Fantasy: Top28 RB

Az ősi dakota közmondás szerint egy sikeres fantasy szezonhoz két dologra van szükséged: egy kezdő futóra, és egy másik kezdő futóra. A mai összeállításban azt tekintjük át, hogy az FK! szerint kit, mikor és milyen meggondolások alapján érdemes draftolnotok, ha a futóposzton is sikereket akartok elérni!

Nehéz idők járnak mostanság a fantasy tulajokra az RB-választás terén, hiszen a csapatok egyre inkább ódzkodnak attól, hogy kijelöljenek egy strapabíró, az egész meccset végigrohamozó futót, és ehelyett inkább úgynevezett RB-comittee-kben gondolkodnak, ami rémálomszerű esetben azt is jelentheti, hogy gyakorlatilag három futó osztja le testvériesen a meccsen futásból begyűjthető pontokat. Nem meglepő módon listánk elejére azok a játékosok kerültek, akikre a csapatuk “lead back” szerepben számít, majd ezután következnek azok a backfieldek, ahol már korántsem ilyen egyértelmű a helyzet, vagy ha most még annak is tűnik, a szezon során változásokra számíthatunk.

A lista összeállításáról még annyit, hogy tartózkodtam attól, hogy egy csapatból több játékost bevegyek a Top28-ba, mivel úgy gondolom, hogy a kezdő futók értéke mindentől függően meghaladja a beugrók értékét. Ha ezt a kritériumot elvetném, akkor Sproles, Spiller, Bernard és Woodhead lennének azok a futók, akik egyértelmű kiegészítő emberként képesek lehetnek arra, hogy akár a Top 20-ba is beférjenek. Még egy apróság: a listában megkíméltelek titelek attól, hogy minden egyes játékosnál megemlítsem, hogy “amennyiben sérülés nem hátráltatja” – sajnos az RB pozíció velejárója a jelentős sérülékenységi ráta, így szinte bármelyik játékosnál előjöhet a semmiből egy season-ending sérülés, ez a játék velejárója. Na, ennyi mentegetőzés után pedig most már tényleg jöjjön a lista!

– Sztárok kérdőjelek nélkül –

1. Adrian Peterson – Vikings

A király visszatért! AP egy év kihagyás után feltöltődve, kipihenten vág neki a szezonnak, nem titkoltan azzal a céllal, hogy a legtöbb yardot szerző futó legyen. A Vikings Peterson hiányában is egészen hatékony futójátékot tudott bemutatni, Bridgewater vezetésével pedig a passzjáték is kezd hitelesnek tűnni, így semmi okunk nincs megkérdőjelezni azt, hogy az idei 1/1 Adriané.

2. Jamaal Charles – Chiefs

Jamaal Charlest tavaly ilyenkor óriási hype övezte a fantasy játékosok körében, de magához képest nem tudott olyan nagy szezont menni, és végül csak a 7. lett az RB-k listáján. Ennek ellenére semmiképpen nem érdemes temetni Jamaalt, ugyanis tavaly a vetélytársaihoz képest jóval kevesebb kísérletből gyűjtötte össze a yardokat, és amennyiben idén a KC megfelelően alá játszik (és miért ne tenné?), akkor Top 3-as pontszámra tudunk számítani tőle.

3. Eddie Lacy – Packers

Lacy tavalyi szezonja nehezen indult, az első 4 fordulóban első köröshöz nem méltó teljesítménnyel örvendeztette meg tulajdonosait, de ahogy a Green Bay szekere beindult, úgy Lacy is egyre élesebbé vált, és végül az 5. helyen zárta a szezont. Idén is hasonló eredményre számítunk, a Packers offense jobb, mint valaha, és amennyiben a sérülések elkerülik, Eddie valószínűleg stabilabb teljesítményt tud nyújtani az egész szezon során.

4. Le’Veon Bell – Steelers

Bellnek valójában két pozícióval feljebb kéne szerepelnie (lehet, hogy hárommal?), de az első két meccsre vonatkozó eltiltása azért valamennyit visszavesz értékéből – az ínséges időkre egyértelműen DeAngelo Williams hátsökörös draftolásával lehet majd készülni, aki valószínűleg elfogadhatóan fogja megoldani a helyettesítést. Le’Veon monster évre számíthat: amellett, hogy a tavalyihoz hasonló futásmennyiséget fog vállalni, a Steelers passzjátékában is megmarad a dedikált szerepe, így a földön és a levegőben is ontani fogja a pontokat.

5. Marshawn Lynch – Seahawks

A BeastMode elnyűhetetlennek tűnik – hiába várták sokan a visszavonulását a SB után, Lynch mégis elkötelezte magát még két évre a Seahawkshoz. A csapat az utóbbi három évben gyakorlatilag a teljes offenzív stratégiáját Lynchre építette fel, idén ugyan ez a minőségében javuló elkapógárdával valamennyit változhat, de nem gondolnám, hogy ez érdemben csökkentené Lynch várható pontszámait – amennyiben a lassan már korosodó futó nem szenved sérülést, Top 5-ös teljesítményre számíthatunk tőle.

– Bizonyított futók, apró kérdőjelekkel – 

6. Matt Forte – Bears

Fortében idén sem a szakírók, sem a fantasy játékosok nem bíznak különösebben (tavalyi YPC számai valóban nem voltak meggyőzőek), én azonban azt mondom, hogy különösebben aggodalomra nincs oka az őt draftolóknak. Bár a tavalyi őrült elkapási statisztikáit (808 yard, 4 TD – néhány kezdő elkapó is megirigyelné) az átalakuló Bears offense-ben nem fogja megismételni, továbbra is vetélytárs nélküli első számú futóként fog dolgozni, így ebben a draftpozícióban teljesen reális értéket képvisel.

7. CJ Anderson – Broncos

Moreno és Ball után idén CJ Anderson a nagy szenzáció a „Peyton minden futóval csodát tesz” elmélet követőiben. Az elmélet mondjuk olyan szempontból megkérdőjelezhető, hogy Manning tavalyi szezon végi összeomlását követően run-heavy üzemmódra váltó denveri csapatot gyakorlatilag CJ cipelte be a rájátszásba. Ennek megismétlésére van lehetőség (pláne, ha Manning újra mer majd passzolni), de a denveri futóposzt hektikusságát ismerve egyáltalán nem lehetünk biztosak abban, hogy a szezon végén is CJ fogja nyitni a depth chartot.

8. DeMarco Murray – Eagles

A tavalyi szezon fantasy futókirálya nem található túlságosan előkelő helyen, de minden jel arra mutat, hogy a tavalyi pontszámát bizonyosan nem fogja utolérni: tavalyi 393 kísérlete kiemelkedően sok volt (a második McCoy 314-szer futott), az Eagles futásblokkolása elmarad a Cowboysétól, ráadásul új kollégái, Mathews és Sproles egészen bizonyosan ellopnak majd tőle néhány snapet. A kép azért annyira nem rettenetes, egy szuperpörgős offense kijelölt elsőszámú futójaként a Top10-es teljesítmény reális cél marad.

9. LeSean McCoy – Bills

Miután Murray kitolta McCoyt az Eaglesből, a futó Buffalóban talált új csapatot, ahol a playoff contenderként készülő csapat támadójátékának kulcsfigurájaként számítanak rá. Versenyképes QB hiányában nem lesz túlságosan könnyű dolga, hiszen az ellenfelek védelme számítani fog a futásra, így a tavalyi, Fortéhoz hasonlóan visszaeső YPC-teljesítményén egész biztosan javítania kell ahhoz, hogy igazi fantasy RB1-ként kezelhessük a jövőben is.

10. Justin Forsett – Ravens

A tavalyi szezont a Ravens depth chartjának negyedik helyén kezdő Forsett jött, látott és győzött, és egy összesített 8. hellyel lepte meg azokat a lelkes tulajokat, akik az első hetekben megtalálták a waiveren. Idén már egy 2. körös draftcetlibe kerülhet Forsett leigazolása, ugyanakkor jó eséllyel konzisztens, heti 100 yard körüli teljesítményt várhatunk majd tőle, pláne úgy, hogy a csapaton belüli ponttolvaj, Bernard Pierce eligazolt a Ravenstől. Bár Forsett öregecskének tűnhet az RB mezőnyben, nem szabad elfelejteni, hogy az utóbbi években jóval alacsonyabb terhelést kellett elviselnie, így a sérülésveszélytől sem kell (annyira) tartani.

11. Jeremy Hill – Bengals

Talán maga a Bengals vezetősége sem gondolta volna, hogy a tavalyi második körös újoncuk egyszer csak beelőzi a szép reményekkel induló másodéves Bernardot, de a szezon közepére egyértelművé vált, hogy Hill a csapat elsőszámú futója. Az elkapógárda felépülésével várhatóan nem csak a futásra épít majd a Bengals offense, ami Hill szempontjából jó hír, hiszen az ellenfelek sem csak a futásra fognak felkészülni. Igazi aggályt talán csak Bernard sündörgése jelenthet, hiszen abban biztosan lehetünk, hogy néhány ígéretes helyzetben ő fogja ellopni Hill jól megérdemelt fantasy pontjait.

12. Lamar Miller – Dolphins

Miller jelenleg az egyik legalulértékeltebb futó fantasy körökben, annak ellenére, hogy tavaly 11. helyen végzett a futók között. Tavalyi konkurenciáját, Morenot megették a sérülések, így idén csak a tehetséges újonccal, Ajayival kell küzdenie a snapekért, ami Lamar számára nem jelenthet nagy gondot, így jó eséllyel a snapek 80%-ában vele találkozhatunk majd a revitalizált Dolphins támadóegységében, ami barátok között is Top 10 körüli teljesítményt sejtet.

13. Alfred Morris – Redskins

Morris Millerhez hasonlóan olyan srác, akiről hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy milyen jól is dolgozik. A finoman szólva sem szépen alakuló washingtoni offense egyetlen stabil pontjaként mindhárom ligában töltött évében 1000 yard felett hozott, és bár a teljesítménye yardokban nézve évről évre csökkent, az új szerződése szempontjából kulcsfontosságú negyedik évben egészen biztosan meg fogja fordítani ezt a tendenciát, és legalább 1200 yarddal és 8 TD-vel zárja majd a szezont. Morris draftolását azoknak ajánlom igazán, akik valamilyen szinten hisznek az idei Redskinsben, hiszen végig jelentős hátrányban valószínűleg a passzjáték erőltetésére fog kényszerülni az edzői stáb.

– Jónak tűnő futók, jelentősebb kérdőjelekkel – 

14. Joseph Randle – Cowboys

Bár Murray távozott Dallasból, a kimagasló teljesítményt lehetővé tévő támadófal továbbra is rendelkezésére áll a Cowboys futóinak, akik közül hosszú szenvedés után végül Randle emelkedett ki potenciális kezdőként – nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy mind Dunbart, mind McFaddent sérülés (nahát!) hátráltatja. Amennyiben ezek a sérülések helyrejönnek, valós félelemnek tűnik az, hogy Dallasban megosztoznak a snapeken, de ilyen támadófal mellett valószínűleg így is bőven megéri majd a dallasi kezdő RB (Randle? Randle!) alkalmazása.

15. Mark Ingram – Saints

A Saints futójátékát az utóbbi években nem nagyon lehetett komolyan venni, ezért is volt talán meglepő Ingram tavalyi (a semmiből érkező) 1000 yard körüli berobbanása. A futót gyorsan új szerződéssel is honorálta a csapat, így úgy néz ki, hogy az átszervezett new orleans-i offense, amely elkapók (és talán hamarosan Brees) hiányában inkább a futásra fog koncentrálni, Ingramben látja a jó szereplés kulcsát, és talán az öregedő C.J. Spiller sem fogja nagyon korlátozni a teljesítményét. Ennek megfelelően én karriercsúcsot és 1000-nél több futott yardot várok Ingramtől!

16. Frank Gore – Colts

Az öreg, de látszólag nehezen rozsdásodó Gore tavaly nagyon szenvedett Friscóban, ugyanis kifejezett kérése ellenére sem akartak (mertek?) jelentős szerepet bízni rá az offense-ben. Ezt megunva gyorsan ki is nézte magának a futók szempontjából legszörnyűbb helyzetben álló csapatot, a Coltsot, ahol nagy örömmel fogadták, és gyakorlatilag konkurencia nélkül biztosították a kezdő pozíciót, így kifejezetten jó évre számíthatunk tőle új csapatában.

17. Jonathan Stewart – Panthers

Stewart és DeAngelo Williams az utóbbi években vállvetve dolgoztak a Carolina backfieldjén, ami fantasy szempontból pontosan arra volt jó, hogy egyikőjüket se lehessen nyugodtan kezdetni. Williams távozásával a tavaly amúgy is jó évet hozó Stewart számára megnyílik a lehetőség, hogy stabil 1. számú futóként dolgozzon, ráadásul Cam Newton elfáradásával már a saját irányítója is kevésbé fogja ellopni a lehetőségeket, így már csak a felépülő fullback Tolberttől kell majd félteni a gólvonalhoz közeli TD-ket.

18. Carlos Hyde – 49ers

Hyde tavaly sokak csapatában ott lapult, hogy Gore „na most már tényleg mindjárt megtörténő” sérülését követően bankot robbantson vele, ennek hiányában azonban csak minimális játéklehetőséget kapott, akkor viszont egészen jó képet mutatott magáról. Nem is meglepő tehát, hogy Hyde idén megkapja a bizonyítási lehetőséget, de draftpozíciója jól tükrözi, hogy sem ő nem bizonyított még hosszútávon, sem az összeomló 49ers sem sejtet túl sok futási lehetőséget, szóval érdemesen óvatosan kezelni a játékost.

19. Latavius Murray – Raiders

Murray gyakorlatilag Hyde 2.0-ként kezelhető: gyakorlatilag egy meccs alapján (igaz, az fantasztikus volt) ítélik meg a teljesítményét, és jelentős bizalommal állunk első teljes, kezdőként játszott szezonjához. A Raidersszel kapcsolatosan újabban pozitív hírek érkeznek, a Carr-Cooper kettős képes lehet olyan légi veszélyt teremteni, ami megnyithatja Murray útját a földön, de azért nem szabad elfelejteni, hogy a Raidersbe, és az egymeccses Murray-be vak hitet helyezni egyelőre nagyon bátor gondolat.

20. Chris Ivory – Jets

Lamar Millerhez és Alfred Morrishoz hasonlóan Ivory is azok közé a futók közé tartozik, akik igazából csak tették a dolgukat – 820 yardjával és 4 TD-jével még így is a 20 legjobb fantasy futó közé került 2014-ben. A Jets backfieldjéről távozott Chris Johnson, a helyére érkező Ridley legalább októberig sérült marad (ráadásul nem is a klasszikus north-south futók közé tartozik), Bilal Powell pedig nem fog sok vizet zavarni. Így amennyiben a Jets motorja beindul, úgy Ivory nagyon jó értéket képvisel a 20. helyen.

– Optimizmus nélkül nincs siker – 

21.  Andre Ellington – Cardinals

Ahogy nézem, a 2014-es szezon „klasszikus” kezdő futói közül utolsóként Ellington fér fel a listára (ez nem jelenti azt, hogy ne lettek volna nála rosszabb kezdők természetesen), akiről egészen jól sikerült újonc éve után kiderülni látszik, hogy sem játékstílusa, sem egészsége nem bírja a dedikált „workhorse” szerepkört. Idén ráadásul a nyakára húzták a rookie David Johnsont, így Ellingtonnak igazi „make-or-break” teljesítményt kell bemutatnia kezdőként – amennyiben ez sikerül, úgy stabil RB2 pontszámokkal fog minket megörvendeztetni.

22. Melvin Gordon – Chargers

A lista első újonca, a Chargers kezdőként kijelölt futója a legtöbb külföldi rankingben jóval magasabb helyen van, mint nálam, de bocsássátok meg nekem, hogy én nehezen tudom megérteni a hype-ot. Gordon kiváló képességekkel rendelkezik, de ez egyáltalán nem jelenti azt, hogy első évében RB1-közeli teljesítményt fog tudni hozni a Chargers valamennyit javuló, de azért összességében még mindig nem tökéletes támadófala mögött. Ráadásul a backfielden erőteljes konkurenciája is van: a tavaly beugróként szépen szereplő Branden Oliver és a sérüléséből felépülő, elkapásokban remeklő Woodhead limitálhatja Gordon szerepét. A srác adott esetben óriási steal lehet, de a realitásokat nézve nem ez a valószinű opció.

23. TJ Yeldon – Jaguars

Az újoncvonat beindult: a Jaguars megunta, hogy a jobbra-balra konvertált és más csapatok által ejtett futókkal dolgozik, és Jones-Drew méltó utódját keresve a második körben hozta el a college sztár TJ Yeldont. Az értesülések szerint TJ Gordonhoz hasonlóan megkapja az abszolút bizalmat, és első számú mindenes futóként vághat neki a szezonnak, így egészen szép dolgokat várhatnánk tőle. Ha nem a Jags-ben játszana. Öreg fantasy játékosoktól ismerhető a mantra, miszerint „Jags játékost sose játszass!”* és bár azért vannak kivételek, valóban érdemes lehet attól tartani, hogy a hátrányban játszó csapatban kellő mennyiségű snapet fog-e kapni az újonc.

* A szerző a tavalyi fantasy szezonban két különböző Jags RB-t is kezdetett.

24. LeGarette Blount – Patriots

Blount rövid pittsburghi kitérőjét követően visszatért New Englandbe, az örök RB-bizonytalanság hazájába. Az utóbbi években Belichicknek szinte hobbija volt az, hogy teljesen kiszámíthatatlanul kezelje futóit, és épp egy ismeretlen 5. backuppal (Jonas Grey!) futassa végig a pályát. Úgy tűnik azonban, hogy Blounttal különleges kapcsolatot sikerült kiépíteni, és idén dedikált első számú futóként készül alkalmazni őt, ráadásul Vereen és Ridley hiányában még a potenciálisan bedobálható csere RB-k száma is csökkent. Ettől függetlenül mindenkit a legnagyobb fokú óvatosságra intek Pats RB kezdetésével kapcsolatosan!

25. Joique Bell – Lions

Bell tavalyi teljesítménye (14. legjobb RB) alapján jóval magasabban szerepelhetne a listán, pláne úgy, hogy Reggie Bush elhagyta Detroitot, de a közvélemény úgy gondolja, hogy Bell nem lesz képes stabil első számú futóként dolgozni, és a nagy reményekkel draftolt Ameer Abdullah a szezon során egyre inkább elhappolja tőle a lehetőségeket (az ADP-listákon Abdullah jelenleg meg is előzi Bellt). A kérdőjelek valóban erősek (Bell nem is fiatal már), de egyelőre ésszerűbb döntés a csapat által első számú futóként definiált Bell mellett maradni, és legfeljebb év közben pánikszerűen váltani.

26. Isaiah Crowell – Browns

Jaj, a clevelandi backfield! Az óvatos fantasy játékos nem szívesen választana egy ennyire bizonytalan egységből, de az igencsak jól működő támadófal mögött olyan potenciál van, ami lehetővé teszi a kockázatvállalást. Bár a tavalyi évhez hasonlóan napról napra más nyilatkozatok érkeznek arról, hogy ki fogja a legtöbb szerepet kapni a Browns futói közül, egyelőre az az álláspont kezd elfogadottá válni, miszerint Isaiah Crowell lesz az első futó, Terrance West és Duke Johnson pedig hátrébb szorulnak. Abban egészen biztos vagyok, hogy ez a felosztás még bőven változni fog az év során, de az első néhány fordulóban egész jót szakíthatunk – talán – Crowellel.

27. Tevin Coleman – Falcons

Listánk harmadik, és egyben utolsó újonca a Falcons üdvöskéje, Tevin Coleman, aki hosszú küszködés után látszik most a Steven Jackson távozásával megüresedett kezdő pozíció várományosának. Fő versenytársával, a másodéves Davonte Freemannel együtt ugyan trükkösen mindketten lesérültek az edzőtábor első napjain, de elméletileg felépülésével kapcsolatosan nincsenek kételyek. Freeman szerepvállalása mindenképpen negatív hatással lesz Coleman teljesítményére, de kettejük közül az utóbbi tekinthető igazi 3-down futónak, így konzisztens teljesítményre tőle kell majd inkább számítani. A draft napja előtt azért mindenképpen érdemes még egyszer áttekinteni a Falcons-híreket, nehogy véletlenül rossz futót draftoljunk le!

28. Rashad Jennings – Giants

Tavaly sérülésektől hátráltatva is 639 yardot és 4 TD-t hozott össze Jennings a Giantsben, idén pedig frissen és kipihenten, a csapat első számú backjeként várhatóan ennél még jobb teljesítményt várhatunk tőle, pláne úgy, hogy az OBJ által vezetett passzjáték miatt nagyobb mozgástere lesz a futásnak. Relatíve gyenge – a listánkon utolsó – helyezése elsősorban annak köszönhető, hogy mind Andre Williams, mind a frissen igazolt Shane Vereen valós konkurenciát jelent, így Jennings snapszámai várhatóan jelentősen el fognak maradni más csapatok első számú futóitól, ráadásul a new yorki támadófal bizonytalansága sem fog sokat segíteni a helyzetén.