Megvolt az NFL díjkiosztó gálája, ahol a megannyi egyéni elismerés mellé a Walter Payton Man of the Year díjat és az idei Hall of Famer classt is bejelentették. Nézzük hát, hogy a szakírók kiket láttak 2017 legjobbjainak!
MVP: Tom Brady, QB, New England Patriots
A 40 éves legenda harmadik MVP elismerését szerzi, 2010 után először. Bár az utolsó pár fordulóban becsúszott egy-két gyengébb meccs, a szezon egészét tekintve szétdominálta a mezőnyt a játékával. Ő lett a legidősebb játékos, aki valaha MVP címet nyert, de nem csak az NFL-ben, hanem a négy major sportligában összesen. Az 50 szavazatból 40-et zsebelt be, vagyis a szakírók szerint nem volt kérdés a Brady – Gurley csata győztesének kiléte. A második helyen a már említett Gurley végzett 8 szavazattal, a harmadik Carson Wentz lett 2 szavazattal.
OPOY: Todd Gurley, RB, Los Angeles Rams
Végre elvetették azt a szokásukat, hogy az MVP kapta meg az Év Támadójának járó elismerést, így Gurley is kaphatott az idei teljesítményéért egy díjat, teljesen megérdemelten. A harmadéves futó 2000 scrimmage yard fölött zárt, ami mellé 19 TD is társult. Kulcsszereplő volt a Rams idei felemelkedésében, amivel DeMarco Murray 2014-es idénye után ismét egy futó kezébe juttatta a díjat. Gurley 37 szavazattal zsebelte be az elismerést, mögötte Antonio Brown (8), Tom Brady (4) és DeAndre Hopkins (1) végzett.
DPOY: Aaron Donald, DE, Los Angeles Rams
VÉGRE! Bocsánat az őszinteségért, de ez a díj már azóta megilletné Donaldot, hogy a ligába került. A számai sosem érhettek fel a szélső pass rusherekéhez, ahogy J.J. Watt emlékezetes 2014-es szezonjához sem, ennek ellenére olyan domináns játékos lett az NFL-ben, amire nagyon kevesen képesek. Képtelenség megfogni, amit pedig a Falcons elleni első félidőben leművelt a rájátszásban, arra nincsenek szavak. Túl kiemelkedő teljesítmény nem akadt, de nagyon egyben volt a mezőny az idei évre, mégis három játékos között oszlottak meg a voksok. Donald kevesebb, mint a szavazatok felét zsebelte be (23), mögötte Calais Campbell (17) és Chandler Jones (5) végzett.
OROY: Alvin Kamara, RB, New Orleans Saints
Hiába lett a Rushing Title díj Kareem Hunté, a szezon közepén lévő megingása egyben azt is jelentette, hogy az egyre javuló formát mutató, a végén pedig abszolút húzóemberré váló Alvin Kamara beelőzte őt. Négy futó is előtte ment ki a drafton, ennek ellenére lemosott mindenkit a pályáról az elkapásoknál és futásoknál is veszélyt keltő játékos. Kamara 28 szavazattal nyert, mögötte Kareem Hunt (21) és Deshaun Watson (1) kapott még szavazatot.
DROY: Marshon Lattimore, CB, New Orleans Saints
1967 után először adta egy csapat az Év Támadóújoncát és az Év Védőújoncát. A Saints idei draftjáról többször is ódákat zengtünk már, és most hivatalosan is elimserték Mickey Loomis idei választásait. Lattimore nem engedett TD-t a szezonban, ellenben 5 interceptionje is volt, és egymaga feljavította a Saints ligautolsó védelmét. Nem volt kérdés az AP-nél, hogy ő lesz a nyertes, hiszen 45 szavazattal nyerte meg a díjat, Tre’Davious White-ot (4) és Reuben Fostert (1) megelőzve.
COY: Sean McVay, Los Angeles Rams
A Rams lett az első csapat, akik megnyerték az Év Támadója, az Év Védője, és az Év Edzője díjat is egy szezonban. McVay a legfiatalabb főedző, akit NFL csapat élére állítottak, ennek ellenére már első szezonjában megnyerte a csoportját, ráadásul elég impozáns 11-5-ös mérleggel. Idén nagyon sok jó edzői teljesítményt láthattunk, így nehéz volt eldönteni közülük a legjobbat, de szerencsére nem a mi vállunkat nyomta ez a teher. Az AP-nél viszont úgy vélték, hogy itt nincs semmilyen verseny, hiszen McVay 35 szavazatott kapott, megelőzve Mike Zimmert (11), Doug Marrone-t (2), Doug Pedersont és Bill Belichicket (1-1).
ACOY: Pat Shurmur, Minnesota Vikings
A Giants újdonsült főedzője lett az Év Asszisztense, amit a Minnesota Vikings támadósorának rendberakására kapott meg. Shurmur az eddig mindenhol csődöt mondó Case Keenummal alázta meg az NFC északi csoportját, egyben ért el második kiemelést a konferenciában. Negyedik éve osztják ki ezt a díjat is az Honorsön, a négy nyertesből három (Pat Shurmur, Kyle Shanahan, Todd Bowles) rögtön főedzői állást is kapott utána.
CPOY: Keenan Allen, WR, Los Angeles Chargers
Ez az egyik leginkább tág fogalmú díj, amit nem csak akkor kaphat meg egy játékos, ha sérülésből jött vissza. Ennek ellenére sikerült a legmegfelelőbb ember kezébe adni, hiszen Keenan Allen két súlyos sérüléssel tarkította már karrierjét, most mégis csúcsformában tért vissza. 102 idei elkapása karrier- és franchise csúcs, amihez 1393 yard (szintén karrier csúcs) és 6 TD társult.
WPMY: J.J. Watt, DE, Houston Texans
Nem létfontosságú díj, hiszen ez nem a teljesítmény alapján kerül kiosztásra, ellenben immáron külön jelvénnyel is díszítik az eddigi nyertesek mezeit. Három játékos (Greg Olsen, Benjamin Watson, J.J. Watt) közül kerülhetett ki a végső győztes kiléte, de aligha lepett meg bárkit is, hogy a hurrikán hőse, J.J. Watt lett végül a győztes. A Texans klasszisa 37 millió dollárnyi adományt gyűjtött össze a közösségi médiának hála, amit egy az egyben a houstoni károsultak megsegítésére ajánlott fel, akiknek pokollá tette az életét a nyár végén tomboló Harvey hurrikán.
Hall of Famerek: Terrell Owens, Randy Moss, Brian Dawkins, Ray Lewis, Brian Urlacher, Robert Brazile, Jerry Kramer, Bobby Beathard
Róluk a jövő héten jelentkezünk egy külön cikkben, így nem is nagyon sorolnánk fel az elismeréseiket. Elképesztő erős class az idei, közte három olyan játékossal is, akik first ballot, azaz az első jelölésükre bekerültek a Dicsőségek Csarnokába.
Ez volt az idei NFL Honors. Szerintetek jó helyre kerültek a díjak?
Isaac Bruce sokadjára nem jutott be a HoF-be, Terrell Owens meg elsőre?! Pfff…
Terrell Owens minden idők második legjobb elkapója, és csak harmadjára jutott be.
Bocs, benéztem. Tényleg nem első.
Csak hát T.O. annyira megosztó személyiség, Bruce meg nálam No-Brainer a HoF tagságra!
owens nagyon nem elsőre. sőt, a tavalyi vita után, ahol szépen kifejtették, hogy miért nem lett hof tag, az idei beválasztása minimum furcsa, de inkább a tavalyi nyilatkozatokat árazza be
Nem ide tartozik de szeretném megkérdezni hogy arról tudtok-e hogy mi történik egy játékos szerződésével ha a játékos egészségügyi problémák miatt visszavonul. Például itt van a New Orleans Saints-ből Nick Fairley akivel tavaly irtunk alá egy 4/28 szeződést és azóta se játszott és szerintem kicsi az esély a visszatérésére.
amíg a szerződése él, szóval van ő, de a sérültlistán, addig jár a pénze. a visszavonulás után meg értelemszerűen nem, az utóbbi évekre jutó garantált fizuja (amit viszont már persze megkapott a szerződés aláírásakor) pedig alku tárgyát képezi.
Az az igazság, hogy Bradyvel nem igazán tudok egyetérteni. Antonio Brown azért lehetett esélytelen, mert kihagyott néhány meccset. Wentz azért, mert megsérült. Esetükben játszana az a feltevés, hogy “amennyiben pályára léptek volna…” Brady ellenben 16 meccsen szerepelt, de – valljuk be – többször is gyengén szerepelt. Lehet úgy is nézni, hogy 40 évesen fantasztikus, amit művel, úgy játszik, ahogyan a legtöbb QB 15 évvel fiatalabban sem tudna, de itt én Gurleyt vagy AB-t hoztam volna ki győztesnek, mert ők gyakorlatilag folyamatosan magas szinten játszottak (AB addig, amíg meg nem sérült).
Bradynek ez a díj kb. annyit jelent, mint két hete Belichicknek a Lamar Hunt Trophy, Gurley viszont örült volna neki.
1.Gurley RB. RB csak akkor kap MVP címet, ha rekordot dönt. Ez nem történt meg. Sőt, maga Gurley mondta, hogy nem érti miért kapták fel őt ennyire, hiszen csak az utolsó pár meccse volt MVP szintet megütő. Addig csak szimplán jó szezonja volt.
2. AB tényleg végig kiegyensúlyozott volt, de hát 3 meccset kihagyott. WR-ként tőle is 2000 yardos szezon kellett volna. Arra nem lehet adni címet, hogy “ha nem sérül le akkor 2000 yardos szezonja lett volna”.
3. Wentz helyzete olyan, mint Bradyé tavaly. A legjobb volt, de kihagyott 4 meccset, viszont Ryan mindig ott volt és kevéssel volt rosszabb, ezért neki járt a díj.
4. Ha valami, akkor most ez Bradynek jár. Tavaly is ezt az értékelési rendszert választották, így volt fair, hogy idén se változtattak rajta.
Azért az Eagles szezonja és menetelése mutatja, hogy Wentz nem éppen volt MVP. Kiesett, a csapat mégis gond nélkül menetelt SB-ba. Amúgy meg az a “guy” aki lesérítette Wentz-et, az maga Carson Wentz volt, egy újabb öngyilkos megmozdulás végén, amire semmi szükség nem volt!
Rosszul lépett, még az ütközés előtt sérült meg.
“Russell Wilson has been the NFL touchdown leader, wins leader, and passing leader in 3 different seasons. …and still has never received a single MVP vote”
Matt Ryan — 24
Tom Brady — 20
Aaron Rodgers — 14
Ezekiel Elliott — 9
Le’veon Bell — 8
Ez a tavalyi szavazás eredménye. Tökéletesen látszik, mennyire manipulálható az egész, hogy sztorikat és legendákat gyártson az NFL-gépezet. Brady ’16-ban 4 meccsen nem játszott, ráadásul Jimmy G kiválóan helyettesítette (ez ugye igencsak ellent mond az MVP szó szoros értelmében vett definíciójának), mégis majdnem a kezébe szuszakolták a díjat. Ezen apropóból Wentz vagy AB is simán megkaphatta volna idén, csak most máshogy kellett csavarni a narratívát. Gurley meg érthetetlenül lemaradt a voksok tekintetében. (Én személy szerint Russel Wilsonnak adtam volna, mert egy játékos sem annyira meghatározó a saját csapatában mint ő, nélküle a Seahawks nem megy sehova.) Kezd elaranylabdásodni ez az egész. Bradyből az évek alatt akkora kecskét csinált a média, hogy teljesen a visszájára fordult, és már nem mernek mást mondani. Komolyan az az érzésem már, hogyha az NFL Networkön egy analiszt egy Bradyvel kapcsolatos gondolat elején nem rakja oda, hogy fú ő a legnagyobb, mert 5 gyűrűje van, akkor kirúgják. Nagyon sajnálom, mert a játéka kifogásolhatatlan, és fontos tényezője a ligának, de a személyét övező kultusz nagyon túl van tolva.
Ami ennél is meredekebb, hogy nem Doug Pederson a COTY. A minicamptől kezdve olyan mentális alapot sulykolt a játékosokba, amivel töretlenül mentek a Super Bowlig, hiába esett ki út közben Sturgis, Sproles, Maragos, Peters, Hicks, Wentz, Walker, és Darby is fél szezonra. A playoff előtt kellett az új irányítót kezdőbe tennie és a felkészítés mellett biztosítania, hogy a csapat morálja nem hogy nem megy rá, hanem erősödik. Mi ez, ha nem coaching? De sajnos McVay-jel kapcsolatban is alig várta a liga, hogy sikersztorit gyártson belőle mint legfiatalabb vezetőedző, ezt a kinevezése pillanatától látni lehetett. Neki elég volt az, hogy jól összerakta az offenset (amihez eddig is kiválóan értett), a defenset meg átadták az egyik legjobb DC-nek a ligában. (Ez a Phillynél Schwartz személyében is megvan, de ha valaki picit is követte őket, az tudja, hogy a csapat dolgai Pedersonnál összpontosulnak.) McVay +7 győzelmet hozott a Ramsnek tavalyhoz képest, Pederson így is +6-ot, a legjobb mérleget, és megverte a Ramst. A Rams a playoffban egy sima meccsen lemélytorkozott az Atlantától. Még Les Snead érdemeit is McVay nyakába varrták, hogy legitimálják a győzelmét. Nagy csalódás ez így, mert McVay egyébként kiváló munkát végzett, de az az volt, ami, és nem több. Sebaj, remélhetőleg az igazán fontos díjat ma Pederson söpri be.
Megértem, hogy számodra Pederson a COTY, mert ő is kiváló munkát végzett, de szerintem helyes döntés született McVay kapcsán. Először is, a szavazatokat általában a playoff előtt adják le, így a Falcons elleni bukás nem nagyon játszhatt közre ebben. Másrészről az Eagles tavaly ugyan a csoport utolsó tagja volt, de nem volt rossz csapat. Egy közepesnél valamivel jobb csapat volt, akiknek sokszor balszerencséjük volt. Ebből Pederson egy ligaelit csapatot csinált, ami nagy teljesítmény volt, és vita nélkül odaadnám neki a díjat ezért, de McVay még nagyobbat durrant. A Rams ugyanis tavaly egy teljesen kilátástalan csapat volt. Goff akkora bustnak tűnt,hogy el sem lehetett mondani. Gurley teljesen súlytalan volt, és úgy tűnt csak egy egyszezonos csoda. Egyszerűen nem volt remény egy jobb szezonra. Aztán jött McVay és a liga legjobb offense lettek. Ez szerintem nagyobb teljesítmény volt, mint Pedersoné. McVay egy totális kilátástalanságból csinált győztest a Ramsből, amire nem mindennap látunk példát.
Ha nagyon sarkítani akarnám, akkor azt mondanám Pederson alatt az Eagles hármat lépett előre, McVay alatt a Rams négyet. Szóval szerintem Pederson is megérdemelte volna, de McVaynél jobb helye van ennek a díjnak.
A Rams az egész Fisher érában két lábbal taposta a féket, a fiatal tehetségek terén az egyik legjobban ellátott csapat volt a ligában. A tavalyi év volt az utolsó csepp a pohárban, mert azzal a kerettel 4 győzelmet elérni több mint botrányos volt. Hoztak két edzőt a labda két oldalára, akik ki tudták ezt végre aknázni. Az én meglátásom szerint a Rams tavalyi mérlege is torzít, nem csak az Eaglesé. Pederson nem egy szexi pick, és az alapszakasz végén lufinak nézték az egész csapatot, pedig egy pillanatra sem volt az. Hiedelmek alapján szavazni nem túl profi. Ha nagyon sarkítani akarnám, akkor McVay alatt a Rams egy klasszik Bengals szezont futott. :)
ha a rájátszást is néznénk szerintem Pederson lett volna, de alapszakasz alapján én is McVayre szavaztam. A liga legrosszabb támadósorában a legjobbat (top3at) csinálta. Szerintem ez önmagában elég.
mindenben egyetértek..