Sam Bradford – A nem-millitarilizált harci törpe

Nem, ez nem egy amolyan törpe-Messis vicc akar lenni. Egyszerűen gyűlölöm a tündéket a maguk arroganciájával, tökéletességével, fedhetetlenségével együtt, míg Középfölde törpéi lazák és menők! És igen, a cikk az amerikai fociról fog szólni. De mivel Peter Jackson feltalálta a militarizált kost, én pedig imádom az utalásokat (és csak Legolas a jó tünde), ezért Sam Bradford játssza a szerethető, vicces és jóravaló törpét, akit talán túlzottan is megvetettem ez idáig. Épp ezért megpróbálok rávilágítani arra, hogy miért és milyen értékben érné meg őt elcserélnie a Ramsnek, és hogy mely franchise-okat tudná jobbá tenni.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Kezdjük mindjárt az elején. Bradford 2007-ben nyert felvételt atlétikai ösztöndíjjal az Oklahomai egyetemre, ahol három évet játszott Oklahoma Soonerként. Első szezonjában 3100 yardot, 36 TD-t és 8 INT-t dobott. Megnyerte a csapattal a Big12-t, de a Fiesta Bowlon nem sikerült legyőzni a West Virginiát.  2008-ban már 50 passzolt és 5 futott TD párosult a 8 interception mellé és a Sooners lett az első olyan csapat az NCAA történelmében, amelyik 5 meccsen zsinórban szerzett 60+ pontot. Ezért a teljesítményért neki szavazták a Heisman trófeát és az év legjobb egyetemi játékosának járó díjat is, igaz, Tim Tebow legyőzte őt a nagydöntőn. A 2009-es egyetemi szezonban szinte végig sérült volt, csak három mérkőzésen kezdett, mégis szinte mindenhol őt várták a 2010-es draft 1/1-es játékosának.

A Scoutok imádták

Ideális irányító paraméterei voltak (193 cm, 100 kg), remek volt a passzpontossága, kellően mobilis és a karereje is rendben volt. Nem dobta a labdát olyan messzire, mint JaMarcus Russel, de ha eldobta a disznóbőrt, legalább embert talált vele. Jó döntéshozónak számított, jól olvasta a védelmeket, intelligensen játszott, egyenesen Peyton Manninghez hasonlították.

Nincs egy rohadt play, amit meg tudnék csinálni…

Ezen felül jól adta el a play actionöket, jól menedzselte az időt, jól érezte a zsebet és nem voltak olyan idióta karakterproblémái, mint Johnny Manzielnek vagy Jameis Winstonnak. Így összefoglalva pedig az ember megérti, hogy miért gondolták őt jobb prospectnek, mint Ndamukong Suht (a marhák). Bradford végül 1/1-es lett, ráadásul ő lett 1964 óta az első irányító, akit a Rams az első körben választott.

Amit nem vettek figyelembe

Bradford profi karrierje, ha tökéletesen nem is, de jól indult. 2010-ben még a régi kollektív szerződés volt érvényben, ennek apropóján egy 6 éves, 68 millió dolláros szerződést kötött vele a csapat 50 millió garantált tartalommal, aminek a maximum értéke 86 millió dollár is lehetett. Ez több volt annál, amit Tom Brady vagy Peyton Manning keresett, de úgy nézett ki, hogy megéri.

Az előszezonban megszerezte a kezdő pozíciót és 7-9-es mérleggel csoportmásodik lett a Rams. Megdöntötte Peyton Manning újoncként felállított sikeres passz rekordját, 196 passzkísérlete interception nélkül szintén NFL rekord volt, zsinórban kétszer lett a hónap támadó újonca, sőt, év végén az év támadó újonca címet is neki szavazták. Élt, mint a törpök Ereborban, csak aztán jött a sárkány.

Smaug ebben az esetben a támadófal, ami egyelőre úgy néz ki, tönkrevágta Bradfordot. Ebben pedig az a legrosszabb, hogy igazából nem is meglepő. A draft előtt szinte tökéletesnek tűnt, egyedül azt hozták fel buktatónak, hogy az egyetemen még csak hírből sem ismerte a pass rush fogalmát. Kérdéses volt, hogy a valós nyomást mennyire lenne képes érezni, hogy tud menekülni, nyomás alatt passzolni, és hogy mennyire bírja a teste azt, ha folyamatosan elveszik tőle a tölgypajzsát, majd ütni kezdik vele. Kiderült, hogy egyik sem megy igazán.

2010-ben 16 meccsen 34 sacket nyelt be, ami azért elég sok. 2011-ben már 36-ot, de ezt már 10 meccsen sikerült összeszednie, nem is csoda, hogy belesérült. A következő szezont végigbírta, de megint földre vitték 35-ször, 2013-ban pedig ismét csak 7 meccset bírt ki, pedig még nem is játszott rosszul. Idén pedig pályára sem lépett, mert másodszor is elszakította az ACL-ét. Most egészséges és szerződése utolsó évéhez ér és a sok gond és sérülés ellenére hirtelen ő lett a holtszezon legkapósabb irányítója.

A  Browns lehet az esélyes

Tegnap (febr. 24) jött a hír Ian Rapoporttól, hogy a Bills és a Browns bejelentkezett Bradfordért. Lássuk be, van értelme a dolognak. Buffaloban Kyle Orton visszavonulása után E. J. Manuel a kezdő QB, ami viccnek is rossz. Clevelandban Bryan Hoyer szerződése lejár, Johnny Manziel, az egyelőre bust elsőkörös irányító pedig detoxon van, és bár nem Bradford a legnagyobb spíler a szakmában, annak ellenére is szakmailag előrelépést jelentene, hogy sérülékeny, új csapatának 13 millió dollárba kerülne és csak egy évig van érvényes szerződése. Ám inkább egy Bradford, mint egy Manziel, Geno Smith, Josh McCown vagy Mark Sanchez. Belőle még lehet egy korrekt kezdő irányító! Ennek fényében pedig még azt is el tudom hinni, hogy megér egy második kört, legalábbis bizonyos csapatoknak.

Amikor az irányító elsirja magát a saját teljesítménye miatt…

Ebben az esetben a Bills ki is esett (cáfoltak is), hisz Watkins miatt az idei első kör a Brownsé, az új logóval rendelkező Barnák pedig épp e miatt nagy favoritok. A két első kör végett nekik gond nélkül belefér a második körös pick beáldozása egy olyan irányítóért, aki kis szerencsével még javulást is hozhat. Van 54 millió cap space-ük, ami simán elég 1-2 jobb célpontra és egy olyan támadófalra, ami a változatosság kedvéért meg is védi az irányítót. Valamint a jövő miatt sem kell aggódni, hisz elvileg ott van az 1/22-es Manziel, ha nem hosszabbítnak Bradforddal.  Félhivatalosan (ma már azt lehetett olvasni, hogy nem is volt megkeresés) ennyi, de nekem azért lenne még egy-két elképzelésem.

A Bears, a Titans és Jets is beszállhat

Mind a három csapat szenved a jelenlegi irányítójával, Bradford pedig még mindig értékesebb, mint bármelyik szabadügynök, vagy elérhető draft prospect. 27 éves, van kezdő tapasztalata és egyéves szerződése miatt ideális biztonsági megoldás. Megszerzése pozitív irányba lökhetné mind a három franchise szekerét. Mondom miért.

A Bearsnél jelenleg Cutler az elsőszámú irányító, de Chicagóban nem látják már szívesen. 2015 után szinte dead money nélkül elküldhető és el is fogják küldeni, tehát nem kifejezetten kár érte. Ugyanez igaz Bradfordra is, ráadásul ugyanannyit keresnek. Trade esetén pénzügyileg ugyanott tartanának a csapatok, viszont mentálisan teljesen új a szitu, és egy stagnáló csapatnak ez kell: változás. A Bearsnek megéri, mert ha nem jön be Bradford, akkor egyszerűen nem hosszabbít vele és keresne magának új irányítót (ahogy Cutlerrel tenné), viszont egy új öltözői légkör alakulna ki, ami közel sem mindegy. A Ramsnek is jó, mert kapnának egy az eddig megszokottnál egészségesebb irányítót élő kontraktussal, akit bármikor elküldhetnek komoly következmények nélkül, ha nem felel meg. Kockázat nincs, csak szakmai előrelépés, Cutlernek is jót tenne és akkor a Rams tényezővé válhatna.

A Jets-Titans páros helyzete már valamivel bonyolultabb, hisz ők korán draftolhatnak (a Bears is, de nekik ott van még Cutler) és egyikük behúzhat egy irányítót, vagyis Marcus Mariotát (A Bucs elviszi Winstont). Igen ám, csakhogy Mariota nem ér (legalábbis én nem adnék érte sem 1/2-tőt, sem 1/6-ot) top10-es picket: projekt játékos, system QB, tanítani kell, még nem elég jó a lábmunkája és még steril körülmények között is rossz ütemben találja meg az elkapóit. Ilyenből már van egy a Titansnél Zack Mettenberger személyében, akinek bőven kellene még idő, hogy tanuljon, Ken Whisenhunt főedzőnek pedig valami eredmény, hogy maradhasson. Próbálkoztak ők Cutlernél is, miért ne lenne jó Bradford?

Ugyanez igaz Todd Bowlesra, aki aligha akarja főedzői pályafutását egy Mariota-Geno Smith duóval és egy hatalmas nyekkenéssel megkezdeni. Feltehetjük persze a kérdést, hogy Miért inkább egy Bradford egy második-harmadik körért, mint egy McCown, Locker vagy Hoyer szinte ingyen? Mert Bardfordból még lehet korrekt kezdő! Rövid és hosszú távon egyaránt. Mindkét csapatnak van pénze és oka is, nem tartanám butaságnak.

Mi lesz a Rams-szel?

Attól függ, hogy hogyan kezelik ezt a helyzetet. Bradfordot elpasszolni egy második körös pickért (Browns/Titans) ajándék és 12 millió dollár a jelenleg inkább negatívban lévő fizetési sapkában, de talán még harmadik körösért is megéri. Austin Davis-szel és Shaun Hillel is több pontot szereztek meccsenként, mint a Lions, és kizártnak tartom, hogy ennyi év szenvedés után 2015 után is marasztalnák. Elhoznak egy második-harmadik körös irányítót, vagy az extra pick-kel feltradelnek a Jets elé és beruháznak Mariotára, mellé McCownt vagy valakit egy évre, és bíznak a csodában.

Na mi lesz?

Persze feltradelhetnek vagy húzhatnak irányítót a hátsóbb körökben Bradforddal a rosteren (Rapoport szerint így lesz), de ez szerintem alibi megoldás. Ahogy Sheldon Cooper mondaná, „termesszenek tököt” és lépjenek valami komolyat. Személy szerint a Cutler-trade-t preferálnám, úgy sem tudnak bánni a draft pickjeikkel. Ráadásul minden téren előrelépnének, ami lássuk be, rá is férne a csapatra.

[/ppp_patron_only]