meg ki?”. Ők azok akik nehezen barátkoznak meg az újdonságokkal, nehezebben fogadnak el, de nem kapcsolnak el a meccsről, mert mégis csak magyarul megy NFL a TV-ben. Van a másik csoport, akik nyitottabban állnak hozzám, kíváncsiak valami másra. Ricsi érdemei elidegeníthetetlenek az NFL hazai térnyerésében, de szerintem nem rossz, hogy én nem ő vagyok. Ő egy klasszikus play-by-play kommentátor, aki tökéletesen tudja, mi a dolga, mikor kell megragadni és mikor átadni a szót. Erre törekszem én is, annyi kiegészítéssel, hogy én talán sűrűbben mondok véleményt az adott szituációról, jelenetsorról, meccsről. Ez némileg abból is fakad, hogy a UFC-nél és a kosárlabdánál szakértek, ezért itt is szeretem elmondani, ami a fejemben jár. Persze ügyelek arra, nehogy túltoljam, mert mégsem az én dolgom a szakmai részletek elemzése. Ugyanakkor, néztem elég tengerentúli közvetítést ahhoz, hogy tudjam, helye van ennek a felfogásnak: hogy a két kommentátor egyenrangú abban a stúdióban. Ilyen téren tudok extrát hozni, kissé színesebbé tenni a meccsek közvetítését. Félreértés ne essék, Ricsi példája is tökéletes, rengeteg dolgot tanultam őt nézve, így nem ellene szól a mondandóm, csupán a saját ízlésemre, stílusomra próbálom faragni a rám bízott adásokat, tudván azt, hogy még van mit tennem azért, hogy megfelelő szintre jussak. Még nagyon kevés tapasztalattal rendelkezem ezen a téren, de szerintem hétről-hétre egyre kiforrottabbá válik a stílusom. Örökké hálás leszek Szaniszló Csabinak, Máté Palinak és persze Gallai „Galuska” Lászlónak, hogy láttak bennem valamit és bedobtak a mélyvízbe.

Ha már Ricsiről volt szó, milyen volt az első találkozás vele? Milyen volt megismerni az „NFL magyar hangját”? Jó viszonyt ápoltok?

Az első találkozásra tisztán emlékszem, elég abszurdra sikerült. Valami UFC-s közvetítés miatt lehettem benn a tv-nél. Épp nem volt semmi dolgom, mikor megláttam, hogy a szerkesztőségi szoba legtávolabbi zugában ül az asztalánál. Úgy voltam vele, hogy muszáj lesz odamennem, ezer éve nézem a TV-ben, ki nem hagynám az alkalmat. Azonban picit hezitáltam, mert láttam, nagyon készül egy meccsre, mi van, ha rosszul jön ki. Mégis úgy döntöttem, hogy odamegyek és bemutatkozom neki. Odaballagtam és mondtam neki, hogy „Szia, Kun Zsolt vagyok” a kezemet nyújtva. Furcsán nézett rám, de nyilván fogalma nem volt róla, hogy ki vagyok, meg hogy miért mentem oda. Persze nem vettem rossz néven, én sem szeretem, ha a felkészülésemet megzavarják. Azóta persze jó sok idő eltelt, már NFL-es munkatárssakként jóval közelebb kerültünk. Nagyon szeretek vele adáson kívül a ligáról beszélgetni, és szerencsére néha van is pár percünk erre, mivel gyakran van úgy, hogy egymást váltjuk mikor két-három meccs is van egy napon. Tényleg sokat tudok tőle tanulni, idén pedig még inkább figyeltem, hogy ő hogy vezeti a beszélgetéseket, illetve miket ránt elő a holtidőkben.

És a szakkommentátorokkal milyen a közös munka? Sikerült mindenkivel egy hullámhosszra kerülnöd?

A viszony mindenkivel jó, nagyon fiatalos a légkör, jól szokott telni a meccsek előtti „holtidő”, amikor már mindenki minden porcikájával a meccsre koncentrál. Elmondhatom, hogy mindenkivel megtaláltam a közös hangot, az összeszokottság is meglett, kivel gyorsan, kivel kissé lassabban. Az egész szépsége abban rejlik, hogy mindegyikőjükkel (Kovács Sanyi, Bencsics Márk, Höri, Buday Zoli) más és más adást lehet lehozni, teljesen más szemszögből nézik a meccseket, emiatt mindig nagyon izgalmas a közvetítés. Sajnos, Udvardi Gyulával még nem volt közös meccsünk, de a többiekkel már igen és mindre jó szájízzel gondolok vissza. Sanyi hozza a megszokott humort, a védelmek felmagasztalását, ismerjük, milyen hangulatot képes teremteni az adások során. Márk szemszögéből is érdekes követni az eseményeket, nagyon sokat tud dobni egy-egy elemzése a játékok között, igazi profi ezen a téren, ahogy Zoli is. Ő is jól látja át a játékot, sok érdekességre hívja fel még az én figyelmemet is. Szeretem, amikor már a játék előtt a képernyőre mutat, hogy kire figyeljek egy játékban, és rendszerint az az elkapó lesz célba véve, vagy az a védő indul blitzelni – ő a magyar Romo. Hörit is csak méltatni tudom, hihetetlen tudást halmozott fel a fejében. Gyakorlatilag mindegy kivel ülök be közvetíteni, tudom, hogy minőségi munkát fogunk kiadni a kezünkből.

Van esetleg olyan közös élmény, ami kifejezetten megragadt benned egy-egy közvetítés alkalmával?

Számítottam erre a kérdésre, ezért nem is kell sokat gondolkodnom, melyik is volt az. Még az előszezon során Márkkal közvetítettünk egy hajnali meccset, amin egyszerűen képtelen voltam friss maradni. Egész éjszaka csak szenvedtem, hogy ébren tartsam magam, készülés közben megittam két kávét, rögtön a közvetítés előtt pedig egyet a kedvenc energiaitalomból. Ezzel a lökettel már ki tudtam húzni a félidőig, amikor bedobtam még egy energiaitalt, viszont arról megfeledkeztem, hogy könnyíteni is kéne magamon. A második félidőre teljesen beütött a krach, képtelen voltam visszatartani a vizeletemet, minden egyes másodperc egy szenvedés volt. Márk látta ezt rajtam, ráadásul feltűnően jót mulatott ezen. Tudtam, hogy nem fogom kibírni, így nem maradt sok választásom: vagy adás közben szégyenülök meg vagy cselhez folyamodok. A negyedik negyedben a two minute warninghoz közeledtünk, amikor kitaláltam, hogy felteszek egy olyan kérdést Márknak, amire hosszan fog majd válaszolni. Megállt a játék, jött egy kérdés a Patriotsszal kapcsolatban – úgy, hogy nem is Pats meccset adtunk – én pedig lekaptam a fülest, lenémítottam a mikrofonom és életem sprintjét nyomtam le a mosdóig. Rekordidő alatt végeztem el a kisdolgom, majd futottam vissza a székemhez. Márk meg ott szenvedett, hogy kihúzza valahogy mondandóval, állítása szerint már mindenről beszélt, hogy meg tudja menteni a helyzetet. Iszonyatosan vicces volt, de neki köszönhetően megúsztam ezt a kisebb balesetet.

A befejezésre terelve a szót, ugorjunk egy kicsit aktuálisabb témára. Mint néző, nehéz volt megbarátkozni a SkyCammel, egy egészen furcsa kameraállásból nézhettünk több meccset is, ami sokakat nagyon zavart. Mint kommentátor, hogy vélekedsz erről? Mennyire volt szokatlan? Nehéz volt alkalmazkodni az újszerű megoldáshoz vagy a Madden azért itt is segített?

Nagyon nagy problémám nem volt vele, bár nézőként ez nyilván más. Szeretem az új dolgokat, és azt is, ami hasznos – az pedig mindenképp hasznos, hogy látjuk kibontakozni a játékokat, nem csak tippelni tudunk, hogy jelenleg hány elkapó van mozgásban, mikor az irányítóra zoomol a kamera. Ez egy olyan sport, ahol szerintem bele tud férni a meccsekbe egy ilyen újítás, de pl. kosárlabdában vagy hokiban biztos megdöbbennék, ha függőlegesen mutatnák a pályát.

Utolsó kérdésként, lehet-e már tudni, mikor láthatunk legközelebb a képernyőn? Azért nem kis szó lenne, ha épp a kedvenc csapatodat kaphatnád…

Igen, lehet tudni, és jól gondoljátok, a Jaguars-Bills “örök rangadót” fogom kommentálni vasárnap 19 órától. Nagyon különleges hangulatra számítok azáltal, hogy a két csapat egészségtelenül hosszú várakozás után tér vissza a rájátszásba. Két kisebb franchise-ról van szó, de örömmel látom, hogy mindkettőnek van hazai szurkolóbázisa is – ez a mérkőzés pedig remélhetőleg segíteni fog, hogy néhány új rajongó beleszeressen valamelyik együttesbe itthon. Mindkét csapat jó úton jár, hogy a közeljövőben komolyabb tényezők legyenek, úgyhogy megtiszteltetés, hogy a rájátszásban következő első szárnycsapásaikat én tudósíthatom.

(A Zsoltot ábrázoló képek mindegyike a Facebook oldaláról származik.)