5 ok, hogy miért nézd meg a Buccaneers@Rams TNF-et

A Rams már szinte biztosan nem jut be a rájátszásba és a Tampa Baynek is ez az utolsó utáni szalmaszál, amibe kapaszkodhatnak, szóval ha szigorúbban vesszük, akkor ez egy teljesen tét nélküli mérkőzés, mégis megpróbálok 5 okot felsorolni, hogy miért is lesz érdemes megnézni a találkozót.

1. Mert pont ezek a kvázi tét nélküli összecsapások szoktak a legszórakoztatóbbak/legizgalmasabbak lenni.

Ez elsőre kicsit furcsának tűnhet, de van benne valami. Egyik csapat sem érhet már el nagyon jó helyet a drafton – sőt, ugye a Bucs még titkon kapar a playoffért – ezért nem áll fenn annak a veszélye, hogy direkt a vereségre játszanának. Meg egyébként is, ezt a „Kapjunk ki, hogy jövőre egy játékossal megváltoztathassuk a teljes franchise-t” baromságnak tartom.

A két csapat legutóbbi találkozásai ugyan nem a pontzuhatagról váltak híressé, csak elvétve érték el közösen az 50 pontot – de egyszer minden sorozat megszakad egyszer. De ha esetleg hasonlóan alakul, mint a tavalyi találkozójuk, akkor sem fanyaloghatunk (38 másodperccel a vége előtt verte be Zuerlein a győztes mezőnygólt, amivel a Rams nyert 19-17-re). Az utóbbi hatból négyet a St. Louis hozott.

A két edzőnek igen jól megy a másik csapat ellen, Lovie Smith 4-1-gyel áll a Ramsszel szemben, míg Fisher számára eddig minden évben egy biztos pont a Tampa elleni győzelem, 7-1-gyel áll.

2. Mert Aaron Donald nem normális.

Donald tavaly szó szerint berobbant a ligába, ellentmondást nem tűrően húzta be a Defensive Player of the Year díjat. Nem csak Magyarország teljesít jobban évről évre, Donaldról is elmondható ugyanez. Tavalyi 38-10-es tacklemutatóját már most túlszárnyalta (35-24), pedig még három meccs van hátra az alapszakaszból. Ami még jelentősebb az ő esetében az a sackek száma. Újonc évében is elég magasra tette a lécet, kilencszer vitte földre az aktuális ellenfél irányítóját, idén ez a szám 11. Egyszerűen képtelenség megállítani, a bivalyerős Rams D-line alaptagja.

A passzjátékokból engedett yardokat tekintve a liga felső harmadában foglalnak helyet, de ami fontosabb, az a sackek száma, összesen 36-szor csomagolták össze az irányítókat – náluk csak a Carolina szerzett többet az NFC-ből. Ez köszönhető a front7-nek, de leginkább a teljes D-line-nak, ami még Chris Long kiesése ellenére is igen magas színvonalon teljesít. Robert Quinn is összeszorgoskodott idén már 5 sacket.

3. Mert Todd Gurley és Tavon Austin a pályán lesz.

Kezdem a rövidebbel, Tavon Austinnal – rajta is van egy kisebb man crushom. Mélységi elkapásokban annyira nem tolja meg csapata szekerét, inkább end-aroundokkal, visszahordásokkal és screen passzok utáni mozdulataival ejti ámulatba a közönséget. Meccsenként tőle is kiesik egy-egy nagy és látványos játék.

Na de Gurley. Róla rengeteg szó esett már draftolása után közvetlen, hogy a Rams miért visz el ilyen magas helyen egy ACL-szakadásből frissen felépült futót. A kétkedőkre gyorsan rácáfolt, kirakta a faszt az asztalra és az Év újonc támadója-díj egyik legfőbb várományosa (egyetlen vetélytársa talán a Raiders elkapója, Amari Cooper lehet). Egészen hihetetlen, hogy a legtöbb futóval ellentétben ő is a meccsek végére lendül bele igazán a játékba, Adrian Petersonhoz hasonlóan. Igaz, hogy az utóbbi pár hétben kicsit visszaesett a teljesítménye, de a Detroit ellen ismét egy 125+ yardos meccset hozott le, ami már az ötödik ebben az évben. 25 yardra van attól, hogy meglegyen neki az 1000 yardos szezon, 8 TD-t szerzett mindezt úgy, hogy a Rams támadófala nem éppen acélos sem futás-, sem passzblokkolásban.

4. Mert Jameis Winston NEM bust

Bármennyire is próbáltak különböző oldalak meggyőzni arról, hogy Winstonból lesz a következő Ryan Leaf, az idei 1/1-es Gurleyhez hasonlóan kirakta a cuccost és jól rácáfol mindenkire, bizonyítván, hogy valóban rá lehet építeni az elkövetkezendő x esztendőt. Habár a kezdet nem éppen sikerült diadalmasra, a tény, hogy még a halvány esélye megvan a rájátszásra a legutóbbi szezon tök utolsó csapatának, elcsendesítette a kételkedők nagy táborát. Biztosan 3000+ yardos szezont fog zárni, 58%-ban passzol úgy, hogy Mike Evans azért jelentősen rontja ezt statisztikát a rengeteg dropjával, 18/11-es TD/INT mutatója kifejezetten jónak mondható.

Nagyban könnyíti azonban Winston helyzetét a futójáték stabil működése, így nem neki kell végigdobálni a meccset. Ebben pedig a running back Doug Martinnak van hatalmas szerepe, aki másodvirágzását éli (annak ellenére, hogy igazából ez még csak a 4. szezonja). Újonc évében rögtön 1454 yardos szezont zárt 11 touchdownnal, majd a következő kettőben összesen nem ért el ennyit. Idén viszont ismét nagy szezonja van, 1214 yard és 5 TD áll a neve mellett. Bánhatja a Buccaneers, hogy nem hívta le az ötödéves opciót év elején, mert így rendesen a zsebükbe kell majd nyúlni, hogyha meg akarják tartani jövőre is.

5. Mert idén utoljára láthatjuk ezeket az ocsmány color rushos mezeket.

Mindkét csapat futójátékát a liga legjobbjai között említik, a Tampa a negyedik, a Rams a hatodik meccsenkénti megtett futott yardok tekintetében. Kulcskérdés lesz tehát, hogy melyik védelem tudja kikapcsolni a túloldali sztárfutót. Erre inkább a Lavonte David vezette Buccaneers védősornak lehet esélye, ők 94 yardot engednek átlagban futásokból, míg a St. Louis majdnem 116-ot átlagolnak az ellenfelek. Amennyiben sikerül megfogni Gurley-t, akkor a hazaiaknak a passzjátékhoz kell nyúlni, az pedig nem sok jót sejtet a Fisherék számára.