A Steelers a bírókkal, a Seahawks szerencsével nyert

A Pittsburgh Steelers @ Cincinnati Bengals és a Seattle Seahawks @ Minnesota Vikings meccs is az utolsó fél percen belül dőlt el. És mind a kettő olyan igazi rájátszás-, „ez beszarás” – módon, ahogy Kovács Sanyi mondaná. A Bengalst a saját retardált idióta játékosai és a bírók csinálták ki, a Vikingst pedig az elképesztő Seahawks szerencse és az, hogy FŰZŐVEL KIFELÉ!

Seattle Seahawks@Minnesota Vikings 10-9

Van, aki szerint ez pont ugyanolyan legenda, mint a rúgók fagyasztása. Van, aki szerint ez arany szabály. Fizikai szempontból nyilván nem mindegy, a fűzőnél megrúgott labda könnyen beszitálhat, aki pedig télen rúgott már labdába, az tudja, hogy mennyire fájdalmas is belebikázni a fűzőbe. Ettől függetlenül én azt mondom, hogy aki 45 yardról beveri fűzővel befelé, az 27-ről is rúgja be. Ekkora homályt nem okoz a fűző, az előtte 3/3 mezőnygólt értékesítő Blair Walsh ezt piszkosul elpacsálta. 30 másodperccel a mérkőzés vége előtt. Ez egyszerűen hihetetlen, ahogy a Seahawks irgalmatlan mákja is.

Igaz, szerintem ez a brutális szerencse faktor Russell Wilsonban manifesztálódik. Ahogy rowi írta korábban, ez az ember egyszerűen nem ér. Nem olyan halál pontos, mint Drew Brees, nem olvassa olyan jól a védelmeket, mint Peyton Manning, de Eli Manning vagy Big Ben menekülési képességei bakfitty az övéhez képest. Ez a kis mitugrász leírhatatlan módon értelmes, hidegvérű, megfontolt és kreatív, a csapat egyszerűen sehol nem lenne nélküle. Ez mind benne volt abban az elrontott snapben. Amint oda ért a labdához, jól látható, hogy 1-2 másodpercig megáll és felméri a terepet. Amikor látja, hogy nem érnek oda hozzá, felpattan és nem elhajítja, nem kezd el futni értelmetlenül, hanem körülnéz és megtalálja a pálya közepén üresen álló elkapót. Balszerencse a Vikings részéről, hogy nem sikerült megcsinálni a sacket, de hogy a játékból lett valami, az egyedül Wilson zsenialitásának köszönhető. Ezt nem veheti el tőle senki.

Persze ettől függetlenül ma még ő is kevés lett volna. A Vikings védelem elképesztő formában játszott, a 4. negyedig 0 ponton tartották az utóbbi hetekben parádézó Seahawkst. Everson Griffen és Harrison Smith minimum Pro Bowl szinten teljesítettek most is, szégyen, hogy egyikük sem került még csak szóba sem a szavazáson. 14-ből mindössze öt harmadik kísérletet engedett a defense, három negyedik próbálkozást is kivédekeztek, egy szerencsés játékból és egy Peterson fumble-ből kaptak csak pontot. Apropó Peterson, beszéljünk kicsit róla.

Petersonnal most már végképp úgy vagyok, mint Rex Ryannel: mindig tönkre vágja a Vikingst a rájátszásban. Persze, rá lehet fogni a rúgóra, benne is van nyakig, de Peterson jelen állás szerint a második legtöbb labdát elhagyó aktív játékos (irányítókat nem számítva), öt rájátszás meccsen pedig már háromnál tart. Hihetetlen, hogy az ominózus Saints ellen elveszített NFC döntő óta nem volt képes megtanulni vigyázni arra a nyomorult labdára. Különösen nagy ráhatása sem volt a meccsre, 23 nekifutásból 45 yardot szerzett, a szezon folyamán az igazán fontos meccsekre rendre eltűnik. Értem én, hogy nagy név és legenda, meg hogy vezeti a ligát a futott yardokban, de hogy ne legyen B terv arra az esetre, ha kiveszik a játékból, az azért elég elszomorító. Nem tudom, hogy ez azért van, mert Bridgewater ennyit tud (jobb GM szint), vagy képes lehet konstans faktor lenni, csak még erre nem jöttek rá. Mert az utolsó drive az ott volt. Elkezdte a csapat használni Kyle Rudolphot, Teddy bevállalt rizikósabb passzokat és ültek a játékok. Tehát lehetett volna ez sokkal jobb is. Bár azzal aligha számolhatott akárki is, hogy egy ennyire borzalmas rúgást ereszt meg a szezon legtöbb mezőnygólt értékesítő rúgója.

Pittsburgh Steelers@Cincinnati Bengals 18-16

Egy jó kis brusztolós, érdekes mérkőzés volt, a Steelers a negyedik negyedig 15-0-ra vezetett, majd jött Vontaze Burfict és kiütötte (szabályosan) Big Bent, közben feltett 16 pontot a Bengals, jött Burfict és szerzett egy interceptiont 2 perccel a mérkőzés vége előtt, majd jött egy Jeremy Hill fumble, majd jött Burfict és 15 yardért kiütötte Antonio Brownt, field goal távolságba juttatva a Steelerst. Szóval, beszéljünk az idiótákról.

Alapvetően híve vagyok annak, hogy egy védelemben legyenek csibész hangadók, akik tartást és lelket visznek az egységbe. Az olyan játékos, mint Ray Lewis, Luke Kuechly, JJ Watt tökéletes erre a célra. Az olyan játékos, mint Terrell Suggs, Ndamokung Suh vagy épp Vontaze Burfict nem. Sőt, tulajdonképpen mondhatjuk azt, hogy Burfict lazán üti a másik kettőt. A Bengals linebackere talán legaljasabb játékos jelenleg a ligában, de mindezt megfejeli kiváló kvalitásokkal és futballintelligenciával. Ám hiába vagy csodálatos a pályán, ha 10 méterről nekirontasz vállal vak oldalról az ellenfeled fejének egy sikertelen passz után, 20 másodperccel a játék vége előtt. Ez egyszerűen idiotizmus. Ezt nem lehet szépíteni, egy eget rengető ostobaság, ami 51 másik játékos, valamint több ezer szurkoló álmába került. És azért csak 51, mert Adam „Pacman” Jones szintén idióta volt és a Burfict féle 15 yardot megfejelte még 15-tel, nehogy izgulnia kelljen a Steelers rúgójának.

Bár azért én hozzá tenném a dologhoz azt is, hogy Pacman büntetése nevetséges volt, sőt, egyenesen a Steelerst kellett volna megbüntetni.  Ugyanis a Pittsburgh öltözőjében a meccs után Joey Porter, az OLB edző kapta a meccslabdát a győzelemben játszott szerepe miatt, hisz “Pacman” Jones őt taszította arrébb a végén 15 yardért. És kérdezném, mi a rákot keresett az OLB edző a pályán? Pontosabban, mi a fenét keresett egy kupac Bengals játékos között egyedül? Igazság szerint, ami Burfict vagy Pacman a pályán, az Mike Tomlin és társai az oldalvonal mellett. A Steelers főedzője mindent megtesz azért, hogy főleg csoporton belül mindenki utálja a csapatot, ő maga és a stábja semmivel sem jobb Burfictéknél. De térjünk vissza Pacman büntetésére és bírózzunk egy sort.

Burfict szabálytalansága egyértelmű volt, Pacmané is csak fordítva. Joey Porternek semmi keresnivalója nem volt a pályán: a nem-játékos tagjai a csapatnak, mint például az edzők, nem léphetnek szükségtelenül kapcsolatba az ellenfél játékosaival, magyarán nem érhetnek hozzájuk, nem szólhatnak hozzájuk, nem inzultálhatják őket. Porter ezt megtette, 15 yardnak kellett volna járnia érte és máris nincs mezőnygól távolságban a Steelers. De ott van még Ryan Shazier és Giovanni Bernard esete, amikor a futó elkapta a labdát, Shazier pedig sisakkal kiütötte. Szó szerint, ugyanis Bernard eszméletét vesztette. Az eset a szabálykönyv szerint (8-as cikkely, 2-es pont, 12-es szabály) abszolút illegális ütés volt, ennek ellenére a bírók ezt legitimálták. Ráadásul Tomlin még pirost is bedobhatott, hisz Bernard, mint az ájult emberek általában, elhagyta a labdát. A Steelers megnyerte a visszanézést és megkapták a játékszert. Volt ez olyan látványosan durva, mint Burficté? Nem, de kit érdekel? A szabály az szabály, illene konzekvensnek lenni.

Összességében, a bírói munka bűn rossz volt és ez speciel a végjátéknál jó eséllyel a Bengals győzelmébe került. Mert az oké, hogy Hill elejti a labdát, Adrian Peterson is megtette, benne van a játékban. De következetesen: ha az egyik gyökeret megbüntetjük, akkor büntessük a másikat is. És a legszomorúbb az egészben amellett, hogy Burfict nyugodtan tovább garázdálkodhat, az, hogy a Porter féle sunyi provokációt még állítólag díjazzák is a Steelersnél.