Up Bears, Down Packers

A hálaadásnapi 3. meccsen a Green Bay Packers fogadta a Chicago Bearst toronymagas favoritként, majd kikapott. És azt sem mondhatjuk, hogy érdemtelenül, jobb volt a Bears.

UP

Jay Cutler – nem játszott kifejezetten csodásan, de hozott egy konzisztens szintet, ha kicsit kevesebb labdáját ejtik el, akkor sokkal szebben mutatna ez a statisztika. Nem gyakran győzi le Aaron Rodgerst, sőt jobban játszani sem szokott nála, szóval mindenképp jár a dicséret, pedig támadófal most sem sok volt előtte.

Alshon Jeffery – ennyit tesz egy klasszis elkapó. Jefferynek egyetlen egy problémája van, hogy sérülékeny, különben kvalitásai alapján közel van a top5-höz a posztján. Rettentően hiányzott az ő játéka a Broncos ellen, ha egészséges tud maradni, John Foxék mennybe mennek majd.

Jeremy Langford és Matt Forte – azt hiszem, sokan cserélnének most a Bearsszel. Langfrodot egyáltalán nem zavarta, hogy Forte visszatért, 12 futásból 48 yardot és egy TD-t, és alapvetően őt bízták meg a kényesebb szituációkkal. Forte is jól játszott, nem sokkal maradt el Langford mögött, de nagyon egyértelműnek tűnik, hogy jövőre már nem marad Chicagóban.

Bears védelem – a vizes füvön akadtak problémáik a futójátékkal, de passz ellen kifejezetten jók voltak, ráadásul két igen fontos turnovert harcoltak ki, az egyikből ráadásul Langford TD-t is futott. Pernell McPhee hatalmas fogás volt, a sémaváltás is nagyon bejött az egységnek, Vic Fangio egyszerűen zseniális.

Brett Favre – nagyon laza volt az öreg, a stúdióban is emberesen, melegítőben és sapkában ült a sok öltönyös díszhuszár között. És a pályán is jó volt újra látni, még ha csak vendégként is.

Edzők –  Nem hittem, hogy én valaha is Foxot fogom dicsérni, de egyszerűen muszáj. Na nem azért, mert 4&1-re nem ment neki az a Bears a Packers térfelén, ez a fajta töketlenkedés még mindig fel bír bosszantani, de ezt leszámítva egy nagyon jó gameplannel érkeztek. Ezzel a győzelemmel 5-6-tal áll a Bears, két győzelemre a Packerstől és hirtelen elérhető közelségbe került még a rájátszás is. Persze ehhez kellene a Falcons és a Packers további szenvedése, de feljövőben vannak és ugyanannyi esélyük van, mint mondjuk a Seattle Seahawksnak. Ezt se sokan gondolták volna.

Down

Eddie Lacy – igen, 17 próbálkozásból 105 yardot futott, elkapott egy TD-t, de összességében jó eséllyel minden Packers drukker agybajt kapott tőle. Rögtön a meccs elején sikerült majdnem húznia egy DeSean Jacksont és nagy lazaságában a gólvonal előtt pár milliméterre eldobni a labdát, azon sem háborodhatott volna fel, ha visszafújják. Illetve volt egy csúnya fumble-je, ami már a 4. a szezonban, melyet ráadásul TD-re váltott a Bears.

Davante Adams – kevés játékos van, akit ennyire nem bírok jelenleg. 2 elkapásból volt 14 yardja, pedig Rodgers egyik legtöbbször keresett elkapója volt. 4 tiszta dropra emlékszek, de lehet ennél több volt, hihetetlenül pocsékul játszik. az utóbbi három meccsen 15/35 129  yardért, 0 TD és 1 INT mellett. Vagyis a felé szálló labdák felét sem kapja el és Rodgersnek kemény 41.2-es ratingje van. Nem egy Jordy Nelson.

James Jones – egy újabb 0 elkapott yardos meccs (szegény én fantasyben), elejtett TD passz, inkonzisztens játék, csak elhitette, hogy ő első számú elkapónak való.

Aaron Rodgers – egyre több cikk jelenik meg, ami azzal foglalkozik, hogy Rodgers miatt szenved az offense. Ez valamilyen szinten igaz, hisz gyakran nem veszi észre az üres elkapót, vagy ha igen, akkor alul vagy túldobja őket, most sem játszott jól, de ő a legkisebb baja az egységnek. A támadófal előtte sem volt ideális, a Corey Linsley helyén játszó JC Tretter összehozott egy borzalmas snapet, gyakran csak Rodgers lábain múlott, hogy nem lett sack.