Pozíciós rangsor – Rájátszás – AFC Championship

Tegnap kiderült, hogy az NFC oldaláról a Packers képviselteti magát a virtuális Super Bowlunkon, ma pedig arra derül fény, hogy melyik csapat lesz az AFC oldali kihívó: a Ravens vagy a Steelers? Bár technikailag ezt a párharcot az AFC North rangsoraiban már lejátszottuk, a szemtől szembeni összevetés és az azóta történt változtások (ilyenek is vannak!) bizony módosíthatják a sorrendünket – lássuk, így lesz-e!

(A pontozás során semmilyen különleges súlyozást nem használtam, a módszertan a megszokottat követi, ráadásul a védelmek összehasonlítása sem okoz problémát, hiszen mindkét csapat ugyanabban a sémában játszik.)

Irányítók

Ben Roethlisberger tavaly kiváló szezont futott, Drew Breesszel holtversenyben ő passzolta a legtöbb yardot, két darab 6 passzolt TD-s meccset mutatott be, és minden korábbi kritikát elhallgattatva továbbra is a Steelers vitathatlan vezéregyéniségeként irányítja a sárga-fekete offense-t. Az olasz csődör elit irányító Joe Flacco is bőven a liga legjobb irányítói (talán a top 10-be is?) közé tartozik, de meccsről-meccsre néha egészen hektikus teljesítményt tud nyújtani. Bár Flaccóról tudjuk, hogy igazi rájátszás-specialista, azért ne felejtsük megemlíteni, hogy Big Ben sem fél annyira a januártól/februártól (lásd: két SB-győzelem), így én az AFC-döntőben is Bent helyezem az első helyre.

Támadófal

Már a futási statisztikából is sejthető, hogy mindkét csapatnál rendben vannak a támadófalak – gyakorlatilag ligaelit egységről beszélhetünk mindkét oldalon. A Ravens fala kiegyensúlyozott, mind futásblokkolásban, mind irányító-védelemben jól működik, ráadásul nem túl tipikus módon még minőségi cserékkel is rendelkezik. A Steelersről hasonlóan szép dolgokat lehet elmondani, összeszokott, rutinos gárdáról van szó, de úgy vélem, hogy egy kezdő kiesése jóval nagyobb gondokat tudna okozni a sárga-feketéknek, így ezt a posztot most a Ravensnek írom be.

Futók

Mindkét csapat hatékony futójátékot mutatott be a 2014-es szezonban, Le’Veon Bell a 2. helyre, Justin Forsett pedig az 5. helyre futott be szerzett yardok tekintetében, ugyanakkor igazán nagy mélységi merítéssel egyik csapat sem rendelkezett ezen a poszton. Bell eltiltására felkészülve a Steelers kezdő kaliberű cserét szerzett be DeAngelo Williams személyében, a Ravens pedig a draft 5. körében húzott Javorius Allennel próbálja meg csökkenteni Forsett munkaterhét. Összességében tehát mindkét csapat erősített, de a reláció marad: a Steelers kérdés nélkül jobb a futóposzton.

Elkapók

Még kevesebb kérdés merülhet fel az elkapóknál – jó emlékezőtehetségű olvasók arra is emlékezhetnek, hogy nálam a Ravens egységét még a Browns is veri. Steve Smith Sr. örökifjú, az első körös újonc Perrimanben pedig nagy a potenciál, de rajtuk kívül minőségi játékost nem látok az elkapók között. Ezzel szemben a Steelersben játszik a liga jelenlegi legjobb elkapója (Antonio Brown), két, tavaly berobbant fiatal (Bryant és Wheaton), és  egy szintén sokra tartott újonc reménység, Sammie Coates.

Tight endek

Az előző rangsoromban a Ravens TE-sorát értékeltem a csoport legjobbjának, azzal a kikötéssel, hogy Denis Pitta “számos sérüléséből felépülve tudja ezt a szezont vállalni”. Nos, azóta kiderült, hogy Pitta PUP-listára került, és bár még nincs kizárva, hogy pályára kerül idén, sok reménykeltőt nem sejtet ez a hír. Ez nekem pedig pontosan elég ahhoz, hogy köpönyeget forgassak, és az elnyűhetetlen Heath Miller által vezett pittsburghi egységre tegyem le a voksom, még akkor is, ha a baltimore-i újonctól, Maxx Williamstől én személyesen nagyon sokat várok.

Belső falemberek (3-4 NT, DE, illetve 4-3 DT)

Bár Haloti Ngata távozásával érezhetően gyengült a tavaly ligaszinten 4. futás elleni védekezést bemutató baltimore-i fal, Brandon Williams személyében olyan helyettest találtak, aki képes lesz megoldani a feladatot Chris Canty és Timmy Jernigan mellett. Ez a felállás szerintem éppen egy hajszállal jobb, mint a Heyward-McLendon-Tuitt trió, így a voksom a Ravenshez kerül.

Passzsiettetők (3-4 OLB, 4-3 DE)

A posztíráshoz való ráhangolódásként megnéztem a tavalyi Ravens-Steelers wildcard meccs összefoglalóját, és elképesztő volt látni, hogy Dumervil és Suggs mennyire durván és folyamatosan földbe döngölték Roethlisbergert. A baltimore-i pass rusht természetesen nem egy meccs alapján akarom megítélni (hiszen például az alapszakaszban ugyanez a Big Ben 6 TD-t tudott passzolni a Ravensnek), de az említett kettős összesen 29 sackje szerintem mindenkit meggyőz arról, hogy a Harrison (5,5) – Moates (4) párost mindenképpen megelőzik.

Linebackerek (3-4 ILB, 4-3 WLB, MLB, SLB)

A csoportban végzett rangsorolásnál egészen meggyőzően végzett első helyen a Ravens rendkívül életerős front sevenjét záró Mosley-Smith kettős, akik egészen kiváló szezonon vannak túl. Igazából a Steelers hasonló egységével nincs különösebb probléma, a szép lassan klubikonná váló Timmons mellett a másodéves Ryan Shazier próbálhat felnőni a feladathoz – amennyiben ebben az évben egészséges tud maradni.

Cornerbackek

Egyik csapat védelmének sem a cornerback posztot jelölném meg igazi erősségként, amit az is bizonyít, hogy a két gárda holtversenyben lett 25. szerzett interceptionök tekintetében (11). A Steelersnél a tavalyihoz képest érzésem szerint romlott a helyzet, Ike Taylor a tavalyi sérülését nem tudta kiheverni és visszavonult, így a tavaly bizonytalan Cortez Allen és a leginkább slotban működő William Gaynek kell majd bizonyítania. A Ravensnél ugyan Webb sem lett fiatalabb, de a tavaly elfogadható szezont hozó Jimmy Smith, valamint az új igazolás Kyle Arrington összességében a Ravens felé billenti a döntésemet.

Safety

A védelem leghátsó sorában is egy visszavonulás gátolja meg a Steelerst abban, hogy az első helyre ugorjon: a Troy Polamalu visszavonulásával keletkező űrt a tavaly a cseréjeként kevés lehetőséget kapó Shamarko Thomas, illetve a statisztikailag nullázó szezont hozó Mike Mitchellnek kell majd pótolnia. A Ravensnél ezzel szemben Will Hill posztján kiemelkedő játékosnak tekinthető, aki mellé a Houstonból érkező Kendrick Lewis személyében vállalható játékostárs érkezik. Úgy tűnik tehát, hogy ezzel az ötödik védelmi párbajt is a Ravens nyeri!

Összesítés

Aki úgy emlékszik, mint ha az összes védelmi posztot a Ravens húzta volna be, az jól gondolja, ugyanis a defense oldalon a Ravens maximális pontkülönbséggel, 16-8-cal ütötte ki a Steelerst. A Steelers ezt értelemszerűen a támadók oldalán próbálta meg kompenzálni, de nem tudott olyan jelentős fölényre szert tenni, amivel kiegyenlíthetett volna, így 26,5-23 arányban a Ravens nyeri ezt az összecsapást, és 2013 után újra a Super Bowlba indulnak, ezúttal a Packers ellen.