Bár matematikailag még volt arra esély, hogy egy huszáros hajrával az Arizona Cardinals lemarad a januári menetről, azért nem mertünk volna rá nagy összeggel fogadni. A Minnesota elleni 23-20-as győzelmet követően már kidobott pénz bármennyivel is fogadunk a Cardinals rájátszásba jutása ellen, hiszen biztosan találkozunk velük januárban.
Aki fennmaradt vagy megnézte felvételről napközben az összecsapást egy igazi playoff-találkozónak lehetett szemtanúja. Egyik csapat sem tudott túlságosan ellépni a másiktól, a végletekig kiélezett és szoros meccsről beszélhetünk, amit egy utolsó playben – vendég oldalról tekintve – elvesztett labda döntött el. De ne szaladjunk ennyire előre.
Habár az Arizona jól megfogta a Minnesota futásait, mégsem tudták megakadályozni Adrian Petersont abban, hogy megszerezze karrierje századik touchdownját. Összességében nem volt túl jó meccse, mindössze 69 yardot sikerült szereznie 23 próbálkozásból, ráadásul még egyszer ki is ütötték a kezéből a labdát, amit a Cardinals szedett össze.
A Vikings jól reagált arra, hogy a futójáték kevésbé volt produktív és Bridgewater kezébe adták a karmesteri pálcát. Szó szerint, ugyanis nem csak az volt a feladata, hogy adja Petersonnak a labdát, aki majd elfutkározik, hanem a run heavy offense egy pass heavy offense-zé alakult át. A meccs előtt biztos voltam benne, hogyha erre kerülne sor, akkor ott vége is a dalnak, hiszen majd pont a Cardinals secondary ellen villantana nagyot Teddy… Ehhez képest egy érett és összerakott játékot láthattunk a másodéves irányítótól, 36 passzából 25 volt pontos és 300 yard fölött zárt, valamint egy TD-t is kiosztott Mike Wallace-nak.
Mint kiemeltem a futójáték nem ment, ezért a passzokkal kellett valami váratlant előhúznia Zimmeréknek a kalapból és ezt sikerült is. Az eddigi trenddel ellentétben nem 4-5 játékos jegyezhetett elkapást a Minnesotából, hanem összesen 11-en kaptak labdát Bridgewatertől – igaz, a történethez hozzátartozik, hogy legalább 3 elkapása csak három játékosnak volt, Kyle Rudolphnak, Stefon Diggsnek és Mike Wallace-nak.
A Vikingsnak fel kellett kötnie a nadrágot, hiszen egy jól futó, ám még jobban passzoló alakulat jött szembe. A futás elleni védekezést valamilyen szinten sikerült megoldani – akár a hiányzó alapemberekre is lehet fogni – a Cardinals nem tudta kihasználni a vendégek gyenge futás elleni védekezését, az egyszemélyes futóalakulat, David Johnson 92 yardot futkározott össze.
A passzjátékba nem lehet belekötni. Carson Palmer 300 yard fölött zárt, két touchdownt szerzett és 35 átadásából 25 ért célba. Első TD passzát John Brownnak osztotta ki, amellyel beérte Kurt Warnert 30. hatpontost érő átadásával, majd a harmadik negyedben Michael Floydhoz passzolt, aki aztán az oldalvonal mentén végignyargalt az endzone-ig. Ez volt Palmer idei 31. touchdown passza, amivel új franchise rekordot állított fel az egy szezonban szerzett TD passzok tekintetében.
Palmer is igyekezett szétszórni a labdáit, de kevesebb embert vont be, mint tette azt túloldali kollégája. Floyd és Brown a touchdownjaik mellett 102 illetve 78 yarddal zártak. Nem lehet kihagyni a felsorolásból Fitzgeraldot sem, aki ugyan nem hozott űrszámokat (mindössze 41 yardot szerzett 5 elkapásból), azonban blokkjai mindenképpen megsüvegelendők – különösen a Floyd TD-je során bemutatott.
https://vine.co/v/iZOTUVEzKTr
Amikor pedig az elkapói nem tudtak segíteni neki, akkor a támadófal lépett elő és csinálta meg a first downt.
https://vine.co/v/iZeZxZm6qK0
Összesen három fumble-t vétett a Minnesota, melyek közül egyiket sem szerezték meg. A legfájóbb talán az utolsó, amivel végül a meccset is elbukták. 23-20-as Cardinals vezetésnél 23 másodperccel a vége előtt mezőnygól távolságba került a Vikings, amit ha Walsh értékesít, akkor döntetlennel záródik a rendes játékidő, és túlórázhattak volna a felek. Ehelyett Mike Zimmer úgy gondolta, hogy jobb lerendezni a rendes játékidőben a történetet, úgyis rövid hét volt, ideje pihenni. 13 másodperccel a vége előtt még belefért egy passzjáték és ha esetleg az nem sikerül, akkor is még ott van a field goal lehetőség. Ez nem is volt egy rossz ötlet, azonban a támadófal gyorsan összeomlott, Dwight Freeney pedig köszönte szépen, földre vitte Bridgewatert úgy, hogy közben még a labdát is sikerült kiütnie az irányító kezéből, amit végül Calais Campbell szedett össze, lezárva ezt a találkozót.
A Minnesota verheti a fejét a falba, mert egy esetleges sikerrel nagy lépést tehettek volna a rájátszás felé, ám így sincs szégyenkezni valójuk, Arizonában ki lehet kapni. Bridgewater játéka is bizakodásra adhat okot a jövőre nézve és ha a védelemből hiányzó alapemberek visszatérnek, akkor még elérhető a playoff.
Ismét bebizonyosodott, hogy ránk a legnagyobb veszélyt a közepes, vagy gyenge passzjátékkal rendelkező csapatok jelentik. Ilyenkor a védelmi koordinátor úgy gondolja, hogy annyira jó a secondary, hogy egyszerre tud blitzelni és embert fogni is. Ennek megfelelően rendszeresen küld 6-8 embert a LoS mögé amit ha előre nem is tud az ellen és készül fel rá, mert tegyük fel egy másik bolygóról jött, legkésőbb azért a félidőben le tudják porolni a screen játékok és a passzoljunk a futónak című könyvet.
Gyakorlatilag nevetséges volt nézni, hogy a Vikes úgy közlekedett a pályán mintha bérlete lenne, a safetyk, meg a cornerek pedig mind nyaksérülést kaptak mert két tucatszor kellet hátrafordulniuk legalább amikor blitz közben átlöbbölték felettük a labdát. Remélem a rájátszásban csak brutál irányítók ellen játszunk majd, mert úgy talán van esélyünk normálisan védekezni.