Csillag a Mérföld Magas Csúcson – DeMarcus Ware

DeMarcus Ware mindig a csúcson volt. Ő az a játékos, akiről nehéz jó videót találni, hiszen mindegyikben csak egy dolgot találunk: egy domináns passzsiettetőt, aki Hall of Fame-formában játszott, amikor csak tudott. Nincsenek hangos botrányok, csak családi tragédiák. 

„DeMarcus Ware annyi mindenen ment keresztül, hogy elképzelni is nehéz. De mindig ugyanolyan maradt: remek karakter és hatalmas példakép” 

– mondta a Super Bowl MVP Von Miller a 33 éves csapattársáról. Ezzel csak egyetérteni tudok. Szerintem Ware volt az, aki végre pótolni tudta az Elvis Dumervill után keletkezett mentális űrt a védelemben és tartást adott a csapatnak. Valamint sacket. Jó sok sacket.

[ppp_patron_only level=”3″ silent=”no”]

Ware életét tragédiák sora szegélyezi: édesanyja egyedül nevelte, már az általános iskola végén dolgozott a szabadidejében, hogy legyen egy kicsivel több pénzük. Nem sokkal a 2005-ös Combine előtt házasodott össze gimis szerelmével. A kapcsolatuk nem volt felhőtlen, mivel két vetélés és egy halva születés árnyékolta be a közös életüket. Ennek hatására fogadtak örökbe egy kislányt, majd rá pár évvel megérkezett az ifjabb DeMarcus is. Ware 2012-ben elvált Taniquatól, és teljesen érthető így, hogy mire célzott Miller a fentebbi idézetben.

Amikor Jerry Jonesnak igaza van

Ware karrierjét a Dallas Cowboysban kezdte és egyike volt a tulajdonos Jerry Jones ritka jól sikerült húzásainak. A 2005-ös draft során a Cowboys két első körös cetlivel rendelkezett és a csapat főedzője, Bill Parcells a 3-4-es defensive endet, Marcus Spearst szerette volna először kihúzni. Csakhogy Jonesszal nem lehet csak úgy szórakozni, felülbírálta a főedzőjét és 1/11-re kihúzta az eredetileg a második kör elejére várt DeMarcus Ware-t. A dolog szépsége, hogy 9 választással később Spears is a csapathoz került, így pedig élesben játszhatták le a játékosok, hogy melyikük volt a jobb befektetés.

Persze a 3-4-es DE és OLB között alapvető különbségek vannak. Ware rögtön kezdővé vált, és újonc évében 8 sackig és 3 kierőszakolt labdáig jutott, ami igen korrekt szám egy rookie-tól. A sérülései ellenére Spears sem volt kifejezetten rossz első évében, de karrierje során soha nem tudott az átlagosnál jobbat nyújtani. 2012-ig, azaz nyolc évig voltak csapattársak, ez idő alatt Spears összesen 10 sacket szerzett a védelem alapembereként, ami nem egy JJ Watt vagy Fletcher Cox féle teljesítmény. Ezzel szemben Ware a liga egyik legjobb pass rusherévé vált. Második évében 11,5 sacket jegyzett, majd a 2012-es szezonig bezárólag minden éven legalább 11 zsákolást gyűjtött. 2008-ban 20, 2010-ben 15,5, rá egy évre 19,5 sacket jegyzett. Nem csoda, hogy ez idő alatt minden évben Pro Bowlba és All Pronak választották.

A remek teljesítmény természetesen a pénztárcának is jót tett. 2009 októberében a Dallas egy 6 éves, 78 millió dolláros szerződéssel honorálta a teljesítményét, ami akkor top5 védőszerződésnek számított. Ám ahogy lenni szokott, ilyenkor jönnek a sérülések. Két hónappal később a San Diego Chargers elleni mérkőzésen kificamította a nyakát, ami után kórházba kellett szállítani. Ez persze nem zavarta abban, hogy egy hét múlva pályára lépjen a 13-0-s mérleggel álló veretlen New Orleans Saints ellen. Két sack-fumble kombinációt mutatott be Drew Breesen, a másodikat az utolsó negyedben, a Saints egyenlítő drive-ja során, amivel a Cowboys megnyerte a mérkőzést.

A be nem teljesült álom

Amikor Ware-rel a Cowboys megverte 2009-ben a veretlen Saintst, a Dallas bejutott a rájátszásba. A Wild Card mérkőzésen 34-14-re győzték le az Eagles csapatát, ám a következő körben 34-3-ra kikaptak a Minnesota Vikingstől. Ezek voltak Ware harmadik és negyedik, és egyben utolsó meccsei Cowboys mezben a rájátszásban. Hiába szerzett a két mérkőzésen 3 sacket és egy kierőszakolt fumble-t, hiába volt a liga legjobb pass rushere a következő két évben 35 sackkel, a Super Bowl, de még a Playoff is csak álom maradt.

Számos extraklasszis játékos van a ligában, akik hiába emelkednek ki a mezőnyből, a végső célig soha nem jutnak el. Jared Allen, a Vikins pass rushere ugyanebben a cipőben járt, de számtalan más zseniális játékost mondhatnánk. Az idő persze rohan, előbb-utóbb jönnek a sérülések és becsúszik egy gyengébb szezon. 2013-ben Ware életében először kénytelen volt meccseket kihagyni és mindössze 6 sacket szerzett, ami a legkevesebb volt addigi pályafutása során.

Ware mindig is erőből dolgozott (lásd fent), egyik legértékesebb kvalitása az erős felsőteste volt. De 2013-ban már 31 éves volt, sérülésekkel bajlódott, és mint ahogy azt a 19 sacket szerző játékosokkal szokás, duplázták és triplázták. Úgy tűnt, a korábbi nyaksérülése miatt nem tudja kamatoztatni legnagyobb erényét, nem tudja fizikálisan dominálni az ellenfelét. Eközben 16 millió dollárt foglalt el a fizetési sapkából, elküldésével pedig a rendre pocsék cap-helyzetben lévő Dallas Cowboys 7,4 millió dollárt szabadíthatott volna fel. Nehéz döntés volt ez a dallasiak részéről, hisz a franchise történetének legeredményesebb pass rusheréről, egyik ikonjáról volt szó. Ő volt a Hall of Famer Reggie White után a második legfiatalabb, aki 100+ sacket szerzett, zsinórban hét 10+ sackes szezonjánál csak az említett White (9) és John Randle (8) tud jobb szériát felmutatni. 117 sackje és 32 kiharcolt labdája egyaránt franchise rekord. Ám a pénz nagy úr.

A mérföld magas csúcson

Amikor a Dallas kivágta Ware-t, akkor lett Jared Allen is szabadügynök. Két 30+ éves játékos, de az utóbbi évek két legjobb pass rushere. Denverben pedig úgy döntöttek, hogy ideje a védelemre fókuszálni, John Elway pedig elkezdte építeni a történelem egyik legjobb védelmét. Először Jared Allen elé tett le egy három éves, 30 millió dolláros szerződést, de mivel Allen habozott (szóba került vele kapcsolatban a Seahawks is), Ware-t is megkínálta egy ugyanolyan kontraktussal. A Dallas legendája pedig nem habozott és aláírt a liga egyik legjobbjának tartott Broncoshoz.

Balszerencséjére Peyton Manning épp 2014-ben törték össze annyira, hogy 20 yardra is alig bírta eldobni a labdát. Hiába hozta Ware a Pro Bowler arcát és szerzett 10 sacket, egy interceptiont és egy fumble-t, a Jack del Rio féle, összességében töketlen védelem nem segítette ki a gyengélkedő offense-t, és a Broncos rögtön az első körben kiesett. A szezon után távozott John Fox vezetőedző és Jack del Rio védelmi koordinátor, helyükre érkezett Gary Kubiak és a liga talán legnagyobb védőguruja, Wade Phillips. Az a Wade Phillips, akinek a kezei alatt Dallasban DeMarcus Ware 16 sacket átlagolt.

Az élet persze soha nem egyszerű. Bár Ware Pro Bowler lett, a háta miatt 4 meccset is ki kellett hagynia. Ő és Peyton Manning, a két sokat megélt veterán ekkor együtt, egymást támogatva gyógyulgattak:

“Mehetsz és ülhetsz a hidegben, vagy maradsz, és kapsz két extra napot a kezelésre, hogy felgyorsítsd a gyógyulásodat. Tehát, mi ezt csináljuk.” – mondta Ware, amikor Peytonnal nem utaztak el Chicagóba. ” Csak két srác vagyunk, akik támogatják egymást. Mert tudod, hogy milyenek vagyunk. Versenyzők. Játszani akarunk. De nem akarsz kint lenni a pályán 80%-os állapotban, amikor 100%-osan különb vagy az összes többi játékosnál és képes vagy döntő tényező lenni.”

A 2015-ös szezont Ware Pro Bowlerként zárta, pedig csak 11 meccsen játszott és 7,5 sacket szerzett. De a rájátszásra mintha megfiatalodott volna, a Super Bowlon pedig karrierje egyik legjobbját nyújtotta: 2 sack (egyik az első félidő végén, amivel kicsinálta a Panthers utolsó támadását), 4 siettetés, 5 tackle. A teljesítmény persze nem jön magától, Ware rengeteg munkát fektet a felkészülésbe. Nem csak a lejátszott évek, hanem az összegyűlt tudás teszi igazi vezérré. Rengeteget videózik, remekül analizálja a támadókat, a Broncosban egy külön kódnyelvet is kifejlesztett Von Millerrel.

Ha ki akarsz tűnni, akkor oda kell figyelned az apró részletekre. Ez nálam a videózással kezdődik. Mindenkinél megfigyelhetőek tendenciák és apró hibák. Nekem is vannak. De ha kiismered az ellenfeled gyengeségeit és csinálsz egy sacket vasárnap, az mindent megér.

Ware tankjában kevés maradt a győzelem után. A 2016-os szezonban több hetet is kihagyott egy könyöksérülés miatt, és a karjától függetlenül is spórolni kellett vele Wade mesternek. Amikor azonban fenn volt, akkor pusztított. Nem sokkal a 2016-os év vége előtt belement egy hátműtétbe, amivel kvázi eldőlt: többet nem lép pályára a profik között. Márciusban jelentette be visszavonulását, áprilisban pedig egy egynapos Cowboys-szerződéssel Jerry Jones embereként vonulhatott vissza.

138 és fél sackkel fejezte be a karrierjét, és nem úgy tűnik, hogy ezt valaki a közeljövőben behozhatná. Nyolcadik helyen végzett ezzel az All Time sack-listában, olyan veretes nevek mögött csupán, mint Michael Strahan, Julius Peppers, Kevin Greene, Reggie White, és Bruce Smith. Apró érdekesség, hogy ennek a listának az első 16 helyéről csak egy olyan játékos van, aki nem került be a Hall of Fame-be, pedig már lehetne rá szavazni. Ennek fényében néhány év múlva vehetik is a méretet a krémszínű zakóhoz. 

[/ppp_patron_only]