Egy kis technika óra

Kis vasárnapi levezetésként, egy könnyed technika óra következik azoknak, akiket érdekel pár, az NFL-re oly jellemző technikai megoldás. Akik augusztusban pótvizsgáznak a suliban technikából, mert nehezen ment a fatalicska leszabása a lombfűrésszel, azoknak különösen ajánlott. Ha ezt bemagolja, garantált a csillagos ötös. Bár remélem ilyen olvasónk nincs. Hát akkor íme pár érdekesség az NFL világából, az a pár pedig egészen pontosan kettő:

 

 

A Skycam

Egy az amerikai focira oly jellemző (NFL és NCAA is) technikai megoldásba kukkantunk bele kicsit mélyebben. Ez pedig nem más mint az úgy nevezett Skycam.

Biztosan mindenki látott már NFL közvetítések alatt egy dróton himbálozó droidot a játékosok feje felett. Ez a képrögzítő alkalmatosság az úgy nevezett Skycam. De miért van rá szükség, ha itthon európában nem alkalmazzák olyan sűrűn a gurulós fociban, még is mindenki maximálisan élvezi a közvetítéseket aki rajong az európai fociért? Erre nagyon egyszerű a válasz: Az NFL-ben (és az NCAA-ban is) olyan szintű stratégiai elemzések folynak ami semmilyen másik sportra sem jellemző. A tökéletes elemzéshez pedig nagyon kevés az úgynevezett sideline kamerák felvétele. Felülről-hátulról egy teljesen más dimenzója nyílik meg a játéknak, sokkal könnyebben elemezhetők az adott playek. Ám még sem ez keltette életre a Skycam-et, hanem mint megannyi új dolgot: a marketing, és a pénz. Minél látványosabb valami annál többet ér, annál eladhatóbb. De hogyan is működik ez a rendszer?

A Skycam rendszer egy kábeleken kifeszített, számítógépek által stabilizált és mozgatott kamera. Az 1980-as években szabadalmaztatták a rendszer ezen a néven. Ezekben az években csak nagyon korlátozottan, amolyan teszt jelleggel működöt, mert bár az elgondolás tökéletes volt a technikai háttér, a számítógépek kapacitása és a szervomotorok fejlettsége még nem állt azon a szinten, hogy mérkőzésről mérkőzésre élvezhesse ezt a nagy közönség.

Úgy kell ezt elképzelni mint a 3D-s közvetítést. Nah nem az ultra modern 3D-s tévékre gondolok, hanem amikor egy kimerevített képen körbe forog a kamera, és az adott pillanatot teljes 3D-ben mutatja be. Volt erre már példa a 2013-as közvetítések alatt is. Az NBC szerelt fel ilyen úgynevezett FreeD kamerákat a Cowboys stadionjába kísérleti jelleggel. És ahogy ez jelen pillanatban még gyerekcipőben jár, ugyan így járt a 80-as években a Skycam kamera rendszer is. Reméljük a FreeD technológia is hamarosan mindennapos lesz a közvetítésekben.

Tehát az első ilyen kamerát 1984-ben próbálták ki San Diego-ban egy Chargers – 49ers mérkőzésen. Mégis csak a 2000-es évek elején terjedt el az ESPN és az ABC jóvoltából. Jelenleg a ESPN/ABC és a FOX/CBS is más más rendszert használ, eltérő paraméterekkel, de a működési elv ugyanaz. Azt tudni kell még erről, hogy nincs minden tévé társaságnak Skycam felszerelése, és nem minden stadionban van kiépítve ehhez az infrastruktúra. A feszítőkábelek komplex rendszerét nem olcsó mulatság kiépíteni és nem kis szaktudást igényel.

Maga a rendszer 3 fő egységből áll. Magából a kamerából, a kábel rendszerből és az ehhez kapcsolódó szervomotor hajtásból, valamint az ezt az egészet működtető számítógépes háttérből.

A kamera maga alig éri el a 14-18 kg-ot. A rendszer hasonlóképpen működik mint a sífelvonók. Nem maga a kamera mozog hanem a kábelek húzzák az adott pozícióba. Maximális mozgatási sebessége közel 50 km/ó ami garantálja, hogy egyetlen play lényegéről sem maradjon le senki. (A NASCAR-ban használt hasonló rendszer ennél jóval gyorsabb) A rendszert általában két ember üzemelteti. Egy úgynevezett pilóta és egy operátor. Mint a nevéből kiderül a pilóta az ki mozgatja a kamerát a pálya felett, követi a playeket, magyarul repül, innen ered a neve is. Az egész rendszer annyira fejlett hogy gyakorlatilag egy darab botkormánnyal irányítható mint akármelyik pc-s szimulátor. Az operátor az aki eközben a kamera technikai beállításait felügyeli: a fókuszt, fényerőt, nagyítást stb.

Mint az élet minden területén itt is beüthet a baj, hiába van túlbiztosítva a rendszer. A sodort kábelek kevlár borításúak, szálanként közel 300 kg-os terhelhetőséggel. (Mellesleg ezek belsejében futnak az optikai kábelek amiken az adatok száguldanak a kamera és a számítógép között). 2007 október 14.-én egy 49ers – Saints meccsen történt incidens, utólag emberi mulasztással indokolták. Senki nem sérült meg, bár a zebrák eleinte tanácstalanok voltak, lévén ilyen eseményről semmit nem írt a szabálykönyv. Ez volt az első és azóta az egyetlen eset mikor Skycam miatt kellett megállítani a játékot. Legalábbis az NFL-ben. 2009-ben egy NCAA derbin tépte le az egész rendszert az erős szél, és csapódott a játékosok közé a kamera. Itt sem sérült meg senki. 2013-ban történt sérüléssel járó baleset ezen kamerák használata közben, de nem köthető az amerikai focihoz, ugyanis egy autóverseny közben szakadtak el a kábelek több sérülést is okozva az embereknek.

Egy ilyen Skycam kamera cirka 26 millió forintba kerül. És ez csak maga a kamera, sem a kábelezés sem a motorok, sem a számítógépes háttér nincs benne. Jelenleg csak a Sony és a Panasonic gyárt olyan kamerát ami megfelel a Skycam rendszer speciális igényeinek.

A 1st down markerek

Gondolkoztatok már azon, hogy kerülnek azok a digitális 1st down marker-ek a képernyőre? Az alábbi pár bekezdésben röviden megismerheted ennek a technológiának is a működési elvét.

Először is szükség van rengetek számítógépre, szenzorokra és egy valag technikusra. Minden évben a szezon kezdete előtt csinálnak egy komplett 3D-s leképezést az adott pályáról ahol a mérkőzést játszák. Magyarul az összes stadionról. Erre azért van szükség mert bár tök egyformának tűnik a játéktér minden stadionban, a valóságban minimálisan de eltérnek. Például ugye ezek a pályák nem egyenesek mint a szög hanem íveltek, domborúak egy kis fokban az esővíz könnyebb elvezetése miatt. (Mellesleg ezeket a 3D modelleket használja alapnak az Electronic Arts is a Madden játékokhoz)

A mérkőzés napján minden kamerát felszerelnek érzékelőkkel amik pontos adatokat gyűjtenek arról a kamera milyen szögben, honnan, milyen távolságról, mekkora zoom-mal nézi a pályát. Ezeket az adatokat továbbítják egy a parkolóban ácsorgó kamionba. A kamionban dolgozó technikusok és számítógép park pedig az adatok alapján pontosan el tudja helyezni a kamera képét a 3D-s modellben.

A rengeteg adatot (szög, távolság, zoom, stb) felhasználva rajzolják be a 3D-s modellen a 1st down-t jelző vonalat sárgával és általában kékkel a scrimmage line-t. Némelyik tévé társaság a red zone-t is fel szokta tüntetni, esetleg egy egy meghatározóbb playnél a fontosabb pontokat is. És gyakorlatilag ez az egész csak arra megy ki, hogy utána a közvetítésben szereplő kamera képébe integrálják azt az egy darab vonalat.

De van itt még egy kis bibi. Mikor nézitek a meccseket feltűnik, hogy bizony mikor egy játékos, bíró vagy akárki lép ezen fantom vonal fölé akkor az tényleg olyan mintha rajta állna és nem magára a kamera kép “tetejére” lenne rá vetítve.

Ezt hasonló módon küszöbölik ki mint holywood-ban az úgy nevezett zöld hátteres forgatásoknál. A program két külön színpalettával dolgozik. Az egyik az amelyiket szabad felülírnia, a másik amit nem. Általában a zöld és barna mindenféle árnyalatát írja felül. Mert ugye ezek a színek szerepelnek a pályán. És minden mást nem. Tehát ha egy Green Bay játékos cipője kerül erre a digitális vonalra a program összeveti a színt a két palettával és ahol egyezést talál aszerint cselekszik. Vagy hagyja felülni írni a képet a sárga csíkkal vagy nem.

Egyébként ez a pár vonal meccsenként körülbelül 5,7-6 millió forintnyi dollárt emészt fel, plusz ennek a többszörösét a 3D modellek elkészítése. Nagy vonalakban így működik a rendszer.