Beharangozó
A fogatlan oroszlán és a kéz nélküli gyári munkás – TNF beharangozó
Mi a közös ebben a kettőben? Nyilván az, hogy ebben az állapotban egyikőjük sem tudja ellátni a feladatát, hiszen az állatok királyának nem csak erélyesnek és jó kiállásúnak kell lennie, hanem szét kell marcangolnia áldozatát, hogy miután ő kivette a részét a zsákmányból, a falka többi tagja is jóllakhasson az elejtett vadból. Fogak nélkül pedig hát elég nehéz bármelyik állatnak is átharapni a torkát.
Ugyanez van a futószalag mellett dolgozó gyári munkással, aki abból szerzi meg magának és családjának a napi betevő falatot, hogy két kézzel a futószalag mellett gürizik, gyakorlatilag kétkezi munkát végez, még akkor is, ha csak a futószalag sebességét és egyéb dolgait programozza. Ha pedig egyszerűen csak csomagol, akkor meg pláne szükség van mindkét mellső végtagjára.
A fogatlan oroszlánnak hamar kiestek a fogai, senki nem vette őket komolyan sokáig. Ám az idő minden sebet begyógyít. Persze minden ember fejében szöget üthet a gondolat, hogy hiába nincs valakinek foga, a fogtechnikának köszönhetően mára már szinte jobb fogakat/fogsort lehet csináltatni porcelánból, mint volt az eredeti. Azonban most a vadon királyáról beszélünk és valljuk be, kevés esély van arra, hogy a szavannák közepén valaki ilyenekre szakosodjon és ebből éljen meg. Lényeg a lényeg úgy tűnik, hogy a fogatlan oroszlán fogai igazából csak tejfogak voltak, amelyek kihulltak idő előtt – elsősorban azért mert a többiek jól elgyepálták rendesen szegény állatot. Szerencséjére azonban szó szerint hagyta ott a fogát, nem úgy, ahogy átvitt értelemben használjuk ezt a mondást. Az idő begyógyított minden sebet, leporolta a koszos és egyéb madarak (pintyek, sólymok) által összeszart testét, megszárította a hiénák és vadlovak hugyától ázott szőrét, a kinőtt friss és erősebb fogakkal pedig elkezdett visszakapaszkodni a falka ranglétráján. Ugyan továbbra is a „társadalom” alján helyezkedik el, azonban már félni lehet tőlük és azért a számkivetettségnél még ez is jobb.
A csomagoló gyári munkás – nevezzük jelen esetben Mike-nak – a szabadságát követő heteken keresztül teljes összhangban és harmonikusan dolgozott munkatársaival, semmi probléma nem történt, minden gördülékenyen ment, mind a futószalag mellett, mind a vezérlőből, lényegtelen volt, hogy hova állították főhősünket. Ment a termelés, először műszakvezetővé, majd művezetővé léptette elő a gyár vezetősége. Nem csak a gyári fejesek voltak megelégedve vele, de a beosztottjai is szerették és egy rossz szóval sem tudták illetni. Aztán jött a krach. Egyik éjjel valami üzemzavar történt a gyárban, azonban nem volt jelen a karbantartó személyzet, így főhősünk maga gondolta, hogy bemegy a gépek közé és kideríti mi akaszthatta meg a termelést. Bár ne tette volna, ugyanis miközben nyúlt be a motorházba, hirtelen újra működni kezdett a berendezés. Jobb kezét, mellyel próbálta megoldani a problémát, már nem tudta idejében kihúzni, így a fogaskerekek gyakorlatilag használhatatlanra zúzták. A művezetői feladatokat így már nem tudta ellátni, de műszakvezetőnek még jó lehetett. Így dolgozott tovább napról-napra amíg egyszer csak el nem jött a hétvége és családi programként el nem vitte a családját a helyi állatkertbe.
Tudniillik, hogy Mike minden évben ellátogat a pereputtyal ide. Idén azonban nem csak a madárházat igyekezett kerülni, hanem a párducok látványától is elborzadt. Ám a család egyik kedvencei, a medvék még mindig ott voltak a kertben, így egyértelmű, hogy oda is csődült az egész család. Most már nem telhet el kirándulás selfie-zés nélkül – ugyanis amiről nem készül selfie, az nem is történt meg. Mike-ék azonban nem voltak éppenséggel rutinosak ilyen téren, úgyhogy nem volt náluk bot, így a hagyományos, „benyújtom a kezem” módszerrel igyekeztek megörökíteni ezt a remek pillanatot. Ám az anyamedve azt hitte, hogy ez a magatartásmód alkalmas arra, hogy megzavarja a kis bocsokat, így önmagából kikelve csapott rá Mike másik karjára, ami szerencsére csak zúzódott és a gyors ellátás következtében nem szenvedett túlságosan nagy kárt. Azonban két befáslizott kézzel nem lehet valaki eredményes a gyárban, így még a műszakvezető posztot is bukta, jelenleg pedig kényszerszabadságon van.
A fentebb említett állatkert igazgatósága rájött, hogy sem a madárház, sem a párducok nem vonzzák a látogatókat, így kell valami újdonság. Gyorsan intézkedtek is és a szerencsés véletlen folytán pont a történet eleji oroszlánt sikerült befogni.
És hogy miért is érdekes ez az egész amit elmondtam? Mike-ék ismét az állatkertbe mennek.