A jövő sztárjai – Corey Coleman

Eddig szinte kivétel nélkül olyan prospecteket mutattunk be nektek, akik nagy valószínűséggel az első körben, de inkább a top15-ben kelnek el. Most szakítok ezzel a hagyománnyal és egy olyan játékos kerül terítékre, aki akár a második napra is csúszhat. Nem féltetlenül a legjobb a posztján és sokan nem is fognak benne elsőszámú elkapót látni, de egy WR hiányos csapat mindenképpen le fog csapni rá az első két kör valamelyikében. Következzen a Baylor üdvöskéje, Corey Coleman.

Első ránézésre Coleman nem fog sokakat meggyőzni. 1,8 méter magas, 84 kilogramm, tehát nem kifejezettem egy No.1 elkapó méreteivel van megáldva, de nem is feltétlenül úgy kell őt használni, mint Dez Bryantet vagy Brandon Marshallt. A Combine alatt csak vertical jumpban, board jumpban és súlyemelésben vett részt, de ezekben mind a top5-ben végzett a posztján. Ehhez még a Baylor pro day-en futott egy 4.35 másodperces 40 yardot is. Ezek az eredmények rögtön világossá teszik számunkra, hogy ha magasságával nem is, sebességével tarolhat és az ugrószámokban bemutatott teljesítménye szintén szép jövőt jósol neki.

Legnagyobb erénye nem is lehetne más, mint kitűnő sebessége, gyors irányváltási képessége és kivételes mozgáskoordinációja. Ezekből adódóan kitűnően szeparálódik, játssza magát üresre mielőtt célba venné irányítója. Jól kapja el a snap pillanatát és olyan ütemben vált sebességet vagy irányt, amit még a legjobb képességű cornerek is nehezen követnek le.

Legjobban akkor lehet kamatoztatni képességeit, ha élesen befelé vagy kifelé tartó route-okat futtatunk vele, például slantet. Nem csoda, hogy az egyetem alatt sokat játszott slot pozícióban is és innen rövid gyors slant route-ok után keresték. A gyors szeparáció azonban nem csak labda nélkül, de labdával is jellemző rá. Már a felé szálló labda közben tudja, hogyan válhat le könnyen védőjéről és elkapás közben már támaszt is ki lábával az irányváltoztatáshoz. Gyorsulása pedig lehetővé teszi számára, hogy az új irányba ő „lőjön” ki a leggyorsabban és mire a corner észleli, hogy merre tart már csak a nyomát követi.

Természetesen a 40 yardos ideje azt is megmutatja, hogy nem csak irányváltása elsőrangú, de egyenes vonalban a sebessége is. Általában nem elég ha egy corner fogja, rendszerint igényli a safetyk besegítését is. Az egyetem alatt go route-ot futott a legtöbbet és ebből rengeteget touchdownra is váltott.

További erőssége még – kisebb meglepetésre termetéből adódóan – ahogy fellép a jammelés ellen. A cornerek általában nagyon rosszul járnak, ha megpróbálják a line of scimmage-en jammelni, mert könnyedén szabadul a szorításból és utána már nem is kérdés, hogy ki a gyorsabb. Nem okoz problémát neki a nagyobb darab CB-k ellen sem a játék, a LoS-on ugyanis rendre megveri őket, kiváló rugóinak köszönhetően pedig a magassággal sincs gondja elkapásoknál. Rendkívül erőszakos és ha nem sikerül leráznia védőjét, akkor mellette is megcsinálja az elkapást.

A sok pozitívum után ejtsünk néhány szót arról is, hogy mikor szenved igazán. A legnagyobb problémája a sok drop. Az elmúlt szezonban tíz elejtett labdája volt és előtte is nyolc. Nem lenne csoda tehát, ha a csapatok ódzkodnak kicsit tőle. Nem lehet kijelenteni azonban, hogy Colemannek rosszak lennének a kezei. A legtöbb elejtett passz nem a kezei miatt volt, hanem a koncentrációjának köszönhetően. Ahogy fentebb is említettem, Coleman már jóval a labda érkezése előtt azon gondolkodik és azt nézi, merre tudna meglódulni. Ennek köszönhetően sok labdát hagyott kicsúszni a kezei közül. Fejben kicsit rendbe kéne tenni és ez a negatívum könnyen orvosolható lenne.

Szintén problémaként lehet említeni, hogy az 50/50 közeli labdáknál túl közel hagyja a védőt kerülni, ezzel kockáztatva a labdavesztést. Ez ugyanúgy adódhat az előző koncentrációs problémából, mint a sok drop. Ugyanis hajlamos túlgondolni a játékokat, mindig a „nagyobb playen” jár az esze és mire eszmél az ellenfele jobb pozícióba kerül. A sok drop és ez ugyan súlyos problémák, de nem olyanok, amik ne lennének kezelhetőek. Jó edzői munkával fejlesztető a koncentráció és ha nem akar mindig még nagyobb játékot csinálni, akkor kiküszöbölhetők a gyengeségek.

Végül pedig meg kell említenünk vele kapcsolatban, hogy ha ismer is minden route-ot, abból nagyon keveset használt (keveset használták) egyetemi karrierje során. 88%-ban 4 (!) különböző route közben vették célba és mindössze 12%-ban, mikor ettől eltérő útvonalon futott. Mondanom se kell, hogy ez a profik között nem fog működni. Több route-ot kell majd futnia, meg kell tanulnia más játékokat is. Persze nem feltétlenül kell ettől félteni, mert ennek az előbbi statisztikának inkább az az apropója, hogy a go, slant, hitch útvonalakat olyan kiválóan futotta és olyan nehéz volt ellen védekezni, hogy nyilvánvalóan így szerették használni edzői.

Összességében teljesen érthető, ha legtöbb NFL csapat nem fogja benne meglátni az elsőszámú elkapóját, ezért ahol nincs egy darab normális kezdő WR se, ott nem hiszem hogy ő lesz a prioritás. Ellenben olyan csapatok, akiknek van egy nagyobb, fizikális WR-je (nem kell feltétlenül Dez Bryant kvalitásúra gondolni) könnyen lecsaphatnak rá. Coleman egy DeSean Jacskon vagy Steve Smith típusú, erőszakos, mélységi célpontként kiválóan alkalmazható elkapó. Azt nem kell ecsetelnem, hogy ez a két úriember milyen szintet tudott elérni a profik között. Colemanra ráfér egy jó edző, egy kis tanulás még és ha rendbe teszi néha koncentrációs „kimaradásait”, akkor kiváló játékos lehet.

(Képekért és videókért köszönet a profootballfocus.com, grantland.com, sbnation.com és bleacherreport.com oldalaknak)

[/ppp_patron_only]