SPARQ: A titkos formula!

A Seattle Seahawks utóbbi éveinek sikere nagyban köszönhető annak, hogy a draft hátsó köreiben kiváló játékosokat találnak, akik egy-két éven belül szupersztárra válnak. Gondoljunk csak Kam Chancellorra, Byron Maxwellre, Richard Shermanre vagy épp a Super Bowl MVP Malcolm Smithre. Ez mind a véletlen műve lenne? Vagy találtak egy olyan formulát, amit mások figyelmen kívül hagynak? 

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

A SPARQ egy anagramma a speed, power, agility, reaction és quickness, tehát a sebesség, az erő, az agilitás, a reakció és a gyorsaság szavakból. A SPARQ-ot a Nike fejlesztette ki és elsősorban a gimnáziumból kikerülő játékosok tesztelésére született, kialakításában pedig nagy szerepet játszott a Hawks jelenlegi erőnléti edzője, Chris Carlisle és szoros szálak fűzik a programhoz az akkor még a USC egyetem főedzőjeként tevékenykedő Pete Carrollt is, aki ugyebár 2010 óta a Seahawksnél tölt be ugyanilyen pozíciót.

A SPARQ különböző sportágakban (összesen hatra van kifejlesztve és van egy általános atletikussági formula is) különböző dolgokat mér, hiszen természetesen más erősségek kellenek egy futballistának és más egy kosarasnak például. A továbbiakban az NFL-re tökéletesített verzióval foglalkozunk.

A SPARQ-nak öt komponense van:

(1) A játékos súlya, aminek azért van jelentősége, hogy a nagyobb srácokat jobban össze lehessen hasonlítani a kisebbekkel.

(2) 40 yardos idő, ami nyilvánvalóan a sebességet teszteli (támadófalembereknél viszont sokkal fontosabb a 10 yardos idő)

(3) 20 yard shuttle, vagy más néven az 5-10-5 shuttle, ami az agilitást teszteli kiválóan

(4) Kneeling powerball toss, szabad fordításban labdadobás térdelő állásból (videó), ami a felsőtest erősségét hivatott mérni. Az egyetemről a profik közé már a fekvenyomást (bench press) veszik figyelembe e helyett.

(5) Vertical jump, tehát hogy milyen magasra tud ugrani az adott játékos.

A Nike nem tette publikussá a SPARQ mutató kiszámításának módját, azonban több jel is mutat arra, hogy a Hawks ezt használja. Az általános igazgató John Schneider említette több játékosa kapcsán is, hogy hányadikként teszteltek, például Luke Willson a második legjobb “tester” volt a tight endek között, tehát neki volt a második legjobb SPARQ mutatója a posztján. Emellett később részletesen is láthatjátok, hogy magasan vezetik a ligát a kiválóbbnál kiválóbb atléták draftolásában.

Többen próbálnak visszakövetkeztetni a SPARQ kiszámításának algoritmusára, erre azonban feltehetőleg nem tudnak tökéletes módszert adni. Nagyon közel került Zach Whitman a fieldgulls.com oldalnál, ezt tekinthetjük közel azonosnak az eredeti, Nike által használttal. Azonban ő se tette közzé az algoritmust, csak a már kiszámolt adatokat a 3sigmaathlete.com oldalon.

Whitman az eredeti formula mellett kialakított egy sajátot is, amibe beleszámította a távolugrást, a 10 yardos időt és a 3 bójás gyakorlat eredményét, így jött létre a pSPARQ mutató, ami még pontosabb képet tud festeni egy sportoló atletikusságáról.

Byron Jones magáévá teszi a távol- és a magasugrást is

Csak hogy tudjunk viszonyítani, nagyjából így lehet besorolni a számok alapján a játékosokat:

0-100: Átlag alatti

100-115: Átlagos

116-130: Nagyon jó

130+ : Elit NFL atléta

Ahhoz, hogy összehasonlíthassuk ezeket a számokat egymás között, kialakítottak egy z-score nevű mutatót, amiből azt tudhatjuk meg, hogy az adott poszton az NFL-ben lévő játékosokhoz képest milyen atletikussággal rendelkezik valaki. Ha valaki 0,0-ás z-score-t ért el, akkor ő tökéletesen átlagosnak mondható a saját posztján (a tavalyi edzőtáborban részt vettek a viszonyítási alap). Ehhez a z-score-hoz társítanak egy percentile nevű számot is, ami pedig százalékosan mutatja meg, hogy az adott poszton lévő társaihoz hogyan viszonyul.

Például egy 1,0-s z-score  felső 16 százalékba repít egy játékost, egy 2,0-s a felső 2,5 százalékba, egy 3,0-s pedig egyenesen a legfelső 0,25 százalékba.

Ha sorba rendezzük a csapatokat átlagos z-score szerint a 2015-ös draft alapján, akkor nem nagy meglepetésre azt kapjuk, hogy a Seahawks bőven az első helyet foglalja el. Ők draftolták az tavalyi class legatletikusabb játékosát, az albán származású támadófalember Kristjan Sokolit, akinek egészen elképesztő 4,3-as z-score-ja van (100,0%). A Hawks nem mellesleg a 2013-as és a 2014-es drafton is az első volt, de már ezekből az évekből sem találtam teljes adatsorokat, csupán az ideiről. Mögöttük a Cowboys foglal helyet, akiken nagyot lök a 3,3-as z-score-t (99,9%) elérő Byron Jones . A Cowboys sem lehet akkora meglepetés, hiszen szépen csöndben, azonban rendkívül modern technológiával dolgoznak (például virtuális valóság az edzések segítésére), ilyen szempontból élen járnak a ligában.

Az Eagles harmadik helyén sem lepődhet meg senki, Chip Kelly és Ed Marynowitz (VP of Player Personnel) is folyamatosan hangoztatja, hogy mennyire fontos, hogy minden poszton a megfelelő méretekkel és atletikussággal rendelkező egyének szerepeljenek (és a megfelelő kultúrával, de az másik téma). A negyedik a Falcons, akik szintén kimondottan használnak valamiféle atletikusságot kimutató rendszert és ezt figyelembe is veszik a draft alkalmával. A lista végén a Patriots, a Rams, a Broncos és a Panthers kullog.

Nézzük meg a Seahawks 2015-ös draftoljait és a hozzájuk kapcsolt mutatókat:

Láthatjuk, hogy az első választottjuk, Tyler Lockett kivételével mindenki átlag feletti a saját posztján (z-score) és Lockettnek is elég jó az eredménye, de az elkapók tendenciózusan átlag feletti atléták. Ráadásul mindenkinek legalább 106-os a pSPARQ mutatója, nyolc draftolt játékosból hatan is a “nagyon jó” kategóriába kerülnek és ketten ütik meg az “Elit NFL atléta” szintet. A kései körökben érdemesebb lehet a csapatoknak nagyobb súllyal figyelembe venni a SPARQ mutatót, mivel az első körökben a teljesítmény fontosabb lehet, azonban ha a tehetség szintje és az egyetemi évek alatt mutatott játék lejjebb esik, akkor rendkívüli atlétákból nagyobb eséllyel varázsolsz szupersztárokat a magas potenciál miatt, mint lomha, lassú, egyáltalán nem robbanékony játékosokból.

Természetesen az atletikusság nem minden és senki sem kizárólag a SPARQ mutató használatával draftol. Figyelembe kell venni az egyetemi teljesítményt, elemezni kell, hogy a játékos produktivitása az NFL-be is átvihető-e, megvannak-e a szükséges képességei a prospectnek az adott pozícióhoz. Minden csapat interjúztatja a kiszemeltjeit (vagy legalábbis nagy részét), ekkor kiderül, hogy ki mennyire okos, milyen magas a futball-intelligenciája, milyen a személyisége, a karaktere, mekkora versenyszellem lakozik benne. Persze az orvosi véleményeket sem szabad figyelmen kívül hagyni.

A rendkívüli atletikusság akkor sem ér semmit, ha nincs egy remek edzői stábod, amely ki tudja hozni a maximumot a kiváló fizikai tulajdonságokkal megáldott játékosokból. A Seahawksnál ez maradéktalanul teljesül is, parádés szakemberekkel rendelkeznek. Ha ez adott, akkor érdemesebb lehet nagy súllyal figyelembe venni a SPARQ mutatót, hiszen azonos tehetségi szinten a nagyobb/gyorsabb/erősebb játékosok majdnem mindig nyernek.

[/ppp_patron_only]