Hattyúdal – Cleveland Browns

Szóval van ez a Cleveland Brownsnak nevezett valami. Lehet akár franchise-nak is nevezni, mert elvileg nagy történelme van meg minden. Oké, de az utóbbi időben ez a franchise közel sem úgy működik, ahogy annak kellene. Sokáig úgy voltam vele, hogy most már elkezdhet működni mert draftoltak tavaly egy franchise irányítót, a védelem már összeállt eléggé, csupán a támadósort kellett volna valahogy összerakni, de nemhogy azt nem sikerült, még a védelem is szétesett, a futójáték megszűnt Clevelandben, illetve az elit támadófal nem csak futásblokkolásban, de pass protectionben is a liga legócskább alakulatává nőtte ki magát a legutóbbi évhez képest.

Az év eleji első podcastünkben – talán a másodikban (?), aki megmondja kap egy kólát, ha lejön a Kandallóba – mondtam a Washington Redskinsre, hogy egy kupleráj az egész, utalva az ott uralkodó irányítómizériára. Na hogyha a Redskinst annak mondtam, akkor most mit mondjak a Brownsra? A Clevelandi bordélyban pedig Mike Pettine-nek hívják a madame-ot. Kevés ember kezelte volna faszabb módon Johnnyt és a körülötte uralkodó helyzetet mint tette ő.

Mintha viszolygott volna a gondolattól, hogy Manziellel kezdenie kell valamit, mindig talált valami kifogást, hogy ne a tavalyi 1/22-es álljon a center mögé. Tavaly Hoyer jól kezdte az évet, ám amikor elfogyott, akkor is csökönyösen ragaszkodott rutinosabb irányítójához, egészen az utolsó szalmaszálig, de egy idő után már nem lehetett bent hagyni. Jött Manziel csereként, majd kezdőként, de Pettine már ekkor összeszorított segglyukkal várta, hogy mikor rakhatja ki újra újoncát, amire egyébként nem is kellett sokat várnia, a Bengals elleni nullázást követően ismét a padon találta magát Szépreményű János.

Majd jött az idei év, amikor ugyanezt a huzavonát sikerült előadni. Jött McCown kezdőnek és hiába az ígéretes preseason Manzieltől, ismét a padon kezdte az évet. Az irányítóváltogatást inkább a sérülések határozták meg, ám hiába szállt be McCown kiesésekor Manziel, amikor lehetett az öreg Josh került a kezdőbe. Majd szűk két héttel ezelőtt bemondta Pettine, hogy Manziel lesz a szezon végéig a kezdő QB, történjen bármi is, mindezt azután, hogy nem sokkal előtte volt a közúti incidense Crowley kisasszonnyal, ami után sem a rendőrség, sem az NFL nem indított eljárást Johnny ellen. Szóval ha egy ilyet megúszott, akkor tényleg komolyan vele számolhattak, plusz a Browns szezonja már elúszott, most meg lehetne nézni, mit is tud Manziel több egymást követő meccsen.

Két dolgot tudunk Manzielről: Nem játszik, ha szoros a szezon és nem játszik, ha már elúszott. Pont ugyanez történik az NBA-ben DeAngelo Russellel, a Los Angeles Lakers újoncával, akit az NBA Mike Pettinje, Byron Scott kezel Pettine-módra.

A hétvégi austini kiruccanásáról írtunk. Mostanra pedig kiderült, hogy emiatt el is vesztette a kezdő pozíciót sőt, még Austin Davis is elé került a rangsorban. A Cleveland vezetőedzője biztosan erre várt, hogy mikor lesz már megint alkalma kirakni Manzielt úgy, hogy egyébként ne csináljon megint segget a szájából, hanem legyen valami indok. Ezt megkapta. Ha év végén Manzielnek megköszönik a munkát, akkor az utóbbi három első körös irányítójuk összesen 7 évet tölt a csapatnál. Elég derék szám.

És akkor el is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amiben kereshető, hogy miért is szar a Browns. Mert bármennyire szeretném ráhúzni Pettine-re és stábjára a vizes lepedőt, nem feltétlenül ő a bajok forrása (persze a franchise irányítódat tudni kéne rendesen kezelni…).

Ugyanis, amit a Browns az utóbbi években a draft során művelt, az egészen nevetséges és kilátástalan volt. Legalábbis az első körös választásaikból ez szűrhető le, a második körtől lefelé voltak relatíve jó húzásaik, de pont azzal nem tudtak a leginkább mit kezdeni, amik a legkomolyabb fejlődési lehetőséggel kecsegtettek.

2012: RB, Trent Richardson (3), QB, Brandon Weeden (22)

2013: LB, Barkevious Mingo (6)

2014: CB, Justin Gilbert (8), QB, Johnny Manziel (22)

2015: DT, Danny Shelton (12), OL, Cam Erving (19)

Ők volnának a Browns első körös választottjai az utóbbi 4 évből. Ezen hét játékos közül már csak összesen írd és mondd 1 játékos számít kezdőnek, ő pedig Shelton.

A 2012-es osztály nagyon befürdött, jelenleg egyiküknek sincsen csapata. Richardson ugyan a Brownsos éveiben hozott egy vállalható szintet, amit jól ki is használtak, legalábbis olyan tekintetben, hogy első körös picket kaptak érte a Coltstól, ahol elég derék módon leégett és azóta sem kergült meg senki annyira, hogy újból esélyt adjon neki. Weeden legutóbb Dallasban próbált meg olyat tenni, ami nem tartozik az erősségei közé: nyerni. Persze, hogy nem sikerült, Romo visszatérésével pedig lapátra is került.

Erving első kezdő meccsét a Steelers ellen vívta, ott rendesen szenvedett. Gilbert egyelőre szart sem ér, az idei hatodik körös Charles Gaines és még a safetyből cornerré alakult Johnson Bademosi is előtte van a depth charton. Mingo pedig backup, bizonytalan jövővel.

A 2011-es drafton is volt egy remek húzása a GM-nek, elfogadták az Atlanta feltrade-elését a hatodik helyre, ahol ők kihúzták Julio Jonest, a Browns pedig abból a Jones-ért kapott extra pickből kihúzta a defensive tackle Phil Taylort, aki azóta már a ligában sincs.

Elnézést kérek a Minnesota és St. Louis rajongóktól, de most az ő csapatukkal fogom egy szinten említeni a Brownst mégpedig abban a kontextusban, hogy érzékeltessem, a fejlődő csapatoknál hogyan sikerült vitézkedni a drafton és hányan alkotják szerves részét mostani csapatuknak.

Kezdjük a Ramsszel.

2012: DT, Michael Brockers (14)

2013: WR, Tavon Austin (8), LB, Alec Ogletree (30)

2014: OT, Greg Robinson (2), DT, Aaron Donald (13)

2015: RB, Todd Gurley (10)

Nem kell sokat számolgatni, lelövöm a poént. Mindannyian kezdők. 2012-ben a Browns védelme korrekt volt, így nem vehetők elő, amiért nem Brockerst húzták, a támadóoldalra kellett upgrade (az más kérdés, hogy ez nem sikerült Weedennel és T-Rich-csel).

2013-ban Ogletree nem volt az akkori drafton akkora prospect, hogy top10-es pick legyen, mégis mára már határozottan kijelenthetjük, hogy biztosan jobban járt volna a jelenleg IR-en lévő Ogletree-vel.

Aztán jött a tavalyi év, ami a 2012-es draftnál is gyalázatosabb lett a Brownsnál. Robinsont ugye nem húzhatták, de a támadófal elég jó volt Clevelandben ahhoz, hogy Robinson ne kelljen, azonban a futás elleni védekezéssel már gondok voltak. Erre tökéletes megoldást nyújtott volna Aaron Donald, aki a liga egyik legjobb defensive tackle-je. Helyette a semmit nem érő, közúti baleseteknél igazán kemény kiállású Justin Gilbertet sikerült. Az idei Rams draftot ne nézzük, magasabban is húztak, így esély sem lett volna Gurleyre.

De nézzük meg hogyan sáfárkodott a Minnesota az elmúlt 4 év draftpickjeivel.

2012: OT, Matt Kalil (4), FS, Harrison Smith (29)

2013: DT, Shariff Floyd (23), CB, Xavier Rhodes (25), WR, Cordarrelle Patterson (29)

2014: LB, Anthony Barr (9), QB, Teddy Bridgewater (32)

2015: CB, Trae Waynes (11)

Ebből a 8 játékosból 6 kezdő. Nem veszem sorra évről évre, csak a Cleveland balfaszságát szeretném itt is kiemelni. Xavier Rhodes egy igen jó cornernek mondható. A szar ebben az esetben is 2014-ben válik el a májtól, amikor a Browns először benthagyta Anthony Barrt, illetve Bridgewatert sem húzta ki. Teddyről nem vagyok annyira jó véleménnyel, de a Vikings megtalálta a számításait és úgy néz ki, azért több-kevesebb sikerrel, jól is döntöttek vele kapcsolatban. Persze az is érdekes kérdés, hogy Manziel és Bridgewater hogyan állna most, ha pont egymás csapatához kerülnek, de ezt már nem tudjuk meg soha.

Persze mindez csak találgatás meg utólagos okoskodás amit most leírtam, de azt jól bizonyítják, hogy első körös draftolás terén a liga egyik legkreténebb alakulatáról beszélünk. Részben ennek lett áldozata Johnny is, akivel gyakorlatilag nem tudtak mit kezdeni. Persze, már az egyetemen is megvoltak a maga balhéi, meg tudni lehetett, hogy nem egyszerű karakter, de egy első körös játékosban azért csak meg kellene bízni a legelejétől fogva, pláne ha irányítóról van szó. Legfeljebb Ryan Leaf-életműdíjban fog részesülni rövid karrierje végén, de az esélyt, hogy bizonyítsa, hogy valóban ő a franchise jövője meg kell adni. Ezért Manziel mindent meg is tett, még elvonóra is ment, hogy megmutassa mennyire komolyan gondolja egyébként ezt az egészet és hogy mennyire elkötelezett a franchise iránt. Ezek után sem kapta meg a töretlen bizalmat és részben ez is lehet az oka annak, hogy ilyen csúnya vége lehet a karrierjének – mert erre minden esély megvan.

Egyik barátommal még szezon előtt azt beszéltük, hogy vagy most virít egy nagyot Manziel, vagy ennyi volt az álom számára. Úgy néz ki utóbbi lesz. Nem akarom a körülmények áldozatának beállítani Johnny Manzielt, de az biztos, hogyha nem a Brownsba került volna, hanem egy olyan helyre, ahol látható valamiféle rendszer és koncepció, akkor nincs ilyen csúnya vége az egésznek. Persze Manzielről is el lehet mondani, hogy kretén volt – ami igaz is – de a Browns is hozzátette a magáét.

Röviden: Kár érte…