Az RGIII TRADE – ki az üzlet igazi nyertese?

A Robert Griffin trade volt az utóbbi idők legnagyobb volumenű cseréje. A Washington Redskins három darab első-, illetve egy második körös picket adott a Baylor egyetemről érkező tehetségért. Az érte kapott négy cetlit tovább cserélgette a Rams, így az idén érkező Greg Robinson-nal bezárólag összesen 8 játékost draftolt a csapat RGIII árából. A nyolc az egyhez arány magáért beszél, de vajon tényleg a Rams a trade igazi nyertese? Nem olyan biztos.

A Kosok az 1/2-es választási jogért cserébe megkapták a Washington 2012-es első, valamint második, illetve a 2013-as és 2014-es első körös pickjét. 2012-ben a Kosok ezt az első körös választási jogot elcserélték a Cowboys-szal egy első- és második körös cetlire. Előbbivel érkezett a csapathoz a defensive tackle Michael Brockers, az utóbbi pedig tovább vándorolt a Bears-hez. A Medvék egy második és egy ötödik köröst adtak ellenértékként. A két második körössel a RB Isaiah Pead és a CB Janoris Jenkins, az ötödik körössel pedig a guard Rokevious Watkins érkezett.

2013-ban az Atlantához került tovább a Washingtontól kapott első körös pick, a St. Louis pedig a Falcons első, harmadik és hatodik körösét kapta cserébe. Így került a csapathoz a linebacker Alec Ogletree, az elkapó Stedman Bailey, illetve a futó Zac Stacy. 2014-ben pedig a már fentebb említett Greg Robinson érkezett az első kör második választottjaként. Mindez az egy szem Robert Griffinért cserébe. Elképesztő üzletnek tűnik, de az egész ennél jóval összetettebb.

Először is: hogyan is váltak be a játékosok?

Isaiah Pead, Stedman Bailey és Rokevious Watkins még kiegészítő embernek sem voltak jók, utóbbi már nincs is a csapat rosterén. Ugyanakkor Stacy, Brockers, Jenkins és Ogletree mind kezdők a csapatban, bár a PFF szerint valamennyien csak átlagos játékosok. Ezzel, ha nem is értek teljesen egyet, azt el kell ismerni, hogy egyikükből sem lesz sztár. Ez alól talán Greg Robinson a kivétel, bár egy jó guardnál valószínűleg ő sem viszi többre.

A Redskins esetében a kérdés egyszerűbb. A QB pozíció a legnehezebben tanulható, legösszetettebb poszt a világon. Az irányító jobb esetben a franchise arca, a legjobban kereső, legnépszerűbb játékos. Vagyis egy potenciális franchise QB megéri az áldozatot. RGIII-ban megvolt a potenciál: rookie évében rögtön az év újonc támadója lett, a liga egyik legnépszerűbb játékosa. És elnézve Kirk Cousins teljesítményét, még mindig jobb a csapatnak vele, mint nélküle. Csak hát a sérülés egy kellemetlen dolog, karrierek mennek el rajta. RGIII egészségügyi problémiái miatt ebből az összehasonlításból valóban a Rams került ki győztesen.

Ugyanakkor nem árt figyelembe venni, hogy milyen hatással volt a trade, illetve maguk a játékosok a franchise-ra.

Aki látta a Draft day-t, az el tudja képzelni, hogy mennyit számít egy közösségnek a remény, milyen fontos felkavarni az állóvizet. Végtére is ez üzlet, és mint olyat, el kell tudni adni, lehetőleg úgy, hogy ne nagyon menjen az eredményesség rovására. A Rams bizonyos téren remek döntést hozott (hisz az agyonfizetett, 2010-ben 1/1-es Bradford mellé nem kellett még egy irányító), és egy brutálisan jó cserét csinált. Ugyanakkor az extra cetlikkel pocsékul gazdálkodott a csapat, közel sem hoztak belőlük ki annyit, ammennyit lehetett volna.  Ilyen téren szerintem meg sem közelítik a Rézbőrűeket.

A Redskins egy fővárosi csapat, jelenleg a 3. legértékesebb az egész NFL-ben a maga 2,4 milliárd dolláros értékével. RGIII pedig már a draft előtt a legjobban hype-olt játékos volt, így amikor robbant a bomba, értelemszerűen hatalmas felhajtást kapott, és általa középpontba került a csapat. Példának okáért a Washington 10-es meze annyira kellendő és népszerű volt, hogy rögtön megdöntötte az egy év alatt eladott mezek rekordját. Griffin arca ott virított mindenhol: a szendvicstől megkezdve a pelenkán át bármit el lehetett adni vele. Vagyis hatalmas, ráadásul zömmel pozitív médiafigyelmet hozott a csapatnak, míg egy Janoris Jenkins aligha mozgat meg bárkit is. Ám ennél is fontosabb az eredményesség!

Ezt egy Patriots vagy Manning fanatikus, aki minden évben Super Bowl-ba várja a csapatot, nem értheti. Amikor az ember egy kis-, vagy inkább mélyen lévő csapatnak szurkol, minden apró siker felértékelődik. Hatalmas élmény és öröm egy hosszú, kínkeservesen végszenvedett időszak után megnyerni a csoportot, vagy bekerülni a rájátszásba. A Redskinsnek ez 5 év után, RGIII-mal sikerült, míg a Rams immáron 10 éve küzd érte eredménytelenül. Azt hiszem, ez az igazi mérce.

Szerintem, bár Rams-Redskins összehasonlításból nálam utóbbi jönne ki jobban, igazából senki nem nyert az üzlettel. Egyik franchise sincs beljebb, mint volt három-öt éve. Mindkét csapatnak van egy drága, ám sérülékeny irányítója, és a mutatott játék, az eredményesség a megmondója, mennyit is ér ez.