Fantasy 2015 – Legnagyobb bukták

Itt az újév, remélem már kijózanodott az, aki az alkoholba fojtotta a szilvesztert, aki nem, az meg túl van már az ebéden, ugyanis desszertnek buktákat hoztam a 2015-ös Fantasy szezonból. Nagyon nehéz összerakni egy ilyen listát, mert sokan sérülések miatt lettek végülis hatalmas bustok, ami nem igazságos az olyanokkal szemben, akik szimplán szarok voltak. Nézzük tehát posztonként, hogy kik tehették tönkre a fantasy szezonunkat.

Irányítók

A tegnapi top10-es lista résztvevői nyilván nem ebbe a kategóriába tartoznak, így jobbára ide azok kerülnek, akiknek az elvárások szerint a top-ban lenne a helyük. A labdaeladások királya Eli Peyton Manning volt idén, aki képes volt összehozni a Chiefs ellen mínusz(!!!!!) 6.60 pontot, ilyet én még nem láttam a játékban. 17 interceptiont dobott, ami a legtöbb a ligában, és amíg Bortlesnek a 16 mellé jutott 35 TD, Manningnél ez a szám mindössze 9, a meccsenkénti átlaga még úgy is csak 11.925, hogy nem számoltam bele a már említett mínusz pontszámot, egy 3-4. körre várt QB-tól ez baromi kevés. Ugyan az utolsó hat meccsére ő is lesérült, viszont a leggyalázatosabban talán ő játszott az irányítók közül.

Peyton Manning volt a legnagyobb csalódás irányító poszton

Szeretnék eloszlatni egy kételyt: Andrew Luck nem volt bust! A szó szoros értelmében biztos nem. Ugyan én is szidtam, mert a 2. körben elvittem a FK! Favre ligában, ehhez képest csak 7 meccsen játszott idén, érdemes megnézni a pont/meccs átlagát ezeken a meccseken. Ez a szám 18.69, amit én egyáltalán nem neveznék katasztrófának, hiába hajigálta az interceptionöket (12) és volt egy hullagyenge teljesítménye a Jets ellen (8.40 pont). Így Maninggel ellentétben, én most a sérülése miatt nem ebbe a kategóriába sorolnám, mert ő legalább hozott normális pontokat amikor játszott, bár nagyon a határon van.

Fel lehetne még hozni játékosokat, akik kevés pontot értek el, holott nagyobb elvárás volt velük szemben (Romo, Big Ben), de én ezt nem érezném jogosnak. Egyrészt Romo teljesen egészségesen egy meccset játszott, a nyitómeccset, ahol 22.14 pontot szerzett. A második fordulóban sérült meg, a Dolphins ellen látszott, hogy nincs 100%-os állapotban, majd utána megint megsérült. Mivel őt nem az első körök valamelyikébe várták, így nem mondanám bustnak. Roethlisberger annyiban más eset, hogy őt az 5. körre várták, de így is játszott 11 meccsen, ahol 18.57 pontot átlagolt, és ebben benne van a Rams elleni meccs is ahol megsérült, ezt sem nevezném tragédiának. Aki még esetleg említésre méltó, az Ryan vagy Tannenhill, de őket is 6-7. kör környékén draftolták, ott meg nem igazán bust a 14 meg a 15 pontos átlag.

Futók

Itt is meg van lőve az ember, hiszen egy raklapnyi kezdő running back volt sérült a szezonban, egy Jamaal Charlest írni ebbe a kategóriába nem lenne fair (főleg úgy, hogy elég jó átlaga volt). Így hát olyan játékosokat hoztam, akik “alanyi jogon” vívták ki maguknak a bust címet. Az első ilyen név C.J. Anderson, akit első kör végére – második kör elejére vártak a kinti szakértők, és ennek megfelelően lett hatalmas bukó azoknak, akik ki is húzták itt. 103.30 pontot szerzett a szezonban, ráadásul a későbbiekben a kezdő posztot is elveszítette. A másik név pedig Jeremy Hill, aki azon kívül, hogy továbbra is RB1 a Bengalsnál, és azért valamivel több pontot is szerzett, szinte párhuzamba állítható Andersonnal. Ugyanarra a pickre várták mindkettejüket, és ugyanúgy nem szolgálták meg az árukat. A TD-ket legalább termelte, 11 is volt neki a szezonban, de összességében csalódás az a 137.80 pont, amit idén összeszaladgált, 9.18 pontot átlagolt, a kiegyensúlyozottságot nem ismerve.

C.J. Anderson 7.37 pontos átlaggal hozta le a 2015-ös évet

Ám a legnagyobb csalódás, a krónikus hajhullások, vérnyomásemelkedések és összetört számítógépek okozójának neve még nem hangzott el, márpedig bátran állíthatom, hogy összességében ő a 2015-ös szezon legnagyobb bustja. Hölgyeim és uraim, Eddie Lacy! A sokak által 1/1-en, de legalább top5-ben kiválasztott játékos nem csak a Packers szurkolókat, de a fantasy tulajokat is elszomorította. El sem érte az 1000 scrimmage yardot, a kezdő pozícióját is elvesztette ideig-óráig, és csak 8.32 pontot átlagolt meccsenként, keserves mutatók. Ráadásul a csapattársa, James Starks is több pontot hozott össze nála, holott jobbára végig Lacy volt az első számú futója a sajtfejűeknél.

A tavaly az 5. legjobb running back idén mindössze a 27. helyen végzett a Fantasy foci világában

Elkapók

Itt van talán a legnehezebb dolga az embernek, hiszen sokszor az irányítótól függ az elkapónak a jó játéka, elég ha megnézzük Antonio Brown számait Big Bennel és nélküle, pár nevet azonban sikerült összeszedni. Az első Randall Cobb, akit potenciális WR1-nek kiáltottak ki Jordy Nelson sérülése után, 190+ pontot vizionálva neki. Én ezt már akkor sem éreztem jogosnak, de most ez itt nem számít. 190 pont közelébe sem került, alig akadt értékelhető meccse a szezonban, így nem meglepő, hogy 125.90 ponttal fejezte be az idényt a 28. helyen. Talán őt nevezném meg a legnagyobb csalódásnak a posztján, mivel minden meccsen pályára léphetett…

Nem sok Throw Up the X-et láthatott a dallasi közönség.

…szemben Dez Bryanttel, aki csak 10 meccset játszott a szezonban, és ugye abból hetet Romo nélkül. Mégis, egy olyan játékostól azért elvárható lenne ennél jobb teljesítmény, aki a nyáron harcolt ki magának egy megaszerződést. A szezont végül IR-en befejező elkapó csak a 72. helyre elegendő pontszámot szedett össze, szám szerint 58.10 pontot, de ő is azon a határon mozog amin Luck, nála talán valamivel jobban rezeg a léc.

Meg lehetne említeni Mike Evanst is, aki a yardokat szép számmal hozta ismét (1107), viszont a TD-k jócskán elmaradtak a tavalyi teljesítményéhez képest (12 vs 3), így Cobb előtt végzett a 27. helyen (126.70 pont), egy WR1-től azért többet vártunk volna, de ő legalább nem az első két körben kelt el. Aki még említésre méltó lehet, az Calvin Johnson és Demaryius Thomas, a várt draftértékük és az elért pontszámuk nincs egyensúlyban, ugyanakkor rossznak sem feltétlen mondanám őket. Külön blokkot nem akartam rá szánni, hiszen egyedül őt lehetne kiemelni a posztjáról, de érdemes megemlíteni a tight end Jimmy Grahamet is, hiszen a vártnál jóval kevesebb számot hozott a végül IR-re kerülö sztár (72.50, 16. hely).

Védőjátékosok

Nem szándékozom őket posztonként külön kiemelni, hiszen őket többnyire a hátsó körökben húzzuk ki, de akadt néhány említésre méltó név, akik alulmúlta az elvárásokat. A defensive linemaneknél aki kiemelést érdemel, az Everson Griffen, aki a tavalyi 3. helyét idén egy 28. pozícióra cserélte, illetve Mario Williams, aki Rex Ryan pusztításának legnagyobb áldozata lett, és mindössze a 130. helyen végzett a posztján a tavalyi 12. helyett.

Linebackereknél Paul Worillow szúr szemet elsőre, a tavaly 7. helyen végző védő idén a top25-be sem fért be, csak a 31. helyre volt elég a pontszáma. Aki még talán említést érdemel, az Justin Houston, de neki a tavalyi pontszámait nagyon megdobta az a 22 sack amit szerzett.

Idén nem kellett a szakállas All Pro játékostól tartania a támadóknak

Defensive backek esetében viszont nem is kicsi a felhozatal, kezdve Morgan Burnettel, aki idén elsőből lett 98., bár neki legalább mankó lehet a szezon eleji sérülése. Aztán lehet folytatni a sort Eric Weddle-lel, aki harmadikból lett 51., Harrison Smith, aki ötödikből 64., vagy T.J. McDonald, aki nyolcadikból lett 111. Annyi mentség lehet, hogy ez volt az egyik legváltozatosabb poszt, a tavalyi top10-ből idén senki nem került a legjobb tíz játékos közé.

Ők voltak tehát a szezon legnagyobb csalódásai. Kommentben jöhetnek a javaslatok az esetleges kimaradók névsorával, illetve lehet bosszankodni, hogy ezen játékosok közül hány volt a csapatotokban. Holnap pedig jön a top10 DL-ek névsora.