A jövő sztárjai – Carson Wentz

Egy másodosztályú irányító, aki összesen másfél évet volt kezdő, októberben eltörte a csuklóját, összesen 45 TD-je és 14 INT-je van karrierje során, mégis úgy beszélnek róla, mint aki a következő Andrew Luck lehet és ő a favorit a Browns 1/2-es pickjére is, hacsak valaki fel nem trade-el az 1/1-es pozícióba és már ott elvinné. Mi okozza ezt az elsőre ésszerűtlen hype-ot? Most megnézzük, hiszen prospect-ismertetőink következő állomása Carson Wentz, a North Dakota State irányítója.

Méretei alapján prototípus NFL irányító, 6’5 magas (195 cm), 237 font nehéz (107 kg). Emellett pedig rendkívül erős karja van, ami szintén hozzáad a prototípus jelzőhöz. Ez alapján Joe Flaccóhoz hasonlítható, ráadásul ő is a másodosztályban játszott csak az egyetemen, sokan említik is a párhuzamot. Azonban sokban különbözik is Flaccótól, mivel ugyan nagyon erős karja van, nem olyan pontosak a hosszú passzai, ellenben sokkal atletikusabb a Ravens irányítójánál.

Ugyan 6’5 magas, valahogy kisebbnek tűnik a pályán. Peyton Manning, Cam Newton vagy Ben Roethlisberger, akik szintén 6’5 magasak jobban fölé emelkednek a támadófalnak, magasabbnak tűnnek, mint Wentz a fal mögött. Ellenben sokkal atletikusabb, mint azt a méreteiből gondolhatnánk. Scramble-ökkel is megcsillogtatta atletikusságát, de rá kihegyezett futójátékokat is láthattunk a North Dakota State támadósorában.

Futás közben is jól passzol, ami szintén meglepő elsőre a méreteit alapul véve. Ugyan az alábbi nem egy nehéz passz, de a lábmunkája remek végig, nem kell rajta csiszolni szinte semmit.

Futásaival kapcsolatban negatívumként említhető, hogy voltak fumble-gondjai, összesen 10 labdát ejtett el vagy ütöttek ki a kezéből, ami másfél évnyi meccstapasztalat alatt elég soknak számít.

A zsebben elég jól mozog, ki tudja kerülni az érkező passzsiettetőket is és jól lép fel a zsebben, hogy annak nyugalmából passzolhasson.

Azért nem tökéletes, ahogy a zsebet és a nyomást érzi, voltak olyan játékok (mint az alábbi), ahol nincs rajta nyomás, ő mégis ki akar szabadulni a zsebből. Ezt hívjuk úgy, hogy “ghost pressure”, tehát szinte szellemeket lát a zsebben. Ez nem volt gyakori, de azért előfordult.

Az atletikussága mellett másik nagy erénye a rendkívül erős karja. Jó sebességgel is engedi el a labdát. A deep out és comeback passzait nemhogy középről, de a túlsó hashmarkról is odadobja könnyedén, probléma nélkül. Nagyon jól illeszkedhet egy vertical offense-be ezek alapján, ahol sok közepes és hosszú passzt engedhet el.

Karerősségét akkor is meg tudja mutatni, ha nagyon szűk helyre kell bedobnia a labdát…

… vagy ha egy 45 yardos touch passt kell megeresztenie:

Érdekes probléma karerősségével kapcsolatban, hogy a hosszú passzoknál nem volt elég pontos (és itt csatolunk vissza a Flacco-összehasonlításhoz, aki viszont rendkívül pontos 20+ yardos átadásoknál). Ez pedig elég fontos negatívum, hiszen a karjának erejét akkor lehetne igazán kihasználni, ha ezeket jól dobná meg. 0-10 és 10-20 yard között egyébként felettébb pontos.

Sok egyetemi irányítónál látjuk, hogy nem megy végig a “read”-jein, tehát ha az első, esetleg második elkapó nincs szabadon, akkor a harmadik felé nem is néz, hanem vagy kidobja, vagy megpróbálja maga megfutni. Wentzre ez nem jellemző, ő végigmegy az elkapóin. A probléma viszont vele az, hogy sokszor későn ér oda a harmadik elkapóhoz a szeme. Az első WR felé nagyon jókor, jó időzítéssel is passzol, a harmadiknál azonban már elkésik legtöbb esetben. Ez kisebb probléma, mintha nem is keresné, de ettől még probléma. Gyorsítania kell majd ezen az NFL-ben, de ez sokkal inkább orvosolható, mintha nem is próbálná keresni a harmadik elkapóját. A másodosztályban ez alól kihúzta az erős karja, hiszen ezzel kompenzálta azt, hogy elkésik, az NFL-ben azonban ez nem fogja kisegíteni, hiszen ott minden gyorsabban történik.

Ide kapcsolódik, hogy a legnagyobb negatívumként hozzák fel vele szemben természetesen az ellenfelek erősségét, hiszen nem játszott a legjobb egyetemisták ellen, csak a másodosztályban pallérozódott. Azonban végig pro style támadósorban játszhatott, sokat volt under center, ami rengeteget jelent a lábmunkában, például a szinte csak shotgunból passzoló és spread offense-t használó Jared Goffal szemben. De nem csak Goffal szemben, hanem a utóbbi évek top irányító-prospectjeihez viszonyítva is remek a lábmunkája.

Ezen kívül “nagyfiúi” feladatai is voltak. Az edzők például hívtak neki két futójátékot és végül ő döntötte el a védelem felállásából, hogy melyiket válasszák. Áthívhatta az egyes játékokat futásról passzra, vagy passzról futásra attól függően, hogy hányan voltak a boxban, vagy a blitzek olvasása után. Legtöbb esetben a center felelős a protection kialakításáért, azonban a North Dakotánál Wentznek ebben is szabadsága volt, ő állapította meg a Mike linebackert, csúsztathatta a protectiont, növelhette vagy csökkenthette a blokkolói számát is. Ezen kívül volt a csapatnak 5-7 kedvenc játéka és az eredetileg hívott playt bármikor áthívhatta ezekre, ha a helyzet úgy kívánta. Ilyen komoly feladatai kevés egyetemista irányítónak vannak. Azt pedig mondanom sem kell, hogy a nagyok között előny, ha már van tapasztalatod ilyesfajta feladatok terén.

Jelenleg jobb irányító, mint nagy versenytársa, Jared Goff? Nem. Goff jobban készen áll az NFL-re, jobban érzi a zsebet, gyorsabban megy végig a “read”-jein, hamarabb ér a harmadik elkapóhoz, gyorsabban is dönt talán. Wentz viszont az a prototípus NFL irányító, akit minden edző akar magának. Nagy, atletikus, erős karok. Természetesen még fejlődnie kell, fel kell vennie az NFL sebességét, azonban a potenciál hatalmas nála, nagyobb, mint Goffnál, aki nem lesz nagyobb, atletikusabb és a karja sem lesz igazán erősebb. Wentzt egy jó csapat egy okos edzővel meg tudja védeni első évében a hiányosságai elrejtésével és az erősségeire való építéssel, amíg a hiányosságok redukálódnak vagy eltűnnek. Utána a határ pedig a csillagos ég.

(A gifekért köszönet a gifscouting és az insidethestar oldalaknak)

[/ppp_patron_only]