Beharangozó

Not arrogant, just better

Published on

Finoman szólva sem tartozik a Manchester United a kedvenc csapataim közé, de ez a szlogenjük egészen zseniális. Éveken keresztül jogosan vagy jogtalanul utálat övezte őket (részemről persze jogosan), mert volt egy Sir Alex Fergusonjuk, aki hülyére nyerte magát mind Angliában, mind a nemzetközi kupaporondon. Most pedig mi a helyzet? Gyakorlatilag ugyanez csak éppen az NFL Unitedjéről beszélünk, arról a csapatról, akinél a történelem egyik legjobb HC-je és LEGJOBB irányítója halmoz sikert sikerre a 2000-es évek elejétől. Ez persze mindenkinek fáj. Nyilván nem lehet más csapatról szó, csak a New England Patriotsról.

 

 

Kezdjük szép sorjában. Adva van Bostonban egy teljhatalmú zseni, aki philadelphiai kollégájával ellentétben tudja is, hogy mit csinál, a rendszere pedig működik, virágzik és ellenállhatatlan tempóban robog minden évben a rájátszás felé. De nem csak hatalmas játékintelligenciájának köszönheti, hogy idáig eljutott, hanem a szabályos zsenialitás és a sunyi ganéjság vékony mezsgyéjén való egyensúlyozásnak is. És miért is ő a legnagyobb edző? Nem azért, mert már hat alkalommal is Super Bowlba vezette a Patriotsot, amiből négyet meg is nyert. Nem is azért, mert páratlan mérleggel rendelkezik vezetőedzői karrierjét tekintve. Ebből csak azt lehet leszűrni, hogy a futball szintjén érti a dolgát és képes nyerni. De még nem is emiatt nevezhetjük igazi győztesnek, hanem a mutyijai miatt.Ugyanis nem elég, hogy meghúzza a tökös húzást, hogy a villanypóznáról vagy a bokorból lefilmezi az ellenfelek edzéseit, még be is válik neki, majd faarccal kiáll ország-világ elé, hogy hát srácok, ezt nem tiltotta a szabálykönyv. De a labdaleeresztésről is el lehet ezeket mondani. Lehet tudott róla, lehet nem. Bejött? Be. Super Bowlt játszhattak, amit ráadásul meg is nyertek.

 

 

Egy ilyen csapatnál, ahol egy ilyen abszolút győztes a vezetőedződ, nem megéri inkább ezt meghúzni egy újabb bajnoki címért úgy, hogy vesztesz egy első körös draftcetlit és 1 millió konstans romló amerikai dollárt, amit ráadásul a csapat számlájáról vonnak le és senkit nem visel meg anyagilag? Ráadásul az egész nyáron át tartó huzavonát is rezzenéstelen tekintettel nyilatkozta végig, hellyel-közzel pedig egy-egy sanda mosollyal is megörvendeztette az újságírókat. Ha jobban belegondolunk, ez az egész azt volt hivatott előkészíteni, hogy az NFL legjobb irányítója jól berágjon és olyan első 10 hetet produkáljon 38 évesen, amilyet még sosem.

 

 

Ez a csodálatos férfi, nevén nevezve Tom Brady, élete egyik legjobb alapszakaszán van túl, ami a ligában eltöltött 16 évét elnézve nevezhető egy viszonylag korrekt szezonnak. Sérültekkel vagy anélkül, annyira mindegy. 38 évesen még képes új dolgokat tanulni és folyamatosan fejleszteni. Évről évre egyre jobban szerel, most már elkapóként is működik, ráadásul ha kell, akkor még csapata legjobb futójaként lép elő. Nála sokoldalúbb dolognak talán csak egy gömböt lehet nevezni, de azt is csak azért, mert a gömb oldalainak számáról nincs konkrét adatunk.

 

 

Ráadásul az igazi szezon Bradynek is csak most kezdődik, aki 21-8-as mérleggel áll a rájátszásban, a legnagyobb playoff-rutinnal rendelkezik, ráadásul olyan rekordokat tart Peyton Manninggel ellentétben, amiknek még jelentősége is van. Beszélhetünk arról, hogy Russell Wilson mekkora tehetség, meg mennyire hasonlóak a statisztikái Bradyéihez, de mindannyian tudjuk, hogy arra sem méltó, hogy a Brady-kúria kerti sövényét megmetszhesse. Lehet jönni azzal, hogy a nagy playoff-róka hol volt a két Giants elleni meccsen, de erre csak azt tudom mondani, hogy tekints a mérlegekre kistesó és aztán törődj a saját csapatoddal és sírj, hogy Eli-t komolyan vehető irányítóként tartod számon. Az is szomorú, hogy ilyen Newton-féle nyikhajokat kell egy lapon említeni Bradyvel, ha a liga legjobb játékosáról beszélünk.

 

Na majd pont Brady fog berezelni a Kansastől? Engem is roppant módon meggyőztek azzal, hogy az AFC legkreténebb csoportját behúzó Houstont sikerült elverni, mint a kétfenekű dobot, hiszen mind tudjuk, milyen erős úgy teljes egészében a South. Kezdve a Tennesseetől, akik lehet lemásolják a legvirágzóbb franchise-t azzal, hogy vezetőedzőnek egy Belichick alatt nevelkedett kókler hülyegyereket vinnének. Megemlíthetjük a Jacksonville-t is, akiknek a meccseit látva szórakozni ugyan nem lehet, de medencés partykra alkalmas stadionnal rendelkeznek, így érdemes lehet kilátogatni a meccseikre. És akkor még ott van szívem egyetlen Indianapolisa, akik a top tier contender csapatból, igazán hamar önmaguk paródiájává váltak. Az egész alapszakaszban úgy viselkedtek, mint a Bengals a rájátszásokban.

 

 

Na ezt a kemény brigádot sikerült valahogy maga mögé utasítania a Texansnak. És akkor most hozzá viszonyítjuk a Patriotsot? Na ne.

 

A New England nem csinált semmi mást, mint amit a komolyan vehető csapatok tesznek évről évre. Minél hamarabb bebiztosítják maguknak a rájátszást, illetve az első két kiemelés valamelyikét, onnantól kezdve pedig magasról tojnak az egészre.

 

A csoportot játszi könnyedséggel sikerült behúzni, és ha a mocsok NFL nem indított volna év elején bosszúhadjáratot Tom és serege ellen, akkor még a bírói csalások is elkerültek volna minket és simán első kiemeltek vagyunk, de érthető, hogy meg kellett adni Peytonnak az esélyt arra, hogy mindenképp hazai pályán égethesse le magát utoljára a rájátszásban. Tették mindezt úgy, hogy év elején haterek száz meg százai majdnem beletörték mind a tíz ujjukat a klaviatúrába, miközben habzó szájjal írták, hogy „Brady egy mocsok csaló, aki azt sem érdemli meg, hogy a ligában játsszon”, vagy éppenséggel olyan gyöngyszemeket, hogy idén a Patriots nemhogy a csoportját nem nyeri meg, de még a rájátszásba sem jut be. Ehhez képest 10 hét után már tojtunk a világra, végigaláztuk, majd bealtattuk a mezőnyt. Csak azok a csapatok nem vertek meg, akik még hathatós segítséggel is teljes mértékben alkalmatlanok arra, hogy playoff közelébe kerüljenek. Az egyik a Tennessee volt, a másik a Houston. Mily meglepő, hogy pont a South tagja mind a kettő.

 

A Patriotsot sújtó sérüléshullám és a részben ennek köszönhető altatás mind közrejátszott abban, hogy kicsit leírják a brigádot. Ez még valamilyen szinten védhető, de amikor olyanokat lehet olvasni, hogy a Chiefs az AFC legnagyobb esélyese, akkor azért a kakaót is a monitorra köptem. Mindezt leírni egy olyan csapatról, ami a középszerűnél nem jobb csapatokat tudott megverni egymás után, kicsit meredek. De nem baj, higgye el a sok hater, hogy itt most szét fogják verni Bradyt, ahogy tették azt tavaly szeptemberben. Ez persze egy nagyon megalapozott és komolyan vehető érv a Chiefs mellett, hiszen másfél év alatt elképzelhetetlen, hogy megváltozzon egy párharc. Mondjuk ezt a 41-14-es érvet is aranyos olvasni, azok után, hogy mindannyian tudjuk, hogy a Chiefs a futottak még posványába süllyedt – vagy jobban mondva megragadt – míg a Patriots vígan járta végig a diadalmenetet a hétfő esti meccset követően.

 

 

Egy Alex Smith vezette támadósorról nehéz olyat mondani, hogy veszélyesek lehetnek, amikor többnyire a védelem vagy a special team hozza a nagy játékot a Kansas részéről, Smith pedig csak lemenedzseli az egészet a 2-3 yardos passzaival. Olyan messzire még el is köpök vagy jobb napjaimon el is pisálok. Az egész egységet gyakorlatilag a Ware-West duó és az a Jeremy Maclin mentette meg, aki még hitegeti az embereket azzal, hogy játszani fog, de miután majdnem szétszakította a keresztszalagját, nehezen elképzelhető, hogy hasznos láncszeme legyen az offense-re ritkán emlékeztető emberkupacnak. A Chiefs viszont egy évig kattoghat majd azon, hogy persze, ha a jó Jeremy játszott volna / egészséges lett volna, biztos nyernek. Legalább ez megmarad nekik.

 

A védelmük korrekt, de Gronk és Edelman sokkal jobb védelmeket is szétszedtek már. Eric Berry nagykirály, de ettől függetlenül kevés arra, hogy levegye a liga legjobb tight endjét a pályáról, de ugyanez elmondható bármelyik kansasi linebackerről is. Edelmannek meg Gronkhoz hasonlóan gyerekjáték lesz megverni az emberét. Látta, hogy nem kell ide ő, hogy meglegyen a rájátszás, úgyhogy kipihenten és 100%-os állapotban segíthet Bradynek szétégetni a kansast.

 

 

Mert mégis milyen téren lehet képes megszorongatni a Patriotsot a Chiefs? A passzjátékban nyilván nem, hiszen a liga egyik legjobb pass rusha fogja riogatni Alex Smith-t főleg úgy, hogy miután Chandler Jonesszal megnézették Mr. Mackey drogprevenciós előadását, józanabb és frissebb lesz, mint valaha és a Ryan-McCourty-Chung-Butler alkotta secondary is a jobb egységek közé sorolható. Spencer Ware-rel és Charcandrick Westtel is produktív a futójáték, de a Patriots a futás elleni védekezésben is szintet lépett az eddigiekhez képest, így ott sem lehet sok keresnivalója a Kansasnek.

 

 

A Patriots támadósorát nem nagyon kell ismertetni, mindenki ismeri a liga legjobbjait, akik elsősorban a passzjáték terén varázsolnak hétről-hétre (már ha szükséges). Ezúttal is dominálva a mérkőzést, végigvezetve jutnak főcsoport-döntőbe, komolyabb megerőltetés nélkül, ahogy egy igazi bajnokhoz illik.

 

Nagyon szívesen beleláttam volna Renningan pajtás fejébe miközben azon szenved, hogy érveket hozzon fel a Chiefs mellett, de csak a munkafolyamat végeredménye lett nyilvános, amit ITT el is olvashattok. A nap másik összecsapásáról a Packers részéről ITT, a Cardinals részéről pedig ITT olvashattok remek gondolatokat.

 

684 Comments

Popular Posts

Minden jog fenntartva. © 2024 FK Media Group