Ahogyan az NFL playoffban, úgy az óvoda udvarán is a nagycsoportosoké a terep.
Történetünk ott kezdődik, hogy Márk és barátai elballagtak a bölcsődéből. Az elballagó gyerekek szülei és rokonai könnyes szemmel gondolnak vissza, annyira megható volt az egész. Ahogy a 3-4 éves kisgyerekek egymás után szedik a kis lábaikat, egyszerre jutott mindenki eszébe, hogy a csemetéjük elindult a felnőtté válás hosszú és rögös útján.
Lezárult egy korszak, ennek következményeivel azonban nyár elején még mit sem törődtek, a boldogság, a vidámság és az önfeledt játék határozta meg a júniustól augusztus végéig tartó időszakot.
A nyár végére azonban már a folytonos játszadozásba és rajzfilmnézésbe kicsit belefásult gyerkőcök már izgatottan várták a szeptembert, hogy végre legyen valami új. Mivel mindannyian egy környéken laktak, ezért mindenkit ugyanabba az óvodába írattak be a gondviselők. A társaság magja tehát együtt maradt, így önbizalommal telve vágtak neki az ismeretlennek. A bölcsödében Márkék játszhattak a legjobb játékokkal és határozhatták meg az udvari játékok szabályait, az óvodában azonban ismét a hierarchia alján találták magukat.
Az óvoda királya ugyanis a nagycsoportos Tomika volt, aki amint átlépte pár éve a kiscsoport küszöbét, tulajdonképpen egyből a csúcson találta magát. Ez pedig annyira tetszett a többieknek, hogy mindenki vele akart lógni a szabadidejében. Tomikának a tej-kakaóért sem kellett sorba állnia, kiépített magának egy holdudvart, akik elvégzik helyette a piszkos munkát, így azzal törődhetett igazán, amivel akart: a matchboxozással.
Tomika bizalmába nehéz volt beférkőzni, egyszerűen ilyen volt a természete. Hiányosságai mindig is voltak, a hosszú cipőfűzőjét éveken keresztül képtelen volt befűzni, nagycsoportos évére pedig a mozgékonysága sem volt a régi a friss és energiával teli gyerekekkel összevetve. Aki viszont segített neki ezeket kiküszöbölni, azzal nagyon szoros és jó barátság alakulhatott ki. Így került a képbe Robika és Brandin, akik egyértelműen Tomika legjobb pajtásaivá váltak. Tomika baráti köre egyébként önkényesen kisajátította magának a zászló jelet.
A héten Malcolm és Pisti voltak a naposok. Borzalmasak voltak. Kiöntötték a tejet, hagyták megszáradni a kenyeret az asztalon, szalvétát sem tettek soha a reggelihez. A játékaikat szanaszét hagyták és a cipőjüket sem törölték meg soha a lábtörlőben. Egyszerűen trehányak és igénytelenek voltak. Tomika karizmáját látva azonban ők is megjavultak és egyre jobban figyeltek az apróbb részletekre. A kenyeret ugyan még otthagyták az asztalon, de legalább letakarták egy szalvétával vagy ruhával, a lábukat ugyan nem törölték meg, de legalább levették a koszos cipőjüket.
Márkékat, látva a Tomika körül kialakuló rendezettséget, azonnal elfogta egy kettős érzés. „Hogy eshettünk a csúcsról legalulra?” A frusztrációjukat az udvaron akarták levezetni, azonban elkövettek egy hatalmas hibát. Rossz mászókához mentek játszani.
A piros-fehér mászóka ugyanis évek óta Tomikáéké és senki nem merte ezt a hagyományt megtörni. Aki pedig próbálkozott a megszerzésével, azokat csúnyán helyben is hagyták Robikáék. Az újfiúk azonban makacsul ragaszkodtak ahhoz, hogy márpedig ők itt ma átveszik az uralmat.
Az udvari szabály szerint két játékot kell játszania a feleknek, az egyiket az egyik csapat a másikat a másik választhatja. Tomikáék megengedik a kis taknyosoknak, hogy először válasszanak. Ők az Adj király, katonát! játékban gondolják magukat okosnak. Ebben tényleg jók, a bölcsődében is ez volt a kedvenc csoportos játékuk, így teljesen egyértelmű, hogy most is ez lesz a fő vonal. A játék felügyelője Béla bácsi volt, aki már látta korábban, hogy tulajdonképpen csak ebben jók, semmi kreativitás nincs bennük, csak mennek előre, bokron, falon keresztül egészen addig, amíg valamibe bele nem ütköznek. Így hát nagyon egyszerű a recept: a láncba a lehető legtöbb embert betenni, amennyit csak lehet, létszámfölény ellen pedig nem érvényesülhetnek a sebesléptű titánok.
Amikor pedig Tomikáék választhatnak játékot, egyértelműen a partizánra esik a választásuk. A bölcsiből érkezők rengeteg kalácsot ettek és szörpöt ittak az elmúlt időszakban, így meglehetősen nagy termetű gyerekekről beszélünk. Bólyaként vagy akadályként kiválóan funkcionálnak, de amikor futniuk kell valami elől vagy valami után, akkor határozottan az óvoda leggyengébbjei között szerepelnek. Robika kiemelkedik minden zászlós közül, termete és sebessége alapján nem is gondolnánk, hogy még mindig óvodás. Minden labdát elkap, amit Tomika átdob a túloldalra és kiméletlenül vágja hátba a labdával az előle menekülőket. Ha pedig ő nem elérhető, akkor Brandin, Krisz és Dani is bevetésre készen áll arra, hogy jól megmutassa a nagyszájú kisgyerekeknek, hogy ez már nem a bölcsőde, hanem a nagybetűs ÓVODA.
[quote]Új olvasóink kedvéért mondjuk, hogy sokéves hagyomány az FK!-nál, hogy minden rájátszásmeccs elé mindkét oldalról írunk beharangozót, így ha ez a cikk túl egyoldalúra sikerült, akkor az direkt van.
Van egy párja is, azt pedig ERRE A LINKRE kattintva találjátok. Vagy keressétek fel a KIEMELT cikkünket, ahol minden mai meccshez találtok beharangozót, illetve a bold predictionjeinket is ott találjátok, ráadásul a meccsek alatt a kibeszélő is ott lesz.[/quote]
Bejelentkezés
Legutóbbi hozzászólások