Detroit. Egykor virágzó és gazdag, ma már romos és kihalt. Szellemváros. Csak bűn és káosz, bármerre is nézel. Mégis itt vagyok. Azt kérdezed: miért? Mert el kell kapnom valakit. Mert ez az életem. A fedőnevem Golden Tate. Ez az én történetem.
Soha nem akartam FBI-ügynök lenni. Az egyetemen még futballsztár voltam, fényes karrier állt előttem. Ám az élet közbeszólt. Belekeveredtem egy szövetségi balhéba. Hogy megváltsam a szabadságom, segítettem az FBI-nak. De mindennek ára van. Már nem kaphattam vissza a régi életem.
Négy évig voltam Seattle-ben. Pete Caroll parancsnoksága alatt segítettem felszámolni egy Colorado-i drogbandát. Nagy port kavart az eset. Egy pizza-hálózaton keresztül működött a drogkartell, New Englanden és Indianapolison kívül mindenhová elért már a kezük. Érdekes sztori, majd egyszer elmesélem.
Ami a lényeg, hogy az akció után felkapott lettem szövetségi körökben. Tavaszra Detroitban kötöttem ki, ahol azt a parancsot kaptam, hogy épüljek be a helyi maffiába, és kapjam el Green Bay-i alvilág fejét. A hajsza Aaron Rodgers után elkezdődött!
September 8, Detroit
Lassan több, mint fél éve dolgozok az ügyön a legkisebb hiba nélkül, mégsem állítom, hogy nyugodt voltam, amikor az összeköttető leszervezte a találkozót a főnökkel. Főnöknek hívom, bár épp annyira volt az, mint én maffiózó. Staffordnak hívták, alias Matty, alias Csípőből tüzel, alias Habtest.
Az első kérdése ez volt hozzám:
„Meg tudod oldani?”
„Mit?” – kérdeztem vissza. Nem értettem, mire gondol.
„Ne feleselj velem fiam.” – válaszolta. „Ez az egész tetves környék ismer engem! Érted? Engem ismernek ezen az egész rohadt világon! Ha azt kérdezem tőled, hogy megtudsz-e valamit oldani, akkor te rávágod, hogy igen főnök. Bármi legyen is az, ha beledöglesz is megoldod. Felfogtad? ”
Felfogtam. Mi mást tehettem volna? Hogy bizonyítsam, meglátogattuk Matty egyik „barátját”. A tagot Elishának, hívták. New Yorkból került ide, állítólag rokona a Denveri bandavezérnek, akit még februárban kapcsoltunk le a Seattle-iekkel. Egy Giants nevű sztriptíz bárt vezetett.
A beilleszkedés, esetemben beépülés nem könnyű. Hogy legyen befolyásod a dolgok alakulására, végig kell járnod a ranglétrát. Előbb üzletfél vagy, majd később beavatott, kormányos, és ha ügyesen játszod ki a kártyáidat, főnök. Bizonyítanod kell. Nem akartam én bántani a New York-i gyereket. De tartozott a főnöknek, számomra pedig ez volt a tökéletes alkalom. Mondanom sem kell, rommá vertük a Giantst.
Szeptember 21, Detroit
Korán keltem. Matty hívott, hogy menni kell. Nagy nap a mai.
Nemrég megölték Schwartzot, a helyi nagyfőnököt. Senki sem siratja. Nem is szolgált rá. Ám pótolni kell, és úgy látszik, ma végre döntés születik az ügyben. Ám meglepetésemre nem a találkozóhelyre megyünk. A főnök ideges. Azt mondja, hívatták.
Egy elhagyott raktárnál állunk meg. Már várnak minket. Kiszállunk. Az emberek köszönnek Matty-nek, rám se bagóznak. Bemennek. Én kint várok…
Vérzik a kezem. Még egy óránk van a találkozóig. Matty mellettem áll és szitkozódik. Elmondta, hogy Bajszos Jimmy lett a detroiti főnök, ő meg nem golyót, hanem egy párducot kapott Jimmy-től, nagyrabecsülése jeléül.
Nem viccelek, ott volt a kocsiban. Ezért vérzek: az a böhöm, 111 kilós dög megmart, miközben próbáltam etetni. A kocsit is szétszedte, erre Matty elkereszteli Newton-nak. Rohadt párduc…
Kezdődik. Díszsort állunk egy étterem bejáratánál. Előbb Bajszos Jimmy érkezik. Utána nem sokkal a Fejvadász Sean New Orleansból, majd Rexy New Yorkból. Minnesotából Teddy, a Kis Viking. Végül pedig maga a Főnök. Fél év után végre testközelben. A-Rod, itt vagyok!
A történet folytatása:
