Four Verticals

Playbookos cikkeink között megismerkedtünk már az alapvető útvonalakkal és néhány cover defense típussal is. Ezek ismerete a következő témához fokozottan kelleni fognak, ezért aki bizonytalan, az előbb keresse fel a linkelt írásokat. Ma megismerkedünk a Seam Reader fogalmával, a Four verticals nevű koncepcióval és a zónavédekezés kijátszásának egy módszerével.

Four Vertical

Ahogy a koncepció neve is mutatja, az elképzelésnek alapja az, hogy a támadók vertikálisan kinyitják a pályát, megbontják a védelmet és lyukakat találnak a zónavédekezés között. A támadók úgy állnak fel a játékhoz, hogy négy elkapó legyen a pályán, vagy három elkapó és egy elkapni is tudó tight end (esetleg futó). A route-ra induló emberek feladata elsőre nagyon egyszerűnek tűnik. Mindenki elkezd futni, ahogy csak bír és alapvetően go (streak) útvonalra mennek.

Ettől eltérhetnek abban az esetben, ha látják, hogy 10-12 yard után sem tudnak egyértelmű előnybe kerülni őrzőjükkel szemben. Ekkor – ahogy később lesz szó róla – gyorsan vissza is fordulhatnak. A látszólagos egyszerűség mögött azonban jól átgondolt terv van. Ahogy már fentebb említettem, ezt a koncepciót arra használják, hogy a zónavédekezésben lyukakat találjanak. Könnyen kiszámolhatjuk, hogy még a cover 3 esetében sem jut ember mind a 4 go route-ot futó elkapóra, nem hogy egy cover 1 esetében.

A hátul elhelyezkedő zónázó ember(ek) rá vannak kényszerítve, hogy válasszanak az elkapók közül, hogy melyik helyre segítenek be. Természetesen az irányító ilyenkor egy másik elkapóját veszi célba, egészen addig, amíg el nem jut ahhoz az emberhez, aki meg is tudta verni az emberét és besegítés sem érkezik felé. A játék akkor sincs elveszve, ha az elkapók közül senki nem tudta megverni az emberét, ugyanis ilyenkor opciósan választhatják az in vagy comeback útvonalak egyikét is, hogy kisegítsék QB-jukat. Az elkapók közül egy ember feladata fix. Az egyik belső elkapó „locked seam” útvonalat fut, tehát elindul a fal mellett előre és fut egyenesen. Természetesen lehet ő is végül az elkapó, sőt sokszor látni, hogy tight endek egy ilyen után szereznek touchdowt (idén talán Eiferttől láthattuk a legtöbbet). A játékfelfogás igazi „trükkje” azonban nem ez, hanem a „Seam Reader”.

Seam Reader

Ahogy említettem a four verticals hívásoknál 4 ember indul el hosszú route-ra. Közülük az egyikőjük lesz az úgynevezett seam reader, azaz aki olvassa a védők felállását, a cover zónákat. Általában ezt a feladatot az egyik „belülről” induló receiver kapja, mivel ebből a pozícióból sokkal jobb rálátása van a pályára. Nagyon fontos, hogy úgy válasszuk meg a seam readerünket, hogy neki legyen a legjobb szöge, rálátása a védelem felállására, hiszem ez alapvetően befolyásolja az ő és a társai feladatát is.

A játékindítás után már 1-2 másodperccel elkezd kirajzolódni a védelem hívása. Ekkor a Seam Reader már tudja melyek azok a területek, amiket támadhat. Például ha gyorsan elmennek blitzre a linebackerek, akkor nagyon könnyű dolga van. Rögtön bevált a fal mögé és kaphatja is a labdát. Ha a linebackerek visszalépnek zónába, akkor tovább fut és arra a területre vált be, ami a linebackerek és a defensive backek közt van. Ha az összes DB hátralép és cover 4 a hívás, akkor pedig akár a cornerek helyére is kiválthat. Amennyiben a safety feljebb húzódik, akkor pedig csak egyszerűen fut tovább. A Seam Reader helyzete a látszólagos egyszerűség ellenére nem olyan könnyű. A pillanatok törtrésze alatt kell felmérnie a védelem játékát és meghoznia a döntést, ami szükséges a játék kivitelezéséhez.

A többiek feladata

A másik belső pozícióból induló elkapó helyzetéről már esett szó. A „locked seamet” futó játékos szerepköre, így nem hordoz magában sok változatosságot.

A két szélső elkapó azonban már változtathat route-ján. Alapvetően ők is go route-ra mennek, de ahogy fentebb már írtam róla, ezen módjukban áll változtatni. Ha a cornerek már a snap előtt jó 10 yardra állnak fel tőlük, akkor valószínű, hogy hátralépnek zónába, így meg sem próbálják őket lefutni, hanem 4-5 yard után in útvonalat választanak. Amikor pedig ne sikerül lefutni a cornerbackeket, akkor pedig egy comeback route-tal vissza is jöhetnek segíteni az irányítónak.

Az támadófal feladata természetesen, hogy elég időt adjanak az irányítójuknak és az elkapóknak a játék kitűnő kivitelezésére. Ez lehet 2 másodperc is, de akár 6 is. Az irányító pedig végig olvassa a védelmet és követi az elkapóit és akkor ereszti el a labdát, amikor a legbiztosabb célpontot tudja megcélozni.

Mikor jó a Four Verticals

Elsősorban akkor alkalmazzák ezt a koncepciót a csapatok, ha nagyon gyorsan kell végighaladni a pályán és sok nagy playt kell megcsinálni rövid idő alatt. Emellett természetesen akkor is sor kerülhet ilyen hívásra, ha egy irányító egyértelmű hibákat észlel a védelem zónavédekezésében vagy egyik-másik defensive back annyira gyenge (vagy gyenge napot fogott ki), hogy ki kell használnia a támadósornak azt. Persze ha egy irányító jól olvas és kiszúrja a Cover 3-at például, akkor is egyértelmű hívás lehet.

Ekkor a négy go route-ot futó elkapóra mélyen már csak három ember marad, a free safety pedig rá van kényszerítve, hogy döntsön melyik belső elkapóra lép fel. Ha ő elhagyja a helyét, akkor már rögtön az egyik corner is rá van kényszerítve, hogy két játékos közül döntsön. Egy szó, mint száz, a védelem ebből nem jöhet ki jól.

Az irányítónak természetesen nem kell megvárnia, amíg az elkapója 20-25 yardot fusson, ezzel nagyobb esélyt adva a pass rushereknek odaérni vagy a safetynek, hogy kihasználja, hogy sokat van a levegőben a labda. A Four verticals lényege, hogy az elkapók közül többen is végig a zónák közt futnak vagy váltanak be idejében.

Ugyanez jól működik Cover kettő ellen is, de az 5-10 yardos területen a Cover 4 esetében is üresen maradnak a zónák.

Four Verticalst lehet sok variációban használni. 2-2 receiverrel mindkét oldalon, 3-1 felosztásban. 3 elkapóval és 1 TE-el vagy akár 2 TE-el is. Használata tehát igen egyszerű és széles körben alkalmazható, azonban meg van az oka, hogy miért inkább csak az egyetemen alkalmazzák.

Hátrányok

Fent azt írtam, hogy látszólag megoldhatatlan feladat elé állítják a védelmeket, aztán pedig azt, hogy inkább az egyetemen használják, a profik elég ritkán nyúlnak ehhez a koncepcióhoz. Ennek több oka is van.

Az első és legfontosabb, hogy az NFL világában a védelmek sokkal szervezettebbek, felkészültebbek és rengeteget videóznak, melynek az az eredménye, hogy sokkal nehezebb ellenük nagy játékokat bemutatni. Az egyetemi futball világában rengeteg pontháborúba torkolló mérkőzés van, melyek főszereplői a támadók. A Four Verticals egy nagyon kockázatos játéktípus. Mind a négy lehetséges célpontod viszonylag messze kerül tőled, bőven a védelem felségterületére és sokszor nincs egy biztonságot nyújtó check down passz lehetőséged se (a futókat persze használják erre, de az extra blokkolás nem jön rosszul). A labdádnak, hogy célba érjen sokat kell utaznia a levegőben, ez pedig magában hordozza a labdavesztés lehetőségét is. Így, ha nem vagy rákényszerítve, hogy kockáztass és sokat kelljen előrehaladnod rövid idő alatt, nem veszed elő ezt a játékot.

A másik ok, amiért keveset látni, hogy rendkívüli koncentrációt, összhangot követel meg a játékban résztvevő összes szereplőtől. Az irányítónak, a Seam Readernek és a többi elkapónak is nagyon jól kell olvasnia a játékot (snap előtt és után is), mert már elég csak az egyiknek is hibáznia és máris súlyos következményei lehetnek a dolognak. Legtöbb csapat nem rendelkezik olyan tapasztalt, védelmeket jól olvasó irányítóval, akinek megvan ehhez a játékhoz a képessége (ez a második pont látszólag ütné az elsőt, de az egyetemen általában a fizikai felépítés, a képességek sokkal jobban lehetővé teszik a gyengébb védelmek ellen, hogy játsszák ezt a játékot, a kisebb tapasztalat ellenére is).

A Four Verticals tehát egy nagyon látványos koncepció, mellyel zavart lehet okozni a védelmekben és gyorsan haladni a pályán. Hátrányai azonban elég kockázatossá teszik, ahhoz, hogy jórészt az egyetemi meccseken találkozzunk csak vele. Végül pedig egy videó, ahol többször láthatjátok működés közben ezt a koncepciót:

(Képekért és videókért köszönet a fieldgulls.com, phillymag.com, boston.com és az afmservers.com oldalaknak)