Tiszteletet Peyton Manningnek!

Ha ránézek a kommentekre, az nfl.com oldalára, vagy gyakorlatilag bármelyik random NFL-lel foglalkozó site-ra, biztos találok egy olyat, hogy „Mi lesz veled Manning?”, „Brock Osweilert a kezdőbe!”, „Osweilerrel jobb lenne a csapat” stb. És nem értem. Ez most vagy egy gyenge poén, ami terjed a szurkolók között és az amerikai sajtóban, vagy az emberek MEGINT meghülyültek.

Ki tudja, mi történt 2014 szeptember 29.-én? A New England Patriots kikapott a Kansas City Chiefstől, ráadásul nagyon csúnyán, aminek következtében a Pats 2-2-vel állt. És mi árasztotta el az internetet, milyen mélyenszántó és megfontolt következtetést vontak le a rajongók és amerikai sajtó, beleértve egész Bostont? „Mi lesz veled Brady?”, „Jimmy Garoppolót a kezdőbe!”, „Garoppolóval jobb lenne a csapat”. Ismerős?

Egyszerűen hihetetlen volt, hogy a Bradyvel kapcsolatban mindig magabiztos Patriots fanatikusok és a bostoni újság temetni kezdte őt (akik nem tudnák, Tom Brady minden idők egyik legjobb NFL játékosa, mára négyszeres Super Bowl győztes és csak a rekordjaiból egész cikksorozatot lehetne írni). Az még inkább hihetetlen volt a számomra, hogy a magyar Patriots rajongók zöme ugyanígy vélekedett a kommentek alapján. Két – már bocsánat – szaros vereség után! Azt még értem, hogy a haterek ilyenkor kiélik minden frusztrációjukat, de hogy a csapat szurkolói is ennyire bepánikoljanak… Az ezzel kapcsolatos véleményemet egyedül Bill Belichik által tudom kellően kifejezni:

Gondolom, nem kell emlékeztetni senkit, hogy a tavalyi szezont követően a Patriots megnyerte azért a Super Bowlt a kiöregedő, karrierje végén álló, gyenge Tom Bradyvel. Persze tudom én, hogy csalás, meg labda, meg telefon, meg ufók, miegymás, de a lényegen nem változtat. Ahogy azon a tényen sem lehet változtatni, hogy a 2014-es szezon Super Bowl MVP-je jelenleg csodálatosan, szinte hibátlanul játszik, csapata 5-0-val áll, pedig majd egy éve a legtöbben már vitték volna levágni kilóra. De térjünk vissza Peytonra.

Csak a rend kedvéért írom le, hogy Peyton Manning egy legenda, akinek már faragják a szobrát Cantonban, minden idők egyik legjobb irányítója. Ő rendelkezik az NFL történetének legtöbb passzolt TD-jével, legtöbb passzolt yardjával, ötször választották a liga legértékesebb játékosának és a többi, és a többi. Felsorolni is nehéz. Tehát az, ami a szintén NFL legenda Tom Bradyvel történt egy éve, most Manninggel is megtörténik, pedig vele még nyer is a csapat. Nem ironikus, hogy pont az utóbbi, majd két évtized legnagyobb rivalizálásának két főszereplőjét kezdi ki a média? De elkalandoztam kicsit, szóval inkább gyorsan fel is tenném a cikk egyik legfontosabb kérdését: „Ki a fene az a Brock Osweiler?”.

A válasz az, hogy egy senki. Ezt nem bántásból mondom, hisz nálam például ilyen téren mindenképpen több, ugyanis míg ő egy NFL játékos, én jobb híján csak írok róla. Ettől függetlenül a megállapításom helyes, legalábbis, ha Peyton Manninghez hasonlítom őt. És lehet, hogy jelenleg tudná Manning jelenlegi formáját hozni, lehet, hogy talán jobb is lenne kicsit (nem sokkal, ez szent meggyőződésem, nem egy padon lapuló Rodgers). De abban 100%-ig biztos vagyok, hogy ennek nem lenne pozitív hozadéka a csapatra nézve.

Hogy ezt alátámasszam, egyetlen egy példát hoznék fel, ami szerintem többet mond minden elemzésnél: Charles James. Aki nem tudja ki ő, Charles James egy nagyon szimpatikus és jópofa, de kevésbé tehetséges cornerback, akit az idei Hard Knocksból ismerhetünk. Tagja volt a Houston Texans csapatának, amikor azok a Denver Broncos ellen játszottak előszezon mérkőzést. A meccs előtt James odament Manninghez, hogy elmondhassa, mekkora játékosnak tartja és kezet foghasson vele. Egy pillanat, amit soha nem fog elfelejteni:

Some moments I’ll never forget #Legendary pic.twitter.com/qdCjkWMZg5

— Charles James II (@CJDeuce_) 2015. augusztus 28.

Peyton Manninget mindenki tiszteli (vagy tisztelnie kellene). Az edzők és a játékosok tisztelik, sőt csodálják a karrierjét, a játékát, a rekordjait. Egy védelmi koordinátor egész biztosan máshogy készül fel egy szenvedő Manningből, mint egy tökéletes dobóerővel megáldott Osweilerből. Mert ő egy kib*szott Peyton Manning, akit egyszer már nagyon leírtak a négy nyakműtéte után. Na és mi lett belőle? 44-10-es győzelmi arány, 19-1 az AFC West csapatai ellen, egy rekordokat halmozó MVP-szezon, és minden valószínűség szerint zsinórban negyedszerre is rájátszásba jut vele a csapat. Pedig nem volt akkor sem fiatal, 35 fölött járt és mégis összejött neki. Én nem tudom elképzelni, hogy a Broncos zseniális védelme úgy megy ki a pályára, hogy „Srácok, mindent bele kell adnunk, mert Peyton szar lesz”. Nem hiszem el, hogy azoknak a fejében, akik 3-4 éve, de akár csak 6 mérkőzés óta együtt játszanak vele, akár csak egy pillanatra is megfordulna a fejében, hogy „fú bazd, lehet jobb lenne Osweiler”. Hát ez a világ baromsága.

Patrik, azaz Leonidasz fogalmazta meg szerintem nagyon jól az e heti podcastben, lehet, hogy Osweiler jobban játszana (amit nem hiszek), de nem biztos, hogy vele veretlen lenne a csapat. Manning egy bálvány, egy legenda, akitől még mindig fél az ellenfél, és akiben még mindig bízik a saját csapata. Tökéletes példa a Sandersnek dobott 75 yardos TD. Igaz, csak 25 yardot passzolt maga Manning, de az a labda ott volt. Megvillant. És ez bármikor benne lehet. Egy Peyton Manninget nem lehet félvállról venni, mert könnyen megégetheti magát az ember, épp úgy, mint azok, akik ugyanezt megtették Tom Bradyvel is.

Ahogy tavaly szeptember végén, úgy most is oka van annak, hogy az adott irányító szenved. Manning öregszik és a karja is gyengül, ez vitathatatlan. Ezt felismerték a Broncosnál is, jött Gary Kubiak és a run heavy offense. Csakhogy az a futásközpontú támadósor kemény 2,3 yardot átlagol futásonként (a Browns elleni meccs előtt), a támadófal pocsék, már a harmadik bal oldali tackle védi a vakoldalát, nincs minőségi tight endje és még mindig egy elég hibrid, alakulóban lévő offense-ben van. Kell neki a jó védelem, tény, de elég elhamarkodott lenne azt állítani, hogy nem lesz, vagy nem lehet ez jobb, akár sokkal jobb.

Manning nem naiv, nem hülye, tisztában van azzal, hogy ez így nem oké. 10 interceptionje és 7 TD-je nem ad okot az ünneplésre, ahogy a 29. helyen rangsorolt Broncos offense sem. De itt a szünet, extra egy hét, hogy ő és Kubiak kitaláljon valamit. Utóbbi nyilatkozta, hogy „Először is, azt fogom tenni, amiről azt gondolom, hogy a legjobb az irányítónak. Megpróbálunk közös nevezőre jutni, hogy meglegyen az összhang kettőnk között”.

És miért ne sikerülhetne az a közös nevező, ami egy működőképes rendszerben kristályozódna ki? Addig is, érdemes lenne elgondolkozni azon, hogy mi a jobb: Döcögni egy tűzpiros Ferrari 550 Maranellóban, amiben kicsit jobbra húz a kormány, vagy bukdácsolni egy zsír új, kislibazöld Daewoo Matizban, amiben se szervó, se klíma, és ami jó eséllyel legszebb napjain, egy lezsírozott szakadékba zuhanva sem fog soha úgy gyorsulni, mint az öreg Ferrari?