TNF beharangozó

Kevés hálátlanabb TNF beharangozóm lesz ebben az évben, mint az eheti. Jó, talán a Titans@Jaguars 11. heti találkozóról még nagyobb kaland lesz írni bármit is, vagy kedvet csinálni hozzá. Nem megbántva egyik fél szurkolóit sem, de a Giants és a Redskins is helyet kap az átlalam 5 legkevésbé kedvelt csapat listáján, ezért nem is szeretnék túlságosan hosszú és statisztikákkal teletűzdelt beharangozóba bonyolódni, inkább egy kísértetiesen hasonló, ám sokkal komolyabb tétért, a túlélésért folytatott ütközet elé tekintek, melynek helyszíne a posztapokaliptikus senkiföldje.

Számos nemzet és különböző emberek élnek ebben a nagy olvasztótégelyben, melyet világnak, vagy pusztán Földnek említünk. Történetünk hősei különböző csapatokba verődtek a történelem folyamán, mert tudtak azonosulni egymással, illetve a csoport által képviselt identitással. Vagy egyszerűen csak más társadalmi csoportokba képtelenek voltak integrálódni. Ezek a kiscsoportok egymással küzdenek a legnagyobb húsosfazékért, hiszen a világ élelmiszerkészlete eléggé megcsappant miután a más galaxisból idevándorolt földönkívüliek elvették a földlakók munkáját és megélhetését, így minden alkalmat megragadnak az emberek, hogy valahogyan túléljenek ebben a szörnyű élethelyzetben.

Ezen kiscsoportok célja egy és ugyanaz, a már fentebb említett húsosfazék megszerzése, ezért mindenki utál mindenkit, kit jobban, kit kevésbé. Ez persze természetes, hiszen miért kedvelné bárki is azt, aki hőn áhított cél elérésében próbálja megakadályozni az embert. Vannak viszont, akik többször is szembekerülnek egymással, hiszen elég közel táboroznak egymáshoz. Ide sorolható történetünk két fő csoportja. Az egyik csoport már elszenvedte, ahogy egy másik bevándorló csoport elveszi a területüket és kisajátítja magának azt, így érthető az ő frusztráltságuk. A másik társadalmi kisközösséget pedig a mesékből, illetve több más hasonlóan kitalált történetből ismert alakok alkotják. Konkrétan Winnetou népe (Redskins) és Brobdingnag lakosai (Giants) néznek farkasszemet egymással.

Persze nem most találkoznak először egymással a felek, utóbbi három randevújukon mindig az indián gúnynevén Tepsiképűként emlegetett figura által vezetett brobdingnagiak örülhettek az ütközet végén, de most talán nagyobb esély van a trend megváltoztatására.

Tepsiképű főóriásnak, persze mindene adott ahhoz, hogy távolról leszedje és megtizedelje az apacsokat, legkedvesebb pajtása a Poszterfiú (Odell Beckham: 12 elkapás, 190 yard, TD), aki remekül tud az ellenfél vonalai mögé kerülni és hátba támadni őket, vagy bármiféle turpisságot művelni velük. Értelemszerűen nem csak ő, hanem két másik fegyvere is van, akiket habár termetük miatt szintén könnyű kiszúrni, nagyban hozzá tudnak tenni a játékhoz. Azonban a másik kedvenc fegyvere egy, a nyáron másik társadalmi csoportot elhagyó figura, Shane (12 elkapás, 122 yard) akit szintén inkább tűzharcban vesznek elő, mintsem közelharcban, habár papíron ő is közvetlen az ütközővonalban kapna helyet. Kevésbé preferálják a közelharcot, bár amikor mégis ehhez folyamodnak akkor sem teszik túlságosan rosszul (4.2 yard/carry).

Persze a tollasokat sem kell félteni, jelenlegi két megvívott ütközetük alapján ők engedték át a legkevesebb stratégiai támaszpontot szerte az egész Földön (234,5 yard/meccs). Az apacsok természetükből adódóan is inkább a tomahawkos támadásokat alkalmazzák, ám ez most még inkább jellemző, ugyanis a két törzsfő között sokáig verseny folyt azért, hogy ki is irányítsa a harcba a bátor harcosokat. Ami a vezetésben is és a két delikvens között is nagy a feszültségeket és kérdéseket szült.

Nem is szólnak egymáshoz, habár ezzel nem foglalkozik senki, amíg sikeres ütközeteket vívnak meg. Alfréd (43 futás, 180 yard) és barátja, aki annyira friss arc, hogy még ők sem tudják mindig hirtelen a becenevét ezért csak Mátyásnak hívják (25 futás, 151 yard) lehet a leginkább alkalmas arra, hogy a tomahawkos ütközetben sikereket érjenek el és a csatát a maguk javára döntsék el.

Bár ezen a téren nagyot kell alkotni, hiszen az óriásoknál csak két banda védekezik jobban, ha közelharcra kerül sor a felek között (Giants futás elleni védekezés: 68 engedett yard/meccs). A túloldalon is hasonlóan nehéz helyzetbe kerülhetnek a Tepsiképűék, hiszen ők is pont abban jók, aminek a semlegesítéséhez egészen jól értenek Winnetouék (Redskins passz elleni védekezés második a ligában, 164 engedett yard/meccs).

Habár derék adat Winnetouék ösztönös harciasságán alapuló területőrzés, azért meglepetésszámba menne, ha megszakadna a brobdingnagiak jó sorozata jelenlegi ellenfelük ellen. Az óriások eddig két eléggé eltaktikázott küzdelmen vannak túl, de még így is ők az esélyesek nálam, így én nem várok csodát az apacsoktól. Mindezt csupán arra alapozom, hogy a Poszterfiú ott folytatja, ahol legutóbb abbahagyta (7 elkapás, 146 yard, TD) és talán az ősz hajú mágus is rájön a győztes haditervre, amellyel nem bukja el a csatákat az utolsó pillanatban. Ha ez sikerül, akkor idén először tudhatnák meg, milyen is a győzelem íze.

A többiek pedig a Redskins@Giants meccsre így tippeltek:

Az irodalmi hasonlatokért Karl Maynak és Jonathan Swiftnek jár a köszönet.